Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A résztvevők Csomor Miklós - túravezető, Ézsiás György(Travy - túravezető), Fodor Ádám(Diák), Hegedűs Dániel, Jánosi Antónia(Toncsi), Keresztes Anikó, Kunos Mihály, Rózsavölgyi Gergely.

Július 14.-én, szombaton, hajnalok-hajnalán, 6 óra után indultunk két gépkocsival és temérdek holmival az Aranyhal vendéglőtől.(Nem mulattunk, csak itt lakom.:-)) Úticélunk újból a Közép-Biharban található nagy Pádis katlan még nagyobb barlangjai voltak. Ennek a cca. 40 km2-nyi lefolyástalan, erősen karsztos területnek a kellős közepén, a Glavoj-réten, egy hamisítatlan, eredeti, román fizetős campingben(t.i. szemétdombok, ajtó nélküli fabudi, abszolut komforttalanság, ló- és marhatrágya minden mennyiségben - mert a rét legelő is egyben, stb...) vertük fel sátrainkat késő délután, majd nem sokkal később álomra hajtottuk fejünket... a birkákkal, tehenekkel és lovakkal együtt.

Másnap, 15.-én, vasárnap bejártuk a rengeteget és rengeteget jártunk, megtettük az immár hagyománnyá váló u.n. Porcika-túrát, mely sportos bemelegítésül szolgálná kis expedíciónkat. Ez a bemelegítés annál is jobban sikerült, mert kánikula volt... Akinek van Pádis-térképe, az máris követheti útvonalunkat képzeletben.

A Csodavár bejárata

A (messziről) festői Glavoj-rétről indulva, a már közelebbről is kies Bál-réten át, mely egy lefolyástalan nagy, km-es, tálszerű rét, lassan, de biztosan eljutottunk Boga-telep(kis falu a mélyben) fölé magasodó Ló-kő meredélyeire(kb. 1000m). Ennek az erdővel benőtt hatalmas sziklavonulatnak a pereméről, a fák közül, csodálatos kilátás nyílott az É-ra elterülő Havasokra(Síkhavas, Horgashavas, Istenek havasa, stb.,).

Innen továbbmentünk a Bársza-katlanba, ahol egy nagy barlangrendszer(Zapogye) három, impozáns megjelenésű és méretű főbejáratát tekintettük meg, - a Zapogye-, Bársza- és Fekete-barlangét. A Zapogye-barlang szájánál nagy meglepetés ért minket. A százéves leírásban is szereplő és tavaly is megtapasztalt nagymennyiségű hó teljesen eltűnt a jókora bejárati teremből. Ez talán a globális felmelegedés hatása? A Bársza-barlang első termének jéglejtője is kásás dagonyává soványodott. Gyanús ez a gobális felmelegedés?! A Fekete-barlang 30 méteres sziklafal aljában nyíló víznyelőszája pedig csontszáraz volt, bár állítólag itt mindig patak folyik a mélybe. (Lásd, globális felmelegedés...:-))

A katlanból kimászva egyenesen a hegyek gerincére, a Galbina-szirt kilátókövéhez(kb. 1200m) mentünk, ahonnan DK-i irányba rendkívül messze lehetett kitekinteni a kékellő-zöldellő hegyek tengerén.

Lassan lefelé haladva nevezetes látványossághoz értünk, az Eszkimó-barlanghoz. A templomnyi méretű, hatalmas üreg felül beszakadt egy 10m-es nyílással, így erős megvilágítása van nappal. Mi oldalról, egy csúszós, lejtős bejáraton mentünk le a terembe. Lent hatalmas hódomb olvadozott, a terem árnyékos oldalában pedig két, több méter vastag és magas jégoszlop, Eszkimó és Eszkimóné állt. Kapaszkodókötél és fejlámpa segítségével még a hátsó terembe is leereszkedtünk. Sajnos megállapítottuk, hogy a barlang jégképződményei rendkívül megritkultak, elolvadtak, a tavalyi állapotukhoz képest, holott már az 1800-as években is róluk írtak. Megállapítottuk, hogy ez most már tényleg a globális felmelegedés hatása!:-))

A kánikulai dermesztő hűsölés után most már megállás nélkül lefelé haladtunk a Galbina-völgybe, 800 méterrel mélyebbre. A csodálatos Flóra-rét szélén még hűs forrást is találtunk, ami megkönnyítette a tikkasztó melegben a hegyitúrát. Kissé eltévedve, a vártnál feljebb, a Galbina-szurdokban értük el a mélypontot. A szurdok rendkívüli látvány a százméteres magasságba szökő falaival és a mélyben zúgó patakkal, az itt-ott titokzatosan sötétlő kisebb barlangnyílásokkal. Az ember csak azon csodálkozik, hogy a szinte függőleges, óriási falakon hogyan kapaszkodik meg a fenyőerdő? Elindultunk vissza, fölfelé, a Galbina-kőköz egyre szűkebb szurdokában. Mi a magasban vezető, egykor kapaszkodó láncokkal kiépített sziklaösvényen mentünk, húsz-harminc méterrel a patak felett, majd az eltűnt drótkötélhíd előtt lecsúsztunk egy kőgörgetegen a patakba.

Innen a falakra újonnan kiépített drótkötélkapaszkodók segítségével lábaltunk át a Galbina-forrás előtti mélyvizeken. A forrás egyedülálló a maga nemében. Most, száraz időben is másodpercenként több köbméter vizet ont a jókora barlangszáj. A Pádis legnagyobb víznyelőinek(pl. Csodavár), elnyelt vizeinek egy jelentős része itt jelenik meg koncentráltan. Azaz nem is itt. Nézzük csak hol is? A harsogva zúgó patak mentén, fejlámpákkal világítva, néhol jókora újabb, felsőbb, levilágító bejáratok mellett elhaladva, végigmegyünk a kétszázméternyi barlangon. A felszínre kijőve, tovább haladhatunk a vízfolyással szemben. Nem pont a völgy fenekén, mert ott nincs út, valamint igen meredek, hanem jobbra felmászva a felújított kapaszkodó drótkötelekkel kiépített meredek sziklaösvényen.(A Galbina-kőközi túra nedves, esős, sáros, csúszós időben csak erősebb idegzetűeknek ajánlott.:-)) Alattunk a mélyben a forráspatak zúg, párszázméteres út után elérkezünk a Galbina-vízkelethez(Galbina-kitörés), az eredendő forráshoz. Ebből a tízméteres medencéből tör fel a sok víz, - mögötte nagy valószínűséggel jókora barlangjárat van.

További utunk a rettenetes és végtelen "Porcika-emelkedőn" folytatódott. Az itthoni Alsó-hegy Lófingatója kellemes gellért-hegyi séta ehhez az emelkedőhöz képest. Gyakorlatilag egy menetben, egy óra alatt visszamászunk kb. 500m szintkülönbséget.

Fent, a Pádis nagy katlanjának nyergében van a környék egyik érdekessége a Porcika-zsomboly. Ez a ki tudja milyen mély és nyílásánál kb.10m átmérőjű akna igazi zsombolyszerűségnek néz ki innen felülről, - miután megtaláltuk kiesett tüdőmet, bátorkodtunk lepillantani veszélyesen meredek széléről. Kb. 20m-rel mélyebben a jégkitöltés szemben levő tetejét láthattuk az aknában gomolygó jeges ködön át. Jobban nem mertünk behajolni. A leírások szerint jelentős mélységű és meredekségű jég- és hólejtő vezet az alsó végponti terembe(?), mely az akna kiszélesedését jelenti.

A zsomboly megcsodálása után utunk fénypontja következett(no nem a táborba visszaérkezés, hanem), - a Csodavár teteje. Aki nem látta a Csodavárt az talán nem is tudja, hogy mire képes a karsztosodás. A Csodavár hármas beszakadásának(ebből egyik a bejárati meredek víznyelővölgy), kettő nagy szakadéktöbrének tetején kilátó állványok, balkonok vannak nagy farönkökből ácsolva, elhelyezve. Innen a most(már) inaktív, gigantikus, egykori nyelők(?) belsejébe fölülről tekinthetünk le cca. 120m-es magasságból. A látvány fantasztikus, legalábbis egy barlangásznak. A nagyobbik szakadékba beleférne a Mátyás-hegyi-barlang szőröstől-bőröstől, a befoglaló kőzettömeggel együtt, a kisebbikbe a Solymári Ördöglyuk... És ez csak a barlang bejáratának környéke. A Csodavár óriási barlangjára mi sem jellemzőbb, hogy a szédítő mélységből hangosan zúg felénk az oldalsó barlangbejáraton keresztül kihallatszó barlangi patak.

Miután a visszhangos mélységek fölött kipijjogtuk magunkat, néhány km után megérkeztünk táborhelyünkre a sátrainkhoz, a globális felmelegedés ellenére.:-)

16.-án, hétfő reggel, gyönyörű időben, összeszedtük a gyalogtúrában eltörődött csontjainkat és a szükséges felszerelést és irány a Bársza-katlanban a Zapogye-barlang.

