Fagyos telek és tavaszi olvadás: a katolikus egyház Rákosi és Kádár korában

2016.12.25. 16:57 Módosítva: 2016-12-25 16:57:37
A Hámori Gyula-hagyatéknak egy hónappal ezelőtt újabb része került fel a Fortepanra, benne az ötvenes évek katolikus egyházi életének pillanataival. Az újjáépítés-újrakezdés éveiben készült esküvői felvételek és a budapesti ortodox zsidóság hétköznapjait bemutató fotók után most az ötvenes évekbeli katolikus karácsonyok és hétköznapok képeiből válogattunk. Hámori a Katolikus Papok Országos Békebizottságának kiadásában megjelenő A Kereszt (1950–1956), majd a Katolikus Szó (1956–1990) fotósaként készítette a következő anyagot. Nyomtatásban az egyház lelkes, rendszerrel együttműködő arca jelent meg, az egyház mindennapi arca a fiókban lapult.

A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Nehéz éveken volt túl a katolikus egyház, és megpróbáltatásai nem értek véget a második világháborúval. A polgári demokrácia, majd a kommunista hatalomátvétel sorra mérte csapásait a nemrég még hívei révén óriási társadalmi és vagyona, földbirtoka miatt komoly gazdasági befolyással rendelkező katolikus egyházra. Az ötvenes évekre elvesztette birtokait, társadalmi szervezeteit, legtöbb iskoláját államosították és eltörölték a kötelező hitoktatást. 1948, vagyis a fordulat éve után a Rákosi-féle kommunista államhatalom egyre keményebben lépett fel az idejétmúlt intézménynek tekintett egyházak ellen, és nem tartott igényt konkurenciára az emberek feletti befolyásolásban sem.

„Tisztességes pap” az lett, aki tiszteletben tartotta és támogatta az új államrendet, a „papi reverendába bújt reakciónak” pedig megvolt minden félnivalója, mert „semmi szükség nincsen a demokratikus állam pénzén élő lelki kultúrmérgezőkre. Hiába cikáztatja Mindszenty a lelki terror, az egyházi átok villámait, ehhez semmi oka és joga, mert a lelki és vallási szabadságot a demokrácia részéről nem fenyegeti veszély”– foglalta össze 1948-ban a Szabad Nép.

A leszámolás során a katolikus egyház fejét, a „lelki terrorista” Mindszenty József hercegprímást végül 1949 februárjában koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítélték, majd 1950 nyarán elhurcoltak és kitelepítettek több ezer szerzetest. A belülről bomlasztó békepapságnak is köszönhető, hogy a püspöki kar 1950 nyarán végül is aláírta a katolikus egyház állami ellenőrzését biztosító, működését korlátok között engedélyező megállapodást (a református, az unitárius, az izraelita és az evangélikus egyház már 1948 végére egyezményeket kötött az állammal). A kényszeregyezségek után maradt a „csontváz”, vagyis a templomok és a szigorúan azok falai között lelkészkedő papság. Ahogy Bogárdi Szabó István református püspök írta, eljött a „belső vérzés hosszú korszaka:” az egyházüldözés kevésbé látványos, de mindvégig jelen lévő időszaka.

Köszönet a Fortepan-fórum megfejtőinek, Baranya Péternek és a Piarista Központi Könyvtárnak.


Tudta? A Fortepan már ingyenesen letölthető iPhone-ra és iPadre, így már telefonon is élmény a böngészés. Köszönet érte Pálfi András és Sándor Dávid önkéntes munkájának. Itt olvashat erről többet.