Judit
-2 °C
8 °C

Big Brother a Teve Plázában

2004.09.18. 17:00
A Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat alkalmából szombaton nyílt napot tartottak a rendőrség Teve utcai székházában. A nyomozók leszedték a 'meztelen macás posztereket', és végigvezették riporterünket a komplexumon. A vezetői szobában plüssteve fogadta a látogatókat.

"A férjemmel elhatároztuk, hogy minden nyílt napon részt veszünk. A világért ki nem hagynánk Sándor Palotát sem. Imádom a rusztikus bútorokat" - avatja be hobbijába riporterünket egy középkorú nő. A végszóra férje sajtpapírt vesz elő, amelyikről felolvassa hogy a következő tárlatvezetés a Lehel téri piacon lesz, ami a közhiedelemmel ellentétben szerintük nem ocsmány. Vidámságot és energiát sugároz.

A Teve utcai épület minimalista konstrukciójára ez nem jellemző, de a rusztika sem- gondolkozik a riporter, miközben a biztonsági őr a táskáját ellenőrzi. Ez a bejutás feltétele. A Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat alkalmából megnyílt Teve utcai székházban pedig harminc fő érdeklődése a feltétele annak, hogy egy csoportot végigvezessenek. A hallban legfeljebb huszan lézengenek reggel tízkor, mire a cetlis úr egy vidéki turistabusz érkezését vetíti előre. A kísérők nem várnak, terelni kezdik a csoportot a hátsó lépcsőház felé.

Panoptikum és kazamaták
Tekintse meg képeinket!

Egyikük a tűzlépcsőn lefelé elmondja, hogy biztonsági okokból a 2001 szeptember 11-i terrortámadás óta idén első alkalommal engednek látogatókat a székházba, ahol egyébként tilos a kollégákat fotózni. "Meg aztán ez nem is panoptikum, nem illik a rendőr arcába vakuzni"- folyik be a beszélgetésbe kéretlenül egy zöld szvetteres öregúr. Eközben az úgynevezett mínusz kettes szintre érkezünk. Riporterünk az üvegfalon át látja a központi ügyelet e pillanatban meditatív tevékenységét.

"Ide futnak be a telefonhívások, legyen szó lakossági bejelentésről, vagy akár egy pénzszállító kirablásáról. A munkatársak itt állandó, 24-72 órás ügyeletben teljesítenek szolgálatot" - tudjuk meg az épület üzemeltetési osztályának vezetőjétől. Az épületnek ez a része inkább kazamatákra emlékeztet, mintsem a bűnüldözés fellegvárára.

Vízesés és konditerem

"Az ott desztillált víz, nem pedig termelői borral teli demizson" - mosolyog Kati, a másik kísérő, és a panellakások nappalijából egykor elmaradhatatlan vízeséses óriásposzter felé mutat. Az előtt állnak az ominózus palackok. Az alagsor legbarátságosabb sarka ez, de kihalt - összegez riporterünk, majd a konditeremről az egri várbörtön múzeumára asszociál.

Közben a lőtérre érkezik a csapat. Az előtér falán a kézifegyverek szerkezetét mutatja be egy rajz, másik falán 'Ebben a helyiségben fegyvert elővenni tilos!' felirat rögzült celluxszal. Az akciófilmeken szocializálódott fiatal látogatók azon csodálkoznak, hogy a lőtér csupán egy szoba, amelynek végében törtfehér paravánra festett halvány férfifigura tekint a belépőkre. A célszemély rajzolója a Starsky és Hutch sorozatból meríthetett, tekintve lazán befésült marcellhullámait, és a hetvenes éveket idéző ingét.

Lőgyakorlat évente egyszer

"Évente egyetlen kötelező lőgyakorlatra van csak lehetőség, amikor az állomány csak a saját szolgálati fegyverével lő. Sosem firtatjuk, a rendőr miért épp azt a fajta fegyvert kapta, amit kapott. Az eredményei alapján megbeszéljük vele, szükséges-e még gyakorolnia, illetve a fegyverének hibáit is korrigáljuk" - mondja a lőtéren dolgozó szakember, majd hozzáteszi: a lőtér laboratóriumi környezet, a valóságban minden más.

"A rendőrök ismerik az előírásokat: 11 esetben használhatnak fegyvert. Tapasztalataim szerint lövésnél felmegy az adrenalin az ember agyában. Ez pláne igaz, ha élesben kell esetleg a parabellumért nyúlni. Úgyhogy mindig mondjuk: nyugi, nyugi, és akkor nem véted el a célt."- mondja a szakember, és már tereli is tovább a látogatókat.

Magyar konyha

"Gyakran még én is eltévedek ebben az útvesztőben" - nevet Kati, a kísérőnk, miután a szemészettől a nőgyógyászatig terjedő egészségcentrumból kifele félrenyomja a menza emeletének gombját a liftben. Az ajtó egy néptelen plázára emlékeztető helyszínen nyílik ki. Következő állomásunk, az étterem sarkában mérleg áll, ilyet ezen kívül már csak a Garai téri piacon, illetve cinetripes vetítéseken látni.

"Nagyon jól főznek itt, és rengeteg kaját adnak. Főleg a ragufélék, és a magyaros ételek mesések. Amikor idekerültem, fel is szedtem néhány kilót"- mondja a kísérőnk, aki hozzáteszi, a menzáról egyenesen az előállítóba tartunk. A riporter furcsállja, hogy a razziákon begyűjtött emberek egy labirintusrendszeren keresztül jutnak el az emeleti kihallgatókba.

Akasztott plüssmajom

Klikk a képre!
"Miután közöltük a kollégákkal, hogy nyílt nap lesz, sietve leszedték a falakról a meztelen macás posztereket, meg a ruháikat is összepakolták. Amikor bevetés van, lehajítanak mindent a földre. Mindig óriási kupi van itt" - magyarázza a kísérő hölgy, mikor észrevezi hogy riporterünk a plafonvilágításra a nyakánál fogva fellógatott plüssmajmot fotóz a nyomozók egybenyitott termében.

"Az amerikai rendszer szerint alakítottuk ki a termeket, vagyis fontos volt, hogy az azonos területen dolgozó munkatársak egy légtérben tevékenykedjenek. Emellett a másik fontos alapelv, hogy sem a BRFK, sem az ORFK, sem pedig a Pest megyei szerv bútorai minőségben ne térjenek el egymástól. Nálunk ugyanúgy rendezték be a vezetői irodákat, mint az adminisztrációét" - teszi hozzá az üzemeltetés vezetője. Riporterünk azonban lát némi különbséget a bemutatott vezetői szobák közt: plüsstevéket, növényeket, és naiv művészek, vagy ötéves gyerekek rajzait.

"Sok itt a fém, és ez mégiscsak egy munkahely. Én azért raktam volna ki egy-két festményt a falra, hogy legyen már egy kicsit barátságosabb. Hát nem jobb lenne itt egy impresszonista halászfalus kép?" - látja el Feng Sui tanáccsal a személyzetet egy látogató. A többiek ezalatt már a Lehet téri giccsbárka felé tartanak, az üzemeltetők pedig a következő csoportot terelik.