Bence
11 °C
25 °C

Zsanett: Most látom önt először életemben!

2008.11.24. 17:20
Drámai jelenet is volt hétfőn a Fővárosi Bíróságon a Zsanett-ügy magánvádas perének tárgyalásán. A bíróság tanúként idézett rendőröket hallgatott meg a 2007. május 4-én hajnalban történtekről, az utolsó tanú kihallgatásakor elszakadt a cérna Zsanett édesanyjánál és Zsanettnél.

Rebiszes (azaz készenlétis), VIII. kerületi és XIII. kerületi rendőrök tanúkénti meghallgatásával folytatódott hétfőn az a magánvádas per, amiben E. Zsanett többek között nemi erőszakkal vádol öt rebiszes rendőrt.

Elsőként P. Istvánt kérdezték ki, aki a vádlottak parancsnoka, a Rebisz 6-os bevetési osztályának vezetője volt 2007 májusában, az állítólagos csoportos nemi erőszak idején. Ő lánya ballagása miatt nem volt azon az éjszakán és másnap szolgálatban, így helyettesét is meghallgatják majd tanúként. A parancsnokot a Rebisz működéséről, a bevetési csoportok feladatairól, a kerületekbe való beosztásukról kérdezte a bíróság és az ügyvédek.

Emlékeztetőül: a vádlottak védekezésének része, hogy ők csak hazakísérték a XIII. kerületi lakhelyére E. Zsanettet, mert nem voltak nála az iratai, a VIII. kerületi szolgálati helyük elhagyásáról pedig azért nem tettek jelentést, mert az bűncselekménynek számít és felelőségre vonással jár - nem jogerősen emiatt el is ítélte őket a katonai bíróság.

P. István elmondta, hogy a járőrök elvileg saját döntésre is elhagyhatják szolgálati helyüket, de engedélyt kell kérni, ha például valakit haza akarnak kísérni az irataiért, vagy legalábbis utólag le kell jelenteni. Mivel kezdetben csak a hajnali öt óráig terjedő időszakban kezdett vizsgálódni - Zsanett első beszámolójában ekkorra tette nagyjából az erőszak idejét - a beosztottjai nem is beszéltek neki a fél hat körül történt kiruccanásról. A parancsnok számára csak jóval később, a menetlevelek átnézésekor derült ki, hogy öt alárendeltje elhagyta a VIII. kerületet. A parancsnok elismerte a bíróság előtt: "rosszul tettem fel nekik a kérdést, az egész szolgálatra vonatkozólag kellett volna kérdeznem".

Képek a tárgyalásról

Tuza Péter, E. Zsanett jogi képviselője ezen kívül leginkább a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szervezetének a nyomozásban betöltött szerepét firtatta. A magánvádló ügyvéd azt próbálta kideríteni, folyt-e titkos eljárás a Zsanett-ügyben, mert az iratokból kiderül, hogy az RSZVSZ valamilyen formában belefolyt a vizsgálatokba, de szerepe "mitikus pontja az ügynek", hivatalos jelentést pedig ő és védence nem látott. A tanú annyit mondott erre, hogy ő nem tud az RSZVSZ szerepéről nyilatkozni, az információáramlás egyoldalú az RSZVSZ felé.

Az elsőrendű vádlott védőjének kérdésére a parancsnok elmondta, hogy régebben gyakori volt, hogy hazakísértek a rendőrök valakit, aki nem tudta ellenőrzéskor igazolni magát, de manapság ez már ritkább.

Gyors és humánus előállítás

A következő tanú egy rendőrnő volt, aki a 6-os bevetési osztály tagjaként aznap éjjel szintén szolgálatban volt a VIII. kerületben, igaz nem a Múzeum körútnál. A társait ért vádakról csak később hallott, mint elmondta sok mindenre amúgy sem emlékszik, de azt nem tudja elképzelni, hogy kollégái ilyesmit el tudnának követni. Amikor meghallotta, hogy mivel gyanúsítják őket, sírva is fakadt. A bíró kérdésére azt is elmondta, nem tudja elképzelni azt sem, hogy kollégái valakit hazakísérjenek, akinek nincsenek iratai. Soltészné Nagy Katalin, a másodrendű vádlott védője próbálta ezt szétbontani, hogy a kijelölt kerület elhagyását vagy az iratokért való hazakísérést nem tudja a tanú elképzelni, a tanú azonban sem-semmel válaszolt.

