A 2012-es évre vonatkozóan mindössze 171 ezren vallottak be 6 millió forintnál magasabb összevonás alá eső jövedelmet, ám az összes adófizetési kötelezettség több mint egynegyedét ők teljesítették – derül ki az InfoTandem infografikájából.

• A magánszemélyek 78 százaléka, 3,47 millió ember az önbevallást választotta tavaly
• Ezen belül az adónyilatot 30 ezren választották
• 704 ezer emberről a munkáltató számolt el, 289 ezren pedig egyszerűsített adóbevallással éltek
• Összesen 31 ezerrel kevesebb, 4,464 millió adóbevallást dolgozott fel a NAV
• 8427 milliárd forint összevont jövedelmet vallottak be, 4,9 százalékkal többet, mint 2011-ben
• Ennek 91 százaléka volt munkaviszonyból származó bérjövedelem
• A bérjövedelem átlagos éves összege 2 millió 34 ezer forint volt – ez havi 170 ezer
• Önálló tevékenységből összesen csak 319 milliárdot kerestek a magyarok
• Az összes adófizető egyharmada minimálbért, vagy kevesebbet szerepeltetett a bevallásában
• A 1255 milliárd forintnyi szja-fizetés 21 százalékát a minimálbér-évi 2 millió forint között keresők fizették
• Az évi hatmilliót, vagy ennél többet keresők (ők 170 ezren vannak, az összes adózó 4 százaléka) ennél is többet, a teljes szja-bevétel 26 százalékát – és még ez kevesebb, mint a 2011-es 30 százalék

A quartz cikke szerint 2009-12 között 300 milliárd euróval, közel 90 ezer milliárd forinttal lett kisebb az EU-tagországok költségvetése. A válság előtt kisebb-nagyobb hiányokkal működött az európai országok többsége, ezt az elmúlt években az adósságválság miatt mindenhol csökkenteni kellett. Míg 2009-ben a tagországok összesített hiánya az EU GDP-jének 6,9 százaléka volt, ez tavaly év végére 3,9 százalékra esett vissza. Az alábbi ábra a 2009 óta eltelt három évnek a GDP-arányos egyenlegjavulását mutatja országokra bontva. 

Orbán Viktort Indiába aligha kísérte el energetikai tanácsadója, de úgy érezte, rögtönöz néhány gondolatot. Két dolgot állít az MTI beszámolója szerint, mindkettő teljes képtelenség.

• A következő évtizedben 70 százalékra emeljük az atomenergia arányát az áramellátásban
• 4-5 év múlva nálunk lesz a legolcsóbb az áram az unióban, ehhez kell a több atomenergia

Fotó: Hindustan Times / Europress / Getty

A helyzet az, hogy az energiastratégia legmerészebb forgatókönyvei sem számolnak 54 százaléknál nagyobb atomenergia-aránnyal a villamosenergia-termelésben a következő húsz évben, a rendszerirányítás szempontjából ez nem is feltétlen lenne szerencsés. A kormány egyébként az atom-szén-zöld tervet szeretné megvalósítani 2030-ra. (Csak bízhatunk abban, hogy Orbán mostani bejelentése inkább tévedés, és nem a kitűzött eddigi célok totális újragondolását jelenti.)

Energiastratégia

Négy-öt év múlva egyébként elvi esély sincs arra, hogy a kibővített atomerőművi kapacitás elindul – ezt 2025-re, illetve 2030-ra tervezik –, és még sokan ezekben a dátumokban is kételkednek. Semmilyen jelenleg előrelátható gazdasági esemény nem indukálna egyébként néhány év múlva a régióról messze leváló, rekordalacsony magyar áramárat, ehhez nagyjából újabb 20-30 százalékos csökkenésre lenne szükség. 

A most Nobel-díjjal kitüntetett Robert Shiller hírnevét nagyrészt annak köszönheti, hogy kétszer is megjósolta a részvénypiacok összeomlását: a 2000-es dotcombuborék, majd a sokkal súlyosabb, 2008-as ingatlanpiaci zuhanás előtt is megírta nagy vonalakban, mi fog történni. Ráadásul könyvformában is kiadta ezeket, a magyar fordításban "Tőzsdemámor" néven megjelent Irrational Exuberance-ben.

