Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A sporttársak már régóta nyaggattak egy téli evezés ötletével. Egy meghiúsult túra után elhatároztuk: csinálunk valami extravagánsat. Megnézzük például, milyen az evezés Bulgáriában. Bár ne lettünk volna ennyire kíváncsiak.

Pedig kedvezőek voltak az előzetes hírek: a Rodope majd 3ooo m, a klíma kellemes, minden adott, hogy március helyett már februárban vízre szálljunk.

Visszagondolva elmondhatom: túlságosan bíztam eddigi a balkáni tapasztalataimban.

13-a sosem volt szerencseszámom, mostantól pedig örök életre babonás leszek. Jugoszlávia felé könnyű volt a határátlépés, aztán kezdődött a vesszőfutás. Az úton-útfélen posztoló rendőrök minduntalan leintették autónkat, de ha nem miattuk, akkor a sztráda fizetőhelyek miatt kellett megállnunk. Egyre erősödött bennem az érzés, hogy egy kátyúkból, szemétdombokból, és autóroncsokból létrehozott möbius szalagra tévedtünk. Alapvető különbség a két ország között, hogy Bulgáriában sokkal kevesebb az autóroncs, és több a kátyú.

De még egyelőre Jugoszlávia. Meglepett, hogy 3o DM leszurkolása után 2o kilométernyi negyedrangú út várt ránk, 75-ért 1oo kilométer nosztalgia autópálya ( a la 3o-as évek). Ráadásul külfölditől csak márkában fogadják el a pénzt, a váltási arányok hangulatfüggők, a visszajáró pedig ismeretlen fogalom. (Egy kivétellel találkoztunk. A határon felalított sáros-vizes árok átszeléséért felelős közszaki ragaszkodott a dínárhoz, pedig neki adtunk volna márkát is, ugyanis ekkor éppen alig volt nálunk dínár. Mehettünk el váltani…)

A bolgár határátkelő bizalomgerjesztőbbnek tűnt. Mindenütt EU zászlók, az emberek szívélyesek. Később derült ki, hogy ez csak a felszín. A bérelt kisbusz szériatartozéka, a zöldkártya lejárt, új kötése2 napra 55 DM! A bérbeadást igazoló papírral is akadt némi kitöltési gond, ráment egy óránk.

Szófia felé közeledve az előjelek javultak. A Vitosán nagy hó, és szikrázó napsütés. Útjelző táblák azok nemigen léteznek arra, aki ott lakik biztosan ismeri a járást.

Az arra autózóknak hasznos tudnivaló, hogy ha az előttünk hömpölygő kocsisor váratlanul őrült szlalomozásba kezd, biztos jele annak, hogy az út harckocsi gyakorló tereppé vált egy pár száz méternyi szakaszon.

A kéretlen ablakmosó gyerekek megvetően dobnak vissza minden pénzt ami nem márka, rendőrök pedig két-három kilométerenként állnak az úton.

Hab volt a tortán, hogy vadvíz egy deka se. A három, 3-4-es nehézségi fokozatú folyó medre szinte csontszáraz, ami azonban jobban zavart, hogy kettő olyan kis keskeny lefutó vízgyűjtő kinézetűnek látszott. Megnéztük a Bolgár szlalom verseny színhelyét. A kulissza itt szép volt, de a víz kevés, és nem is túl érdekes. Hazafelé menet még ellopták a fotófelszerelésem és az összes pénzem, pedig nagyon odafigyeltünk a kocsira.

A túra résztvevői bejelentik, hogy megalakult a Bulgáriát-Jugoszláviát Örökre Elkerülők Szervezete, melyhez jelentkezéseket természetesen elfogadunk.