Műhibaperek: 'nem vállalják a felelősséget a kórházak'
További Bulvár cikkek
Rövid idő alatt több, nagy nyilvánosságot kapot haláleset történt magyar kórházakban. Az agyhalál állapotába került egy négyéves kunszentmiklósi kisfiú, akit április 13-án műtöttek meg a kecskeméti megyei kórházban. Ugyanebben a kórházban egy 28 éves nő is életét veszítette egy műtét után. Két kórház között, a mentőautóban halt meg egy Baranya megyei kisgyerek, akinek hetekkel a mandulaműtétje után vérezni kezdett a torka. Kedden derült ki, hogy még februárban meghalt egy hét és fél éves kisfiú egy győri kórházban, a gyermek hallásjavító műtét előtt, altatásban veszítette életét.
A feltehetőleg orvosi műhibákra visszavezethető esetek ráirányítják a figyelmet az orvosi felelősségvállalásra és a műhibaperekre. A műhibák és a miattuk indult perek többsége nem jut nyilvánosságra, bár manapság, amikor a média érdeklődése egyre nagyobb, úgy tűnik mintha megszaporodtak volna az ilyen ügyek. Magyarországon 300-350 műhibaper indul évente, egyes adatok szerint ezek tizedük halállal végződő beavatkozás miatt. Arról, hogy a perek hány százalékban adnak a bírák igazat a hozzátartozóknak vagy a maradandó károsodást szenvedő betegeknek, nem áll rendelkezésre összefogó statisztika, a becslések szerint egy év alatt körülbelül egymilliárd forintnyi kártérítést ítélnek meg.
Felelősségvállalás
Az esetek egy részében a felek megegyeznek, a presztizsüket féltő, a nyilvánosságtól ódzkodó kórházak inkább hajlandóak fizetni peren kívül egy kisebb összeget, minthogy vállalják az esetleg évekig elhúzódó, nagy sajtóvisszhangot keltő pereskedést, mondja Ábrahám László, a Magyar Kriminológiai Társaság alelnöke. A negyven éve praktizáló, műhibaperekben jártas szegedi ügyvéd (ő képviseli a szülőket a vámosszabadi kisfiú halála miatt indított perben) szerint az ügyek többségében a kórházak körömszakadtukig ragaszkodnak a maguk vélt igazához, és igen ritka a kecskeméti kórházéhoz hasonló felelősségvállaló hozzáállás. Mint ismeretes, a végzetes mandulaműtét miatt belső vizsgálat indult a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórházában, és azonnal felfüggesztették a műtétet végző sebészt és az altatóorvost, a kórház pedig feljelentést tett a megyei rendőr-főkapitányságon orvosi mulasztás alapos gyanúja miatt, csakúgy mint a 28 éves nő ügyében.
Banális gondatlanság
A széles skálán mozgó műhibák hátterében nem elsősorban a magyar egészségügy általános állapota áll, sokkal inkább "egyszerű" gondatlanságra vezethetők vissza, véli Ábrahám László. "Ha képesek egy leszakadt kart visszavarni, akkor egy bagatell mandulaműtétet is ugyanolyan gondosan kellene elvégezni." Ha perig megy az ügy, nagyon ritkán ismerik be a hibát, többnyire "műtéti kockázatra, szövődményekre, jóhiszemű tévedésre" hivatkoznak, és a bíróságok által kért orvosszakértői vélemények gyakran - szakmai szolidaritásból - erre rímelő eredményt mutatnak.
Pedig többnyire helytelen diagnosztika vagy banális fertőzések és gondatlanság vezetnek életek tönretételéhez, legrosszabb esetben halálhoz, mondja az ügyvéd, aki szerint az igazság kiderítésében "kőkeménynek kell lenni". Ezt támasztja alá az a magyar bírói gyakorlatot megbolygató eset, amelyben egy nyitott gerinccel született kisfiú szüleinek eddig példátlan kártérítést ítéltek meg: egy összegben 37 milliót, valamint havonta kétszázezer forintot fizet a pervesztes kórház.
Az elhallgatás és a felelősséghárítás trendjét a "nyilvánosság ereje, a nagyobb odafigyelés fordítja meg", adott hangot reménykedésének az ügyvéd. A joggal megítélt kártérítések összege persze még így is elmarad a nyugaton megszokottól: egy New York-i bíróság például csaknem hárommillió dollárt (félmilliárd forintot) ítélt meg egy koraszülés miatt agykárosodott gyermek szüleinek.