A könyv fő mondanivalóját röviden két grafikonban össze lehet foglalni; szerencsére a Yale professzora van olyan kedves, hogy az adatokat a honlapján letölthető formában is közzétette.

Az első chart azt mutatja, hogy a részvényeket mennyire értékelik a befektetők a vállalatok valós teljesítményéhez képest. A Shiller-féle részvényértékeltségi mutató lényege, hogy az ötszáz legnagyobb amerikai vállalatot magában foglaló S&P 500 amerikai részvényindexet elosztják az utóbbi tíz évben az általuk megtermelt profit átlagával. Ezzel a rövid távú gazdasági ciklusok okozta zajt többé-kevésbé ki lehet szűrni.

A részvénypiac hosszú távú átlaga 16 körül van, ha ennél sokkal magasabb az index, akkor nagy a veszélye, hogy buborékról van szó, tehát a befektetők valós teljesítmény nélkül lelkesednek a cégekért. Ebből a grafikonból így könnyen ki lehet szúrni, hogy amikor 2000-ben bőven 40 felett járt a Shiller-féle mutató, nagyon el voltak rugaszkodva a piacok a valóságtól. Össze is omlottak a felkapott tech-cégek.

A másik grafikon az ingatlanpiaci eszközár-buborékról szól. Shiller sokszor hangoztatott meggyőződése volt a kétezres évek közepén, hogy a hibás gondolat az ingatlant hosszú távon jó befektetésnek tartani.

Az akkori őrült ingatlanpiaci árrobanás fényében ez akkor nem tűnt olyan okos gondolatnak, végül mégis neki lett igaza. A kétezres évek ingatlanpiaci őrülete utólag nem tűnik annyira megalapozottnak, a fundamentumoktól teljesen elszakadtak az ingatlanárak akkor. Ezt sokan bánhatják, akik akkor vettek lakást vagy házat, az USA-tól Spanyolországon át Magyarországig.

Ez azért is érdekes, mert a Shillerrel idén együtt díjazott Eugene Fama világában elképzelhetetlen lenne, hogy ilyen tömeges irracionalitás előforduljon.

Minden eddiginél több megkérdezett budapesti biciklizett a városban szeptemberben, derül ki a Magyar Kerékpárosklub felméréséből. A megkérdezettek 47 százaléka használta kerékpárját közlekedésre vagy túrázásra. A kerékpárosok között a minden hétköznap biciklizők aránya viszont tavaly szeptemberben döntött csúcsot: akkor 63 százalék volt, 2013 szeptemberében ugyanez az arány 53 százalék volt. Országosan a megkérdezettek 10 százaléka túrázott kerékpárjával szeptemberben. Ugyanez az arány Budapesten 24 százalék volt, ami a valaha mért legmagasabb arány. A túrázás főként a fővárosban, Közép-Magyarországon és a Közép- és Nyugat-Dunántúlon volt jellemző a magasabb iskolai végzettségűek körében, 50 éves korig.

Forrás: a felmérést a Magyar Kerékpárosklub megbízásából a TNS-Hoffmann Kft.készítette 2013. szeptember 13-18. között. N=429, Bázis: az adatfelvételt megelőző 14 napban közlekedési céllal kerékpározók*

A most közzétett inflációs adatokból már látszik, hogy mennyire hárítják át a fogyasztókra a bankok a nyáron megemelt tranzakciós illéteket. Gyakorlatilag teljesen.

A tranzakciós illetéket – népnyelven ATM- vagy csekkadót – az év elején vezették be, és azonnal harmadával drágábbak lettek a pénzügyi szolgáltatások a KSH adatai szerint. A nyáron a második Varga-csomag keretében újra megemelt adót pedig ismét a fogyasztókra hárították a bankok. Pedig a nemzetgazdasági miniszter azt mondta, hogy a nagy verseny miatt ilyett nem fognak tenni a pénzintézetek. A számokból elég egyértelmű, hogy nem volt igaza.

