Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Everest-Lhotse expedíció indulás előtt

A Millenniumi Expedíció honlapja alapján (www.everest.freestart.hu) eddig már hatan feljutottak a 7800 méteres magasságban lévő ún. 2. táborig. A híradások alapján jól előkészített utolsó roham, amely október 6.-án érte volna el a 8850 méteres csúcsot, azonban elmaradt. A honlap szerint nem kegyeleti okok, de nem is a hegymászók fizikai állapota késleltette a csúcsra érést, hanem a váratlanul érkező rossz idő, havazás. Így valószínűleg még az utolsó és kritikus 8300 méteres tábor sem került felállításra.

A mászást késleltető időjárásról számolt be hasonló időben az Everest-Lhotse Expedíció honlapja is (www.explorers.hu). Őket azonban nem a csúcstámadásban, hanem a mászásban vetette vissza a hirtelen jött hideg és hó. Bár a honlap magassági adatokról nem számol be, az azonban biztosnak látszik, hogy a csapat a 6500 méteres magasságot még nem érte el.

Millenniumi Expedíció, még itthon

Az Everest-Lhotse expedíció ugyanis a technikailag igen nehéznek mondott Kangshun face felől kísérli meg a csúcsra jutást. Útjuk szépségét és nehézségét a mászás első fele, az 5200-6500 méteres magasságok közti szakasz jelenti, ahol az expedíció vezetőjének elmondása szerint komoly szikla és jégmászást igénylő részek találhatók. Az expedíció honlapja pedig fix-kötelezésről és jumározásról (fix kötélen egy speciális, mászógép segítségével történő mászás) számolt be, melyre a 6500 méteres magasság fölött valószínűleg nincs szükség.

Kié lesz a csúcs?

Az időjárás bizonytalansága miatt a kérdés egyelőre inkább az, hogy ki az esélyesebb a csúcsra. Az Everest-Lhotse Expedíció esélyei objektíve már indulásuk előtt rosszabbak voltak, hiszen ők -tudatosan- az egyik legnehezebb utat választották. Csúcsra jutásuk esetén azonban a siker is nagyobb lesz, mégpedig nem csak itthon, hanem nemzetközi és szakmai körökben is. Lévén azonban a mászásra alkalmas szezon vége felé járunk, már nagy szerencsére van szükségük, hogy átverekedve magukat a technikailag nehéz szakaszon, még legyen idejük és energiájuk szembenézni a magassággal is.

A Millenniumi Expedíció a legkönnyebb (minden relatív) feljutással kecsegtető Északi-normálúton tör a csúcs felé. Esélyeik nem csak az egyszerűbb terep miatt jobbak, de helyismeretük is nagyobb: a csapatból többen, például csúcsesélyesük, Erőss Zsolt is próbálkozott már itt '96-ban.

A közelgő tél valószínűleg nem ad lehetőséget még egy csúcstámadásra

Valószínűnek tűnik, hogy ha a mászók egészségileg rendben vannak, és az idő is kegyes, egy hét alatt a csúcsra juthatnak. Náluk a szerencse mellett a megfelelő stratégia lesz döntő, hiszen a közelgő tél valószínűleg nem ad lehetőséget még egy csúcstámadásra.

Béna magyarok?

Előfordulhat azonban, hogy a nagy szelek és havazás érkeztéig hátralevő egy-két hét nem ad lehetőséget egyik csapatnak sem a támadásra. Azaz most sem jut fel magyar az Everestre. Joggal vetődik fel a kérdés: ennyire gyengék lennének hegymászóink? Hiszen hallottunk róla, immár száz körüli létszámban másznak fel humanoidok a csúcsra, szezononként.

Ez szép szám ugyan, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az adatok mögött rejlő részleteket. A csúcsra jutók legnagyobb része ugyanis kereskedelmi expedíciók keretei közt mászta meg a hegyet. Konkrétabban: a száz csúcsmászó java része pénzes alak, akiket busás összegek fejében erre szakosodott cégek segítenek fel a csúcsra. Míg a "mieink" saját erőből másznak, a fizető hegymászókat egy egész csapat támogatja.

A fizető hegymászók palackozott oxigént lélegeznek, a magyarok nem így másznak

Legfontosabb különbség, hogy a fizető hegymászók palackozott oxigént lélegeznek 7500 méter felett. Méghozzá nem is csak úgy, időleges segítség gyanánt. A tavaszi idény nagy létszámú amerikai expedíciójának tagjai a szokásos 2-3 liter/óra oxigénmennyiség helyett 5-6 litert lélegeztek be. Ennek tükrében pedig olyan a helyzet, mintha a szabadtüdővel merülő gyöngyhalász teljesítményét akarnánk egy könnyűbúváréval összehasonlítani.

Megfelelően nagy összegért azonban még ennél is több kapható. A fokozott komfortot okozó levegőmennyiséget valakinek fel kellett cipelni, és ezek a valakik történetesen fizetett serpák. A több száz kilónyi oxigénpalack mellett a serpák viszik a fizetős mászók felszerelését is. Ők építik ki a nehezebb szakaszokon a kötélpályákat, ők állítják fel a táborokat, és főznek, sőt, este még talán hátat is masszíroznak.

Érthető okokból a nemzetközi hegymászószövetség, az UIAA 1997 óta már nem is jegyzi az oxigénnel történő mászásokat. Aemnnyiben viszont a mászó-etika szerint is elfogadható, önerőből történő hegymászások számát nézzük, már nem olyan vészes, ha az összesen három magyar expedícióból még egy sem tudta elérni a csúcsot. Az Everest ugyanis nem egyszerűen csak a Föld legmagasabb hegye, egy a tizennégy darab nyolcezres közt. Ez a hegy 150 méter híján 9000 méter magas. Az pedig már egy másik dimenzió.