Piromániások a Tűzoltó Múzeumban

2005.02.26. 09:50
Harmincezer méternyi film- és videofelvétel tűzközelből, az Országos Tűzoltó Múzeum archívumából. Az intézményben ingyenes vetítéseket tartanak havonta egyszer, a tüzek kedvelői és gyűjtői rendszeresen visszatérnek az önismereti terápiának is beillő katasztrófamoziba.

Minden hónap utolsó szerdáján porig ég néhány gyár, lakóház vagy kamion az Országos Tűzoltó Múzeumban. A X. kerületi intézmény - ami mellesleg Budapest földrajzi középpontjában áll - 2003 végén indította el hosszú szünet után filmklubját, hogy az érdeklődők ismét szemezgethessenek abból a harmincezer méternyi film- és videofelvételből, ami a múzeum raktárában porosodik. "Megrázó, sokkoló képsorok, belső felvételek, pusztító tűzesetek és katasztrófák". Ezzel a szöveggel csábít az ingyenes programra a Tűzoltó Filmklub szórólapja. A múzeum internetes oldala a Rákóczi téri vásárcsarnok katasztrófáját, veszélyes vegyi anyagot szállító teherautó rakományának belobbanását, illetve lángoló gumiabroncs-hegyeket ígért az aktuális összejövetelre.

Gyanús benzinszag


Az archívum és Szent Flórián
Fotó: Nagy Attila

A meghirdetett időpontban, pontban ötkor megkezdődő szeánszon körülbelül negyvenen üldögélnek a szabadidős helyiségben, a csocsóasztal és a biliárdasztal közötti helyre még székeket kell hozni, hogy mindenki elférjen. Szemre nem tűnik egyikük sem mániás tűzrajongónak, senki körül nem terjeng gyanús benzinszag, és amúgy is vegyes a közönség: általános iskolás, nyugdíjas, rendőr, tűzoltó, biztosítási szakember, főiskolás diák nézi a videómagnóhoz kötött projektor kissé erőtlen képét a meszelt falon.

A vetítés lángoló gumiabroncs-heggyel kezdődik, majd egy pótkocsis teherautó hidrogén-peroxidos rakománya sistereg az M1-es autópályán, míg a következő archív felvétel a Soroksári úti gumiraktár sűrű füstjében merítkezik meg. Még néhány pár perces etűd, "nagy erőkkel vonultak ki", hangzik el párszor, majd jön a blokk favoritja az 1988-as nagy tűz, amiben szinte teljesen kiégett a Rákóczi téri vásárcsarnok. A híradós felvételeken a fiatal Juszt László tol mikrofont a tűzoltóparancsnok orra alá: "ekkora tűzre én nem emlékszem" mondja a középkorú lánglovag a magasba csapó lángok háttere előtt. A 2500 négyzetméteres belterületet elpusztító tűzvész százmillió forintos kárt okozott a százéves épületben, a térről a rendőrségnek kellett kiszorítani az éjszakai látványosságra egybegyűlt többszáz fős tömeget, derül ki a félnyolcas híradóból.

Mielőtt megtekintenénk egy közel félórás vágatlan, szerkesztetlen videoanyagot az esztergomi bazilika égéséről, egy rövid bejátszás a budafoki mozitűzről, amiben megsérült egy tűzoltó is. A Blair Witch Project hideglelős képsorait idéző filmecske füstös, sötét, klausztrofób belső tereket mutat, pánikszerű ordításokat, furcsa zajokat hallani, kavarodást, már-már fejvesztett kapkodást látni. Mint később kiderül, az idegőrlően hosszúnak tűnő film mindössze két perces, a gipszkartonnal fedett aknába zuhanó, az eséstől gerincsérülést szenvedő tűzoltó is örökkévalóságnak érezte feltehetőleg a kimentéséig eltelt időt.

Nagy égés


Fotó: Tűzoltó Múzeum

1993. szeptember ötödikén hajnalban elektromos zárlat miatt kigyulladt az esztergomi bazilika főhajójának tetőszerkezete. Az amatőr videós megörökítette a némi fáziskéséssel befutó szirénázó szerkocsikat, a Trabanttal berobogó gondnokot, az álmosan, zizegős melegítőben a térre szállingózó helyieket. A felvételen végül behatolunk az épületbe, fel egészen az egyik toronyba, ahonnan elénk tárul a leszakadt tető, a lángoló gerendák, szinte süti az arcunkat a felszálló hő.

