Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Az Everest keleti oldalát, az ún. Kangshun oldalt több ezer méteres sziklafalak határolják. A meredek sziklapillér miatt a Kangshun oldalt hosszú ideig megmászhatatlannak tartották. 1981-ben kezdődött meg a fal feltérképezése, de csak a két évvel később induló expedíciónak sikerült elérnie a csúcsot.

1988-ban Stephen Venables -oxigén nélkül- új útvonalat nyitott a Kangshun oldalon, mely a Neverest Pillér-nevet kapta. Első megmászása óta alig pár ismétléséről tudni.

Az út nehézségét az alsó szakaszt uraló pillér adja, amelynek 3000 méteres sziklafalán akár V-ös nehézségű szikla szakaszok is megtalálhatóak. A mászóknak ezen túl fel kell készülniük szikla-jég szakaszokra, és függőleges jégletörések átmászására is.

A pillér felett azonban jóval könnyebb a terep, már ha beszélhetünk könnyűségről ebben a magasságban: 60-70 fokos hómező vezet a Déli-nyeregbe (7906 m), ahonnan a Déli normálúton, azaz a gerincen kapaszkodva érhető el a csúcs. Venables szerint a Neverest Pillér az Everest egyik legnehezebb útja. A magyar expedíció ezt az utat még megfejeli: Az Everest megmászása után nem térnek vissza az alaptáborba, hanem a Déli-nyeregből felmásznak a szomszédos Lhotse-ra is, amely szintén a 14 darab 8000-es hegy egyike (8501 m). A vállalkozás súlyát jelzi, hogy ez eddig egyetlen expedíciónak sem sikerült.