Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

VIII. 19.

21.20-kor érkeztem Martigny (Svájc) vasútállomásra. Innen több, mint 36 órás "kényszerpihenő" után tudtam csak elindulni a csomagjaim és a keró késése, valamint felszerelésem egy részének eltűnése miatt. Ezek a sajnálatos események a Budapest-Martigny vasútvonalon - gyanítom nem az osztrák vagy a svájci szakaszon - történtek.

Egyébként a teljes felszerelésemet a Keletiben poggyászként adtam fel (ez hiba volt), így azok külön vonattal érkeztek (ill. nem érkeztek) meg a célállomásra. Szerencsére a 19 nap alatt, amíg a túra tartott, ez az egyetlen kellemetlenség ért, így talán jobb volt mindjárt az elején túlesni rajta.

VIII. 21.

Elmondhatatlanul jó érzés az annyira várt kerékpárt ismét birtokba venni, felmálházni, és elindulni az ismeretlenbe. A Rhone szoros és a Valais fővölgyének találkozásában elterülő kedves kis svájci város, Martigny "felülnézete" a Vallorcine-hágóról az első olyan kép, ami igazolta számomra ennek az útnak a létjogosultságát.

A mai cél a Mont Blanc franciaországi tövében fekvő Chamonix. Ehhez két kisebb csúcson kellett átjutnom, a Col de la Forclaz-on (Svájc, 1525m) és a Col de Montets-en (Franciaország, 1461m).

VIII. 24.

Az út későbbi részét illetően terveim között szerepel a Mont Blanc keletről történő megkerülése a Tour du Mont Blanc gyalogúton. A vállalkozás sikerét tekintve azért vannak kétségeim, amikor a térkép által jelzett út minőségét és az összesűrűsödött szintvonalakra merőleges irányát vizsgálgatom. Amiért mégis ezt a lehetőséget választottam a Mont Blanc-csoporton történő észak-déli átjutáshoz, az az út várható szépsége, és az a tény, hogy így a Mont Blanc-t szinte teljesen körbejárhatom.

A gyalogút, mint ahogy a neve is mutatja, kerékpárral nem, ill. csak nagyon kis százalékban járható. Számítottam erre, így csalódás nem ért, amikor az ezen a szakaszon eltöltött négy napból hármat csak "gyalogkerékpáros" módszerrel tudtam teljesíteni. A civilizációt ezen a szakaszon az egymástól egy napi járóföldre elhelyezkedő menedékházak jelentették. Az éjszakát én is egy ilyen menedékházban töltöttem, az 1706 m magasságban lévő la Balme Hotelben (a hotel persze enyhe túlzás). Mindenestre - utam során először - fűtés és melegvíz volt benne, melyek nem elhanyagolható körülmények, ha figyelembe veszem, hogy indulásom óta szakadatlan égi áldásban volt részem.

VIII. 25.

Csodálatos napra ébredtem, az időjárás először volt kegyes hozzám. A menedékházat körülvevő világos sziklafalak a szikrázó napsugarakat szerteszórva vakító fényjátékban részesítették az arra járót. A pazar látvány, és az éjszakai fűtésnek köszönhetően megszáradt ruháim viselete határtalan lelkesedéssel töltöttek el, és úgy éreztem, nem létezik olyan magas hegy, ami az utamat állhatná. Hát létezett.

Az előttem álló több mint 1000 m-es szint köves, sziklás útvonalon igencsak önbizalomfaragónak bizonyult. Ennek ellenére állítom, hogy érdemes volt erre jönnöm, hiszen kristálytiszta vizű tengerszemeket 2400-as hegyek ölelésében nem mindennap láthatok (sajnos). Ilyen tavacskákat - a Jovet, a Gittaz és a Roselend nevűeket - is láthattam.

2479 m magasan a Croix du Bonhomme-i csúcsnál értem el a gerincet. Ott kb. még másfél kilométert haladva a 2665 m magasan húzódó Fours csúcsra érkeztem. Itt ötlött fel bennem a gondolat, hogy talán nem érdemes az eredeti tervem szerint tovább haladni, mert - az előző napi tapasztalatokat figyelembe véve - kb. még négynapi bukdácsolás várt volna rám a Mont Blanc déli oldalán húzódó Veni völgy eléréséig.