Több bank ráadásul szeptemberben még nem, hanem csak októberben változtatott a készpénzfelvétel és a banki utalások kondícióin. Ezért nem kizárt, hogy októberben még nagyobb lesz a banki szolgáltatások drágulása.

"Újabb mérföldkőhöz érkezett a magyar-mongol gazdasági együttműködés" - közölte szerdán a Nemzetgazdasági Minisztérium. A közleményből sajnos nem derül ki, hogy milyen jelentős fordulat, esemény csalta elő ezt a sokat ígérő kijelentést a tárcából, az írásban megemlített fejlemények ugyanis mérföldkőnek első ránézésre nem tűnnek.

Mi történt?

1. Már negyedszer beszélgettek mongol tárgyalókkal.
2. A tárgyaláson az MNB-s Nagy Róza is ott volt.
3. Megalakult a a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar-Mongol Tagozata

2013 augusztusában az ipari termelés 1,4 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A munkanaphatástól megtisztított index 0,9 százalékkal emelkedett. A termelés az év első nyolc hónapjában 0,8 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Az előző hónaphoz képest a szezonálisan és munkanaptényezővel kiigazított ipari termelési index augusztusban 0,7 százalékkal nőtt.

Ez a grafikon azt mutatja meg, hogy melyik szektornak mekkora volt a megtakarítása Magyarországon az utóbbi húsz évben, a magyar GDP egészéhez viszonyítva. Ha a gazdaságot odáig egyszerűsítjük, hogy csak öt szereplő legyen benne, tehát az állam, a vállalatok, a bankok, a külföldiek és mi, a háztartások, akkor ez volt a helyzet a rendszerváltás óta.

Kiolvasható például a kilencvenes évek elején a kárpótlás, az állami vállalatok felszámolása és a bankkonszolidáció hatása: az előbbiekkel a háztartások, utóbbival a bankok jártak jól, az állam terhére. Ez vezetett később a Bokros-csomaghoz. A bankok végig csak közvetítettek. Azt is látni, ahogy a magyar háztartások a bérük egyre kisebb részét takarították meg a kétezres években, és a devizahitelezés is megjelent, miközben a külföld végig pluszban volt a magyar gazdaság egészével szemben. Mostanra viszont alapvetően megváltozott a helyzet.

(Valójában két trükköt is elkövettünk, hogy egyenletesebb legyen a grafikon. Egyrészt a kormány nyugdíjeinstandjával kiigazítottuk az összképet: a háromezermilliárd forint eltulajdonítása miatt valójában 2011 első negyedévében az államnál 38 százalékos plusz, a háztartásoknál pedig ugyanekkora mínusz volt. Ez itt nem látszódik. Másrészt, hogy simábbak legyenek a vonalak, és így a trendeket jobban lehessen látni, minden negyedévhez négy negyedéves átlagot használtunk.)

Két dolog nagyon megváltozott az utóbbi években. A folyó fizetési mérleg hiánya (tehát az, amivel a külföld minket finanszírozott) egy pillanat alatt elolvadt a válság után, azóta mi pénzeljük a külföldet. Ez egyrészt egy jó dolgot jelent: hogy nem veszünk tőlük sok mindent, viszont sokat eladunk nekik (külkereskedelmi többlet). De sajnos azt is, hogy ők nem igazán szeretnének ide pénzt hozni. Ez utóbbi azért baj, mert így nem jönnek működőtőke-beruházások, ami rossz jel a később várható növekedésre nézve.

Közelebbről így néz ki az utóbbi négy év:

A másik igazán nagy változás a korábbi húsz évhez képest, hogy a vállalatok egyáltalán nem költik a pénzt. Ahelyett, hogy beruháznának vagy béreket emelnének, inkább a hiteleiket fizetik vissza, a fölös pénzt pedig a bankban tartják, vagy pénzügyi eszközökben kötik le. Egyszóval: a háztartások és a magyarországi vállalatok is rengeteg pénzt nem költenek el az országban, amivel végső soron a külföldet és az államot finanszírozzuk. De távol vagyunk attól is, hogy akkora hitelezők legyünk, mint mondjuk a németek: ahhoz előbb le kellene építeni a hatalmas adósságokat.

