hegyek

Tragédia a Mt. Everesten

Lezuhant a hegygerincről az expedíció orvosa

2001. 10. 20., 20:26 | Frissítve: 2001. október 28., vasárnap 12:46

Tegnap lezuhant és életét vesztette a Millenniumi Mount Everest Expedíció orvosa, Gárdos Sándor. Az eset valószínűleg véget vet a további próbálkozásoknak.

Gárdos Sándor +
A megdöbbentő baleset már azután történt, hogy a csapat úgy döntött: az ítéletidő miatt leállítja a csúcstámadást, és visszavonul. Ekkor kezdte meg ereszkedését a két legmagasabban, a 7800 méteres táborban tartózkodó tag, Gárdos Sándor és Keresztesi Koppány. Gárdos nem sokkal az indulás után jelezte társának, hogy valamiért még visszamegy a táborba. A 7000 méteren felállított sátrakhoz azonban már csak Keresztesi érkezett meg.

A rendkívül rossz időjárási körülmények miatt a hegymászók csak másnap indulhattak eltűnt társuk keresésére. Először az orvos felszerelésének bukkantak a nyomára, később a gleccseren pedig megtalálták a balesetet szenvedett Gárdos doktor testét is. A közel ezer méteres zuhanás után azonban már nem volt remény.

Gárdos Doki rendel
A balesetet minden bizonnyal kicsúszás okozta, melyben közrejátszhatott az odafenn tomboló, erős szél. Az út a 7000-es és 7800-as tábor között egy éles gerincen vezet, így itt akár egy rossz lépés elég a kicsúszáshoz. A meredek hómezőn pedig szinte lehetetlen megállni.

Gárdos Sándor a csapat egyik meghatározó tagja volt. Ebben nem csak gazdag hegymászó tapasztalata, vagy magashegyi orvosi ismeretei játszottak szerepet. Gárdos dokit türelmes természete, finom humora az expedíció mindenki által kedvelt tagjává tette.

Ági és doki 7800-on
Fordulhattak hozzá orvosi tanácsért ugyanúgy, mint néhány baráti szóért. Csendesen előadott javaslataira nem lehetett nem odafigyelni. Tanácsai pedig nagyban segítettek abban, hogy a hegymászók a legjobb erőben, okos terv szerint kerültek a nagy magasságokba. Nála mindennél fontosabb volt a biztonság. Orvosként tudhatta, milyen gyenge az emberi test.

De azt is tudta, hogy az akarat erős, így lehetett csak hegymászó. Olyan mászó, aki saját céljait háttérben tartva előrement nyomot taposni, hogy a következő nap induló csúcstámadó csapat könnyebben juthasson a csúcs közelébe.

A legjózanabb terv sem képes azonban kiküszöbölni az előre nem láthatót. A csúcstámadó csapat másnap már nem indult sehová. Ítéletidő tombolt a hegyen. Dokinak, és társának, Koppánynak minél hamarabb vissza kellett ereszkedniük a 7800 méteres táborból. Együtt indultak el, és Gárdos még visszafordult valamiért.

7800-as tábor
A továbbiakról csak találgatni lehet. Ami biztos, hogy a mászás nem tartogathatott meglepetéseket, hiszen az út jól kivehető gerincen vezet, és mindketten másodszor jártak már abban a magasságban. A baleset hátterében csak valami véletlen, az amúgy is viharos időben váratlanul érkező széllökés, leszakadó hópad, megcsúszás okozhatta. És talán a halálzónának nevezett magasságban töltött, kimerítő éjszakát követő fáradtság.

Az ezer méteres hófalban nem csak egy ember - egy csapat halt meg. Ezután már nincs mászás, mert nincs csapat, idegen emberekkel vannak tele a sátrak, akiknek újra meg kell ismerkedniük egymással, immár nélküle. Ilyenkor nem lehet mit mondani. Csak buta, iskolás szavak hagyják el az ember száját. Büszke vagyok, hogy egy csapatban lehettem vele.

hirdetés
hirdetés