Aki jó kávéra vágyik, megpihenhet a kubai presszóban

Bauer Sándor 1946-ban került az MTI-n belül működő Magyar Film Irodához fotóriporternek, majd 1957-től a Vendéglátás magazin munkatársa volt. Több mint négy évtizedes pályájának hagyatéka mintegy húszezer, nagyrészt negatívban fennmaradt fotó. Ezek a kereskedelmi és vendéglátó-ipari szektor fejlesztéseit mutatják meg, az utókornak pedig arról festenek képet, a legvidámabb barakk hogyan szerepeltette propagandájában a gulyáskommunizmust, vagyis a puha diktatúrát legitimáló kádári jólétet.

A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Mindössze tizenhat éves volt Bauer Sándor, amikor 1946-ban a Sajtófotó Osztály munkatársaként az elsők között csatlakozott az MTI kebelében működő Magyar Film Iroda Rt.-hez: az MFI huszonötödik tagja volt. A filmirodánál azonban csak három évig riportfotózott, mert 1950-ben kitelepítették. Budapestre 1953-ban tért vissza, 1956-ig szabadúszóként dolgozott. Több mint kétszáz képet csinált a forradalomról, legalábbis a visszaemlékezései szerint, a képek azonban nem kerültek elő.

A pályafutása 1957-ben vett új irányt: a Belkereskedelmi Minisztérium által indított új, negyedévesnek szánt, de már 1958-ban havilappá vált Vendéglátás folyóirat egyetlen fotóriportere lett. A nagyjából húszezer, fele-felerészben színes és fekete-fehér képből álló, főként negatívon fennmaradt hagyaték jelentős részben ennek a lapnak az archívuma, ahogy a válogatásba bekerült képek is.

A Vendéglátás magazin (amely mellett Bauer kis ideig az Esti Hírlapnak is dolgozott) egy jellegzetes Kádár-kori propagandalap volt. Azzal a céllal jelentették meg, hogy bemutassa: az országban minden rendben működik, minden nagyon szép, minden nagyon jó, látványos a fejlődés a kereskedelemben és vendéglátásban. 

Bauer Sándor nem eseményfotós volt, nem a helyek átadását örökítette meg (bár fotóriporterként járt eseményekre is, például a Vendéglátóipari Főiskola versenyeit is ő fotózta), és nem is szociofotós, aki azokat és azt fotózta, akik és ahogyan ezeket a helyeket jellemzően használják. Ő inkább építészeti fotósnak mondható – emellett egy időben korabeli dizájnfotókat is csinált például bútoripari vállalatoknak –, jellemzően azt rögzítette, ahogyan ezek a helyek átadáskor kinéznek. Sajnos a képeiről nem vezetett pontos nyilvántartást, így nagyon sok fotóról nem lehet tudni, hogy pontosan mikor és (beltéri képek esetén) hol készült.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!

Bali

Tanácsok és TOP 5 látnivaló.