Hol vagytok kispajtások?

Szombathelyi Gyula: "Előre, rendületlenül!"

Ha Kádár János tudta volna, hogy a zánkai úttörőtáborból mára csak a kertész marad meg eredeti formájában, akkor a huszonöt évvel ezelőtti avatásra biztosan meghívta volna Szombathelyi Gyulát. Ez nem történt meg, de meg is lehet nézni, hol múlatják az időt a befarcolt pártkáderek, és ezzel szemben hol múlatja az időt a borotválatlan Gyula bá'.

Tegnapelőtt speciel a mandulafái között, amelyek egyidősek a táborral, amely még most is úgy terül el a Balaton északi partján, mint valami csehszlovák sci-fi sorozat átlagosnál is degeneráltabb díszlete. Bár igazságtalanok lennénk, ha nem írnánk az új pizzériáról, és a mindennap ingyenes discoról, amely a nemi érettségüket épphogy felismerő ifjoncoknak nyújt legális megismerkedési lehetőségeket. Annak idején mi a szovjet és kubai kispajtáslányoktól akartunk az internacionalista világszemléletre hivatkozva kicsikarni egy-egy remegő nadrágbanyúlást, és ha ez néha sikerült, mi lettünk a tábor hősei; frissek, találékonyak és végre megkönnyelbültek.

A Balatoni Úttörőváros története első nekifutásra totálisan érthetetlen, másodikra pedig még inkább, úgyhogy legyen elég annyi, hogy a rendszerváltás után nem volt ember a bakonyi betyárok között, aki ne szeretett volna lenyúlni legalább egy kopott nyakkendőt a kincstárból. Ennek ellenére senki sem tudta privatizálni, esetleg közalapítványi formában kirabolni, maradt tehát állami vagyon, ilyen formában utolsó mementóként az ifjúsági ingó-ingatlan halmazból.

Profit nélkül a profitért

Zánka Ágyban, párnák közt

A komplexum értékét sokan és sokszor becsülték. A tavalyi könyv szerinti érték 335 millió forint volt, bár nyolc évvel ezelőtt - amikor éppen vegyes vállalatot akartak létrehozni a gyermekparadicsomból - a piaci elemzők kilencmilliárdra taksálták a bolsevista tanodát. Jelenleg Közhasznú Társaság formában működik, ez a negyedik évük, és úgy tűnik mára normalizálódott a helyzet.

A Kht. non-profit vállalkozás, így minden megtermelt javat visszaforgatnak az intézmény fejlesztésébe. Mivel azonban a vagyon állami kézben van, a fenntartási, amortizációs költségeket a tulajdonos bácsinak kellett bevállalnia. A létesítmények harminc éve nem voltak normálisan felújítva, így ebbe a projektbe - legkevesebb - kétmilliárd forintot kellene fecölni.

Kormányunk és Tamásunk ezt tíz éves ütemezésben kívánja az ifjúsági centrumnak adományozni. Ebben az évben 145 milliót kaptak, és ha hozzátesszük, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium gyakorolja a gyámhatósági szerepet, tökéletesen érthető, hogy az idei szezonnyitó bulin miért tudott hat-háromra nyerni a Deutsch Maldini Tamás nélkül felálló minisztériumi csapat a helyiek brusztolós gárdája ellen

Gyula bá intézkedik

Kísért a múlt

- Akkor sokkal jobb volt! A sok úttörő mindig itt vonult fel az alakulótéren, szólt a zene, azok meg szépen sorban álltak. Rend volt. Szombathelyi Gyulának lehet hinni, az alapkőletételtől kezdve itt serénykedik a zöldben, és a jubileumi ünnepségen is csak arra kérte a vezetőséget, hogy a mandulafákra nagyobb figyelmet szenteljen a menedzsment.

A zánkai Poldi bácsi zavartan beszél a múltról, de szavai abban a pillanatban megakadnak, amint meglátja a figyelmetlen Bélát, ahogy a kistraktor platójával éppen villanydrótokat szaggat a faházakról.
- Hé! Állj má meg!... Ááááá, ennek mindent ötször kell elmondani - tett Gyula bácsi félénk utalást a fluktuáció kívánatosságára, és diszkréten elnézést kért a nyomatékkal terhes távozását illetően.

Isten hozott kispajtás!

Őrsi gyűlés

A változás nemcsak Gyula bának tűnik fel. Az alapító Pártunk és Kormányunk például már az enteriőrnél dobna egy hátast, ami nem is csoda, hiszen a tábor ISTEN HOZOTT transzparenssel kedveskedik minden errejáró turistának, ateistának és muszlimnak egyaránt. A szépen és szabályosan nyírt legelőkön tízfős csoportokban szemlátomást alélt fiatalok ankétolnak, arcukon a nevetés, szemükben az ájtatosság angyali vonásai vonnak bűvköröket kicsiny társaságuk köré. Itt-ott szerzetesek bukkannak fel apácákkal, néhol apácák apácákkal, de a fojtó melegben ,,szerzetes-szerzetessel" formációval nemigen találkozni.

Katolikus Ifjúsági Táborba léptünk.

