Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Indulunk túrázni a Glavoj-rét szélén vezető úton

20.-án, pénteken, pihenőnapot tartottunk. Lementünk egy autóval bevásárolni a jövő hétre a társaságnak. Belényesig meg sem álltunk. Itt felvásároltunk egy kisboltot, majd a piacon a pék összes kenyerét, a hentes összes szalonnáját. Félreértések elekerülése végett, nem mi vásároltunk sokat...:-)) Végre teljesült régi vágyam, ehettem igazi, román, tölcsérbe fagyasztott fagylaltot, sőt, hazafelé Vaskőfalván micst! Ez utóbbi igen drága, de annál finomabb, húsból készült, frissen sült eledel. Hazafelé csakúgy, mint első napi érkezésünkkor, most is megfürödtünk a Boga-telep alatti jókora sziklafal, az Indián-szikla tövében folyó Bulz-patakban, az ezen a helyen található sziklás medencékben. Egyébként az egész patak és folytatása, a Köves-Kőrös végig, km-eken át fürdőzésre csábít friss, tiszta vizével, ebben a meleg időben.

Táborunkba visszaérve padlizsánsütésbe kezdtünk, a román nemzeti eledel, a padlizsánkrém készítése végett.

A teljesség kedvéért összemértük erőnket egy román csapattal a réten és persze hogy őket is elvertük, - fociban.:-)

Késő este megérkezett A. Szilárd által megjósolt jó idő. Olyan vihar kerekedett éjszakára, hogy majd elrepültek a sátrak és egyesek már kezdték Noé-bárkáját ácsolni.

21.-én, szombaton, szomorú, hideg, szakadó esős reggelre ébredtünk. A mi sátrunk természetesen beázott. Gergő elszaladt a megáradt réten keresztül, a Hamlet-barlang száját megnézni. Olyan irtózatos árvíz volt ott, hogy még a barlang szájához sem tudott odamenni.

Délelőtt, szemerkélő esőben elindultunk gyalogtúránkra, a Kék-Magurára, a közvetlen környék legmagasabb hegyére, a Pádis ÉÉK-i szélére. Táborunkból a Ponor-rétre érve természeti csodát láthattunk. A rét kezdett feltöltődni vízzel. Már területének harmadát víz borította és aki közel ment a tóhoz, az láthatta, hogyan terjeszkedik kis csorgók megindulásával a tó a réten. Mi a tavat tápláló Ponor-patak mentén haladtunk felfelé. Azonban a nagyon megáradt patakon nem lehetett átkelni, így a közeli forrásánál, a Ponor-forrásnál szándékoztunk megkerülni. A meredek szurdokba bemenve újabb élményben volt részünk. A víz olyan erővel zúgott velünk szemben lefelé a köveken, hogy nem mertünk átkelni rajta, a forrásnál pedig magasba szökő 10-20m-es függőleges falak állták utunkat. A víz egy lapos, kb. 3m széles barlangszájból ömlött ki, hatalmas mennyiségben, óriási erővel. Bemenni vele szemben lehetetlen vállalkozás lenne. De vajon száraz időben, kis vízhozamnál is ilyen lehetetlen lenne? Bizonyára nem, de itt nincs barlang - felkutatva. Egyébként számos helyen találtunk olyan, biztosan nagyobb barlangot rejtő nyílást, víznyelőt, stb., amit látszólag sosem kutattak, pedig idehaza már rég nagy barlangfelfedezés lett volna belőle. A megcsodált árvizes barlangszáj után visszafordultunk és volt aki mezítláb az árvizes Ponor-patakba dőlt farönkön, volt aki a tavat megkerülve, de átjutottunk a túlsó oldalra.

Kedvenc birkanyájunk

A hegyi ösvényen sokat felfelé kaptatva, majd fent a nyeregben betérve az úttalan erdővel borított hegyre, fel tovább, lassan kiértünk a Mócok-temploma nevezetű hegycsúcs és hegycsúcsnyi szikladomb tövébe. Itt megcsodáltuk néhány ló friss tetemét, akiket valószínűleg az éjszakai vihar villáma csapott agyon, vagy vetett le a sziklák meredélyeiről. A hatalmas sziklatömeget megmászva, a tetejéről festői kilátás nyílt a környékre. Nyílt volna tovább is, csak borús volt az idő.:-) A Kék-Magura hatalmas, fenyőktől kékeszöld oldalát megcélozva, lementünk a völgybe árkon-bokron és egy tehéncsordán át. Hogyan tudnak a tehenek 50o-os lejtőn legelni?...

Felkapaszkodva a Kék-Magura oldalába, visszatekintve impozáns látvány a Mócok-temploma, bár a nagyra nőtt fenyők a tövében sokat takarnak belőle. Innen hosszú-hosszú, de a "Végtelen Porcika-emelkedőhöz" képest jóval könnyebb emelkedőn, egy óra alatt felértünk a hegytetőre. Útközben és később a hosszú lapos hegytetőn is érdekes tapasztalat volt, hogy a hegy vízrekesztő kőzete nem nyelte el a vizet, hanem a felszínén vezette le, vagy ha mégis elnyelte, akkor nemsokára a felszínre vezette valamivel lejjebb. Így, a nagy eső után és az esős időben, az egész hegyoldal csupa kis patak volt és még fent a hegytetőn is számtalan kis csorgó forrásocska fakadt úton útfélen. Fent a tetőn, a legmagasabb csúcs(1641m) közelében jókora, de annál rozogább fatorony állt. Mivel a felhők úgy leereszkedtek, vagy mi mentünk fel hozzájuk, hogy nem volt kilátás, ezért nem nagyon kísérleteztünk a nyakunk kitörésével. Bár néha csábítóan felvillant egy-két óriási fenyves hegyoldal a felhők között a közelben, sejtetve az erdélyi hegyek monumentalitását.

A csúcsfotó után 4km-es túránk következett a lapos, széles gerincen, ritkás, alacsony fenyvesben. Ez a hely és ez az időjárás egyvalaminek kedvezett. Dani, mint egy szatír, távcsövével örökké a szemén, a hasraesés határán, bújkált a fák között. Madarász lévén, itt a csendes erdőben olyan madarakat látott, amilyeneket még sosem(pl. kék, pali, stb.). Időnként, mint egy szürrealista fantazmagóriában, szemére ragadt távcsővel rohanva és kiabálva, sosem látott madarakat kergetve eltűnt a szürke felhők között a homályos erdőben...:-))

A néha szemerkélő esőben legyalogoltunk a Kék-Maguráról, a Meleg-Szamos forrásvidéke közelébe. Mi azonban utunkat hazafelé vettük. Az út nyergében még megtekintettük a faszállítás rekordját megdönteni készülő román erdészet 3m magas 5t-ás teherautóját, 6m magasan 10t farönkkel megpakolva.:-) A kis Varasó-tó mellett elgyalogolva, rengeteg víznyelőt láttunk, egyet egészen közelről, - mint jó barlangászhoz illik nyálcsorgatva megnéztük. És kiértünk a Pádis-rétre. Ez a neveztes lapály fenn a hegyek között sok kis érdekes tóval rendelkezik, melyeknek száma és nagysága az időjárás csapadékosságától függ. Azonban mi más nevezetességet találtunk most. Nevezetesen olyan felhőszakadás kezdődött... Összebújva megpróbáltuk az esőkabát alatt kiötleni a mindjárt ronggyá ázó térképen, hogy merre kell menni az útkereszteződésben. Ekkor érkezett mellénk egy kisebb mikrobusz tele emberekkel, akik azt kérdezték a szakadó esőben, itt a Pádis közepén, ahol csak búvópatakok vannak, ha vannak, hogy hol van itt az a patak, ahol pisztrángot lehet fogni?:-))

A Ponor-rét, vad(vágó)lovak ménesével

Mire beérkeztünk a táborunkba, naná hogy elállt az eső. Egyenlőre...

22.-én vasárnap, csak úgy mint éjjel, egész nap esett az eső. Mégis voltak közöttünk olyan bátrak, akik elmentek túrázni a Szamos-Bazárba. Ugyanis, egy ideig nem esett az eső délelőtt. Miután elindultak, egy félóra múlva újból eleredt és nem állt el... A többiek pihentek.

A Szamos-Bazár szintén nem a Pádison van. Közvetlen mellette, az É-i nyergéből indul a Meleg-Szamos forrása, ill. forrásvidéke. Ott, ahol már összegyűlnek a vizek egy nagyobb patakká, a patak egy max. 100m hosszú kis barlangon folyik át, majd néhány száz méter után már jókora, érdekes barlangon. Ez az Aragyásza-barlang. A barlang 5m-es nyílásán(Babilon-kapuja) befolyó bővízű patakot gumicsizmában és fejlámpával érdemes követni. Többszázméteres földalatti utunkat több helyen is megvilágítják fölülről a barlang mennyezetének nagyobb nyílásai. Ezek a felszíni völgyfenék beszakadásai, ha a felszínen jövünk vissza, ezekre ügyelni kell! A vadregényes kis földalatti túra meredek, vízeséses medencékkel ér véget a Medúza-zugban, ahol a patakkal együtt kifolyunk. A jelzést követve feljutunk a most következő szurdok jobb oldalának tetejére. Innen a korlát és kiépítés nélküli(!) kilátóból(Belvedere), kb. 100m magasból tekinthetünk le a szurdokba a patakra. Vigyázat, 60-80m-es sziklafalak vannak a szurdokban, melyek tetejéről letekintünk! Továbbhaladva, meredek omladéklejtőn a patakhoz lemegyünk, majd a túloldalon fel. Itt egy szenilis, egykori forrásbarlangot lehet megnézni lámpával, Belcazár-palotáját.

A kilátósziklákról továbbhaladva, az utólsó szikláról Moloh-torkát láthatjuk a mélyben. Ez nem más mint egy bővízű patak meredek kanyonbetorkollása a szurdok jobb oldalába, arra merőlegesen. Aki kíváncsi, az lemehet az ösvényen a mélybe és mezítláb átkelve a patakon megfürödhet a síkosra csiszolódott medencékben. Nekünk már a harmadik magas medencét(Czárán-vízesés) sem sikerült megmászni a zúgó patakban. A levezető ösvény feleútján találhatjuk a másik szenilis, egykori forrásbarlang járatát, a tekintélyes nagyságú Moloh-barlangét.

Visszatérve a magasba tovább folytathatjuk utunkat az Aragyásza-barlang fölött. Erdeti tervünk szerint innen a Havasokra mentünk volna fel, (nekünk)irdatlan magasba(1759m), de tekintettel az időjárásra ezt jövőre halasztottuk.

Az esőzés miatt gyorsan tóvá feltöltődő Ponor-rét

23.-án, hétfőn megázva, de fogyva nem, felkeltünk. Úgy látszik csendesedik az Özönvizet idéző időjárás. Tengernyi kötéllel és neoprénruhával felszerelkezve elindult a brigád az Elveszett Világba. Ez a hely a Pádis DK-i szélén levő fennsík. Vele azonos nevű a barlangrendszer is, ami alatta húzódik. Két bejárata van, a Fekete- és az Iker-zsomboly. Mindkettő egy-egy hatalmas akna. Mi a kisebbiket választottuk az Iker-zsombolyt. Ez a kettős nyílású akna kb.15-20m átmérőjű és 86m mély. Oldalában hatalmas jégzuhatag ékeskedik nyáron is, alja felé jókora, befagyott, egykor bedőlt farönkök között kell átereszkedni a kötélpályán.

