Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A 48 éves hajóépítő-vitorlázó Székesfehérvár díszpolgára, a Magyar Köztárság Tiszti Keresztjének kitüntetettje. Versenyeit - elsősorban a '92-es Vendée Globe-ot - hatalmas érdeklődés kísérte, a média napról napra számolt be az előkészületekről és útjáról is. Fa Nándor így a kitartás és a férfiasság jelképévé vált itthon.

A Megszállottak Klubjának elnöke, az első magyar földkörüli vitorlázó pontosan olyan, amilyennek a halandók elképzelik: szikár, kemény kézfogású, határozott, kiegyensúlyozott.

- Számtalan versenyen részt vett, a '92-es Vendée Globe-on, ahol az indulók közül csupán hatan tudták teljesíteni a távot, a negyedik helyen végzett. Tavaly két hajója is indult ugyanezen a versenyen. Mikor indul a következő világhódító útra?

- A világhódítással már réges-rég felhagytam, olyan 13 éves koromban. De hogy a tengerrel még legyen valami dolgunk egymással, az természetesen nincs eltemetve. Egyelőre nem tervezek semmit, de kizárva sincs semmi.

Vendée Globe A Vendée Globe a világ legnehezebbnek tartott vitorlásversenye. A nyugat-franciaországi Les Sables D'Olonne-ból indulva a Kanári-szigetek, a Jóreménység fok, Új-Zéland és a Horn-fok megkerülésével térnek vissza Franciaországba a hajók - már aki célba ér. Az egyszemélyes non-stop földkerülő vitorlásverseny rekordját Michel Desjoyeaux tartja. A 4. Vendée Globe győztese 93 nap, három óra, 57 perc és 32 másodperc alatt tette meg a durván negyvenezer kilométeres távot. Fa Nándor 8 éve 128 nap múltán ért célba a világ legviharosabb tengerén.

- Ha nem a világhódítás, akkor mi motiválja önt?

- Rendkívül összetett a válasz. Egyrészt egyfajta szakmai önmegvalósítás - adott esetben ez volt nálam a hajóépítés, majd később a tervezés és építés, és ennek komplexitása. Hogy a legnehezebb teljesítményekre vállalkozzam. Ez nem csupán embert próbáló kihívás, hanem egy személyben embert próbáló, tehát az derül ki, hogy önmagában mennyit ér valaki. Van benne nagyon nagy adag természet- és tengerszeretet, ez vonz, akármilyen kemény.

Normális esetben elenyésző a hódítási szándék. Akiben ilyen van, az politikusnak menjen. Nagyon kevés, azt gondolom - bár utólagosan jólesik, de elég kevés az elismerés iránti vágy. Az, hogy sztár legyek ettől, vagy adott esetben gazdag, az meg még kevésbé. Aki pénzért vagy tapsikolásért csinálja, az könnyebb, látványosabb, sokkal inkább sikerorientáltabb pályát választ magának. A szólóvitorlásokat szerintem leginkább az önmegvalósítás motiválja.

Pályafutás Születés: 1953 Sportág:óceáni szóló versenyvitorlázás Város: Székesfehérvár Álmai, vágyai: "Sokkal szerényebb környezetben nőttem fel, mint amibe felnőtt fejjel kerültem. Messze nem voltak a mai életemre vonatkoztatható gyermekkori álmaim. Felnőttkori álmaim pedig a realitás mezejére vittek. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akinek a felnőttkori álma - az extrémitásokat kivéve - úgy 98 százalékban megvalósult. 11 éves korától 17 éves koráig birkózott, majd sérülés miatt a kajak-kenura váltott. 27 évesen lett vitorlázó. Saját építésű finn-dingi hajójával vált kerettaggá. 1980-85: barátjával, Gál Józseffel megépítette a 31 láb hosszú St. Jupát nevú túrahajót 1985-87:A Szent Jupát útja: szeptember 26. Opatija, szeptember 12. Opatija 1987: Délről kerülve a Jóreménység és a Horn-fokot, körülvitorlázták a Földet. 1988-90: Megtervezte és megépítette az első magyar óceáni versenyvitorlást, a hatvan lábas Alba Regia-t. 1990-91:BOC Challenge 90-91 négyszakaszos, szólóföldkerülő verseny, 11. hely. 1991-92: Öt hónap alatt átépítette az ex Alba Regiát. Cél: a Vendée Globe 92-93. 1992:Párizsban a hatvan lábas Nyitott Hajóosztály Világszövetsége elnökévé válaztják 1992-93:Non-stop földkörüli szóló vitorlásverseny. Rajt- és célkikötő: Les Sables D'Olonne. 5. hely. 1996: A mások számára tragédiát hozó Vendée Globe verseny. Ma már azt jelenti a győzelmi esélyre jelölt magyar vitorlázónak, hogy túlélte. 1997: Transat J. V. kétszemélyes Atlanti óceáni verseny 4. hely

- Milyen érzés teljesíteni egy ilyen embert próbáló versenyt?