Augusztusban 1,5 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom a tavaly ugyanekkorihoz képest - derült ki a KSH gyorsbecsléséből. Persze van honnan visszajönni, az utóbbi években ugyanis nagyon csúnyán visszazuhant a boltok forgalma. Idén viszont lassan javulni kezdett a fogyasztói bizalom, és emberek néhány hónapja végre tényleg többet költenek, mivel a reálbérek emelkedni kezdtek. Ez utóbbit még mindig nem a gazdaság hasításának, hanem az infláció mélypontra zuhanásának köszönhetjük.

Az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben 1,2 százalékkal, a nem élelmiszer-kiskereskedelemben 1,3 százalékkal, míg az üzemanyag-kiskereskedelemben 1,6 százalékkal emelkedett az értékesítés volumene.

Változnak az adókedvezmények jövőre. A költségvetés tervezetéből az derül ki, hogy a legnagyobb segítséget a családok kapják. Az szja-ból leírható 188-190 milliárd forinton felül most már a nyugdíjjárulékból, valamint az egészségügyi hozzájárulásból is le lehet írni összesen 28, illetve 22 milliárd forintot a kibővített családi adókedvezménnyel.

A második legnagyobb tétel a munkahelyek védelme címén megspórolható 150 milliárd forint, amit a szociális hozzájárulási adóból lehet leírni.

A kormány sportszeretete itt is szembetűnő. Sportcélú támogatásokra hivatkozva 50 milliárd forintot írhatnak le a cégek a társasági adójukból, ugyanannyit, mint fejlesztés címén. És sokkal többet, mint mondjuk a filmek vagy az előadó-művészet támogatásával (11-11 milliárd forint). Jelentős, 12 milliárd forintos jövedéki adókedvezményhez jutnak a pálinkafőzők is.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) múlt pénteken tette közzé a 2013-as személyi jövedelemadó egyszázalékos felajánlásainak eredményeit. Idén a felajánlások értéke összesen 7,4 milliárd forint, ami 208 millió forinttal több a tavalyinál. Ezek az alapítványok jártak idén a legjobban az egyszázalékos felajánlásokkal:

Sokat számít, hogy az ember milyen területen dolgozik – erősíti meg ismét a KSH statisztikája. A grafikonon az átlagos nettó bérek alakulását láthatjuk az utóbbi négy évben, néhány kiválasztott foglalkozási csoport alapján. Persze figyelembe kell venni azt is, hogy a szakmákon belül is óriási jövedelmi eltérések vannak.

A legnagyobb jövedelmi szakadék a bankárok, valamint az egészségügyi, szociális és mezőgazdasági dolgozók között tátong, de az is látványos, hogy egy-két versenyképesebb, de nem túl népes szakma milyen sokkal húzza felfelé az átlagbéreket. A legtöbben továbbra is pocsékul keresnek.

Dübörög a kampány: Bajnai Gordon bejelentette, minden munkát kereső harminc év alatti fiatalnak garantált munkahelyet vagy biztos elhelyezkedést jelentő képzést biztosít. Hasonló ígérettel a Fidesz egyszer már megégette magát: az egymillió új munkahelytől még mindig nagyon távol vagyunk, időarányosan 126 ezres az elmaradás. Az Együtt-PM választási szövetség vezetője ugyan egymilliót nem ígér, de még így is ambiciózus a terv. A KSH adatai szerint a 15–29 éves korosztályban majdnem 160 ezren vannak, akik dolgoznának, de nem tudnak elhelyezkedni. Ha nekik mind munkát szeretnénk adni, pontosan tizenhat új Audi-gyárra lenne szükségünk.

