Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Perzsia. Ez a szó jutott eszembe, mikor először álltam Persepolis romjai között. Csupán néhány órányira a mecsetek, autóbuszok és csadorok világától, mintha a távoli múltból bukkanna elő emlékeztetőül, fekszik a perzsák hajdani, nagy uralkodójának, Dareiosznak rezidenciája. A monumentális oszlopcsarnokok, az értően kimunkált szobrok, a mozgalmas domborművek élettel telítik a tényeket, amit az ország történetéről tudunk. Persepolis a kulcs, ami megnyitja nekünk az idősíkok kapuit, hogy láthassuk, ahogy a múlt lassan, de töretlenül folyik át a mába, betekintést engedve a történelem kosztümjeit változtató körforgásába.

Persepolis a kulcs, hogy lássuk azt a keleti sztyeppékről érkezett árja népet, aki dicsőségét itt kövekbe faragta. A perzsák múltja sok ezer évre nyúlik vissza, az idő olyan mélységeibe, amikor még egy népként vándoroltak, pásztorkodtak az indekkel. A Kr. előtti második évezred közepe táján vált külön a két nép, hogy egyikük az Iráni felföldön, a másik India északi részén telepedjen le.

Közös múltjukra nem csak nyelvük, hanem hasonló mondai elemeik és vallási párhuzamaik is egyértelműen utalnak. Míg a természet jelenségeit megszemélyesítő istenek és démonok panteonjából az Indiai szubkontinensen a hinduizmus virágzott ki, Perzsiában az óiráni vallás részévé lett ez a közös alap. Az óiráni vallásból formálta meg később Zoroaszter a perzsák nemzeti vallását, a zoroasztrizmust. Bár ez a hit a 6. század közepe tájától szinte teljesen átadja a helyét az Iszlámnak, hatása mégsem elhanyagolható.

Világképének elemei sok nagy vallás tanai közé épültek be: Zoroaszter fogalmazta meg a mennyország és pokol dualisztikus elképzelését, a feltámadást, a napi ötszöri imádkozás kötelességét és egyes ételek tisztátlanságát is.

Ahura Mazda, a Teremtő

Persepolis romjaiból árad a Zoroasztrizmus erős hatása. Az épületek központi részein Ahura Mazda, a legfőbb Isten, a teremtő jelképe, a szárnyas napkorong látható. Ahura Mazda képviseli a jót, az igazságot, a világosságot, az Univerzum alapvető célját. A világban megnyilvánuló jó ellen Aku Mainju, a gonosz démona harcol: ő a tisztátlan, gonosz, gyilkos, sötét erők ura. A világ történelme e két alapvető erő közti harc, melyben az embernek állást kell foglalnia, tetteiben és életvitelében választani a jó és a rossz közt.

A küzdelem ott van az élet minden apró mozzanatában, és hol az egyik, hol a másik erő kerekedik felül: az éjszaka napról napra legyőzi a nappalt, hogy az később újra visszaszerezze uralmát; a halál legyőzi az embert, de az a nemzéssel továbbviszi az Ahura Mazda igéje nyomán támadt életet; a növények elpusztulnak, de magjaik évről évre kihajtanak a pusztaságban; a földműves munkája nyomán sarjadó termés is a világos oldal erejét hirdeti.

A lét minden szintjén, az ember fölötti dimenziókban is folyó, kozmikus méretű küzdelmet a Mazda hitűek világképében a tél és a nyár harca testesítette meg. Persepolis monumentalitása, gazdagsága, a jó évről évre bekövetkező győzelmének szenteltetett, a tavaszi napfordulónak, amikor Ahura Mazda, a Nap visszanyeri erejét, megtermékenyíti a földeket és beragyogja a világot.

Persepolis volt a színhelye a perzsák legnagyobb ünnepének, a Nou Ruz-nak, a tavaszi napfordulónak. A fővárosból, Szúzából ideérkező Dareioszt a meghódított országok követei várták ezen a napon, hogy ajándékaikkal fejet hajtsanak az uralkodó előtt. A követek több mint száz lépcsőfokból álló lépcsősoron juthattak fel a híres fogadócsarnokhoz, az Apadanahoz.

A lépcsősor homlokzatát mindkét oldalon aprólékosan megmunkált domborművek díszítik. Egyik oldalról testőrök faragott sorfala védi a felfelé haladót, a másik oldalon a birodalom nemzeteinek kiválasztottjai járulnak adományaikkal Dareiosz elé; a megkopott lépcsőkön állva, szinte megelevenedik előttünk a kőbe faragott tömeg: változatos népviseletbe öltözött alakok haladnak felfelé, megrakott kocsikat, tevéket, nemes paripákat vezetve, mezitláb, saruban vagy csizmában, dótiba, kaftánba vagy egyszerű szövetruhába öltözve.

A követeket az Apadana híres oszloprengetege kápráztatta el. A falakat és a padlót színes mozaikok és drága kárpitok fedték, a mennyezet aranylemezekkel volt borítva. A díszes, majd húsz méter magas, griff, bika, vagy oroszlánfejben végződő oszlopok közé érve vált láthatóvá a királyi trón, mely felett Ahura Mazda szárnyas napkorongja tekintett le a messzi földről érkezettre.

Persepolis az égiek kegyeit élvező, erős világbirodalom dísze volt, melyhez dicsőség volt tartozni. Dareiosz életművét fia, Xerxesz folytatta. Növelte, fenntartotta a Perzsa birodalmat, és tovább gazdagította a már legendássá vált Persepolist.

Xerxesz utódai azonban már egy hanyatló birodalom uralkodói voltak A jó és a rossz küzdelmének örök körforgásában Aku Mainju kerekedett felül. A trónviszályok, korrupció és a belső villongások egyre gyengítették Perzsiát, míg az kénytelen volt meghajolni Nagy Sándor seregei előtt. A híres hadvezér katonái voltak az első kívülállók, akik saját szemükkel láthatták a csodás palotát. Nem sokkal a hódítók bevonulása után Persepolisban tűz ütött ki, és Aku Mainju pusztításának csupán a kövek álltak ellent. A messzeföldről híres aranymunkák, szőnyegek és faragványok mindörökre eltűntek: elégtek vagy a hódítók hurcolták magukkal. Az egykor nyüzsgő, az új évnek, a sarjadó életnek szentelt palota elnéptelenedett, kertjeit a hőség perzselte el, és a romok közé lassan bekúszott a sivatag.

A sárgásan szállongó por megül a nagy domborművön, ahol a tavasz oroszlánja a tél-bivaly nyakába mélyeszti fogait. Leszáll az alkony, a legcsodásabb talán, amit utunk alatt láttunk, és a vérvörös háttér előtt magányosan merednek az égre a csonka oszlopok.