Hol az órád, Laci?

Legyen már elég a képviselőbántalmazásból. Gondolatszegény riporterek, ötlettelen publicisták köszörülik a nyelvüket rajtuk. Elég volt a hazugságokból, a rájuk kényszerített méltatlan vitákból. Nap mint nap alaptalan vádakkal, rágalmakkal próbálják meg elfedni politikusaink eredményeit. Tényleg azt hiszik, hogy olyan könnyű az életük? Az Iparművészeti Múzeumban igenis jó volt magyar választópolgárnak lenni. Egyetlen, a parlamentbe szavazott képviselő sem ette kézzel a pörköltet. Nem meséltek egymásnak cigányvicceket. Nem inzultáltak nőket.

Orbán Viktor utazik a vonaton

Selmeczi: Igyekszem rendszeresen sportolni

Független megfigyelők szerint - apró kritikát fogalmazunk meg, célunk a sikeres európai Magyarország - figyelemre méltó, hogy egy ilyen protokolláris rendezvényen is mennyire kirajzolódnak a politikai árkok. A sármos Vári Gyula mellől nem tágít a Kovács-vicceken nevelkedett Vadai Ágnes és az ifjonti báját görcsösen őrző Újhelyi István. "Orbán Viktor utazik a vonaton" - súgja Vadai, aztán csak a kitörő nevetést hallom.

A szomszédban az eddig méltatlanul háttérbe szorult Gruber Attila hajol közelebb a csibészes Rogán Antalhoz és a stopperrel sportoló Selmeczi Gabriellához. Az újságíró közeledésére hangjukat lehalkítják, de annyit még sikerült elcsípni, amint Rogán arról igyekszik meggyőzni a hitetlenkedő Grubert, hogy Kulcsár Attila Medgyessy Péter nagynénje. A kiállítás megnyitójának egyetlen, egyik nagy párthoz sem tartozó képviselővendége, Pettkó András kakukktojásnak öltözve állt magányosan.

Az óraárverésre kiadott füzetben csodálkoztam rá, hogy mennyi-mennyi honatya van, akinek még a nevét sem hallottam. Akár találós kérdés is lehetne: melyik párthoz tartozik Ecsődi László? Van-e bajusza Fülöp Istvánnak? Férfi vagy nő Rózsa Endre? Tudom, tudom, a bizottsági munka és az a rengeteg papír, amit egy képviselőnek el kell olvasnia a jó döntés meghozatalához, meg nem tarthat mindenki fáradhatatlan Rogánként naponta sajtótájékoztatót, de egyes politikusokat több ciklus után sem tud beazonosítani egy átlagos újságolvasó. (Majdnem elkezdtem képviselőzni, de szerencsére észbe kaptam. Elég volt a sárdobálásból.)

Hiller órában taknyolt

Gruber közelebb hajol

Az óraárverés hiteles történetével a Sláger Rádió reggeli műsorvezetői, Boros Lajos és Bochkor Gábor lepik meg a hallgatóságot. Egy katonai vezető nagyon értékes Rolex-órát ajánlott fel az éhező gyerekeknek, amiről később kiderült, hogy egy 15 dolláros hamisítvány. Az eset persze a hamis vádak tengerében fulladozó Brazíliában történt, ahol hagyják elterelni a figyelmet a kormány eredményeiről, nálunk ilyen nem történhet.

Bár, Újhelyi sem tett ki különösebben magáért; ő például a kései nyolcvanas évek lengyel piacának International márkájú rádiós ébresztőóráját ajánlotta fel az árverésen, a búzaégető Karsai pedig egy olyan karórát, amelyet Torgyán bukása feletti örömében többször földhöz vágott, a szerkezet azóta nem jár. (A jóléti fordulat után nem illik ugyan, de gondoljunk bele, hogy milyen pusztítást végezne a battonyai képviselő, ha egyszer miniszterelnökké választanák.) Hiller pedig Certinájának köszönheti, hogy konyhájában kis híján elvérzett, Velencében pedig taknyolt egy hatalmasat.

Laci, hol az órád?

