Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A hetes busz ablakából figyeltem a bringást, ahogy két keréken egyensúlyozva várta, hogy zöldre váltson a lámpa. Aztán kilőtt, és néhány pillanat múlva már az utca felénél járt. A busz csak a Puskin mozinál érte be, nagyon gyors volt a srác. Néztem a visszapillantó tükörből, ahogy teker, így azt is láttam, hogy a busz előbb húzódik vissza az előzésből, a kerékpáros kényszerűen mind lejjebb szorult az útról. Ijedten néztem a vezetőre, de ő is a visszapillantó tükröt figyelte: tudta, mit csinál. A bringás fékezett, mielőtt felkenődött volna a padkára, és kis ponttá zsugorodva eltűnt a forgalomban.

Ki az erősebb?

Tombol az evolúció Budapesten, gondoltam, aki nem elég erős, szelektálódik. A kerékpáros azonban másként vélekedett. A megállóban beért minket, megállt a vezető alatt, és bekiabált az ablakon.

-Nem vetted észre?! Majdnem elütöttél! Mire volt ez jó?!

A buszvezetőnek is volt néhány szava a dologhoz. Úgy látszik, a túlélésért folytatott harc résztvevői tegeződnek:

-Mit gondolsz, hol biciklizel te kis hülye?! Az úton?!

-Hol biciklizzek?-szólt a megdöbbent válasz. -Én ugyanúgy közlekedem. Miért jó az neked, ha elütve heverek az út szélén miattad?

Kicsit drámai visszavágás volt, de egy pár tonnás fém monstrummal való viaskodás után mindnyájan használunk ilyen kifejezéseket. Emberek vagyunk.

-Ez buszsáv! -ordította vissza a vezető. -Biciklizz az autók közt!

Egy vékony, bőrkabátos, zsíroshajú úr tolt félre, és leszállt a buszról. Határozott léptekkel lépett oda a kerékpároshoz, és mielőtt az válaszolhatott volna, meglengette orra előtt a rendőr igazolványát.

-Mi baj van, barátom?- kérdezte. Ő nem ordított, de eddigre a busz minden ablaka nyitva állt.

-Nem látta? Majdnem elgázolt_

-Na figyelj -vágott közbe a rendnek őre. -Láttam, hogy a pirosnál bejöttél a busz elé, úgyhogy most fejezd be a kiabálást, vagy szépen kihívom a kollegákat, és akkor hosszabban beszélgetünk el a dologról.

A kerékpáros tudta a rendet, hogy akinek pisztolya van, és elszánt kollégái, annak igaza is van. Felült a bringájára, és elhajtott, én meg gondolkozhattam, hogy melyik kontinenshez is tartozik feltörekvő kis országunk.

Mert nem az a lényeg, hogy vaskos könyvekbe kötve léteznek törvényeink, hanem, hogy milyen törvények élnek az emberek fejében. A tizenöt kilós és egy harminc tonnás jármű jogainak egyenlősége ezen a földön érthetetlen idealizmus. Itt a hatalom arra az oldalra áll, amelyiken utazik. És lehetőség szerint azon utazik, ahol az erő van. Nálunk még a súly számít, a lóerő, a hangerő, az uram-bátyám kollégák.

Jog, törvény, igazság

Eszembe jut egy régi eset: Hollandiában biciklizve autó ütött el. Figyelmetlen voltam, bérelt kerékpáromon nem volt fék sem. Átgurultam a kocsi motorháztetején, semmi bajom nem esett. A felháborodott vezetőt a percek alatt összegyűlő tömeg hűtötte le. -De hiszen maga gázolta el a fiút - tárták szét kezüket az emberek.

Nem voltak rendőrök a közelben. Nem kellettek, mert az utca népe tudta, mi a jog. Hogy a törvény az ember, és nem az erő védelmére született. Ez az élet jogérzete.

Mi pedig csodálkozunk, hogy hiába minden teljesítmény, az Európához való csatlakozás egyre csak késik.