Ráadásul ebbe a völgybe - egy kis kerülővel, de jobb úton - a másik irányból, Cormayeur felől is eljuthatok. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy visszamegyek a legutolsó másfél kilométeren, és dél felé néhány órás "triálozással" les Chapieux-nál elérem a műutat. Az éjszakát így tehát Bonhomme-n töltöttem, de még visszafordulásom előtt adódott a lehetőség egy fél kilométeres "zsákutca" megtételével, hogy utam legmagasabb pontját, a 2756 m magasan elhelyezkedő Nord des Fours-ot elérjem.

Ez utóbbi kis kitérőt - ami a látvány szempontjából teljesen feleslegesnek bizonyult a közelgő sötétedés és köd miatt - kerékpár és csomagok nélkül tettem meg.

VIII. 26.

Hála a kék égnek, a tegnap késő délutáni ködnek és borús időnek reggelre már nyoma sincs. Igazából most tudom csak körbenézni a terepet, hogy mégis hol töltöttem az éjszakát. Hát_ jó lenne importálni ezektől a franciáktól egy kis hegymagot, aztán otthon elvetni, hátha kinő. Na mindegy, ez csak egy ötlet volt. Mindenesetre a lát-vány - mint annyiszor - lenyűgöz. Az Alpok 2600-asai képezik a horizontot, és ehhez csak a sátram zipzárját kellett megnyitni.

VIII. 27.

A Kis Szt.-Bernard hágón keresztül Cormayeur-ba, majd a Mont Blanc főcsúcs déli oldalában húzódó Veni-völgybe érkeztem. A völgyben vezető keskeny úton társamul szegődött a Dora patak, és vidáman mutatta be nekem az őt magát is tápláló gleccserek sokaságát.

VIII. 28.

Esőként a Brenva jégbordáit, később a Miage, majd a Blanche gleccsereket láttam meg. A Miage gleccser, az alatta csillogó tengerszem a Combal tó, valamint a Mont Blanc déli lejtői a Veni-völgy csodálatos ékszerei. A völgyben az Elisabetta Soldini menedékházig (2100 m) jutottam, ami a piramis formájú Pyramides Calcarides lábánál fekszik. Miután a Veni-völgy kerékpározható felét bejártam, három óra körül visszafordultam Cormayeur felé, és onnan az Aosta völgyében Chatillon-ig jutottam. Kb. 40 km gurulás várt rám 2100-ról 574 m-re.

VIII. 29.

Chatillon városkától induló Valtournanche völgyben vezető meredek úton lehet eljutni Breuil Cervina-ba, a rettenetes Matterhorn lábánál elterülő üdülővárosba. Az út 574 méterről kígyózik fel 2000-re, 27 kilométeren keresztül. A Matterhorn meredek falú gúlája kb. 10 kilométer után fedte fel magát, és gyakorolta rám óriási vonzerejét. A nyelvem azért így is kilógott, mire felértem Cevina-ba, de sebaj, megyek én még itt visszafelé is. Cervina előtt három kilométerrel egy füves domboldalon sátraztam. Úgy terveztem, hogy másnap csomagok nélkül a Matterhorn tövénél kanyargó turista utak némelyikét bejárom.

IX. 06.

Az olaszországi Dolomitokhoz (Canazeibe) előző este érkeztem. Reggel innen indultam (csomagok nélkül) Col de Ross-ra, majd a 680-as gyalogúton fel a Belvedere-re (2478). Megérte ide felkapaszkodnom, mert a Dolomitok legmagasabb csúcsa, a mindig havas Marmolada (3309) szinte karnyújtásnyira volt csak előttem. Innen jutottam le a 698-as gyalogúton a Fedaia tóhoz, majd onnan szuper minőségű szerpentinen vissza Canazei-be.

Túra adatok:
Teljes táv: 1010 km.
Teljes szint: 17.500 m
Felszerelés: 60 kg (max.)