Automobilok és kalapköltemények: ilyen volt a magyar mágnások zárt világa
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Fortepan cikkek
A pórias pillantásoktól gondosan elzárt kastélyparkok, délszaki növényekkel teli orangerie-k, kirándulás fellépő ruhákban, automobil őrület és más nagyúri hóbortok beállított képeken: a történelmi arisztokrácia exkluzív hétköznapjai elevenednek meg a Zichy család képein. Magyar mágnások a kihalás előtt - Fortepan, nagykép.
A Fortepan egyik nagy érdeme, hogy a fotóarchívum segítségével a sokszor véletlenül elkapott hétköznapok is teljes jogú tagjai lesznek a magyar történelemnek, az úgynevezett kisemberek ácsorgó nézőből visszaváltozhatnak főszereplővé, a pillanat banalitása pedig önmagán túlmutató jelentést kaphat – ha nyitottak vagyunk rá. Hétköznapból azonban sokféle van és mind máshogy banális, ahogy ácsorogni is százféleképpen, száz ruhában lehet.
A valamikori taxisok, rendőrök, részegek figuráin kívül az ismeretlen privát Magyarország kivételezett státuszú alakjai is felbukkannak a képeken, most éppen az egyik legjelentősebb arisztokrata família, a Zichy család élete jelenik meg az egyik leszármazottnak köszönhetően. A fotók attól is különlegesek, hogy bepillantást engednek egy, a korban szinte teljesen zárt világba, a külvilágtól a születéstől a sírig elszeparálódó „mágnások” mindennapjaiba, megmutatva valamit egy nem sokkal később elpusztuló történelmi elit életmódjának utolsó évtizedeiből.
Ifjú pár, beállítottnak tetsző könnyedség és egy kissé torzra sikeredett félmosoly-félvigyor a kastélyparkban. A kalapköltemény birtokosa és partnerének személyazonossága ismeretlen, a viseletből ítélve a kép nem sokkal a századforduló után készülhetett a Zichy család valamelyik rezidenciáján. A gyűjteményben lévő fotók nagyrészt a Zichyk nagylángi ágának tagjait mutatják a századelő és a harmincas évek között, a szereplők a grófi címmel rendelkező ősi főnemesi család tagjai. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A kislányok számára megengedett volt a térd feletti ruha, az ikerhintaszék az öltözékekhez és a kastélyok bútorzatához hasonlóan minden bizonnyal egyedi megrendelésre készült. A történelmi arisztokráciába elsősorban a hercegi és a grófí címmel rendelkező családok tartoztak. A bárókat csak bizonyos megkötésekkel tekintették a saját köreikbe tartozónak; a Monarchia utolsó évtizedeiben a vállalkozó nagypolgároknak adományozott nemesi címek birtokosai, az ”iparbárók” nem voltak automatikusan tagjai a “legelső társaságnak”. A szűk történelmi elit legfeljebb 500 családot foglalt magában Trianon előtt. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Útszéli defekt, a gumitömlővel a sofőr, az autón 1922 előtti rendszámozás. A római II-es a fővárosi autóké volt, a gépkocsik ritkaságát is jelzi, hogy ezután elegendő volt három számjegynek állnia. Az első automobil kluboknak sok arisztokrata tagja volt, ahogy az autóversenyzés is költséges úri passsziónak számított eleinte. A mágnások más tekintetben is az új luxusfogyasztási formák korai elfogadói közé tartoztak, a repülés és több frissen divatossá vált sportág is jól működött a hivalkodó életstílus kellékeként. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A Zichyknek kastélyaik voltak többek között Soponyán, Seregélyesen, Nagyhörcsökpusztán, Nagyvázsonyban, és Féltornyon. A képen a klasszicista soponyai kastély parkjában létesített mesterséges tó, természetes hattyúkkal. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Romantikus angolstílusú kastélyépítészet a magyar pusztán: a részben Ybl Miklós tervei alapján épült kálóz-hörcsökpusztai Zichy-kastély Dél-Fejérben. Az olyan jelentős földbirtokkal rendelkező arisztokrata családok, mint a Zichyk, többlaki életvitelt folytattak: a családok többsége a téli hónapokat és a báli szezont budapesti palotáikban vagy lakosztályaikban töltötte - ezek a Nemzeti Múzeum környékén, illetve a Stefánia felé álltak, vagy pedig, mint a Zichyéké is, a budai Vár alatt, a Lánchíd közelében. A nyár főként valamelyik vidéki kastélyban telt, az ősz pedig leginkább a vadászatok és vadászlakok között. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Tátrai nyaralás, talán a Csorba-tónál; Tátralomnic volt egyébként az arisztokrata társaság legfőbb hegyvidéki pihenőhelye. Ezen a képen is feltűnő lehet a kirándulók minőségi anyagokkal kivitelezett eleganciája - más rétegek nem csak túrázni jártak ennél egyszerűbb ruhákban. A lovaglópálcás hölgy mintha valakinek a méretével viccelődne, de talán érdekesebb két alak a szélekről. Balra valaki szembefényképez velünk, méghozzá ez a valaki egy hölgy - ami az egyébként szigorú etikett szerint élő elit társaság viszonylag emancipált szabadidős formáiról is tanúskodhat. A csónak mellett ülő fiú mintha kicsit kilógna a többiek közül - ha valaki meg tudná fejteni, köszönjük ha jelzi: egy fiatal csónakosról, avagy a társasághoz tartozó kadétról van-e szó. