dzsumbuj

Repült Braziliában

2002. 01. 11., 15:00 | Frissítve: 2002. január 12., szombat 18:37

A Brazil siklóernyős verseny egyik győztese, Forgó Szilárd a versenyzésről, stresszről, a 200 kilométeres repülésről. "Ha az élen vagy, igazából nincs is igazán kivel versenyezni. Nem valaki máshoz képest próbálsz jobb vagy rosszabb lenni, hanem egyedül repülsz."

Exit: Áttörés számodra, hogy egy rangos nemzetközi versenyen értél el első helyezést?

Forgó Szilárd: A Xceará verseny besorolás szinten elég rangos, a Vb alatt van egy kategóriával. Persze olyan sok nagy név nem volt ott - a franciák közül volt ott egy-két jó pilóta, és néhány brazil. Nem az volt, mint egy világkupán, hogy ötven-hatvan kiemelkedő pilóta indult el. Mennyiben áttörés ez? Én nem tudom, a repülést magamnak csinálom.

Exit: Mi szükséges ahhoz, hogy az ember az élre kerüljön?

F. Sz. : Régebben mindig a középmezőnyben végeztem, aztán lassanként egyre előrébb. A taktika, hogy az élbolyba kerülj teljesen más, mint amit középmezőnyben alkalmazni lehet. A középmezőnyben engeded, hogy valaki eléd kerüljön és lassan, kimérten próbálod követni. Ha nyerni akarsz, ezt el kell felejteni. Csak saját döntéseid léteznek. Igazából nincs is igazán kivel versenyezni, mert nem valaki máshoz képest próbálsz jobb vagy rosszabb lenni, hanem egyedül repülsz.

Exit: Hány év versenyzési tapasztalat kell ahhoz, hogy az ember győzni tudjon?

F. Sz. : Én soha nem érzem, hogy na, most tanultam valamit, de a tapasztalatok nyilván beépülnek. Biztosan hozzájárul, de kevéssé megfogható, hogy a korábbi években melyik volt az a pillanat, aminek következtében sikerült ezen a versenyen valami. A tapasztalat nagyon fontos - aki sokat repül, egy idő után szinte nem is tudatosan, de oda megy, ahol emelés van, jobban érzi, hogy milyen az idő. Nem áll meg gyengéket tekerni, mert tudja, hogy van egy erősebb a környéken. Az sebesség csak attól függ, hogy ki milyet teker. Aki a 0.5-öt is tekeri, az lassan halad, aki meg csak a 4-est, az gyorsan -mivel siklásban hozzávetőlegesen mindenkinek azonos sebessége van. A sebesség, a taktikai gyorsaság azon múlik, hogy az erős lifteket tekerjük és sokat haladjunk siklásban.

Exit: Mi vonz a versenyzésben?

F. Sz. : A verseny során az ember összeméri tudását a többiekével. Létezik egy mért teljesítmény, tehát van miért küzdeni. Egy hétköznapi repülés során nincs miért küzdeni. Ha valaki szimplán repül 70 km-t, nem tudja, hogy az jó e vagy sem. De egy versenyen, ha repül 70-et, a többiek meg 120-at, akkor az világos, hogy nem olyan nagyon jó. A tét nélküli repülésben az érzés ugyan jó, de akinek sok tapasztalata van, kevés újdonságot mutat egy repülés a Pilisen. Szeretem a versenyeken kitűzött feladatokat megrepülni és ez persze vonzza a jó eredményt. A versenyeken mindig helyezkedni kell, új dolgokat kipróbálni. Ez valamiféle pluszt ad, mintha egy egészen más sportág lenne. Szintén fontos a kaland. Elutazol valahová, repülőterület, pilótákat ismersz meg, elmondják a terep adottságait, van visszaszállítás, baleset esetén megszervezik a mentést.

Exit: Mesélj a verseny körülményeiről!