A leereszkedés után, a kötél aljánál mindjárt a patakos folyosó patakjában találtuk magunkat, mivel árvíz volt az esős időjárás miatt. A megáradt patakban egy idő után már csak neoprénruhában lehetett továbbúszni. Egy helyen csak arasznyi légrés volt, így hát majdnem szifonúszást is csináltunk. A patakos ágban tovább felfelé haladva Miki megpróbálta a feljáratot megkeresni a Fekete-zsomboly felé, de a leírásokkkal ellentétben elég komoly mászás mutatkozott azon a helyen, ahol feljebb lehetett volna mászni a Fekete-zsomboly folyosójához, ráadásul mindenünnen dőlt a víz. Kötéltechnika nélkül ezen a helyen a felfelé haladás nem ajánlott, ezért mi sem próbáltuk. A kimászás a nagy aknából, a kötélpályán, az esőben tovább érlelte bennünk azt a tudatot, hogy ezért érdemes volt eljönni Biharba.:-))

24.-én kedden csendesedett ujfent az esőzés. Ezért megkockáztattuk Európa egyik legnagyobb víznyelőjébe a leereszkedést. Irány a Csodavár!

A fentebb leírt csodavári rövdtúra útvonalán haladtunk, de azért volt néhány különbség.

Táborunk az esős időben

Az esőzés miatt (kisebb) árvizi vízhozama volt a barlangi pataknak. Így, a barlang előtti meredek víznyelővölgyben is hatalamas zúgással, vízeséssel zúdult le a patak a felszínen, holott pár napja még száraz volt a meder. A barlang szájának baloldalán fakadó forrás is jelentősen növelte hozamát. Emiatt aztán a szűkebb lyukba - amelyen le lehet mászni a patakmederbe, bent a barlangi folyosó elején -, lebújva azonnal elsodort bennünket a föntről jövő vízáradat a folyosó közepébe. Talán mondanom sem kell, hogy a barlangászfelszerelésen kívül neoprén ruhában voltunk és hoztunk teherautó-belsőgumikat, melyeket a barlang szájában fújtunk fel pumpával. Némi kötelet és biztosítóeszközöket is hoztunk.

A fentebb már említett Vízesésig különösebb gond nélkül elértünk, hacsak azt nem számítom, hogy jókora vízesések és örvények voltak útközben és a dübörgő patak kövein ugrálni nem volt éppen veszélytelen. A Vízesés jobb oldali falán kapaszkodó kötélpályának van beverve néhány dübbel, melyre Miki beszerelt. Sajnos nem a legjobban kiépített ez a hely, itt sem ártana néhány újabb nitt. A nagy sziklákon és a köztük levő mélyvízen átkelve továbbhaladtunk az egyre vadvizesebb hatalmas folyosón. A felfújt gumiknak nagy hasznát vettük, sokszor nem ért le a lábunk az aljzatra a vízben.

Egy helyen méter mély vízesésbe leugorva a víz örvénye nem előre, hanem visszavitte az embert a vízesés alá, ami nem éppen kellemes. Misinek sikerült elúsznia tovább, majd a hozzá átdobott kötéllel vontattuk ki az örvényből a többieket. A következő méteres vízesés után már láthatóan akkora sodrás volt a folyosóban, hogy nem volt valószínű a visszatérés az ár ellenében. Ezért kikötöttük az (utolsó) kötelünket egy sziklaszöghöz a vízesés baloldali falához. Nemsokára újabb rendkívüli sodrású hely következett. Mivel még csak a járatrendszer felénél(1km) tartottunk, nem valószínű hogy elég lett volna a kötelünk, melyet az árral szembeni visszajutás érdekében kellet volna ide is kikötni, még ha szét vágjuk több darabra is. Ezért a visszafordulás mellett döntöttünk.

Misi fürdik az 5oC-os patakban

Ekkor jött a kalandregényes része a túrának, - bár nem fizettünk be rá, de megkaptuk. A faltól falig tartó vízesés aláhajló fala miatt nem lehetett felmászni a vízesésen, a több méter mély vízből, úszás közben, még a kikötött kötél segítségével sem. Többszöri próbálkozás után a legügyessebbnek, Misinek sikerült felmászni. Miután kifújta magát, egyenként mentődött ki mindenki, az árral szemben. Gergő különszámát is bemutatta. Ugyanis ő egy teli baggel a hátán elkezdett szembe úszni a vízeséssel. Liternyi víz benyelése után a süllyedés határán hagyta magát elsodortatni a kis szigetre, ahol várakoztunk a kijutásra. Ekkor derült ki, hogy az erős sodrás egyszerűen lekapta a lábáról mindkét gumicsizmáját úszás közben.:-) Mikor már később, a kijárat közelében meszokta a mezítlábazást az 5oC-os vízben, azt mondta: Eb aki nem mezítláb jött!:-) Közben mi még azon gondolkoztunk, vajon mit gondolnak a túristák a Galbina-vízkelet medencéjénél, amikor felbukkan két gumicsizma a forrásban...:-) Miután egyesült erővel az utolsó ember is felkerült a vízesés tetejére, lassan, de biztosan kivonultunk a barlangból. (A barlang bejárásával kapcsolatos tanulságokat a barlangleírásoknál közlöm.)