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A fenyvesekből ítélve talán ez a kép is a Tátrában készült - egyébként az egyik első magyar autóverseny is ide vezetett Budapestről; az út akkor szinte annyi megpróbáltatással járhatott, mint most egy Párizs-Dakar rali. Az itt látható autó egy Mercedes, de még nem Benz, a típus a gyáregyesülés előtt készült. A gépkocsi tulajdonosa a Magyar Automobil Club 1906-os évkönyve szerint gróf Zichy Béla Jenő. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A velencei Grand Hotel des Bain előtt egy itáliai utazáson. A Zichy család utazási szokásait tekintve az európai arisztokrácia jellegzetes tagjai közé tartozott, a képeken is több hosszabb útról maradtak fent képek. Elegendő szabadidőnek és a szükséges pénznek sem voltak híján, de az akár évi több hónapos utakat a nemzetközi arisztokráciával való kapcsolattartás is indokolhatta. A bajszos úr a képen a fotósorozat egyik főszereplője: feltehetően ő Zichy János legitimista politikus, a tízes években kétszeres kultuszminiszter. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
A Velence melletti Torcello kolostora, a ma gyakorlatilag elhagyott műemlékszigetet akkor még lakták. Aznapra láthatólag mindenki fehérbe öltözött, kivéve a kép szélén látható helyi kislányt, aki talán kéreget, vagy inkább képeslapokat próbál eladni az utazóknak. Jelenléte azért is lehet feltűnő, mert egyébként erről a fotósorozatról szembeszökően hiányoznak a kívülállók. Nem véletlenül: az arisztokrata elit olyan életet igyekezett élni, amelyben csak nagyon szűk keretek között van lehetősége “alsóbbrendű halandóknak” kapcsolatba kerülni a család tagjaival - a nőket végképp óvták attól, hogy ilyesminek tegyék ki őket. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
(Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Egy másik utazás képei: Fent Korfu partjait látjuk, itt pedig annak a hajónak a fedélzetét, amelyen hőseink a Monarchia kedvelt és számukra is elfogadhatóan comme-il-faut adriai üdülőhelyéről az akkor brit fennhatóság alá tartozó görög szigetre utaztak. Az út a megállókkal legalább egy hétig tarthatott, és térben mindenképpen túl volt az arisztokrata utazások komfortzónáján; a maga keretei között az albán partok előtti hajókázás némi még bevállalható egzotikus kalandot is jelenthetett. Bizonyára nem kell külön felhívnunk a figyelmet erre a viktoriánus horrorba illő nagyszerű kalapkölteményre. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Talán ebben a képben is van valami enyhén ijesztő, talán a játékoroszlán fizimiskája teszi. A társadalmi élet az arisztokrata családoknál általában nagyon szűk és pontosan meghatározott körben zajlott, a gyerekeknél is. Visszaemlékezések szerint több család gyerekeinél nagy élményt jelentett, ha a falusi parasztgyerekek egyszer-egyszer be tudtak szökni a kastélyba, ilyenkor végre meg lehetett verekedni velük. A kékvérű csemeték egyébként bizonyos szempontból még akár hátrányos helyzetűnek is nevezhetők: nörszök és nevelők, protokollok és szigorú, egészen kis kortól beléjük plántált önfegyelem volt az övék. A képen látható gyerekeknél azonban nem teljesen ez volt a helyzet. A jobboldalon látható kisfiú legjobb gyerekkori barátai a helyi nagyvázsonyi falusi gyerekek voltak, velük élete végéig tartotta a kapcsolatot. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Úrfi bottal a soponyai kastély kertjében. Valamikor híres angolkert volt itt, ‘45 után aztán - a család előbb 12 vagont rakott meg a bútorokkal, festményekkel, ruhatárakkal és a személyes tárgyakkal, majd elindultak az oroszok elől Ausztria felé - árvaház lett itt is. A lepusztult épületet ugyan felújították, de azóta üresen áll, ma sem látogatható. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Szipka, vagy van ilyen hosszú cigaretta? Pincsi, vagy más fajtájú randa öleb? A nyári úri viseletben látható férfi szintén a velencei Lidón tartózkodik épp. Az arisztokráciának a kosrszakban nem volt túl jó imázsa: a Horthy-korszak írói és gondolkodói egyre inkább inaktív, lépést nem tartó, vagyonát felélő, befolyását, hatalmas birtokát azonban őrző kasztként beszéltek róluk. Utólag azért összetettebb képet rajzolnak fel a társadalomtörténészek: közéleti súlya, birtoknagysága fokozatosan csökkent a történelmi arisztokráciának, miközben Trianon után a korábbi politikai szerepére, a Habsburg-ház és a magyar köznemesség és államiság közötti közvetítő funkciójára már nem volt szükség, és olyan tagjai is voltak, akik civil pályára is mentek. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Egyedi készítésű hintaló kengyellel egy korát évtizedekkel megelőző korai gördeszka-szerűségen, a mozdulni nem képes fogaton a Zichy család gyermekei. A kívülről kivételezettnek tetsző helyzet a háború után visszájára fordult, az itthonmaradottak közül többen börtönbe, a fenti képen üldögélő kisfiú pedig az ötvenes években kényszermunkatáborba került - pusztán a nevük miatt. (Fotó:
ZICHY / FORTEPAN)
Ha a képek szereplőinek sorsával kapcsolatban olvasóink esetleg tudnak felvilágosítást adni, itt jelezhetik. Köszönjük az információkat és az összeállításhoz adott segítséget Lajtai Lászlónak és Fónagy Zoltánnak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon