Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Első nap: Tiszta menetidő: 7:24 Teljesítés ideje: 9:14 Megtett táv: 133,5 km Átlagsebesség: 18 km/h Rajt 240 méteren Cél 280 méteren Összes emelkedés: 2.355 m Legmagasabb pont: 780 m Legalacsonyabb pont: 167 m Támogatta a Nordtechnik Kft.

Reggel hét után értünk a Majális-parkba a rajthoz. Büszkén mutattam Kreicsi Gábornak, aki a túra főszervezője volt, hogy idén már van új Bükk térképem, nem 1.967-es évjárat, és nem fogok eltévedni, mint tavaly. Gábor megnézte a térképet és elsápadt:

- Hiszen ez a déli rész, nem az északi_ Így kaptam kölcsön egy északi térképet, és a hátizsák leadása után nekiláttam a kilométerek falásának. Az első néhány igen rágós falat volt, a zöld sáv jelzésen izzadva a Gulicska, 540 méter magas és igen meredek.

Lefelé szégyenszemre le kellett szállni és tolni, mert a csúszós, vizes kövekkel nem boldogultam. Hamarosan áttértünk a kék + jelzésre és jó kis lejtő lett a triálos részből.

Lezúdultam a Lillafüredi vízeséshez. Továbbra is a kék + jelen haladva a Hámori-tó kerülése után aszfalton Ómassáig, innen jó meredek köves erdei úton (kék + ) 700 méterre Szentlélekig - az egekbe - kapaszkodtam. Útközben több bringást is lehagytam, és utolértem a miskolci bringás különítményt.

A továbbiakban is melléjük szegődtem, majdnem egész úton együtt haladtunk. Aszfalton tekertünk tovább felfelé a túra legmagasabb pontjáig, a 780 méteren levő Farkas-nyaki elágazáshoz.

Legurultunk Mályinkára, némi csokoládét vételeztünk magunkhoz, majd Dédestapolcsány, Uppony, Borsodbóta, Ózd felé vitt az út kisebb emelkedőkkel aszfalton. Uppony előtt a Lázbérci-víztározó zöld vizében csillogtak a szemközti hegyek. Ózdon rátértünk az ország legjobb bicikliútjára Járdánházáig. Ez egy régi keskeny nyomtávú vasút töltésére épült. Járdánházán rátértünk a kék sáv jelre és behatoltunk az ország legnagyobb egybefüggő erdejébe. Ki sem jöttünk onnan néhány órán át, amíg átszeltük hosszában. Ez a Heves-Borsodi-dombság. Csodálatos égerlápos erdő nő a Gyepes-völgyben, mindenfelé sárga mocsári nőszirom bókolt a fák alatt.

Felfelé haladva fenyő-, bükk- és tölgyerdőkben bringáztunk. Közben volt egy nagyobb domb is, az 541 méteres Ökör-hegy. Lefelé meredek avaros-köves ösvényen kapaszkodtunk a fékkarokba és próbáltunk nyeregben maradni. A nagy erdőt és a kék sáv jelet Váraszó felé elhagytuk rövid időre. Az akáccal teli Hosszú-völgy mindkét oldalán méhkaptárak sorakoztak.

Istenmezejénél visszatértünk a terepre és a kék sávra, egy jó kis mászással ismét felküzdöttünk magunkat 400 méter fölé. A többiek itt lemaradtak, így egyedül folytattam utam Bárna faluig. 10 kilométeren át fel-le hullámzott az út a hegygerincen, szemet gyönyörködtető kilátással a Mátrára, majd egy ugratókkal teli úton beszáguldottam a faluba.

Nelli néni házánál kellett volna pecsételnem a teljesítőlapra, de még nem volt senki a ponton, így Nelli néni dedikálta az úti-papírt. Bárna faluból egy füves hegyoldalban másztam fel ismét 400 méter fölé Csókás-laposig, majd néhány kidőlt fenyőfán emeltem át a bringát. Lefelé kaptam egy defektet, és hogy javítás közben ne unatkozzak, két erdész srác állt meg mellettem egy UAZ teherautóval. Felajánlották segítségüket, ha valami szerszámra lenne szükségem, de mindenféle kelléket vittem magammal. Amíg ragasztottam és pumpáltam, jót beszélgettünk. Én a bringázásról meséltem, ők a Borsodi-dombságról mondtak érdekességeket. Útbaigazítottak, és száguldottam tovább lefelé.

Kereszteztem egy műutat és nekiláttam az utolsó emelkedőnek. Pécskő-nyereg alattomos hely, lankás emelkedővel kezdődik, a végén pedig alig bírtam kitekerni. Az ellenőrző pont még nem volt nyitva, legurultam Salgótarjánba, és megkerestem a célt, Kőváralján a Nordtechnik Kft. telephelyét. Gábor nagyon meglepődött korai érkezésemen, és rögtön dupla adag virslit adott cserébe a kimaradt ellenőrző pontokért és csokikért. Fél óra késéssel befutott a miskolci csapat is, és néhány órával később Borosnyay Peti barátom. A célban lemostuk az út porát magunkról és a bringákról, majd álomra hajtottuk fejünket.

