Nem láttuk ugyanazt, amit ő, és most csak nézünk

2015.08.09. 14:50
Hátborzongató érzés, jó értelemben, ahogy egy személyes történeten keresztül ismerhetjük meg a XX. század közepének fontosabb eseményeit. Láthatjuk a háború hátországát egy fiatal katona szemével, a béke rövid éveit egy átlagos család mindennapjain keresztül, akik a budai hegyekben kirándulnak, és a Dunapartról figyelik a naplementét, majd azt is, ahogy ezekre a szinte idilli fotókra ráborul az '56-os forradalom minden borzalma.

A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Berkó Pál képeivel többször is foglalkoztunk már a Fortepanon, az ő fotóin keresztül ismerhettük meg például, milyen volt az első, filmfelvételen is dokumentált május elseje. A több mint 1300 fotóból álló családi hagyatéka viszont ennél sokkal több kincset rejt. Berkó a korai huszas éveitől, a harmincas évek elejétől kezdve fotózta végig a következő évtizedek történelmét, amit önök is végignézhetnek most a Fortepanon.

Berkó a pesti Hatschek és Farkas fotóműszaki kereskedésben dolgozott. Raktárosként került a céghez, de aztán megismerte a fényképezés technikai hátterét, a laborálás menetét, és mindent megtanult a szakmáról. Vásárolt is egy Leicát, amelyet aztán magával vitt a frontra – „tudjátok, amikor visszafoglaltam Kárpátalját”, utalt gyakorta hadtápos zászlósi karrierjére –, fotózott vele a felszabadult Budapesten, az ötvenes évek nagy politikai tömeggyűlésein, majd 56-ban.

Amikor a gépnek az ötvenes évek végén, egy KIK-lakásfelújítás során lába kelt, egy Praktina FX-szel pótolta. A nemrégiben előkerült számla szerint felfoghatatlan összeget, 6800 forintot fizetett érte.

A régi filmek, amelyeket annak idején a fürdőszobában ő maga hívott elő, hogy aztán javarészt csak kontaktmásolatot készítsen róluk, tíz évvel a halála után, idén tavasszal kerültek elő egykori Szentkirályi utcai lakásában. Az első csodálkozás az elképesztő fotós tehetségnek szólt: nagyszerűen komponált, biztos kézzel készített képeket rejtettek a tekercsek. A második pedig annak, hogy te jóságos isten, hiszen mi ismertük őt, sokat tudtunk róla, elvégre kedvvel és örömmel mesélt a múltról – csak hát nem láttuk ugyanazt, amit ő. És most csak nézünk, hogy vajon kik lehetnek a képein? Hol készülhettek ezek a felvételek?

Részlet N. Kósa Judit bevezetőjéből