Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Május 15.: A magyar csapat négy tagja (Várkonyi László, torokgyulladás miatt visszafordult az alaptáborba) 15-én késő délután ért fel a déli nyeregbe, ahol hűlt helyét találták az Erőss Zsolt által előzőleg fölvitt sátornak. De nemcsak a sátor tűnt el, hanem benne a vízmelegítésre alkalmas lábos, az étel, és az italporok is. Aznap este, csak üres tea volt a kínálat, ami igen csak szerény táplálék a hosszú, megerőltető mászás és az egész napos hőség után.

A nyeregben eldőlt, hogy másnap csak hárman vágnak neki a csúcsnak. Mezey Lászlót hasmenés kínozta, és a nyeregbe is meglehetősen gyenge állapotban érkezett fel.

A sajtóközlemény szerint, az eltűnt sátor és felszerelés miatt zaklatott lelkiállapotba került társaság aludni sem tudott. Másnap hajnalban élelem híján, kevés folyadékkal voltak kénytelenek elindulni a csúcsra.

Május 16: Ács Zoltán 23 órakor, Erőss Zsolt éjjel 1-kor, Mécs László pedig 4:30-kor kezdte meg a mászást. A nyeregben a többiekre váró Mezey először Mécs Lászlót látta visszatérni, ő 8350 méterről fordult vissza. Mécs - hiányos információk miatt csak feltételezhető - nem sokkal ezután tovább ereszkedett az alsóbb táborok felé.

Erőss Zsolt 16:00 óra körül érkezett, ő 8700 méterig jutott, és sötétedés előtt megérkezett Ács Zoltán is, őt a visszafelé megtett utolsó néhány száz méteren már két serpa segítette, ugyanis súlyos légzési nehézségei voltak és képtelen volt egyedül mozogni.

Mint később, társai elbeszélésével egybehangzóan beszámolt róla, amikor 8600 méterről visszafordult, még semmilyen jele nem volt a bajnak. Az étel és ital hiánya miatt nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy a csúcsra való megérkezés után vissza is tudjon térni.

Május 17: Aznap éjjel a legyengült Mezey és a mászástól végletesen elcsigázott Erőss ápolták az életveszélyes állapotban lévő Ács Zoltánt. Hajnalban Erőss és Mezey elindultak segítségért és saját bevallásuk szerint "szerencsére" a Himalayan Guides csapatának egyik tagja, Mike Morris tudomásul vette, hogy Ácsnak két erős serpára és oxigénre van szüksége ahhoz, hogy leereszkedjen alacsonyabb területre.

Az alaptáborban rádiózó Várkonyi megállapította, hogy minden rendben, viszont kora délután kiderült, hogy a serpák helyett Morris egyedül mentette Ácsot. Ráadásul a beteg állapotának stabilizáslásához újabb oxigénre volt szükség. Egy serpa elindult Ácsék irányába oxigénpalackkal felszerelkezve. A tartalék levegő segített végül, hogy estére elérhessék a hármas tábort. A 7500 méteren felállított sátorban Ács újabb gyógyszer- és oxigénadaghoz jutott.

Állapota ugyan sokat javult, de még így is csak rendkívül lassan volt képes folytatni útját. Az alaptáborból ekkor indult társa segítségére Várkonyi László, aki később a kettes táborban átvette az expedíció vezetőjének ápolását.

Május 18: A kettes és a hármas tábor között újabb segítség érkezett Jeffry Stanford, brit mászó személyében (ő és Morris oxigénpalack használatával előző nap elérték a csúcsot). Ács délutánra szerencsésen megérkezett a kettes táborba és ettől kezdve már Várkonyi viselte a gondját. Az életveszélyes állapot elmúlt, de a folyadék és élelmiszerpótlás továbbra is komoly feladatot jelentett.

Május 19: Erőss és Mécs a jégesés tetejéig kapaszkodott és egyesült erővel kísérték le társukat az alaptáborig. Mezey nem tudott részt venni a közvetlen mentésben, mert csúcstámadás közben a szeme erősen bevérzett, így ő az alaptábornál magasabbra nem emelkedhetett.

A sikertelen kísérlet után, Mezey és Ács kiesésével megfogyatkozott csapat úgy döntött, hogy még egy csúcskísérletet tesz a rossz idő beállta előtt. A pihent és tapasztalt Várkonyi valamint az egyelőre fáradt, de motivált Mécs és Erőss nem adták fel a küzdelmet.

A csapat híradásából azt is megtudtuk, hogy Ács Zoltán jól van, hála kiváló szervezetének, tovább erősődik, és a többiekkel együtt tér majd haza. Mezey viszont már elindult Kathmandu felé, bevérzett szemét minél hamarabb orvosi ellátásban kell részesíteni.

Mécs, Erőss és Várkonyi az újabb csúcskísérlet pontos időpontját egyelőre még nem tudják. Az expedíció sajtósa, Zimmermann Ottó szerint a hegymászók egyelőre nagyon kimerültnek tűnnek, de nincs sok idejük a pihenésre. A monszun beálltáig mindenesetre van még közel egy hét, amely, a csúcsig szükséges négy, a visszatéréshez szükséges két nappal számolva szűken elég a csúcskísérlethez.