Defenzív orvoslás
"Szó sincs róla, hogy a kórházak és orvosaik ne ismernék el, ha hibáznak" - mondja Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke, aki szerint a peren kívüli megegyezés önmagában nem jelenti azt, hogy a kórházak félnének a nyilvánosságtól. Az ilyen esetekben ugyanúgy elismerik a hibát, és korrekt kártérítési ajánlatot nem utasít vissza egyetlen anyagi gondokkal küzdő magyar kórház sem. Az, hogy az igazságügyi szakértők valamiféle szolidaritásból a beteg ellen vétő orvosoknak kedvező szakvéleményt adnának ki kezükből, "igen súlyos állítás, a hatóságokba vetett bizalmat megrendítő rágalmazás, amit bizonyítani kell", ráadásul nagy mértékben sértő a speciális tudást igénylő munkát végző szakemberekre, mondja Éger.
A MOK elnöke szerint a média által felkapott esetek alapján nem etikus arra a következtetésre jutni, hogy a magyar egészségügy rossz állapota a felelős a műhibákért, de az esetleges gondatlanság mellett minden orvosi beavatkozásnak van statisztikai kockázata. "Például a mandulaműtétek esetében minden húszezredik műtét végződik halállal, ami ritka ugyan, de hírértéke nagy" - állítja Éger István, hozzátéve, hogy ez azonban a világ minden országában így van.
A magyar helyzetet azonban nagy mértékben befolyásolja, hogy a "hajszolt munkatempó, a frusztrált lelkiállapot, a rossz munkakörülmények, az elégtelen betegellátás pszichés és fizikai következményei miatt" nőhet az orvosi beavatkozások kockázata. "Ugyanígy nagyobb a közlekedési baleset vagy veszélyhelyzet kockázata egy túlhajszolt, gondterhelt kamionsofőr esetében." "Nem véletlenül harcolunk az EU-s szintet megközelítő körülményekért - teszi hozzá az elnök. "Ehhez hozzá kell fűzni azt is, hogy tíz vagy húsz évvel ezelőtt sem volt számottevően kevesebb műhiba, ha ezt nézzük, akkor dícséretesnek mondható, hogy ilyen színvonalon tud működni a magyar egészségügy." A statisztikák szerint évente 150 milliónál is több orvos-beteg találkozás történik Magyarországon, és ebből csak pár esetben történik halált okozó műhiba, mutat rá a kamarai elnök.
Az, hogy a szaporodó műhibaperek miatt előtérbe kerül-e Magyarországon is a defenzív orvoslás, nehéz kérdés, és nem is lehet rá egyértelmű választ adni, válaszolt az Index felvetésére Éger István. Az Egyesült Államokban az orvosok kezét szinte teljesen megkötik a biztosítók és a jog, így egy kockázatos, de szükséges műtétbe csak igen magas biztosítási díj mellett vágnak bele, vagy nem is végzik el. "Ha a magyar orvosokra is túlzottan rámásznak az ilyen nagy nyilvánosságot kapó perekkel, biztos hogy nehezebben döntenek majd egy-egy kritikus esetben."
A megelőzésen kívül minden orvosi tevékenységnek van bizonyos százaléknyi kockázata, főleg ha évi kétmillió magyar beteg ellátásáról van szó. Arról, hogy hány műhiba történik ma Magyarországon, senki sem készít statisztikát, már csak azért sem, mert a hibák nagy része rejtve marad, a beteg ugynais nem tudja meg, hogy hiba történt, mivel azt tudtán kívül kijavítják. Előfordult olyan eset, hogy valakit nyolcszor műtöttek meg, anélkül, hogy tudatában lett volna: már az első műtétnél elrontottak valamit.
Az orvos által elkövetett hibáért az őt alkalmazó kórház, egészségügyi intézmény felel, a polgári törvénykönyv szerint ugyanis az "alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott károkért a munkáltatónak kell felelnie". Ez a polgári perek, így a kártérítésért folyó perek esetében van így, hiszen büntetőpert csak természetes személy, azaz az orvos ellen lehet indítani. A műhibaperek azonban legtöbbször polgári perek, nem az orvosok ellen indulnak. Nem volt ez mindig így: régen minden műhibaper büntetőper volt, csupán a kilencvenes évek elején terjedt el az a gyakorlat, hogy polgári peres eljárásokat indítanak.
A jog szerint felelősség akkor állapítható meg, ha az orvos jogellenes cselekményének következtében a betegnek kára keletkezik, és a károkozó, azaz a kórház nem tudja bizonyítani, hogy az adott helyzetben elvárható módon járt el. A kár, vagyis az egészségkárosodás meglétét nem nehéz bizonyítani, annál nehezebb az ok-okozati összefüggés bizonyítása, olyan nehéz feladat, hogy egy-egy műhibaper évekig is eltart, mivel ha nem egyeznek meg peren kívül, a felek a végsőkig kitartanak álláspontjuk mellett.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
