|
GleccesrtúraFebruár 10.2001. 02. 21., 08:53 | Frissítve: 2001. február 21., szerda 11:00
A mai nap nagy része azzal telt, hogy a Ferenc József gleccseren mászkáltunk. Túra közben gyönyörködtünk a kék jégben, a különös tornyokban, gerincekben, és rengeteg furcsa alakú, árkokat vájó olvadékvíz patakban. Érdekes hely egy gleccser, tele van szokatlan formákkal, különleges alakzatokkal. És persze minden csepeg, csurog, csobog, ropog…
A mai nap nagy része azzal telt, hogy a Ferenc József gleccseren mászkáltunk. Noha a jégcsákány és hágóvas két korábbi bringatúrán (Izland, Norvégia) is a felszerelés fontos része volt, azt már nem tudtuk megoldani, hogy ők most is velünk tartsanak. Mivel cipő talpán található SPD patent nem tart sokat a jégen, és amúgy is csak Dénes használ ilyet, valami más megoldás után kellett néznünk. Azt azért mégsem hagyhatjuk ki, hogy ne menjünk egy kis gleccsermászásra, újra "jég és föld között"…
Immár teljesen a tiszta jégen járva egyre feljebb kapaszkodtunk. A gleccser a vége felé egészen "sima" lesz, nincsenek nagy hasadékok, így elég egyenesen tudtunk haladni. Néhány óra múlva, ahogy feljebb és feljebb értünk, egyre hasadékosabbá vált a terep. A vezetőnk igen jól ismerte a környéket, már amennyire ezt egy naponta 1-1,5 métert mozgó gleccser esetén ismerni lehet :). Mindenesetre elemében volt, és nem is történt semmi gond. Mindennek ellenére párszor zsákutcába futottunk, vissza kellett fordulnunk, és új utakat keresnünk.
Délután kettő felé a fenti nagyobb jégletörés alatt már vissza kellett fordulnunk. Addig nem volt vészes a terep, de feljebb kaotikus összevisszaságban, fenyegetően ingatagon, hatalmas jégtömbök, sérac-ok emelkedtek. Megebédeltünk, majd elindultunk lefelé. Lefelé sem mentünk nyílegyenesen, itt-ott visszafordultunk, tévútra tértünk, de azért haladtunk. Meg-megálltunk, bámészkodtunk, fotóztunk nem rohantunk sehova. Végül öt óra környékén értünk vissza a gleccser széléhez.
Kapcsolódó anyagok |