Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A vezetők gondosan előkészítik a viszonylag kis mélységekben nyugvó hajóroncsokat. Feltétel a roncs jó - ha lehet ezt mondani - állapota és stabilitása. Természetesen az sem baj, ha a hajótest nem fejjel lefelé nyugszik a fenéken.

Az első fázis

Az előkésztés első fázisa a szerkezeti felmérés, a kabinok, helyiségek legalább vázlatos feltérképezése. Ehhez egy különleges, halvány négyzethálós fóliával fedett víz alatti rajztáblát használnak.

Ezután következik a statikus és dinamikus vizsgálat. A statikus szakaszban a fenékbe süllyedés mértékét, az úgynevezett megülést és annak erősségét mérik fel. A dinamikusnál éppen ellenkezőjét: a mozgásra, elmozdíthatóságra történő reakcióját, érzékenységét figyelik. Arra is további számításokat végeznek, hogyan reagálnak a kiszemelt kabinok, ha friss levegővel töltik fel.

Víz alatti ebéd

Amennyiben szükséges, a hajót lehorgonyozzák (rögzítik) vagy lesúlyozzák, nehogy a felhajtóerő megnövekedésétől sérüljön, megbillenjen, vagy elmozdulva tovább süllyedjen.

A végső fázis a kiválasztott kabin leszigetelése, részben helyreállítása, és a stílusnak megfelelő berendezése. Ekkor kezdődik maga a program. A résztvevők a helyszínre merülve, belépnek a kabin(ok)ba, és a terített asztalról elfogyasztják a helyhez illő eledelt. Nyilvánvalóan a rendelkezésre álló idő arányban áll a kabin térfogatával és így a levegő mennyiségével.

Többnyire még nem alkalmaztak légcserét ill. nátronlúgos regenerálást. Ez viszont előre vetítené az eddig fikciónak tartott víz alatti szállodák megjelenésének lehetőségét.

Vitathatatlanul életre szóló élmény lehet a több évtizede 10 - 40 méter mély hullámsírjában nyugvó hajó berendezett kabinjában a működő óra alatt elfogyasztott stílusos rákleves vacsora közben kitekinteni az ablakon a végtelen kék birodalmába.

Fotó: Dudás Péter