Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Az első műanyagból öntött vadvízi hajók megjelenésekor a három méter feletti hossz volt a meghatározó.

Jó sok levegő, nagy felhajtóerő, aztán mehetett bele az ember a világba. Persze azért igencsak meg kellett izzadni, hogy a boldogtalan kajakos egy kicsit is elmozdítsa hajóját a vízszintes síkból.

Havonta születnek új legek

Aztán a hajóépítők csendesen ráéreztek az anyag adta lehetőségekre – és persze arra is, hogy új formákkal évről-évre több hajót lehet elsózni, és szinte havonta születtek az új legek.

A vadvizesek csak kapkodták a fejüket: Két és fél méteres hajó, hová teszi a manus a lábát? Hátra?

A túrákhoz, vadabb vizekhez való hajók is rövidültek, átalakultak, de a leglátványosabb változást a play-botok, a rodeóhajók megjelenése hozta.

A gyártók mindent bevetnek a siker érdekében szögletesednek a kajakok, áramlásterelők kerülnek a hajók aljára, a vízkiszorítás csökkentésének érdekében pengevékonyak lettek a járgányok.

A kajakosok lábfeje csak külön pukliban fér el, és a szó szerint méretre készülő karbon-kevlár tengeralattjárókról még nem is beszéltünk.

A rengeteg új forma felértékelte a kölcsönzők szerepét. Katalógus alapján már nem igazán érdemes hajót választani. Ki tudja, hogy viselkedik, és egyáltalán belefér-e az ember?