|
2002. 02. 27., 14:57 | Frissítve: 2002. február 27., szerda 15:34
- A korábbi évek szerényebb lebonyolítási lehetőségei -, egy-egy év kimaradása után 2001. augusztus 25-én 9. alkalommal rendeztük meg a Magyarországon egyedülálló sporteseményt, a Bükki Hegyimarathont.
A stagnálás ideje alatt több alkalommal kérdésessé vált, hogy a sikeresnek tűnő kezdeményezésnek lesz-e folytatása. Egy, a sporteseményben rejlő lehetőségeket felismerő személy segítő kezet nyújtott a financiális háttér megteremtéséhez. A meginduló szervező munka hatására lassan növekedni kezdett az érdeklődés, annak ellenére, hogy a kiválasztott időpont nem a legkedvezőbb volt. A maratoni és a félmaratoni versenyszámok útvonalai változatlanok maradtak. A tízezer méteres távnak új, a verseny jellegével harmonizáló útvonalat jelöltünk ki. A résztvevők között egyaránt megtalálhatók voltak a bükki versenyen első alkalommal indulók és azok is, akik sokadik alkalommal tejesítették valamelyik távot. A versenyzők között üdvözölhettük a szegedi SIPOS István Guiness-világrekordert, FEHÉR Enikőt, a maratoni táv pályacsúcs tartóját és NARKÓ Györgyöt, aki ugyancsak a maratoni táv pályacsúcs tartója. Mind a ketten megvédték címüket. A versenyszámok győztesei és díjazottjai közt ott voltak a felnövő és helyet "kérő" generáció tagjai. Egyértelműen igazolva látom a verseny létjogosultságát és azt is, hogy helye van a hazai versenykínálatban. Meggyőződésem, hogy a hegyek, völgyek látványa, a gyönyörű erdei utak, a Bükk-fennsík varázslatos hangulata, a természeti szépségek növelik a futás örömét és kompenzálják az utcai futóversenyek közönségétől kapható bíztatást. A rendezvény pozitív tulajdonságait fontosnak tartom kiegészíteni az eddigieknél jobb kommunikációval és a rendezés minőségének javításával. Őszintén remélem, hogy találkozunk a 10. Bükki Hegyimarathonon 2002. június 8-án. Miskolc, 2001. szeptember Kisgyörgy Ádám
|