Az egyháznak nagy károkat okozó tűz szerencsére nem terjedt át a monumentális épület többi részére, így csak a tető lett az ördögé. A szemfüles videós elkapja egy futó nyilatkozatra a filmklub közönségében derültséget kiváltó egyháztitkárt, aki a kamera láttán vigyorogva közli, hogy nagyon szomorú az eset miatt. A városba kétezer burgenlandi zarándokot vártak erre a napra, ráadásul a kölni érsek látogatását is ekkorra időzítették, derül ki szavaiból.

Hármas riasztási fokozat felett

A vetítés után a "kemény mag" a teremben marad, obligát beszélgetés kezdődik a látottakról, ami hamarosan átcsap önismereti csoportterápiába, emlékezetes tüzek ("BS", "BS", "BS") felidézésébe, szerencsére vannak a teremben "tüzes" szakemberek is, akik elterelik a témát. Egy középkorú úr az Alfa mozi leégéséről szólva megjegyzi: "az egyik kedvenc tüzem volt" majd sietve hozzáteszi "persze nem én csináltam", és gyorsan bemutatkozik: "rendőr vagyok, emellett hivatásos tűzoltóbámuló, hármas riasztási fokozat felett minden esetet megnézek".

Az egyik nagy biztosítónál dolgozó tűzvizsgáló szakember is megszállotja szakmájának, ő videón gyűjtögeti a tüzeket, és mint mondja az igazán nagy tüzekről nem tud senki, mivel manapság a részvényeiket féltő multik igyekeznek elbagatellizálni az eseteket, aztán persze a biztosítók nyögik a százmilliós károkat.


Fotó: Nagy Attila

A Nyugati téri aluljárótűzzel kapcsolatban felmerül a kommunikáció kérdése, kisebb vita bontakozik ki a jelenlegi urh-rendszer, a gsm-alapú kommunikáció, és a tesztelés alatt lévő úgynevezett Tetra (egységes készenléti és civil kommunikációs rendszer) előnyeiről és hátrányairól.

Egy a rádiózáshoz értő filmklubtag szerint Budapesten a legnagyobb gond egy komoly légiszerencsétlenség esetén lesz, ugyanis a társszervek - úgymint tűzoltóság, mentők, rendőrség - rosszul kommunikálnak egymással, nincs átjárás a saját rendszereik között, noha technikailag létezik egy úgynevezett "katasztrófafrekvencia". Ezt azonban jogi szabályozás (miniszteri rendelet) híján nem használják, így egy szervezettebb összefogást igénylő szerencsétlenség esetén nincs közvetlen információáramlás, például a leggyorsabban kiérők nem tudják értesíteni a társszerveket, hogy azok milyen erőkkel készüljenek.

Komoly szakmai érdeklődés

"Megszállott tűznézők, tűzoltók, tűzoltókért rajongók, tanárok, diákok, számítógépes szakemberek egyaránt vannak klubunk látogatói között, sőt van egy fizikus is a rendszeresen megjelenők között" - mondja Benkő András, az idén ötvenéves múzeum közművelődési szervezője. A havonta egyszer megtartott estekre egyébként negyven százalékban vidékről érkeznek, és a többséget a dokumentumfilmek, a megrázó, sokkoló felvételek, a pusztító tűzesetek érdeklik, és a megjelentek hatvan százaléka rendszeresen visszajár a vetítésekre.

Benkő András szerint nem a piromániások vannak túlsúlyban a ritkaságszámba menő filmek nézői között, a többség "komoly szakmai érdeklődéstől vezetve jön", utal többek között a biztosítós szakemberre. Mint mondja, távlati terveik között szerepel, hogy bedigitalizálják a teljes filmarchívumot, eddig azonban sikertelenül pályáztak az ehhez szükséges pénzekre, így egyelőre csak a klub nyújt lehetőséget a tűzoltó reality-show-k bemutatására.