Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A hithű hindunak alig van kedvesebb álma, mint életében legalább egyszer eljutni valamelyik zarándokhelyre. Ezek nagy része (például a híres Benáresz) a nagy Indiai Alföldön van, ahol ugyan minden évszakban iszonyatos hőség nehezíti a zarándokok útját, de busszal és vonattal legalább mindenhová kényelmesen el lehet jutni. A hinduk szerint azonban többet ér az olyan zarándoklat, amelyért meg kell küzdeni, s ezért évente több tízezren keresik fel a Himalája eldugott völgyeiben rejtőző szentélyeket. Ezek közül a legszentebb utazás a Char Dham nevű zarándoklat, amely négy szentélyhez vezeti el a megváltást keresőt. A négy (char) szentély (dham): Badrinath, Kedarnath, Gangotri és Yamunotri, amelyekhez a hindu mitológia egy-egy legendája kapcsolódik. Sokatmondó a hegyvidék neve is: Uttarakhand - "a meditáció földje". A tájak pedig annyira szépek, mintha az istenek azért teremtették volna ezt a földet, hogy gyönyörűséget szerezzen a léleknek.

A zarándoklat hagyományosan Haridwarban kezdődik. Bár nem tartozik a szűken vett zarándokúthoz, egyetlen zarándok sem mulasztaná el meglátogatni ezt a várost, ahol a Himalájából eredő Gangesz eléri az Indiai Alföldet. Haridwar jelentése: az Istenek Kapuja. A város az egyik legfontosabb zarándokhely Indiában, különösen a Kumbh Mela ünnep idején (minden tizenkettedik évben), amikor a Gangesz hullámaiban tett fürdés különlegesen tisztító hatással van a lélekre. Olyankor több millió ember keresi fel az amúgy álmos kisvárost. Máskor a folyóparti szentélyekben rendezett közös esti imádságokon "csak" több ezer zarándok imádkozik. Imádság után fogadalmi ajándékként levelekből hajtogatott kis tutajokon mécseseket tesznek a Gangesz vizére.

A következő állomás Rishikesh, a hindu teológia fővárosa. Már a Beatles is itt kereste a megvilágosodást a transzcendentális meditáció mozgalmát megalapító Maharishi Mahesh jóginál, aki azonban, tanítványaival ellentétben, csak egy volt a sok közül, és nem is a legnagyobb. Máig is itt van a legfontosabb vallási iskolák és alapítványok központja.

Rishikesh után a zarándokok többsége Badrinath felé indul. A szentélyhez vezető úton található Josimath, ahonnan egy Shankaracharya nevű remete a 8. században elindította a hinduizmus reformációját. Ma is látható az a barlang, ahol élt. Egy alkalommal Shankaracharya meditálni akart a Himalájában, és a megfelelő hely keresése közben rábukkant egy ősi bálványra. Templomot épített neki, s így keletkezett Badrinath. Úgy tartják, a hétezres csúcsok között épült templomban tett látogatás minden bűnt lemos a zarándokról.

Kedarnath a következő állomás. Nem adja magát könnyen, a zarándokok 14 kilométeres, folyamatos kaptatón érik el a kopár, szélfújta völgyet, közepén a szentéllyel, melynek kupolája mintha a háttérben magasodó hegyekhez akarna felmagasodni. Éjszaka, amikor a holdfényben kéken ragyog a hó a csúcsokon, a szentély és a falu valamiféle valószínűtlen emberi betolakodásnak tűnik a Himalája isteneinek birodalmába. Kedarnath történetét a legenda így beszéli el: a Mahábharatha misztikus háborúja után a pandavák népe bűnbocsánatot akart kérni Shiva istentől, aki azonban próbára tette őket és bikává változva, elrejtőzött előlük Kedarnath völgyében. Este, amikor a csorda hazafelé vonult, egy Bhim nevű pandhava óriás két lábát szétterpesztve elállta a völgy kijáratát. Ahogy csorda átment alatta, Bhim észrevette Shivát, és meg akarta fogni. Shiva azonban lesüllyedt a földbe, és az óriás csak a bika púpját markolta meg. Az isten elégedett volt a pandavák elszántságával: bűnbocsánatot adot nekik, és megengedte, hogy személyét a bika púpjának alakjában tiszteljék. A szentélyben álló szikla csakugyan pontosan úgy néz ki, mint egy hatalmas bika púpja.

Kedarnath után a következő állomás Gangotri - a Nagy, a Szent Gangesz forrásának emelt ezüst-tetejű templom. A legenda szerint egy király megzavart meditációjában egy szent remetét, aki szemeit felnyitva, pillantásával hamuvá változtatta a király hatvanezer fiát. A király az istenektől azt a jóslatot kapta, hogy fiai csak akkor kerülhetnek a mennyországba, ha hamvaikat a mennyei Gangesz habjaiba szórják. Az istenek a király kérésére a mennyből a földre eresztették a Gangeszt, a folyó azonban megakadt Shiva hajfonatai között. A király hiába meditált, a folyó nem érte el a földet. Hogy kiengesztelje az istent, a király egyetlen unokája is meditálni kezdett Shiva nagyságán. Több év után az isten megkönyörült rajta: a földre bocsátotta a Gangeszt, amely Gangotrinál érte el a földet. A folyó habjai megérintették a hatvanezer testvér hamvát, és lelkük immár a mennyországba szállhatott. A kis falu ma csodálatos fenyőerdők közepén fekszik, és a szentélyben szolgáló papok egyszerre postamesterek, szállodások és boltosok. Előfordul, hogy a szállodában egész este nincs melegvíz, mert a boilert kezelő pap éppen tucatnyi dél-indiai zarándokot oldoz fel bűnei alól.

A Gangesz igazi forrása egy Gaumukh nevű gleccser-moréna alatt van, másfél napi gyalogtúrára a falutól. Hideg szél, remeték és sziklák földje.

A Char Dham utolsó állomása Yamunotri, a Gangesz "húgának", a Yamuna folyónak forrása. Mesélik, hogy élt ott régen egy remete, aki naponta megfürdött a forrásban, és a hegyeken átgyalogolva a Gangeszban is. Amikor már öreg volt, és nem bírta a megerőltető gyaloglást, a Gangesz áttört a hegyeken, hogy a remetének ne kelljen lemondania mindennapi szent fürdéséről. Halála után a Gangesz visszatért Gangotriba. A többihez képest nyugodt és kevésbé látogatott szentély egy hőforrásra épült, amely annyira átfűti a köveket, hogy a nyitott szentélyben akkor is meleg van, amikor kint szakad a hó. A zarándokok érdekes módon áldoznak Yamuna istennőnek: krumplit vagy rizst engednek a hőforrásba, majd pár perc múlva kihúzzák, és a megfőtt zöldséget ajánlják fel fogadalmi ajándékként.