Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A hétvégén zajlott a Föld Napják legszélesebb támogatottságát élvező rendezvénye, az OFF pedálszemle - mondhatnánk, zajlásról azonban szó sem volt-engedem meg magamnak ezt az ostoba szójátékot, hogy továbbgördíthessem mondanivalóm.

A kerékpározásban, és úgy általában a környezetbarát tevékenységekben és technikákban ugyanis éppen a zajmentesség a közös. A kerekek surrogása, vitorlák, széllapátok neszei, hasonlók teret engednek az embernek, hogy például kommunikáljon a másikkal, a sebesség csökkenése segít észrevenni egyebet is, mint az utat az orrunk előtt, azaz szélesedik a látókör.

Az erő útja

Végül is éppen erről van szó, ha környezetbarát dolgokról beszélünk, a látókör szélesedéséről, ami rögtön maga után vonja az ember szituációjának felismerését: egy bolygón élünk, és itt a számnak tulajdoníthatunk némi jelentőséget, továbbá, hogy velünk élnek még egyéb bolygólakók is, nagy tömegben és formagazdagságban.

Ez a formagazdagság pedig jó, tudjuk, hiszen még a gyorséttermi menükhöz is minden hónapban más műanyagjáték jár.

Most gondoljuk el, hogy a műanyagfiguráknál ezerszer érdekesebb, elem nélkül mozgó, nem hét, hanem sokkal több "zenés" lények is vannak itt a Földön, és megvan az a jó tulajdonságuk, hogy nem kell őket porolni például, mint a Pocahontas bábukat a polcon, mert elintéznek mindent ők maguk, olyannyira, hogy tevékenységeik eredője képen beáll egy úgynevezett ökológiai egyensúly nevezetű állapot, aminek jellemzésére csak annyit, hogy például nem kell elgondolkodni, hogy merjük -e sétáltatni a gyereket hercig kis porálarc nélkül a Rákóczi úton, vagy sem.

Sőt, a globális klímaváltozás okán sem kell batáta termesztésre átképezni a búzatermesztő népeket.

Szóval egy kerékpáros felvonulás résztvevői távlatilag egy ilyen barátságosnak mondható jövőkép mellett kötelezik el magukat, lemondanak az erő alkalmazásáról, egy lakható világ érdekében.

Igen, ugyanis a környezeti mozgalmak tulajdonképpen nem szólnak másról, mint az erő használatának mellőzőséről a hajlékonyság és alkalmazkodás javára. Az erő, az agresszió, a "mindenen-keresztülviszem-az-akaratom" mentalitás ugyanis nem természeti szükségszerűség, hanem választott cselekvési forma. A kultúrantropológia példái a bizonyítékok, hogy így van.

Troli szindróma

Kerekezik tehát néhányszáz ember Budapesten, hogy megmutassák, bár mehetnének autóval is, nekik ez így jobb. A forgalmat a felvonulás idejére a menet szervezői állítják le. A Szabadság-hídhoz érkezve troli kanyarodik rá a Vámház körútra. A gond csak annyi, hogy akkor-ott éppen a néhányszáz biciklista tekert békésen.

A szervező a vezető felé int, várjon, míg elhalad a tömeg. A trolivezető azonban nem vár, lassan megindul előre, tolja maga előtt a srácot, a bringát. Történetesen van a környéken még néhány kerékpáros, megállnak mind, a troli előtt, nem mozdulnak, na ki az erősebb?, vezető ordít, biciklisek magyaráznak: ez itt most egy hivatalos felvonulás.

Hagyjuk most ez utóbbit figyelmen kívül, fordítsuk figyelmünket a lényegre, az emberek felé. Ami lejátszódott, az az erők harca volt, az a logika, ami mai világunkat működteti.

A troli nem akart megállni, még szép, ő engedjen néhány biciklisnek?! Ha egy tank jött volna, biztosan nem erősködik ennyire. Ami végül a fékre tétette lábát, nem a józan ész volt, hanem az erők előnye. A tízezer kilós jármű simán eltolt volna négy-öt biciklistát (darabonként számoljunk 80 kilóval). A jelenlévő 5-600 felvonuló összsúlya azonban sokszorosan meghaladta a troliét. Az erő logikája: engedni.

Ez itt euro-balkánon ilyen keményen megy, de a probléma globális. Nem kell nagy fantázia elgondolni, mi lett volna a Világ válasza, ha az Egyesült Államok helyett egy harmadik világbeli ország nevet bele a kiotói környezetvédelmi egyezmény orcájába.

Ez esetben azonban csupán fejcsóválás volt a válasz. Hágában a troli bizonyult erősebbnek Észre kellene már venni, hogy rég nem egyezmények, tüntetések és ellentüntetések jelentik a megoldást.

A gondolkodásmód ugyanis nem rendeletek szerint változik. Ez meg mondjuk itt az euro-balkánon szerencse_