Mindenestre meghatározó élmény egy barlangásznak ennyi vízzel szembesülni egy barlangban.:-) Miután ragyogó tiszta overallokban és vizes neoprénjeinkben megjelentünk a táborhelyünkön, elkezdtünk szárítkozni a vizes réten, majd este elpihentünk vizes sátrainkban...

25.-én szerdán, régi, dédelgetett álmunkat akartuk megvalósítani. Már régen kilestük, hogy a minden nap erre járó birkanyájban egy bárány nagyon kerülgeti a bográcsunkat, mindenáron belekívánkozik. Sajnos most reggel is esegetett az eső, ezért végképp begurultunk és keservesen sírva, de lemondtunk a birkapörkölt főzéséről, - kora délelőttre összepakoltunk és otthagytuk Glavoj-rétet minden áldásával.

Hazafelé, kis kerülővel Kiskohnál menéztük a híres, kiépített Medve-barlangot. Rendkívül szép, látványos, inaktív, cseppköves folyosóit párszáz Forintnak megfelelő összegért lehet megtekinteni, villanyvilágítás és idegenvezető kíséretével.

Másik kitérőnk Mézedre vitt minket. Itt a Mézedi(Czárán)-barlangot tekintettük meg délután. Mézed határától 3km-re egy elhagyott erdészháznál találtuk meg a táblát, melyből rájöttünk, hogy későre jár már... Szerencsénkre addig variáltunk a helyszínen, míg előkerült egy fiatalember, az idegenvezető. 1000Leiért fejenként elvitt minket az 1km-re levő barlanghoz. A barlang a maga nemében egyedülálló. Kb. 20m átmérőjű, hatalmas szádájából vízszintesen majd 100m-t tart befelé az ugyanekkora keresztszelvényű bejárati terem. Útközben oldalába torkollik egy szenilis, cseppköves, hatalmas járat. Itt mindjárt elfalazták 2m magasan, amin jót nevettünk. A falban kis rozzant ajtó volt. Idegenvezetőnk kinyitotta és végig vitt minket a barlang igazán szép és hatalmas járatain - mint kiderült kb. 500m-en a 4500m-ből. Egyes termekben jókora denevérkolóniák éltek. Szerencsére vittük fejlámpáinkat és a 100W-os halogénreflektort, csak így volt élvezhető a látvány, bár idegenvezetőnk indulás előtt biztatott minket, hogy nem feltétlen szükséges, majd ő világít nekünk zseblámpájával...:-)

A barlang másik egyedülállósága abban állt, hogy rendkívülisége ellenére rendkívül elhanyagolt volt. Nem volt szemetes, nem volt lerombolva, de egy ilyen fantasztikus érték megbecsülésének, - pl. normális kiépítettség, lezártság, védelem - semmi jelét nem láttuk. Miután idegenvezetőnk a barlangban, menet közben végigszívta cigarettáját, a csikket a cseppkövek közé lőtte és kijöttünk a barlangból azon a fahídon a barlang előtti patak felett, amit még Czárán építtetett 150éve és még Indiana Jones is berezelt volna láttán...:-)

Kis túránk, mely 12naposra apadt az esőzés miatt, ezzel véget ért. Jövőre újból megpróbáljuk?... Mindenesetre annyit tudok mondani azoknak, akik nem jöttek most, bár megtehették volna, hogy: eb aki nem volt ott!...:-)