Talpig kevlárba öltözött gladiátorok vették birtokukba Klagenfurt sípályáját a hétvégén. Ők az új extrém sport, a jég-dowhill -vagy hivatalos nevén CrashedIce- lovagjai.
|
| Kattints a nagyitáshoz
|
A sportág Svédországból származik, itt rendezték tavaly az első hivatalos versenyt. Lényege az, hogy egy bobpályára emlékeztető, de annál szélesebb, kanyarokkal tűzdelt, jeges katlanban kell a résztvevőknek teljes jégkorongos védőfelszerelésben -kiegészítve gerinc- és nyakvédővel-, hoki-korcsolyában lecsúszniuk.
Maga a verseny két szakaszból áll. Az előselejtezőkben, ahol a 32-be jutás a tét, az indulók egyesével állnak rajthoz, és az idővel versenyeznek. Ha kialakul a sorrend, a versenyzőket csoportokba sorsolják, és négyesével kell lecsúszniuk a néhol alig 1 méter szélességű pályán. Minden futamból az első két befutó jut tovább a 16-ba, 8-ba és végül a döntőbe.
|
| Kattints a nagyitáshoz
|
Az idei arénát a klagenfurti síterületen alakították ki. A havat félcső-szerűen feltornyozták, köré palánkot építettek, majd belső felületét vízzel addig locsolták, amíg vastag jégréteg nem keletkezett rajta. Így 345 méter hosszú, 55 méter szintemelkedésű, igen kanyargós ösvény keletkezett. Persze az összetömörített hó felszíne nem volt teljesen egyenletes, így a jég sem lett teljesen sima, ami tovább nehezítette a versenyzők dolgát.
Több mint kilencvenen -többnyire jégkorong játékosok-, gyűltek össze Európa minden tájáról a bajnokságra, hogy összemérje korcsolya-tudását és erőnlétét. Magyarországot a Ferencvárosi Pingvinek amatőr hokicsapat két tagja, Hídvégi András és Keserű Zsolt képviselte.
|
| Képaláírás : Zsolt és András
|
A magyar srácok csütörtökön délelőtt érkeztek Klagenfurtba. A nappali magas hőmérséklet, és az ebből adódóan olvadozó jég miatt csak este 10 óra után tudták először kipróbálni a pályát, és innentől hajnali 3-ig nem is tudtak elszakadni tőle. A másnapi időmérő futamok az enyhe időjárás miatt szintén az éjszakába torkolltak. Nagy örömünkre Keserű Zsolt a kilencedik legjobb idővel ért célba és András is bejutott a legjobb 32 közé.
|
| Kattints a nagyitáshoz
|
Szombat este a hangulat a tetőfokára hágott. Mintegy ezer ember tolongott a büfésátrakkal és külvárosi hangulatot idéző, hordókban gyújtott örömtüzekkel megtűzdelt pálya körül. A versenyzők talpig kevlárban, adrenalintól feltüzelve érkeztek az addigra csonttá fagyott arénába. A pultoknál a forralt bor és Red Bull volt a sláger, a DJ-k pedig eszeveszetten nyomták a zenéket. A szünetekben egy profi triálos srác bringás trükkökkel szórakoztatta a kissé átfagyott, de lelkes publikumot.
|
| Kattints a nagyitáshoz
|
Az aznap érkezett új versenyzők miatt tartottak még egy időfutamot, és csak ezután következett az igazi ütközet, a négyes verseny. Hazánk fiai becsülettel helytálltak, mindketten bejutottak a legjobb 16-ba. Sajnos a következő menetben András a pálya felső szakaszán, egy lökdösődésben elesett, így nem jutott tovább. Zsoltnak viszont jól összejöttek a dolgok, és bekerült a legjobb nyolcba. Itt kemény ellenfelekkel - köztük a tavalyi győztessel- került egy csoportba. Ennek ellenére volt esélye a döntőbe jutásra, de a célegyenesben korcsolyája megakadt egy kiálló jégdarabban, kiesett a ritmusból, és a nyomában lihegő olasz versenyző megelőzte. "Csak" harmadikként ért célba, végső összesítésben pedig a hetedik lett. A győztes a tavalyi versenyt is megnyerő svéd-amerikai srác lett, aki nagyon profin és sportszerűen versenyzett.
|
| A boldog győztes
|
Be kell vallanom, hogy a rettenetes jéglesiklás kissé kimódoltnak tűnt -egészen addig, míg élőben nem találkoztam a sporttal. A komoly pálya, a verseny légköre és profizmusa azonban nem engedte, hogy kívülállóként kritikus maradjak. Az ice-downhill csak a legjobb korcsolyásoknak való, de nézőként is élvezetes dolog, létjogosultsága van a többi, extrémek nevezett sport között.