Két viszonylag kevésbé érdemi vallomást tevő rendőr után következett D. József, aki ügyeletes tiszt volt a Rebisznél akkoriban és a közterületi szolgálatot ő irányította. Szavaiból kiderült, ha a bevetési csoport tagjai el akarták volna hagyni valamiért a szolgálati helyüket, akkor neki kellett volna jelenteni és tőle engedélyt kérni. Tanúvallomása szerint bevett gyakorlat volt az ilyen jellegű hazakísérés, anélkül is megtették - és meg is teszik ezt a rendőrök -, hogy a felettesük tudna róla, vagy külön engedélyt kérnének rá. Ha nincs az igazoltatottnál személyazonosságot igazoló irat, akkor a szabályok szerint a rendőrkapitányságra elő kell állítani és ezt a kényszerintézkedést mindaddig fenntartani, amíg az azonosítása le nem zajlik. Ennél "gyorsabb és humánusabb a lakásra való előállítás", magyarázta a rendőrtiszt. A vádlottak azonban nem tettek jelentést ilyesmiről aznap.

D. József beszélt az aznap rögzített rendőrségi rádió- és telefonbeszélgetésekről is, mondta hogy ő ezeket visszahallgatta, de nem észlelt semmit, ami az üggyel kapcsolatban lett volna. Tuza Péter ezzel kapcsolatban fontos észrevételt tett: "a sértetti védelem sem a telefon-, sem a rádióforgalmazást nem hallgathatta meg, ezért, ha a Budapesti Nyomozó Ügyészségen van ilyen anyag, akkor azt szerezze be a bíróság".

Kiabálás és szembesítés

A tárgyalás legdrámaibb részét az utolsó tanú, a XIII. kerületi rendőrkapitányság ügyeletes tisztjének kikérdezése hozta, a századosnő vallomása szerint ő volt, aki elsőként beszélt érdemben a Szabolcs utcai kapitányságon Zsanettel 2007. május 4-én reggel. A bíróság előtt elmondta, hogy pár mondatban beszélte meg E. Zsanettel, hogy mi történt, utána intézkedett, hogy nyomozó kollégái vegyék át az ügyet - erről pedig később jelentést is írt. A századosnő szerint Zsanett magába forduló viselkedést mutatott, de nem volt különösebben zaklatott, inkább megszeppent és kérdésekre tudott is válaszolni. Elmondta, hogy öt rendőr megerőszakolta, mindannyian sötétkék egyenruhát viseltek és fegyver is volt náluk.

Klikk a képre!

A tanú szerint Zsanett vádjai életszerűtlenek, ahhoz, hogy többen megerőszakoljanak egy nőt, komoly összebeszélésre van szükség. A rendőrnő szavaiból úgy tűnt ki, hogy szerinte Zsanett viselkedése akár kábítószer fogyasztás, vagy másnaposság következménye is lehet. Magyar György ügyvéd kérdésére a nő azonban elismerte, hogy meg is történhetett mindaz, ami miatt Zsanett feljelentést tett. Mint mondta, 16 éve rendőr és szerencsére nagyon kevés nemi erőszak ügyében kellett eddig intézkednie, akikkel eddig dolga volt azokat nagyon megviselte a dolog, de "nem vagyunk egyformák, nem tudhatom, hogy ő dolgozza fel a megtörténteket".

A bíró ekkor felfigyelt arra, hogy Zsanett anyja odament Tuza Péter asztalához és az ügyvéd asszisztense fülébe súgott valamit. Nyilas Levente erélyesen rendreutasította az addig a hallgatóság soraiban ülő nőt - aki a legutóbbi tárgyaláson lánya mellett tanúskodott. A bíró, amikor a századosnő kikérdezése befejeződött, szót adott a nőnek, aki jelezte, hogy szembesítést kér a rendőrnővel. Szerinte a tanú nem is hallgatta meg a lányát a kapitányságon, nem is látta személyesen, senki, sehova nem hívta be, az erről szóló jelentése valótlan, ki se jött a kapitányság folyosójára az irodájából.

Ekkor már mindhárom nő a bíró előtt állt és szinte egymás arcába kiabáltak. E. Zsanett is a századosnő szemébe mondta, hogy most látja először életében, "magával nem találkoztam", és hogy erre két tanúja is van, az édesanyja és Késmárki Zsolt, a Hooligans basszusgitárosa. A rendőrnő izgatottságtól remegő hangon próbált a váratlan vádakra felelni, "nem igaz, emlékszem rá is és az anyjára is, én intéztem azt, hogy vigye ki őt a helyszínre a két készenlétis kolléga. Nem tudom, hogy miért vádolnak hazugsággal, főként hogy a hamis tanúzás bűncselekmény!"

A bíró, miután nagyjából lenyugodtak a kedélyek, azzal zárta le az incidenst, hogy a szembesítés eredménytelen volt.

A per szerdán további tanúk meghallgatásával folytatódik.