Abban a sportcsarnokban, amelyet egykoron gyorsított ütemben épített fel valamely somogyi munkabrigád, és amelyben megannyi intelem hangzott el csak úgy materiális alapon, most Krisztus kétezredik szülinapi bulijára készülnek. A csarnok összekötő folyosóin keresztek lógnak az árusok kirakott portékái között, miközben az oltár előtt hangosítási próbát tart a katolikus hitközösség volumenért felelő szekciója.

Átkeresztelkedtek

- Nem ritka, hogy hasonló rendezvényeink vannak. Például a reformátusok is tartották ifjúsági táborukat, de ennek ellenére nem ez a fő profilunk. Oktatás, sport és szórakozás - foglalja össze a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum ügyvezető asszonya az intézmény fő nyomulási részterületeit. Ennek sikerességéért dolgoznak, ami szemmel láthatóan jó szolgálatot tesz a levitézlett intézmény hírnevének visszaállításában.

Zánka jelképe például, egy amorf, kavicsnak nevezett figura lett, amely baseballsapkában ugrándozik, vitorlázik, csiszol elmét, és nem járunk messze az igazságtól, ha ebbe a bigyulában látjuk összesűrűsödni a filozófiai alaptételeket. A kapitalista közhelyszótár ezt ,,a vendégsereg maximális kiszolgálásának" hívja, ami úgy tűnik bejött. A sikeres profilváltásnak köszönhetően a tábor 80 %-os kihasználtsággal dicsekedhet, ami naponta 3000 őrjöngő gyerek jelenlétét jelenti. A vendégsereg tehát alakul, amit a külföldről érkezők is bizonyítanak, bár a tábor még mindig a hazai munkásifjúságra alapozza létét.

Kukták előre!

Elköpték

- Télen főként oktatással foglalkozunk, szemináriumok tartásával, tanfolyamok szervezésével, de a Kht. létrehozott egy idegenforgalmi szakközépiskolát és gimnáziumot is, amelyben jelenleg is négyszázan tanulnak. Ők jelentik a mi utánpótlásunkat is.
- Én már kurvára unom! - replikázza Bogó Ágnes igazgatónő véleményét az egyik végzős szakács, akit két végzős szakáccsal talált meg az Index, nagyon sok végzős szakács megkérdezése után. A találkozásnak pedig az lett az eredménye, hogy birtokunkba kerültek olyan információk, amelyek adekvát választ adhatnak egynéhány vendéglátó-ipari kulcskérdésre, ami az itt eltöltött napok után még most is lázban tartják a koravén ifjúságot.

a., Zánkán még a rutinos szakácsok sem biztatják arra utódjaikat, hogy maradék ételt főzzenek újra;

b., A szakácsok nem szoktak a levesbe köpni, mivel ők nem tudják, hogy éppen melyik hülye gyerek szólt be az adagoló osztályon;

c., A porciók fizikai paramétereit csupán azért csökkentik le a végtelenségig, hogy ezzel megkönnyítsék a tálcán való eligazodást;

A leleplezés

Mennyei manna

Némi irigységgel kevert bosszú dolgozott a riporterben, amikor odasétált egy nagyon hosszú asztalhoz, ahol apácanénikkel karöltve akarta igazolni az információk valóságtartalmát. Miután sikerült lefotózni egy ivólé-sültcsirkecomb-krumplipüré kombinációt, az íze felől érdeklődtünk, és a gyanús tekintetek ellenére a válaszok szokatlan nyugodtsággal konstatálták a gasztronómiai kiválóságot. Az Index munkatársa viszont fagylaltot kívánt enni, és nem hagyhatjuk ki azt a ziccert, hogy ne ,,dízájn-centeres" viszonyrendszerben vizsgáljuk a fagylaltgépet.

A képek magukért beszélnek, de itt hívnánk fel a figyelmet a gép oldalán található idegen hangzású fordításra, amely egyértelműen jelzi, hogy az orosz nyelvterületről érkező elvbarátok által itt hagyott pénzösszeg határozta meg a marketing tevékenységek jelentős részét.

Múltunk a jelenünk

Jelenleg százhetvenen dolgoznak a centrumban, amelynek mintegy harminc százalékát teszi ki a rendszerváltás előtti garnitúra. Bartos Csaba marketingvezető 1984-től dolgozik itt. Persze nem ilyen titulusban kezdte. Az ő feladata volt a Magyar Úttörőszövetség, és a Párt azon kívánságának teljesítése, hogy a gyermekvezető-képzést egyfajta gyerekmenedzser-képzéssé alakítsák át (!).

A múlt itt hagyott emlékei ellenére azonban sem a vezetőségben, sem a munkatársak között nem téma a régi és dicső Zánka. Bartos és Bogó Ágnes is egybehangzóan vallja, hogy ,,Zánkának együtt kell élnie a múltjával, és mindent meg kell tartania, ami értékes, és ami a gyerekek szórakozását szolgálja."

A gyermeki lét utolsó fellegvárát nem robbantották fel október egyetlen ünnepén sem, nem adták el téglánként, nem szippantotta be S. Andor bendője, nem vitte ki az utolsó orosz katona, itt van velünk, mint egy közhely és érzelgésmentes befejezés, ahogy a fények gyermeki játékot űznek a mélabús emlékek bábjaival, akik önfeledten táncolnak, mint két szerelmes kamasz, és közben észre sem veszik, hogy a csillagok úgy védelmezik őket, mint őszi falevelek a fázós vadgerléket.