- A verseny egyrészt minden pillanatában köthető valami negatív vagy pozitív katartikus élményhez. Másrészt egyáltalán nem köthető élményekhez, mert folyamatról van szó, túl hosszú ahhoz, hogy eseménynek tekintsem. Ez életforma. Rendkívül nehéz viszont visszaadni, könyveket írnak hasonlóakról, az sem mond el mindent. Ha valaki meg akarja ismerni, miről szól ez a történet, azt mondanám, menjen és próbálja ki. Közhelyeket lehet róla mondani. Egyszavas, egymondatos megfogalmazásokban próbál az ember okoskodni, de nem lehet visszaadni. Egy olyan eseménysorozat, ami hónapokig tart és minden pillanata tartalmaz valami fontosat - ez veszély, élmény, rutinszerű vagy váratlan tennivaló - nem lehet visszaadni.

- Mennyi ideig tart felkészülni egy versenyre?

- Esetemben ez versenytől versenyig tartó időszak volt anno: három és fél év. A verseny után fél év megnyugvás, ezután kezd a versenyző felkészülni a következőre. Én nem voltam abban a szerencsés helyzetben, anyagilag sem, lehetőségeimet tekintve sem, hogy sokkal több versenyen érjek célba. Egy-egy versenyre tudtam készülni: volt, amikor két év volt a két megmérettetés között, máskor négy év.

- A család hogyan tolerálta mindezt?

- Eleinte semmit nem szóltak, mert nem volt feleségem és gyermekem. Az anyai intő szó pedig csak egyfajta zavaró körülmény a megszállottaknak. Ez tehát nem volt szempont. Ez nem minősítés, mert az anyáknak mindig igazuk van, itt ez természetes tény.

Jóval később, amikor a saját családom, a feleségem, a gyermekek megjelentek a képben, az ő véleményük már számított a felelősség miatt. Ők együtt éltek - bármennyire aggódva, magukba fojtva az érzelmeket - az életformámmal, mindaddig, amíg átmenetileg ezt abba nem hagytam.

- Mit jelent az, hogy átmenetileg?

- Én sem tudom. Nagyjából úgy érzem, hogy még van előttem feladat és megmászható csúcs, de legalábbbis önkifejezés feltétlenül, de nem vagyok benne biztos, hogy mikor, hogy és mint. Abban sem vagyok biztos, hogy meg fog valósulni, de nem is zárom ki.

- Mi a bizonytalanság oka? Anyagiak?

- Alapvetően anyagiak.

- Mennyi pénz szükséges ahhoz, hogy kijuthasson egy versenyre?

- Az csak egy repülőjegy ára. Ellenben ha profi módon akarok visszatérni versenyezni, az csakis és kizárólag a Vendée Globe lehet, a szóló non-stop verseny. Az is csak olyan feltételekkel, ha az ember nyerő esélyt tud teremteni magának. Azt, hogy részt vegyek benne, és nézzem, hogy dörgetnek elöl a profi felszereléssel rendelkező versenyzők - mert a versenyzők közül szinte mindenki profi -, nem egy élvezetes dolog. Ez már volt, ezt nem akarnám csinálni.

De az, hogy nyerő esélyt biztosítsak magamnak, ebben a pillanatban minimum hatszázmillió forint, de inkább efölött. A nyugati világban hét-nyolcszázmillió, egymilliárd forint körüli költségvetésből teljesít egy hajón egy ember egy versenyt. Drága technikai sport lett. Amikor én csináltam ezt a versenyt, a verseny is induló szakaszban volt még. Én a második versenyen vettem részt '92-ben, akkor még nem ennyire a pénz dominált, sokkal szerényebb körülmények között zajlott a verseny. Azóta azonban nagyon profivá vált, megjelent a pénz, a nagy szponzorok, a média - és ennek megfelelően hihetetlen módon elszállt minden. A legdrágább anyagok, a legdrágább technika, műholdas kommunikációs rendszer - itt a nyerő esélyt nem adják olcsón. Abban nem hiszek, hogy a magyar cégek olyan erősek lennének, hogy ezt meg tudják finanszírozni.

Egyetlen módon létezhet csak, az ember egyrészt maga megteremti a feltételeket, és miután piacgazdaságban élünk, ez elvileg nem is kizárható - másrészt, ha jól teszi a dolgát, előbb-utóbb a nemzetközi piacon talál magának támogatót. Nem is támogatót, nálunk a szponzor támogatót jelent az emberek tudatában - a szponzoráció egyszerű üzleti szerződés, kínálok valamit, kapok érte ellenszolgáltatást.

