Tíz ábra arról, hogy hogy éltünk tavaly

2014.11.30. 08:18
20 hozzászólás
Hányan éltek tavaly munkából, és hányan állami pénzekből? Nőtt-e, vagy csökkent az egyenlőtlenség Magyarországon? Több lett a szegény? Mire költi a magyar a pénzét? És egyáltalán boldogabb lesz attól, ha költi a pénzt? Ezekre a kérdésekre szedtük össze a választ a KSH háztartások életszínvonaláról szóló tanulmánya alapján. Íme öt trend 10 chartban arról, hogy hogy éltünk 2013-ban.
Többen élnek munkából, kevesebben állami jövedelmekből

Magyarországon 2013-ban a háztartások 1 millió 287 ezer forintos egy főre jutó éves bruttó jövedelme 4,3 százalékkal haladta meg a megelőző évit. A bruttó jövedelmeken belül a munkajövedelmek aránya volt a legnagyobb (67,8 százalék), amelyek 81,6 százaléka főállású munkából származott.

 

A háztartások összes jövedelmének közel harmadát a társadalmi jövedelmek - nyugdíj, nyugdíj-kiegészítés, munkanélküli-ellátások, családi pótlék stb. – tették ki, egy főre jutó éves átlagos értékük 389 ezer forint volt. A társadalmi jövedelmeken belül a legnagyobb arányt (81,2 százalék) a nyugdíjak képviselték.

ksh 1.png
Kicsivel nőtt az egyenlőtlenség

Az utóbbi négy évben a jövedelmi egyenlőtlenség Magyarországon valamelyest nőtt. Az úgyneveztt Gini-együttható, amely a jövedelmük nagysága alapján sorba rendezett népesség, illetve az általuk birtokolt jövedelmi hányad kapcsolatát mutatja, 2013-ban 27,9 százalék volt Magyarországon. Ezzel még alatta vagyunk a 30,5 százalékos európai átlagnak.

A magyar társadalom legszegényebb húsz százaléka ugyanakkor 2013-ban a jövedelem egészének három tizedével kevesebből részesült, mint egy évvel korábban. Ez a jövedelem a felső három ötödhöz vándorolt.

 

A jövedelmi egyenlőtlenségek területi megoszlására még mindig az jellemző, hogy Budapest élesen elválik a többi településtípustól: itt él a legtöbb gazdag ember, és itt vannak a legnagyobb egyenlőtlenségek is. Ezzel szemben a megyei jogú városokban oszlik meg a legarányosabban a jövedelem, és a középréteg is az ilyen városokban a legnagyobb.

ksh 2.png

Budapesten 1 millió 341 ezer forint volt 2013-ban az egy főre jutó éves átlagos nettó jövedelem, a nagyvárosokban 1 millió 138 ezer forint, míg a községekben 863 ezer forint.

Ki a súlyosan deprivált?

A statisztikákban súlyos nélkülözésnek számít az, ha valakire az alábbi kilenc tételből legalább három igaz: (1) nem tud időben lakbért vagy rezsit fizetni, (2) nem tud rendesen fűteni, (3) nincs pénze váratlan kiadásokra, (4) nem tud rendszeresen húst enni, (5) nincs pénze egy hét üdülésre (6), nincs autója, (7) nincs mosógépe (8) nincs tévéje, (9) nincs telefonja.

Közép-Magyarországon 1 millió 181 ezer forint volt 2013-ban az egy főre jutó átlagos nettó jövedelem. Közép-Dunántúl lakóinak átlagos jövedelme nagyjából azonos a nyugat-dunántúliakéval (1 millió 45 ezer, illetve 1 millió 101 ezer forint/fő/év), Észak-Alföld és Észak-Magyarország a sereghajtó, ahol a népesség egy főre jutó átlagos jövedelme 849 ezer, illetve 892 ezer forint volt.

A munkajövedelem aránya a bruttó jövedelmeken belül Budapesten volt a legmagasabb (72,4 százalék), Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb (61,6 százalék).

Kicsit kevesebb embert fenyegetett a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata

Kikre vonatkozik a társadalmi kirekesztés kockázata?

Ide sorolják azokat, akik

  • súlyosan depriváltak, vagy
  • alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, vagy
  • a relatív szegénységi küszöb alatt élnek, vagyis olyan háztartásban, ahol a jövedelem nem éri el az átlagjövedelem 60 százalékát.

Az Európai Unióban szokásosan használt terminológia szerint 2013-ban

  • a relatív jövedelmi szegények közé a lakosság 14,6 százaléka tartozott,
  • 23,9 százaléka súlyosan deprivált
  • és 9,2 százaléka élt nagyon alacsony munka intenzitású háztartásban. 

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya együttesen 31,1 százalékot ért el, ami 2,4 százalékponttal alacsonyabb, mint az egy évvel korábbi.

2013-ban a lakosság 31,1, előtte viszont 33,5 százalék volt kitéve ezeknek a veszélyeknek, tehát a helyzet a Magyar Tudományos Akadémia kutatói szerint viszont a helyzet az elmúlt években meredeken romlott. Arról, hogy miért tér el az MTA és a KSH kutatásának eredménye, keretes írásunkban olvashat.

Ellentmond az MTA kutatása a KSH-énak?