F. Sz. : Az első versenynap előtt volt egy komoly briefing, ahol elmondták a szabályokat, tudnivalókat. Adtak egy függőágyat, ha kinn maradna az ember a bozótban. Három kijelölt útvonal volt egyenes vonalban a városok mentén. A táj száraz, félsivatagi bozótos vidék, sárgásbarna az egész, zöld felületet nem is láttam. Vannak vulkáni kúpok a táv elején, majd ezek eltűnnek. Néhol vannak 400 körüli hegyek, aztán ismét sík, vannak 1400-1500-as hegycsoportok, aztán síkság, végül egy felföld. A termikek a nap elején a hegyoldalakról jöttek, de aztán, ahogy melegedett az idő, már mindenhonnan jött az anyag, ez a felhőkön is látszott. Általában korán indultunk, tíz, fél tizenegy felé. A startolás rázós volt, az erős szél miatt négy gyerek fogta az ernyőt a földön. Amikor almulás volt, akkor lehetett gyorsan felhúzni és elmenni. Egy-egy almulásban 3-4 ernyő tudott elmenni, aztán ismét akkora vihar jött, hogy kiteríteni sem lehetett. Érdekes, hogy akármilyen erősen fújt a starthelyen, a levegőben már jó volt. Nem volt turbulens és nem is sodort el. A kitekerésekkor meg alig sodródtunk, annyira erősek voltak a liftek. A felhőalap nem volt túl magas, 1400 és 2500 között mozgott.

Exit: Volt valamiféle élboly?

F. Sz. : Semmi ilyesmi nem volt. Én a versenyeken azt szoktam meg, hogy tíz ember összeáll és együtt repülnek. Ötven kilométer után már senkit sem láttam, teljesen szétszóródva repültek az emberek.

Exit: A 200 km álomhatár volt neked?

F. Sz. : Tudtam, hogy valószínűleg megrepülöm. Ezen a versenyen meg lehet csinálni, akár többet is. Pont versenynapon repültem meg. Láttam a varión, hogy megvan de menni kellett tovább. Az volt bennem, hogy lehet, hogy az életben nem repülök kétszáz felett és igyekeztem minél tovább repülni.

Exit: Mekkora pszichikai terheléssel jár egy 200 km-es táv versenyben?

F. Sz. : Igazából az ember az időt repüli. Repülsz hat órát - a szélcsendben 25km/óra átlagot jelent. A többit a szél fújja rajtad. A kétszázas táv lényegében ugyanannyi volt, mint amikor itthon szélcsendben repülsz 100 km-t. De azért fárasztó egy ilyen verseny. A harmadik-negyedik napon azt éreztem, hogy nem ártana egy kicsit többet aludni. A levegőben persze ezt nem veszed észre, mert mással vagy elfoglalva.

Szakkifejezések, szleng
Almul: A szél sebességének átmeneti vagy tartós csökkenése.
Gerhel: Erőlködve, lassan nyer magasságot.
Lift: Emelés, szakszóval termik.
Exit: Volt, hogy beégtél és girhelni kellett minden emelést?

F. Sz. : Végig küzdelmes volt. Mivel a gyenge liftet nem tekeri az ember, benne van a pakliban, hogy talaj közelbe kerül. Volt olyan, hogy talaj közelben nullázva mentem és minden feszülten figyeltem, hogy mikor találok már valami használható emelést.

Exit: Milyen volt hangulat? Voltak közös nagy bulizások?

F. Sz. : Aki kétszáz felett repült, az általában hajnali három körül, holt fáradtan ért a szállásra. Nagy buliról szó sem lehetett, mert mire a szállásra értünk, mindenki aludt. Másnap tíz óra körül meg ismét startolni kellett. Ezért aztán nem volt nagy közösségi élet.

Exit: Brazilia még mindig elementáris hatással van rátok, vagy ez megfakult az évek során?

F. Sz. : Nem, ez egyre erősebb. A nyelvet egyre jobban tudjuk és jobban tudunk kommunikálni. Ezt a varázst nem lehet elmondani. Aki erre kíváncsi, annak ki kell mennie.

A Xceará verseny hivatalos honlapja
A magyar siklóernyőzés hivatalos honlapja
A világkupa szövetség honlapja
Forgó Szilárd honlapja a versenyzésről

hirdetés
hirdetés