A már tegnap is tapasztalt hónélküliség ismét zavarba ejtett minket. A bejárati terem meredek aljának közepén lemásztunk és Miki az itt már megmaradt sovány jeges hólejtőn lejjebb evickélt. Visszajönni már nem tudott a csúszós helyen, ezért kötelet kapott és beszereltük innentől a barlangot kötélpályával. Ez jó ötlet volt, mely kijövetelkor derült ki. Megjegyezzük, hogy a barlangot mindig a szájától, legelölről kell kiépíteni, még hómenetes időben is, mert elég baleseti lehetőséget rejtett a kijövetel ezen a könnyű, rövid szakaszon.

Csodavár folyosójánal oldalában egymás mellett fakadó nagy, bővizű források

No de maradjunk a lényegnél, azaz a lejtős, havas, Jeges-folyosón leértünk a Jeges-terembe. Ennek túlsó végénél van a kb. 10m-es Jégszakadék. Itt kötélen leerszkedve egy tekergő 1-200m-es, szűk meanderen elérkezünk egy kürtőszerű, nagyobb termecskébe. Ide torkollik be felülről szép 10m-es cseppkődombbal egy másik, inaktívabb nyelőág. További rövid utunk a tér szűkösségében telik el. A szemtelen módon szűk meander derékszögű kanyara után a nevezetes, viszonylag lapos S-kanyar következik. 100kg és/vagy 185cm felettieknek emlékezetes ez a vízbefetrengős hely.:-) Most érkeztünk be a valós barlangba. Némi vizzel szivárgó, cseppkőbujkálós folyosócska után beérünk a Nagy-terembe, mely nevéhez méltó. Első felében hatalmas cseppkövek, másodikban inkább a nagyobb omladék dominál. A patak hangját követve nagy nehezen lemászunk a teremvégi hatalmas omladékból a patakba. Újabb cseppköves, de már annál patakosabb helyeken bújkálva tágas, méretes folyosóba érünk. A víz itt egy szifonos folyosóba tűnik el. Mi nem a szifonkerülő folyosóba, hanem a D-re vezető Déli-folyosó igen tágas, száraz alagútjába mentünk be. Ez a rész inaktív, kisebb szivárgó folyásoktól szép tetarátás aljzatú. Utunkat hirtelen hatalmas cseppkődomb állja, az egész folyosót teljesen elgátolva. Felmászni a jobb szélén lehet rá, de ez is igen veszélyes a magasság és a csúszósság miatt. Szerencsére ugyanitt a jobb szélén, fejmagasságban szűkület található, melyen még 100kg-mal is átférhetnek a bátrabbak. A szűkület után már könnyen ki lehet mászni a cseppkődomb tetejének a túlsó oldalára és le. Néhány 100m után elértük a szemből jövő bővízű patakot, mely egy szifonos ágba ömlött be. Mi a patakkal szemben mentünk. A Déli-folyosó látványa rendkívüli. Talán olyan mint a Baradla-barlang és az István-lápai-barlang kereszteződése.

Végül elérkeztünk a Styx-terem aljához. Itt folyik ki jobb oldalról egy igen vizes folyosóból a patak, a Fekete-barlang szifonja felől. Baloldalt előre folytatódik a folyosó, jóval szűkebben. A terembe egy omladékon lehet feljutni. Mi nem mentünk fel, hanem az omladék közbenső emeletén megültünk ebédelni. Innen visszafordultunk és kényelmesen kitempóztunk. A bejárati meanderben a Gubacsosokkal találkoztunk, akik éppen az Északi-folyosóból jöttek meg. Közös erővel kivonultunk és kora este már a táborban ittuk a a nemzeti üdítőt, az Ursust(Beert).:-)

17.-én, kedden, esőre hajló időben könnyített(light) napot tartottunk. Csapatunk egyik része elment a hírhedt Hamlet(Caput)-barlang még hírhedettebb bejáratát megnézni. Itt mindig nagy mennyiségű víz folyik be, rendkívül veszélyessé téve a barlang bejárását. A globális felmelegedés megtette hatását...:-) A barlang kb. 10m-es nyílású szája és a hozzá vezető jelentős méretű patakmeder csontszáraz volt.