Eredmények Három földkerülő vitorlás út a déli útvonalon, a Jóreménység és a Horn fok kerülésével, több tengeri és óceáni út. Kétszemélyes földkerülő túrahajózás - Szt. Jupát - az első magyar földkerülő vitorlázók. Társa: Gál József BOC Challenge Around Alone 90-91 - első magyar szóló földkerülő vitorlázó versenyző, saját tervezésű és építésű hajóval - 11. hely. Spirit of the BOC Challenge Award különdíj Vendée Globe '92-93 Első magyar (és az első nem-francia)non stop szóló földkerülő vitorlázó - 5. hely (128 nap) Transat Jacques Vabre 97 Atlanti óceán-átkelő verseny (kétszemélyes) negyedik hely (Másodkapitány: Albert Bargués, Spanyolország)

Egyszerű, pénzről szóló üzleti szerződés. Ha ilyen szerződést tudnék kötni - egyébként nagyon jó nemzetközi kapcsolataim vannak -, és meg tudom ezt nagyrészt támogatni a magam által megtermelt anyagi lehetőséggel, akkor van esély.

Az, hogy én kuncsorogjak olyan cégeknél, ahol családi berkekben, baráti körben költődik el a reklámozásra szánt pénz, másrészt dilettáns módon költődik el, az semmi módon nem fordulhat elő. Nem is vágyom rá, nem megyek, nem kilincselek, és nem is hiszek benne, hogy ilyen módon össze tudna jönni.

- Ha itthon ennyire mostohák a körülmények, miért marad mégis?

- Itt születtem, itt nőttem fel. Ha valaki leéli az első tizenhat évét valahol, az sérülés nélkül már nem válthat hazát. Nem cserélheti le a kultúráját. Egyébként nem bigott módon élek Magyarországon, az időm jelentős részét Franciaországban töltöm. Minden üzleti szál és a legtöbb baráti kapcsolat odaköt. Nagyon sok barátom volt és van itthon, de a felnőttkori és szakmai módon kötődő barátaim oda kötnek, ennek megfelelően ott érzem jól magam.

Itthon élek, itt csináltam vállalkozást, itthon, magyarnak nevelem a gyermekeimet, mégis egy kicsit kozmopolita módon élek.

- Az a sport, amit Ön művel, egyszemélyes. Miért a kötődés a Megszállottak Klubjához?

- A klubot nem én hoztam össze, ez tévhit. Első körben, csírájában megszületett grémium volt, amikor én '93-ban hazajöttem és valakik, akik ezt megálmodták - az akkori OTSH elnökhelyettesének, Jakabházi Lacinak az agyából pattant ki az ötlet egyébként - csak ők másképp, más létszámmal, más célokkal gondolták.

Az volt az ötletük, hogy legyek ebben benne, másrészt vállaljam el az elnökséget. Hosszú huzakodás után, nem természetes módon, mert én először nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy egy közösséghez tartozzak felelősséggel, ugyanakkor azzal sem tudtam megbékélni, hogy végre valami összetart ilyen típusú embereket, filozófiákat, és ezt hagyjuk szélnek menni. Mert ez történt volna. Néhány kitartó megszállottal azon gondolkodtunk, hogy tudjuk megmenteni, több éves fejtörés, összejárás után megalakult a klub, azóta fejlődik, bővül a létszáma, egyre nagyobb a prezstízs-értéke.

Ma már sodródásban csinálom. Többször próbáltam lemondani, ami nem azért volt, mert nem tisztelem és nem tartom nagyon fontosnak, és nagy megtiszteltetés is nekem, ugyanakkor felelősség és elfoglaltság. Időből van a legkevesebb, próbáltam leadni, de nem ment. Megosztani viszont sikerült, most már többen foglalkozunk a gyakorlati tevékenységgel.

Egyébként nem vagyok magányos farkas típus, emberek között, társadalomban élésre vagyok berendezkedve. Az más kérdés, hogy ha az embernek a saját maga megméréséről van szó, nem csapatmunkában, csak az egyéni teljesítményben derül ki. Én mindig az egyszemélyi megmérettetést tartottam fontosnak, engem ez épít, ez éltet, ezt szeretem.

- Hol indul legközelebb?

- Reális esély nincs erre. Elméleti esély 2008, a Vendée Globe. Se nem előbb, se nem később. Ha az tud realitás lenni, 2005-től megfogalmazódik. Ha nem, akkor többé egyáltalán nem. Meglátjuk, messze van még mindenféle szempontból.