Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Most éppen "ijesztő" létszámban sikerült, az indulók min. 10%-át adtuk. Fél nyolc körül csak úgy sárgállott a rajthely a topik-mezesektől, többen elrettenve meg is kérdezték, hogy milyen új egyesület vagyunk. :-)

Kattints a nagyításhoz

Veszprém festői belvárosában nagy mellénnyel vállaltam a felvezetést az első ellenőrzőpontig. Lelkes csapatunk élére álltam - majd pár km-es kavargás után oda is értünk, akkor már tudtam, kb. 3 km-t fölöslegesen tekertünk. A szitokszavakat alig hallottam, mert gyorsan igyekeztem elillanni a többiek vádló tekintete elől. De legalább minden oldalról látták a várat

Bándig egész jót "vonatoztunk", klassz látvány volt, ahogy egy nagy csapat sárga mezes tekergőzik a kezdődő dombok lábánál. Szerencsénk volt, mert egy helyi legény vezette a menetet, elő sem kellett venni az itinert. Bándon meg ismét a jótét lelkem áldozata lettem, azt hittem, a lemaradók nem jó irányba mentek egy kereszteződésnél, utánuk iramodtam, majd másfél km erőltetett hajtás után visszafordítottam pár embert - erre kiderült, hogy ugyanoda lyukadtak volna ki, mint az én "segítségemmel" :-)

Végképp nem bírván a hátamat perzselő tekinteteket, hosszú, magányos szökésbe kezdtem (azt hiszem, kicsit sokat néztem az elmúlt hetekben a Tour-t), csak néha csapódtam egy-egy csapathoz. Többek között együtt másztuk meg a Kőris hegyet, ahol a gyönyörű lokátor-állomás kedves munkatársai mégsem adtak vizet a tikkadt vándoroknak. Határozottan boldognak éreztem magam, hogy a két nagyobb kulacsot hoztam magammal, és nem kellett szomjan halnom.

Köszönet a szervezőknek, hogy minden mászást hihetetlen jó ereszkedésekkel honoráltak, iszonyat jókat zúztunk lefelé. Sokszor csak az tartott nyeregben, hogy a kanyar túlsó felén még láttam az előttem menőket, és nem akartam szégyenszemre leszakadni, ha már felfelé együtt nyomtuk. Vinyei vendéglátó ipari komplexum jól járt az ellenőrzőponttal, a sok éhes, fáradt és kitikkadt vándor mindent fogyasztott, mit csak a konyha ki bírt termelni magából. Ki a sörre esküdött, mint izotóniás folyadékra, ki a maradi tablettákra.

Kattints a nagyításhoz

A névadó gázlók nem sok vizet zavartak, alig csörgedezett valami a kikövezett mederben, de azért kimondottan jól esett az alulról jövő frissítés. A fene sem bánta már akkor, hogy most a por után víz kerül a lábszárra, az úgyis olyan jó kis sáros elegyet képez a szexisen szőrös férfi lábszárakon, legalább van védelem a szúnyogok ellen! Egy rövid szakaszon a rendezők megpróbálták megzavarni amúgy messzi földön híres tájékozódási képességemet néhány ellenkező irányba mutató nyíllal, de pont jókor csapódtam egy nagyobb társaság mellé, akik felhívták a figyelmemet, hogy ha a néhány kilométerrel ezelőtti száguldásnál mondjuk 20 km/h-val lassabban megyek, akkor van időm a tájat is szemrevételezni, és akkor egyből rájövök, hogy nem sokkal korábban ugyanazon az úton jöttünk, csak éppen lefelé! :-)

Azért jó egy ilyen túrán a rajtidő vége felé indulni, mert a sok kerékpárnyomból láthatod, merre is ment a mezőny, még ha az útmutatón nem is tudsz kiigazodni Így jutottam fel a 10 km-es emelkedő csúcsára (útközben többször rendeztem magamnak húsvéti locsolást), aztán még néhány "ereszd-el-a-hajmat"-jellegű ámokfutás után a tankokra méretezett szélességű utakon begurultunk Veszprémbe, ahol is megpróbáltunk erőteljesen hatni a rendezőkre, hogy "ugyanmár-jövőre-tessenek-egy-frissítőállomást-berakni-a-közepére", mert szép ez a Bakony, csak igen száraz falat! Megígérték :-)

A képeket készítette: eszpee (eszpee@underground.hu)