Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Egyszóval még májusban jelentkeztem a túrára. Onnantól kezdve új időszámítás indult. Az előkészület napjaiban egy kedves ismerőstől kaptam egy idevágó útikönyvet, amiből kiderült, hogy a 11 napos vakáció során nagyon sok mindent lehet majd megnézni, csak győzzük_ Az indulás előtti időszak a szükséges dolgok beszerzésével telt, mint például a nemzetközi diákigazolvány, a valuta, illetve a tömérdek mennyiségű félkész étel, amit magunkkal cipeltünk.

Kattints a nagyításhoz

Július 28-án végre elérkezett a várva várt pillanat (na nem a hajnali 3:50-es óracsörgés) hanem az indulás napja. A társaság egy részének reggel 5 órára kellett csomagostól, kerékpárostól a budapesti Hősök terén lenni, ahol is elkezdődött a kerékpárok beszerelése az erre a célra kialakított speciális utánfutóba. Ez az első alkalommal még kissé akadozva haladt de az út végére már teljesen gördülékenyen ment. Nemhiába "gyakorlat teszi a mestert", illetve mestereket, gondolok itt a két lelkes sofőrünkre. Az összes kerékpár, csomag illetve utas bepakolása után végre elindultunk, és meg sem álltunk egészen Érdig. Hát ugye kinek milyen útra futja a pénztárcájából. De félretéve a tréfát, Érden felvettük a társaság másik felét, s ezután tényleg elindultunk.

Németországban eltöltött éjszaka után, egy napsütéses vasárnapi napon 2001. július 29-én, megérkeztünk Párizsba. Sajnos a Tour de France befutójáról éppen lecsúsztunk, de ez volt az utolsó dolog, ami után bánkódtunk a következő napokban. Innentől kezdve ugyanis viharos gyorsasággal száguldottak a napok, és néha mi is kerékpárral.

Az érkezés napján megnéztük Versailles-t éjszaka, és megállapítottuk, hogy a Napkirály kastélya előtti tér és sugárút olyan, akár a budapesti Hősök tere, csak ez picivel nagyobb. Másnap a következett a csoda, a párizsi városnézés, amit autóbusszal tettünk meg, több hosszabb-rövidebb megállóval. Elsorolni sem lehetne, mennyi mindent láttunk és ismertünk meg azon a napon. Többek közt: az Eiffel tornyot, a Diadalíveket, az Operaházat, a Notre-Dame-ot_ akiknek ez nem volt elég, és még elviselték a városnézéssel járó fáradalmakat, azok estére külön váltak a csoporttól, és kipróbálták a párizsi metrót, megtekintették Párizst éjszaka gyalogszerrel, vagy egy szajnai hajókirándulás keretében, és mindeközben rájöttek, hogy mitől Párizs a fény városa.

A következő napi program, a nem kevésbé híres Versailles-i kastély termeinek és kertjeinek meglátogatása volt. Miután az ember végigállta a kb. száz méteres sort (kivétel az élelmesebbek, akik a belépés előtti pillanatokban csatlakoztak a sorban állókhoz, ezzel nem kis bosszúságot okozva a hátrébbvárakozóknak), végre bejutott a kastélyba, ahol szembesült a mindenhol jelenlévő és szikrázó, felbecsülhetetlen, királyi gazdagsággal, a francia gigantomániával és a mindent elárasztó távol keleti turista invázióval. Az elkápráztató, de zsúfolt épület után felüdülést jelentett a kastély kertjében való séta, illetve az alsó kertben a kerékpározás, ahol körbetekertünk a Grand Canal körül (5,4 Km), illetve megnéztük a Trianoni palotákat, és Mária Antoanette aranyos kis tanyáját.

Kattints a nagyításhoz

A nap végén lecseréltük a biciklik keskeny kerekeit a busz valamivel szélesebb kerekeire, és elindultunk a Kerékpártúra rajtjának helyszínéhez, a Loire folyó partján elhelyezkedő Orleans városához. Másnap reggel, nagy izgalomban végre elindultunk. Alig 5 perccel az ébredés után (legalábbis ez volt a szállóige, hogy még öt perc és kész vagyok) az utolsó kerekes is elhagyta tábort. Ezután következett Orleans megnézése, amit röviden így lehetne jellemezni: a város gótikus katedrálisa bármikor beállhat a Notre-Dame mellé a sorba és nincsenek csonka tornyai. Jeanne d'Arc főtéri szobra, illetve a szülőházában kialakított múzeum sok látogatót vonz, a helyi villamos látványa pedig ráébresztett minket arra, hogy miért is régi a mi "új Hannoveri" villamosunk.

A rövid, alig délután négy óráig tartó városnézés után elindultunk Beaugency felé, ami az aznapi szálláshelyünk volt, és ahol a busz már várt ránk a sátrainkkal együtt. Ám amikor az országúton, száz méteren belül a negyedik körforgalomhoz értünk és még mindig nem találtuk a helyes utat - mert a francia útjelző táblák nem az egyértelműségükről híresek - kezdtünk kissé elbizonytalanodni. Aztán persze mint minden probléma, ez is megoldódott. Kerekezés közben megismertük a Loire folyó völgyének azon jellegzetességét, hogy egyik kis faluról a másikba érve mindenhol találhatóak kisebb-nagyobb műemlékek, katedrálisok, amiket folyamatosan szépítenek, restaurálnak. Arra is rájöttünk, hogy a turista látványosságként szereplő hatalmas kastélyok (Chambord, Beaugency, Chenonceaux stb.) mellett a vidék telis-tele van magántulajdonban levő "kis" kastélyokkal, amikben laknak és használják a birtokhoz tartozó tavakat, erdőket, és amikbe a tekergő szinte belebotlik egy erdei úton haladva.

A kerékpártúra kezdete után a napok valamennyire kezdtek hasonlítani egymáshoz, ami távolról sem jelenti azt, hogy unalmasak lettek volna. Rájöttünk, hogy Franciaország messze nem csak Párizsból és Versailles-ból áll, hanem látnivalókban és nevezetességekben nagyon gazdag ország. Valahogy így telt egy napunk: reggeli kelés eleinte 8-9 között, később már 9-10 között, sátorbontás, a reggeli elfogyasztása, majd indulás a szálláshely városának megtekintésére, ami kerékpárral igazán érdekes dolog, mert nem csak a nevezetességeket látja az ember, hanem a jellegzetes francia utcákon közlekedve beleszagolhat a város légkörébe, hangulatába.

A Loire völgyében számtalan településsel, és látnivalóval találkoztunk, noha az ott található közel 300 kastélyt idő hiányában nem néztük meg. A számolatlan katedrális és múzeum közül kiemelkedik az Amboise városában található Leonardo Múzeum, amit Leonardo da Vinci házában alakítottak ki, illetve a Park Mini Chateaux ahol az összes nagyobb kastély makettja megtalálható életszerű környezetben, mini vonatokkal, hajókkal és mini TGV-vel együtt.

A túra 10. napján szemügyre vettük az Usse városában található kastélyt, majd elindultunk hazafelé és néhány perces megállások megszakított zötyögés után megérkeztünk Érdre, majd a Hősök terére, ahonnan mindenki egyedül tekert haza. Ezzel véget ért az álomutazás, a Loire völgyi kerékpártúra Párizsi és Versailles-i kitérővel, ahol a résztvevők nagyon sok élménnyel gazdagodtak, és úgy gondolják, jövőre is kerékpárral mennek nyaralni.