Öt és fél év kellett ahhoz, hogy az Egyesült Államok elérje azt a szintet, ahol a nagy recesszió előtt volt. Ha a második negyedév teljesítményét vetítenénk ki az egész évre, akkor a világ legnagyobb gazdaságának 316 millió lakója összesen 15,7 ezermilliárd dollárt termelt volna – derült ki a tegnap közzétett adatokból. Ezzel az egy főre jutó GDP végre megugrotta 2007 utolsó negyedévének szintjét:

Az amerikaiak ezzel lényegesen jobban állnak, mint a másfél éves recesszióból éppen hogy kievickélt európaiak (az USA már 2009 júniusában maga mögött hagyta a visszaesést). Persze semmi sem tökéletes: a válság előtti, hosszú távú növekedési trendjétől még mindig nagyon messze van az amerikai gazdaság.

Az átlagos amerikai háztartások sem érték még el azt a gazdagságot, amit a válság előtt élveztek. Az azóta eltelt öt évben a GDP-n belül sokkal erősebbek lettek a vállalatok, amelyek soha nem látott arányú nyereséget termeltek. Gyengébbek lettek viszont a háztartások – sem az átlagos bérek, sem a kiskereskedelem nem jutottak el a válság előtti szintjükre –, és a kormány is kevesebbet költ.

A foglalkoztatottsági ráta – tehát a munkában állók aránya a teljes munkaerőhöz képest a 15–74 éves korosztályban – tíz éve nem volt ilyen magas, derül ki a KSH kedden közzétett adataiból. Az arány május-júliusban 51,9 százalékon állt, és a foglalkoztatottak száma is rekord felé halad: a 3,96 millió munkában álló már jobb a 2008-as legjobb szintnél. A 15–64 éveseknél pedig 3,93 millióan dolgoznak, ami 58,7 százalékos foglalkoztatottsági rátának felel meg.

Csökkent a munkanélküliség is, ami már csak 10,1 százalék, szóval valamivel jobb, mint az egy évvel korábbi 10,4 százalék. Nőtt az aktivitás is, tehát többen keresnek munkát, próbálnak részt venni a munkaerőpiacon.

Közmunkaprogram Vajdácskán

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Látszólag tehát öles léptekkel halad az ország a fényes gazdasági jövő felé, de valójában sokkal rosszabb a helyzet. Az adatokat ugyanis erősen befolyásolja a júniusban rekordszámú 150 ezer embert foglalkoztató közmunkaprogram, és az, hogy a kormány több ponton is a munkaerőpiacra kényszeríti az embereket (nyugdíjkorhatár emelése, rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, szociális támogatások szigorítása). A KSH többi adatából kiderül, hogy a foglalkoztatottság javulása nagyrészt az államnak köszönhető – az áprilisi részletes számok szerint az új állások kétharmadát a közszektor adta –, a versenyszférában viszont 2012 eleje óta változatlanul 1,82 millió fő körül van az állásban állók száma.

A bankok a harmadik negyedévben 3898 új lakóingatlan-kényszerértékesítést kezdenek – a törvényi keretek szerint lehetséges 5290 ingatlan 74 százalékát. Ezzel már majdnem 25 ezer ingatlan esetében folyik a kényszerértékesítés, derült ki a PSZÁF adataiból.

A bankok egyre lelkesebben haladnak a kvóták által lehetővé tett maximum felé: a tavalyi negyedik negyedéves 68 százalékos kvóta-kihasználtság folyamatosan kúszott felfelé a mostani 74 százalékig. Összesen 117 ezer ingatlan esetében kezdhetnek végrehajtást a pénzintézetek – ennyi adós késik a törlesztőrészletnél 90 napnál hosszabb ideje –, ennek már több, mint az ötödét kihasználták.

Közzétette a KSH a júniusi átlagkeresetekről szóló statisztikákat. Ebből kiderül, hogy a nyár első hónapjában az egy évvel korábbihoz képest 4,8 százalékkal magasabb, 149 895 forint volt a nettó átlagbér Magyarországon. Az infláció ugyanebben az időszakban 1,8 százalék volt, tehát reálbér-emelkedésről van szó. Ezt azonban főleg az infláció visszaesésének köszönhetjük.