A Cserhát országunk hegyibringások által ritkábban látogatott része. Lankás dombok, közepes hegyek tagolják főleg akác- és tölgyerdővel, de rengeteg egyéb érdekes látnivalót is rejt, várakat, csöndes falukat.

A turistautakat kevésbé járták ki, így a növényzet a vegetációs időszak közepén dús, néha átjárhatatlan. Ezért a javasolt túrázási időszak október végétől május végéig tart.

Reggel jóleső fáradtsággal a lábunkban indultunk neki a második szakasznak Salgótarján Kőváralja részéből. Kellemesen hűvös volt, igazi kerékpáros idő. A zöld sáv jelzésen elhaladtunk a Baglyaskő sziklája mellett, mely egy hajdani vulkán kráterében megkövesedett lávabunkó, most, mint nagy sziklatömb emelkedik a domboldalban.

Kis dombot megmászva legurultunk Baglyasaljára, majd újabb dombot leküzdve Szánasaljára. A térkép alapján próbáltunk továbbhaladni, de egy csalánnal teli akácerdőben elakadtunk. Vízmosások, bozót állta utunkat. Az órámba épített iránytű segítségével próbáltuk meglelni a helyes irányt, küzdve a növényzettel, hátunkon meg a bringát cipelve. Tíz perces dzsungelharc után kiértünk az erdőből és megleltük a zöld jelet. Jó száz méter szintet száguldottunk egy földúton a 22-es útig, majd Hadászópusztán megkerestük az ellenőrző pontot.

Újabb meredek dombháton átkelve folytattuk az utat a zöld jelzésen Kotházára. Innen pihenésképp aszfalton haladhattunk Kisbárkányig. Itt is kaptunk egy pecsétet a füzetünkbe, majd 120 métert másztunk felfelé Bedepuszta irányában. A gerincre érve letértünk egy füves földútra, mely a Malom-völgyben vezet végig négy kilométer hosszon.

Többször kereszteztük a Zsunyi-patakot, alapos alvázmosást végezve a bringán. Zsunypusztánál a kőbányán áthaladva öt mérges kutya támadt ránk, de szerencsére kisebb fajták voltak és nagyobb volt a hangjuk mint a bátorságuk.

Második nap: Tiszta menetidő: 5:07 Teljesítés ideje: 8:00 Megtett táv: 88,1 km Átlagsebesség: 17,1 km/h Rajt 280 méteren Cél 165 méteren Összes emelkedés: 1.495 m Legmagasabb pont 517 m Támogatta a Nordtechnik Kft.

A szomszéd faluban, a világörökség részét képező Hollókőn csak ámultunk a sok szép ház és a gyönyörű falukép láttán. A kék jelzés is a falu főutcáján halad, de sajnos a várba nem megy fel. A kéken legurultunk hát a Bükk-völgybe, majd háromszáz méter szintet a legkönnyebb fokozatban izzadva az 517 méter magas Dobogó-tetőre jutottunk.

Itt olyan beton kilátótorony található, mint a Csóványoson. Fent kellemes szellő és csodás kilátás fogadott, körben mindenfelé erdőkkel, a Mátrával és a messzi távolban a Tátra hegyeivel.

A sárga jelzésen lefelé hatalmas száguldást rendeztünk. Kreicsi Gábor pontos útvonalleírásának köszönhetően nem tévedtünk el, pedig erre lett volna alkalom több helyen is.

Az utolsó szakasz csalánnal, lapulevelekkel és vadrózsával benőtt erdei út volt. Itt is a minél hamarabb legyek túl rajta taktikát választottam, vadul száguldva és kerülgetve a szúrós növényeket. Hirtelen eltűnt alólam a talaj és puhán landoltam a nagy lapuleveleken. Nagy szerencsém volt. Egy kisebb vízmosásban tűnt el az első kerekem, ezért repültem át a kormányt. Öt méterrel utána méter széles, négyzet keresztmetszetű árok keresztezte utunkat, ha abba száguldok bele, komoly sérülés érhetett volna. Kalandos esésem után kiértünk az országútra az ellenőrző ponthoz.

Kutasó és Bokor nevű falukat hagytunk magunk mögött, majd aszfaltozott erdészeti utakon felmásztunk Sas-bércre. Borosnyay Peti nagyon boldog volt, mert lefelé sebességi csúcsot döntött, 76 km/h-val száguldott a lejtőn.

A következő szép kis falu Szanda és Szandaváralja volt, ahol a kisbolt is kinyitott a kedvünkért. Tovább aszfalton haladva ismét felmásztunk egy nagy dombhátra, majd Becske, Szécsénke, Romhány falvakat keresztezve értünk a túra céljába, Bánkra, a tó mellé. Útközben utolértük az előttünk két órával indult salgótarjáni bringásokat.

Gábor már várt minket a megérdemelt adag csokoládéval, üdítővel, teljesítményünk bizonyságául pedig emléklapot és kitűzőt kaptunk.