Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Így alakult ki napjainkra, a technika és a felszerelés fejlődésével, több-kevesebb nem megfelelően végrehajtott, sikertelen kísérlet után a Bázis-ugrás mai fogalma és gyakorlata, ami az ejtőernyős sport (és talán összes létező EXTRÉM sport) "húzósabb, durvább, ütősebb"-ahogy tetszik- ágát képviseli. Nincs mentőernyő, nincs lehetőség hibázni, 1 dolog viszont biztosan van ADRENALIN.

A kezdeti viszontagságok után (megfelelő felszerelés beszerzése, erre vonatkozó szaktudás alapszintű elsajátítása) sikerült szert tenni minimális gyakorlatra és egy-pár ugrásra is, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy Magyar-hon szülte gyerekek is "bevegyék" Európa egyik leghíresebb Bázis ugró pontját, ami Olaszországban található, egészen közel a szörfösök által jól ismert Garda Tó-hoz.

Előzetes egyeztetés után, sikerült összefutnunk Német és Francia barátainkkal, egy a célponthoz közeli faluvégi szálloda parkolójában, ami a bázisugrók "otthona" volt évről-évre. (Persze mi a kocsiban aludtunk) Ahogy megérkeztünk (este f10) rögtön hajtogatás és izgatott várakozás a holnap reggelre, amikor is -ha az idő is úgy akarja - levetjük magunkat egy rémisztően magas szikla tetejéről. (Hát nem hülyeség? -NEM- a cikk szerzője)

Egy kényelmes éjszaka a mikrobusz hátuljában elkészített franciaágyon, 8 órai kelés, lázas izgalom. Az idő jó, tehát indulás, irány a csúcs. Háromnegyed óra kocsival, felfelé a szerpentinen és 1 óra gyalogtúra erőltetett menetben. Kirándulásnak sem rossz, de ami a hegytetőn várt minket mindent képzeletet felülmúlt. Filmeken már én is láttam jó-párszor milyen a szikla tetején állni és leugrani, kurva magas meg minden, de az ott fent egy másik dimenzió. Havas hegycsúcsok, gyönyörű táj, a felhők alattad ölelik körbe a környező hegyeket_

És TE LE FOGSZ UGRANI...

A földetérési terület iszonyú messzinek tűnik, de a srácok lelkesen biztatnak: --- zuhanj nyugodtan 10mp-et, el fogsz érni odáig! Egyébként összefüggő erdő borítja a tájat. Az első ugrást egyedül (Attila barátom nélkül) kellett végrehajtanom (ugyanis 1 ernyőnk volt kettőnknek). Rövid útbaigazítás cimboráimtól (Arra menj! Innen ugorj! Menjél már!) után nekilódultam_

Az élmény leírhatatlan. Látni magad alatt és mellett a hegyet zuhanás közben, figyelni, ahogy távolodsz a sziklától csúsztatáskor (vízszintes sebesség növelése s sziklafaltól minél távolabb kerülés érdekében). Ezek szerint pontos a biológiai órám, pont 10 mp-t zuhantam.

A földetérési terület az ernyő nyílása után még messzebnek tűnt. Vízszintes irányban elérhetetlennek látszott de bíztam külföldi barátaim szavában és elindultam a kicsiny füves rét felé, ami az országút mellett, egy benzinkút és egy bár közvetlen szomszédságában volt. Még egy szélirányjelző szalag is segítette a leszállást.

Megjegyzem, elég rizikós túlzuhanni az ajánlott nyitási magasságot és időt (kb10mp), máskülönben vagy a sziklafal tövében lévő kavicsos helikopter-leszálló (jobb esetben) vagy az erdő és az abban tekergőző keskeny földutacska szolgálhatott leszállóhelyként.(Amit későbbi ugrásaink során sikerült megtapasztalni) Gyenge szellő fújdogált, kényelmesen elszálltam a cél fölé és landoltam azon. Teljes extázis.

Csiszke barátom irigykedve nézte az örömmámorban úszó tekintetem, de nem telt sok idő bele és egy gyors hajtogatás és hegymászás után már együtt álltunk a sziklafal tetején. Történt ugyanis, hogy óriási szerencsénkre az egyik srác fájlalta a lábát egy szőlőkaróra érkezés után és kölcsönadta a cuccát egy ugrásra.

Ismét a "világ tetején" álltunk és ez nem túlzás, tényleg úgy tűnt fentről. Már estefelé járt az idő, igazi naplementés ugrás volt. Csiszke cimbora bukósisakjára szerelt kamerájával rögzítette az eseményeket. Kimerészkedett a sziklafal legszélére, majd egy közös leugrás után végigvette a nekifutás után dobott hátraszaltómat.

A fal természeti adottságai olyanok, hogy az elugrási pont mintegy 10-15m-el a szikla elé lóg be, tehát bármilyen leugrási pozíciót lehet produkálni a peremről. Persze nagyon fontos a megfelelő távolság megtartása a sziklától az esetleges vészhelyzeteket (fal felé nyíló ernyő) elkerülendően és mindenképp szükség van vízszintes irányú csúsztatásra.

Időközben 12 főre dagadt kis bázisugró csapatunk. Összefutottunk korábbról ismert cimborákkal Finnországból, voltak ott Svédországból, Franciából és a Német arcok.. Igazi kis BASE-BOOGIE alakult ki.

3 napot töltöttünk Olaszországban és fejenként 4-et ugrást sikerült végrehajtani, ami magasan felülmúlta a várakozásainkat. Este a "Bázis-Bárban" mindenki bemutatta az ő általa készített felvételeket, amin jó sok sör társaságában mulattunk. Nagy sikert aratott a Csiszke keverte Magyar-BASE-Mix, ami az általunk bevett objektumokról történt ugrások elegyét mutatta be megfelelő zenei aláfestéssel.

Igaz csak 2-en utaztunk olyan messzire, de ez az élmény bármennyi pénzt és időt megért.

Jövőre biztos, hogy visszajövünk, remélhetőleg már többedmagunkkal, hogy más is átélhesse azt, amihez nekünk szerencsénk volt ebben a pár napban. Köszönet a Német srácoknak az útbaigazításért, kösz Csisz, hogy kijöttél velem, köszönet a természetnek az általa létrehozott csodákért.