Mint a grafikonon látható, az utóbbi négy évben emelkedett a forintban számolt nettó átlagkereset. Csakhogy közben az élet is drágább lett. Ebben az időszakban összesen 22,8 százalék volt a fogyasztói infláció; durván 147 ezer forintnál tartanánk ugyanott, mint négy évvel ezelőtt.

A KSH közlése szerint 0,1 százalékkal nőtt a magyar GDP a második negyedévben az elsőhöz képest. Ez jóval gyengébb teljesítmény az előző negyedév 0,6 százalékos növekedésénél. Legutóbb májusban láttuk az európai adatokat, akkor azt írtuk, hogy európai dobogós a magyar növekedés, ami elég is volt ahhoz, hogy kikászálódjunk az öt negyedéve húzódó recesszióból.

A KSH-val egy időben az Eurostat is közli 19 EU-tagország negyedéves gazdasági teljesítményét. Az összevetésben jóval rosszabbul állunk, mint legutóbb. A régiós országok növekedése a bolgárokét leszámítva jobb a magyarnál, igaz, a különbségek nem nagyok. Jó hír, hogy az eurózóna 0,3 százalékos növekedéssel kijött a technikainak nevezett recesszióból.

2012-ben az európai éllovas továbbra is London: belvárosában egy átlagos lakás 10 ezer euróba kerül négyzeméterenként, és már a külső kerületekben sem lehet lakáshoz jutni 6000 eurós négyzetméterár alatt. És egyre csak drágul: itt volt a tavalyi évhez képest az egyik legnagyobb, 12 százalékos árnövekedés. Szintén biztosan tartja a helyét Párizs: a régebben épült lakások átlagos piaci ára több mint 8 ezer euró négyzetméterenként. Budapest viszont egyre olcsóbb: ezer eurónál alig kell többet fizetnünk ahhoz, hogy egy átlagos lakáshoz jussunk, és a tavalyi évhez képest is több mint 3 százalékot estek az árak. Ezzel mi vagyunk a vizsgált országok közül a legolcsóbb főváros Európában.

A GfK Hungária Piackutató Intézet adatai szerint a magyar háztartások közel fele vásárol családi kiszerelésű jégkrémet, a csokoládé és a vanília népszerűsége a jégkrémek közt is kikezdhetetlen, és bár a gyümölcsös ízek már egyre kevésbé fogynak, az eper még tartja magát.

Magyarországon jégkrémből 3-4 liter fogy fejenként évente, a fagylaltfogyasztás becslések szerint ennél kevesebb. A magyar jégkrémfogyasztás elmarad a nyugat-európai országokétól, a német Markeneis gyűjtése szerint Finnországban évi 12 liter a fejadag, Németországban és Franciaországban 6 liter, Olaszországban 6,1 liter jégkrémet esznek fejenként évente.

Az Eurostat hétfőn megjelent negyedéves jelentése szerint az EU tagállamainak teljes államadóssága egy évvel ezelőtthöz képest 4 százalékkal nőtt, így jelenleg egy tagállam átlagos államadóssága a nemzeti össztermék 85,9 százalékát teszi ki. Bár az utóbbi évek gazdaságpolitikájának kulcseleme volt az államadósság elleni harc, tavaly ilyenkorhoz képest 2,5 százalékkal nőtt a magyar állam tartozása. Ezzel egyébként nem megyünk szembe az európai trendekkel, számos országban ugyanis akár 15-20 százalékkal is nőtt az adósságállomány.

Egyre tudatosabban figyeljük a banki számlavezetési költségeket, mégsem nagyon váltunk, ha jobb ajánlatot kapunk, derül ki a Budapest Bank egyik kutatásából. Tízből kilenc magyar elégedett a bankja szolgáltatásaival. Biztos azért, mert - a kutatás szerint - csak négyből egy ember hasonlítja össze a banki költségeit más bankok díjaival, pedig ez most, az emelkedő tranzakciós adó mellett különösen fontos lenne.

Ha azok közé tartozunk, akik követik a banki díjakat és keresik az olcsóbb számlacsomagokat, akkor a következőkre figyelünk leginkább.