Hamlet-barlang bejárata

A csapat másik része rövid túrát tartott a Csodavárban. A Csodavár fantasztikus méretű és látványú bejáratát még laikus túristaként is érdemes megtekinteni, hát még barlangászként. A meredek sziklaomladékos víznyelővölgy ugyan száraz volt, de a száda bal sarkában levő szifonjáratból több m3/secundummal ömlött a víz a barlang folyosójába. A 120m-es sziklafal alján nyíló 65m magas és 25m széles nyílás mögötti tágulatba nyílik jobbról, meredek lejtővel a Belső-Várudvar, az egyik hatalmas töbör. Itt nem honi méretekben kell elképzelni a teret, itt minden nagyobb, - sokkal... Gumicsizmában, fejlámpákkal és egy 100W-os, akkumulátoros halogénreflektoral leereszkedtünk a patakos mederbe, miután megtekintettük az említett bővízű forrást. 100m után a falban levő kisebb-nagyobb lyukakból, minden átmenet nélkül, forrás vize fakad, méghozzá rendkívül bővízű. Nemsokára felülről bevilágítja az óriási barlangfolyosót a kb. 15m magasan nyíló hatalmas ablak, a Belső-Várudvar ide nyíló ablaka. Tovább haladva a homályos, gigantikus alagútban egy hatalmas törmeléklejtőt világít meg jobbról a felszínről levetítődő fény. Ez a Külső-Várudvar, a nagyobbik töbör lejárata. Innen már csak a mélység felé lehet haladni, vagy ki a felszínre a másik irányba. Mi természetesen befelé haladunk tovább. A szinte faltól falig tartó, harsogva zúgó patak kövein ugrálva egészen a Tábor-teremig érünk. Innen továbbgázolunk a vízben a Vízesésig. A hatalmas kövek között 5m mélybe bukik a víz. Csak kiabálva tudunk egymással beszélni. Megjegyzem, most kevés a víz, mert száraz az időjárás, mint ahogyan ezt a többi barlang esetében is tapasztaltuk. Visszafordulunk és a Külső-Várudvarba jövünk fel. A túristaúton újból a barlang szája elé kanyarodunk és búcsúzóul visszatekintünk a monumentális bejáratra.

18.-án, szerdán, gyönyörű napos időben elgyalogoltunk az 5km-re levő Vöröskúti-barlanghoz. Ez a barlang nem a Pádis medencéjében van, hanem a Boga-telep felé lejtő hegyoldalban, a Bál-rét alatt. Annyi mendemonda fűződött a barlanghoz, hogy milyen nagy, vagy milyen kicsi, hogy a végére jártunk. Eredmény: 2-3 óra alatt az egész bejárható, az egyáltalán érdekes részek 1 óra alatt.

A barlang út mellett, a hegyoldalban nyílik, nagyobb, meredek gödörrel. Bár a felszínen és a bejáraton ez nem látszik, víznyelőbarlangról van szó. Az egész barlang egy nagyobb rendszer oldalága, a jelenlegi bejárat pedig egy inaktív rányelő nyílás. Az állva járható, omladékos bejáraton tovább másztunk lefelé, mindaddig, míg folyosószerű, továbbra is inaktív részhez értünk. Továbbhaladva nemsokára szifonból, kövek közül előtörő bővízű patakhoz értünk, az innen már viszonylag szűk folyosóban. A vízfolyást követve, sokszor travizva a magasban, egy kanyargós helyen, hogy a fürdést elkerüljük, vízszintesen kúszva a falak között:-), egy jobbról bejövő szenilis, száraz, meredeken felfelé tartó ágat találtunk. Borsókövei, porhanyós meredélyei a hazai barlangokat idézték. A labirintus legalján kis aktív folyás igyekezett a patakos ág felé. A patakos ágban továbbhaladva hamarosan elértük a végponti szifont. Többen minden tudásukat bevetették, az esteleges áthatolás érdekén, ám hiába minden fürdés, a szifon zárva. Visszafelé a barlangban kimásztuk a kisebb-nagyobb kürtőket, de nagyobb szenzáció már nem került elő. Tehát a Vöröskúti-barlang könnyű, kezdőknek való kis barlangocska, hacsak fel nem tárják nagyobbra.:-) Árvízveszélyes!

19.-én, csütörtökön, pokoli kánikulára ébredve, mindenre el- és felkészülve elindultunk a Hamlet(Caput)-barlanghoz.

Nevét onnan kapta ez a víznyelőbarlang, hogy a bejárati hatalmas folyosóban zúgó patak egy 30m-es aknába zúdul le, ami lényegében egy nagy terem, nem is akna. Aki itt le akar menni - csak kötélen lehet -, annak a kérdés tényleg az, hogy "lenni, vagy nem lenni?" A szinonim név is erre utal, a caput annyit jelent: vége(van)! "Nomen est omen", nevében a végzete mondták az ókori rómaiak, de nekünk hatalmas szerencsénk volt. Mint már írtam, ami nagyon ritka, a barlang és a hozzávezető patak az aszályos időjárás miatt kiszáradt, pedig a Pádis egyik leghatalmasabb vízgyűjtőterülete tartozik ehhez a barlangszájhoz. Elővigyázatosságból a teremszerű barlangfolyosó meredek, magas oldalán árvízmentes kötélpályát vezettünk végig, ha netán eső miatt megindulna a patak.

