Régen is teregettek, táncoltak, sorbanálltak

Érdemes végigfutni a filmográfiáját az IMDB-n, és elgondolkodni azon, hogy Szabó filmjei vajon milyenek lehettek: Libabirodalom, Beszélgetés egy várossal, Tengerészek, Fölfelé megy borban a gyöngy..., vagy a téeszesítésről dialógus nélkül beszélő Holládi ballada, vagy a miskolci filmfesztivál díját érő Harang születik. Sajnos nem tudjuk, ezek a filmek nagy valószínűséggel valahol porosodnak, már ha egyáltalán valamilyen formában léteznek még.  

Amik viszont léteznek, azok a színes fényképek, amiket Szabó készített a hatvanas évek Budapestjéről. Ordas nagy közhely, hogy így még sosem láthatta színesben a várost, de azért erre a képsorozatra érvényes: Szabó képei nem tökéletesek, nem beállítottak (jó, a kéményseprősnél kicsit rezeg a léc), hanem spontánok, tökéletlenek, és tényleg egyszerű pillanatok egy nagyváros életéből, sétáló átlagemberekkel, boltosokkal, kávézókban sorbanállókkal, és teregetőkkel.