Orbán Viktor kedden azt mondta, Magyarországnak akkor kell érdemben megfontolnia az eurózónához való csatlakozást, ha az egy főre jutó magyar GDP elérte az euróövezeti tagállamok egy főre jutó GDP-jének 90 százalékát. Az Eurostat adatai szerint ez még elég messze van, tavaly mindössze az övezet átlagának 34 százaléka körül álltunk. Bár Orbán erre külön nem utalt, általában az egy főre vetített GDP-t vásárlóerő-paritáson szokták összevetni, ha azt nézzük, kevésbé rossz a helyzet, az euróövezet 60 százaléka körül állunk. Ha fel akarjuk javítani ezt a számot 90-re, ahhoz gyorsabban kell tudnunk növekedni, mint az eurózóna.

2012-ben a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 85 960 forint volt. A létminimum az a legkisebb, havonta kézbe kapott összeg, amely biztosítja a magánháztartásokban élők számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek kielégítését. A létminimum élelmiszerkosarának tartalma például közepes fizikai igénybevétel esetén fedezi az egészségügyi és táplálkozástudományi követelményeknek megfelelő teljes tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-szükségletet.

Infografikával ünnepli a Magyar Édességgyártók Szövetsége a csokoládé világnapját. A július 11-i csokinapot állítólag Franciaországban, 1995-ben tartották először, Amerikában viszont szeptember 13-án van a csokoládé ünnepe. Mások úgy tudják, hogy július 7-ére esik, miközben Párizsban már most hirdetik, hogy a Nemzetközi Kakaó és Csokoládé Napot idén október elsején tartják. Anélkül, hogy rendet tennénk a csokoládénap-káoszban, közöljük a szövetség csokoládétényeket összegző grafikáját. Ebből többek közt kiderül, a magyarok 77 százaléka az íze miatt eszik csokoládét. A többiek vajon miért?

Nagyobb méretért kattintson!

Szövegeikben könnyedén dobálóznak millióikkal, milliárdjukkal az amerikai rapperek, dicsekvéseiket viszont legtöbbször érdemes költői túlzásnak tekinteni. A Bloomberg összeállításában egy-egy szövegrészt hasonlítanak össze a Forbes adataival, ebből pedig kiderül, a nagy szavak mögött jellemzően kisebbek a tényleges keresetek. A vagyonok így sem kicsik, Jay-Z például a 475 millió dollárjával bőven lenyomná Széles Gábort is.

Múlt hét elején jött ki, de a neten még mindig pörög, hogy lejjebb csúsztunk a Világbank egy főre jutó nemzeti jövedelem (GNI) alapján felállított listáján. A GNI azt mutatja meg, hogy az ország állampolgárai mennyi jövedelmet termeltek akár külföldön, akár belföldön. A GDP-ből, azaz a bruttó nemzeti össztermékbők származtatott mutató, hozzá kell adni a külföldön dolgozó állampolgárok és szervezetek jövedelmeit, és ki kell vonni a az adott országban működő külföldiek jövedelmeit.

Az derül ki a jelentésből, hogy Magyarország az egy főre eső GNI alapján tovább szegényedett a válság óta, míg régiós verenytársainkra ez nem igaz. Ráadásul az egyik legkomolyabb visszaesést produkáltuk az európai országok közül. Külön kellemetlen, hogy a Világbank négyszintű besorolása alapján ezzel ki is csúsztunk a fejlett, magas jövedelmű országok közül, és a második legjobb kategóriában (Upper middle) olyan országokkal mérnek össze minket a következő hasonló jelentésig, mint Albánia, Namíbia vagy Türkmenisztán.

A legtöbb autót cégek veszik Magyarországon, de van néhány márka, amelyet magánszemélyek is szívesen visznek, a Toyotánál és a Daciánál például az eladások több mint fele nem céges. Júniusban magánszemélyeknek darabra a Dacia adta el a legtöbb autót, utána az Opel és a Suzuki következett - derül ki a portfolio.hu által ismertetett felmérésből.