A harmadik(utolsó) teremnagyságú medencében, az aknához vezető szűkebb részben 3m-es rőzse- és tuskógát keletkezett. Ez jó volt az akna könnyű megközelítéséhez. Annál inkább megszenvedett Miki az akna felső részén, az egyik falon vízszintesen bevezető, soktagú kötélhíd beszerelésével. Ez a hídsor azért szükséges, mert meglevő, vagy várható vízfolyás esetén a beömlő vizet elkerüli a hídsor végén lógó függőleges ereszkedőkötél( - gondoltuk mi!). Azonban túra során kiderült, hogy nincs annyi tagra való dübbel a falba verve, hogy a bejövő vizet elkerülje a kötélen ereszkedő barlangász. Tovább kellene kiépíteni ezt a rendszert. Mi el is határoztuk, azonban benzinmotoros fúrónk, melyet Budapestről idáig cipeltünk, másképp döntött...:-) Kézi furkáláshoz viszont nem volt elég időnk és energiánk...:-)

Lent az akna alján egy jókora terembe érkeztünk le. A folytatás mutatta, hogy a víz a teremből magasan távozik, tehát jelentős vízbefolyás esetén a terem 2m magasan megtellik! Kellemes fürdő lehet... Lentebb a régi favágók "szakszerű" munkáját dicséri a tekintélyes mennyiségű, az árvíz által valamikor behordott, szépen levágott, kisebb, de inkább nagyobb farönk. A farönkök közt átbújva nemsokára vízzel teli járatok következtek. Legközelebb neoprén ruhában jövünk, mert ez csak a 2,5km-es barlang első negyede volt. Mivel senki nem akart fürödni, még a velünk tartó Gubacsosok sem, így a túra befelé véget ért... Majd következett a véget nem érő sorban állás és kigebeszkedés a vízszintes kötélhídsoron.

Konklúzió: A barlang csak száraz időben járható, jelenlegi kiépíthetőségében még ekkor sem teljes biztonsággal, ha megindul a víz az aknában. A barlang rendkívül árvízveszélyes!!

Mivel még maradt idő délután, elindultunk gombát szedni, hiszen minden gomba megehető... egyszer.:-) A Pádisi Menedékház felé vezető út jobboldalán levő kisebb hegyet megmászva gyönyörű fennsíkra értünk a délutáni napsütésben. Mivel gomba nem volt, így a hegy D-i oldalán lemásztunk az erdőben, hátha itt több a gomba. Lent patakhoz érve kijutottunk a nevezetes Ponor-rétre. Itt a Ponor-patak vize a lefolyástalan rétre érve, annak túlsó végén levő, földes víznyelőlyukakban tűnik el. A min. fél km2-nyi rét nevezetessége az, hogy nagyobb esőzéskor, tavaszi olvadáskor nem tudja a hirtelen jött vizet elnyelni és a birkalegelőből, azonos kiterjedésű, több méter mély tó keletkezik, mely csak sok nap múltával apad el. Most is nyájak legelésztek a réten és megcsodáltuk a túlsó szélén, hogyan fogy a patak vízhozama, hogyan tűnik el végül az utolsó nyelőkben. Hazafelé ugyan találtunk korallgombát, de csak én voltam hajlandó sütve megenni. Kutyának való, megkeseredett tőle a szám, nem valami finom falat.

Közben jött a hét eseménye: a rettenetes és rettenthetetlen Troglonauta összemérte erejét az esélytelen bütyköslábú Gubaccsal - fociban! Az óriási ovációt kiváltó(mely még a büfé körüli román pikulák hangját is elnyomta), kétszer 20 perces meccs kimenetele nem volt kétséges. Barlangban megfáradt csapatunk 7:5-re nyert, pedig még madárlábú csatárunkat, Danit is pályára engedtük, hogy kedvezzünk az ellenfélnek. Diák, hiperaktív tagunk, sorba rúgta a gólokat és az ellenfeleket, de sajna az utolsó percben úgy lesántult egy bokaficamban, hogy a következő napokban ő lett az ügyeletes.:-) A sporteseményt kultúrális rendezvény követte, - meghívásukra, a Gubacsosok táborhelyén hajnalig tartott a buli...

folyt.köv.