Az MTA kutatásában részt vevő Messing Vera az Indexnek azt mondta, az eltérés oka az, hogy más módszertannal dolgoztak a két tanulmányban. A KSH legfrisebb publikációja az Eurostat sztenderdekkel (és a saját korábbi gyakorlatával szemben) azt az évet jelöli meg, amire az adatok vonatkoznak (tehát a 2013 tavaszán felvett survey, 2012 március - 2013 márciusi időszakra vonatkozik, és ezt ebben a publikációban 2012-ként hivatkozzák). Ez azt jelenti, hogy ami az Eurostatban (és az MTI kutatásában is) 2013-ként szerepel az, ami a most publikált KSH kiadványban 2012-ként jelenik meg.

Életkor szerint vizsgálva valamennyi szegénységi dimenzió tekintetében a legveszélyeztetettebb csoportba a 18 év alatti gyerekek tartoznak. Körükben 2013-ban az országos átlagnál 10 százalékponttal magasabb volt azok aránya, akik ki vannak téve a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának.

ksh 3.png

Ennek az az egyik oka, hogy a szegényebb háztartásokban több a gyerek, a másik pedig az, hogy a kisgyerekes háztartások többségében az anya nem dolgozik, így ezeknek a családoknak kevesebb pénze van. Az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken az elszegényedés kockázata, a 65 éven felüliek már jóval átlag alatt érintettek.

A KSH idei adatfelvétele az depriváltságot meghatározó kilenc mutató mellett tartalmazott még öt tételt, amiből elég szomorú dolgok derülnek ki az ország anyagi helyzetére nézve.

 

A felmérés során a megkérdezettek 29,8 százaléka válaszolta, hogy anyagi okokból nem engedheti meg magának, hogy régebbi ruhái helyett újat vásároljon. A két pár cipőre vonatkozó kérdésnél mindössze 4,2 százalék válaszolta, hogy nem rendelkezik két pár cipővel.

A magyarok 36,7 százalékának nincs pénze arra, hogy rendszeresen meghívja magához a barátait, és csaknem harmaduk, 32,6 százalék nem engedhette meg magának, hogy rendszeresen járjon moziba, színházba, vagy sportolni. 2013-ban az emberek kicsit több mint egynegyede nem engedhette meg magának, hogy hetente egy kisebb összeget magára is költsön.

Annyit fogyasztunk, mint 2012-ben, de csökkent a rezsi

2013-ban a háztartások egy főre jutó éves, átlagos fogyasztási kiadása 833 ezer forint volt, ami azt jelenti, hogy reálértéken, vagyis az éves 1,7 százalékos inflációt is figyelembe véve 2013-ban a fogyasztás 0,4 százalékkal nőtt, tehát szinte alig változott. A háztartások még mindig lakásfenntartásra és rezsire, ételre és (nem alkoholos) italra, valamint közlekedésre költenek a legtöbbet.

A kiadásokon belül 1,3 százalékkal csökkentek a rezsikiadások, és kis mértékben többet költöttünk ételre és italra, valamint közlekedésre. A napi szükségletek (étkezéssel,lakásfenntartással és közlekedéssel kapcsolatos költségek) kifizetése után a kiadások mintegy 40 százalékát fordíthatták további fogyasztásra a háztartások.

 

2012-höz képest a leggazdagabb háztartások fogyasztási kiadása az inflációt is figyelembe véve 2,8 százalékkal csökkent, míg a legszegényebbeké az átlagost jóval meghaladóan, 5 százalékkal nőtt.

 

A legszegényebb húsz százalék 2012-höz képest 2013-ban reál értéken nagyjából ugyanannyit költött lakásfenntartásra és energiára. Élelmiszerre viszont 8,9, közlekedésre pedig csaknem 14 százalékkal többet költöttek reálértéken.

A fogyasztásbeli egyenlőtlenségekben is látszanak a már emlegetett regionális egyenlőtlenségek.

ksh 4.png
Elégedettebbek vagyunk az életünkkel, mint az anyagi helyzetünkkel

A megkérdezettek 0–10-es skálán értékelték,hogy összességében mennyire elégedettek az életükkel. A válaszok átlagértéke a felnőtt lakosságra 6,15 pont volt. Sokkal kevésbé voltunk elégedettek a jövedelmi helyzetünkkel: itt az átlag 5,21 pont volt a tízes skálán.

Érdekes, hogy minden második 16–24 év közötti magyar fiatal arról számolt be, hogy nagyon elégedett az életével. Az életükkel nagyon elégedettek aránya az idősebb generációkban folyamatosan csökkent, a legidősebb korcsoportban 19 százalék volt.

Az is feltűnő, hogy a középkorú, 35-64 éves korosztály nagyon elégedetlen volt az anyagi helyzetével 2013-ban. Az anyagi helyzetükkel nagyon elégedettek aránya a két szélső korcsoport kivételével nem érte el a 20 százalékot. Ezzel szemben a 45–54 évesek közül minden ötödik megkérdezett nagyon szegénynek érezte magát.

Az, hogy mennyi pénzünk van, arra is hatással van, hogy mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel, és természetesen arra is, hogy hogy értékeljük az anyagi helyzetünket. De amíg az anyagi helyzetünk értékelése szoros összefüggésben van azzal, hogy mennyi pénzünk van, az látszik, hogy az élettel való elégedettség csupán a legszegényebbek és a leggazdagabbak esetén mutat szorosabb összefüggést az egyén gazdasági helyzetével. A pénz tehát csak a szegényeket és a gazdagokat boldogítja. Ez jól látszik a charton is.