Pettkó, a kakukktojás

Nem hagyjuk ugyan belevinni magunkat a botránypolitika zsákutcájába, ám a jobbítás szándékától vezérelve le kell szögeznünk: ajándékot nem illik elajándékozni. Az még hagyján, hogy Vadai Ágnes a spanyol szenátus házelnökasszonyától, Medgyessy Péter egy svájci gyártó képviselőjétől, Vári Gyula egy nagyon kedves barátjától kapott órát ajánlott fel. Deutsch Tamás viszont a Samaranch által ajándékozott Vickerstől szabadult meg, Püski András a családjától, Toller László a feleségétől a tulajdonába került Casiót dobta be.

"Laci, hol az órád?", kérdezi majd Tollertől a felesége vészjósló hangsúllyal. Toller nyel egyet, átöleli felesége vállát és nagyon halkan, de nagyon határozottan azt súgja a fülébe: "Legyen elég a rám kényszerített méltatlan vitákból."

Óratörténetek Az Index különdíjas óratörténetre Rogán Antal: Az óra nem először kerül el tőlem, hiszen velem volt annak idején Indiában, mikor a barátaimmal kalandoztuk arra. Megszorultunk egy kicsit pénzügyileg és nem találtunk működő bankautomatát. Így készpénz híján kénytelenek voltunk zálogba adni két tárgyat, az egyik ez az óra volt. Megegyeztünk abban, hogy legkésőbb két nap múlva ki fogjuk váltani, s hogy addig nem adják el. Néhány órával később rábukkantunk egy bankfiókra, sikerült készpénzhez jutnunk, és elmentünk kiváltani. De az óra már nem volt meg. Rövid veszekedés után kiderült, hogy egy riksás vásárolta meg meglepően olcsón, aki a fiának szánta ajándékba. A becsüs ugyan több órát is felajánlott volna helyette, de egyiket sem fogadtuk el. Végül a riksás fiának kellett vennünk egy - ha jól emlékszem - 4 zeneszámot is tudó kvarcórát, amit aztán a becsüs finanszírozott. Az Index citromdíjas óratörténete Lamperth Mónika: Ez az óra volt rajtam akkor, amikor letettem a miniszteri esküt és akkor is, amikor átvettem a megbízólevelet. Az azóta eltelt időszakban is, a munkám során végig ott volt a kezemen. Szeretem a pontosságot, szeretek mindenhova időben odaérni, ezért az óra nálam fontos használati tárgy, túl azon persze, hogy szeretem, hogyha esztétikus is. Szerintem ez egy szép Seiko óra, és ráadásul pontosan is jár. Fontos számomra, de jó szívvel ajánlom fel. Remélem, jó árat fizetnek majd érte, hiszen nemes célra fordítják az ebből származó bevételt. Az Index Selmeczi Gabriella-díjas óratörténete Selmeczi Gabriella: Svájcban jártam a barátaimnál, és miután igyekszem rendszeresen sportolni, ilyenkor mindig viszek magammal stopperórát, hogy mérni tudjam, körülbelül mennyit futok. Természetesen, ahogy ez lenni szokott, otthon hagytam a stopperórámat. A barátaimmal elmentünk körülnézni, hogy tudom-e pótolni a hiányt, és akkor láttam meg a kirakatban ezt az órát, aminek van stoppere is. Azonnal megvettem és azóta is gyakran használom sportoláshoz. A legjobb miniszterelnökös óratörténet Medgyessy Péter: Az Európai Uniós népszavazás előtt néhány héttel egy interjúban azt mondtam, hogy a magyar gazdaságnak úgy kellene működnie, mint egy svájci órának; különös tekintettel az Európai Unióba való belépésünk után. Egy svájci órákat Magyarországon képviselő cég az interjú után a mostani árverésre felajánlott órát küldte nekem, azzal a kéréssel, hogy egy jótékonysági célra árverezzük el; és köszönetét fejezte ki a kedves hasonlatért. (Az óra sorszámozott darab, limitált példányszámban került gyártásra. A hátlapja cserélhető, és a különböző variációk egy-egy EU ország Euro előtti nemzeti pénzének hiteles másolata.) Az óra azokban a percekben érkezett meg a miniszterelnöki irodába, amikor megtudtam, hogy a népszavazás sikeres volt. Így számomra ez a gesztus egy különösen emlékezetes nap egyik kedves eseménye. Még több óratörténetet akarok!