Boldog nemzetközi nőnapot mindenkinek!

2003.03.08. 14:24
Politikusnők gyűltek össze a Budai Táncklubban, hogy hagyják magukat felköszönteni Horváth Csaba II. kerületi polgármester által. Pattanásos homlokú gyereklányok énekelnek megszületendő gyermekükről, szakszervezetben edződött nőpolitikusok feszengnek a polgári díszletek között, rejtélyes francia kommunikációs tanácsadó ad elő a figyelmes magyar nőkről.
A Budai Táncklub nagytermét polgári ízléssel rendezték be. Fekete zongora a sarokban, a fényt finom falilámpák szórják, a balett-tükrökben még annál is többnek látszunk, mint ahányan vagyunk. "Táncolnék, táncolnék, ma éjjel táncolnék" - ismerjük fel a jól ismert melódiát, és jókedvűen összenézünk néhány nőpolitikussal. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a bolsevikok Központi Bizottsága és a II. kerületi MSZP-alapszervezet között. Ilyen idegenül nézhetett ki a tizenhetes puccs után Lenin, Trockij, Kamenyev, Zinovjev és a többi az illegalitásban töltött évek után a Szmolnij díszes termeiben.

Éljetek, éljetek, éljetek!

Feltűnik néhány nőimitátor
A politikusnő. Ötven fölötti, hozzá hasonló korú és küllemű társait lányoknak szólítja, öltözködésében az 1979-es Ez a Divat évkönyvet, valamint a Duci Divat Kft. "Száz fortély" című őszi katalógusát idézi, sikerrel. Feltűnik néhány nőimitátor is, ezen meg se lepődünk, hiszen szocialista rendezvényre jöttünk. A II. kerületi polgári körökben futótűzként terjed a hír: a Budai Táncklub alól tompa jajveszékelés hallik, a helyhatósági választások után állítólag ide, a pincébe hurcoltak néhány Fidesz-MDF-MKDSZ-es önkormányzati képviselőt.

Egy tévéből ismert öltönyös arc jön, a parlamentben a szocialisták padsoraiban szokott újságot olvasni, és a női hallgatóság felé intve megcsillantja késő hetvenes évekbeli szakszervezeti humorát: "Éljetek, éljetek, éljetek!" A levegőben enyhe pezsgőszag. A konferanszié Horváth Csabát hívja: "A nő addig szép, ameddig szeretik. Mi nagyon sokáig szépek fogunk maradni, amit nagyon köszönünk a polgármester úrnak."

Csak az egyenlőtlenségek tűnjenek el

Megpróbálják kifejezni, hogy mit éreznek a nők iránt
Megtudjuk Horváth Csabától, hogy "nehéz a hétköznapok rohanásában kifejezni azt, hogy mit érzünk a nők iránt", továbbá abban bízik, hogy "elfelejtjük a férfiközpontú társadalom alapvetéseit", de azért "csak az egyenlőtlenségek tűnjenek el, és ne a különbözőségek". Gurmai Zita országgyűlési képviselő azzal okoz általános döbbenetet, hogy az EU-ban is vannak nők, valamint ajándékot nyújt át az összeesküvés-elméletek rajongóinak: az EU-népszavazás napján a Gyulák ünneplik névnapjukat.

Hol van már Várnai Zseni, az öreg provokátornő, a Vérharmatos tej, a Parazsat loptam, a Katonafiamnak szerzője, aki nélkül nemzetközi nőnap nem múlhatott el szárazon. Most Paul Verlaine, Nagy László, Ladányi Mihály a divat.

Tolmács segítségével fáradnak ki

A nőpolitikus, a francia és a tolmács
Az ezt követő mintegy negyedórában nem tudjuk, hogy mi történik, úgy érezzük magunkat, mint Ferenc Ferdinánd a gyilkos lövés után. Egy általunk ismeretlen, ám a helyszínen helyet foglaló nőpolitikusok körében ismert nőpolitikus, valamint egy francia kommunikációs tanácsadó a "tolmács segítségével fáradnak ki" a színpadra. A hölgy - aki úgy beszél, mintha valamennyien súlyos értelmi fogyatékosok lennénk - nyolcszor mondja el, hogy nagyon örül, valamint tíz éve kezdtek el egy kezdeményezést, a kelet-közép-európai női hálózatot, amelyről közelebbit nem tudunk, ám a nemzetbiztonsági szolgálatok cikkemet tekintsék egyben bejelentésnek.

A kommunikációs tanácsadó nem lehet akárki, mert még a kelet-közép-európai női hálózat papnője is "sokat tanult tőle. Egy újabb kommunikációs tanácsadó. Egy izraeli után egy francia. Legsötétebb gyanúnkat is igazolja az általa hordott lila nyakkendő. A hallgatóságot ilyen mondatokkal hökkenti meg: A magyar nők figyelmesek. A nők a politikához sajátos képességekkel rendelkeznek. E szavak hatására a hallgatóság soraiban ülő legutolsó, még egy vacak felügyelőbizottsági tagsággal sem rendelkező önkormányzati képviselő is felfedezi magában a 21. század Margaret Thatcherét.

Még további csodák várnak ránk

A verseket, beszédeket általános iskolások jazzbalett- és musical-produkciója szakítja meg. Az oldalt álló anyukák reménykedve pillantanak rám, hátha szakíró vagyok, és hírül adom a gyermekükben szunnyadó tehetséget. Ehelyett azt írom a jegyzetfüzetbe, hogy miért kell pattanásos homlokú, 12 éves gyereklányokkal olyan szöveget énekeltetni, hogy "talán még egyszer szép leszek, talán még felnő a gyermekem".

Horváth Csaba lép a mikrofonhoz. "Nem is számítottam arra, hogy ilyen csodás zeneműben lesz részünk, de a nap folyamán még további csodák várnak ránk."

Na, ekkor megyünk haza.