A Marietta egy eléggé esszenciális jelenség
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Alig néhány év volt az egész: 80-ban még a Trabantban énekelt, 86-ban már Amerikába ment. Méhes Marietta egy igazi ikon volt a nyolcvanas évek Magyarországán, kultusza az Eszkimó asszony fázik című filmből is nőtt ki. Jávor István filmes fotóiból már többször válogattunk az Indexen: a Régi idők focija és a Megáll az idő után most Xantus János 1983-as forgatásáról mutatunk be néhány képet. Főleg a ma 60 éves Méhes Mariettáról.
Xantus János eredetileg biológusnak és festőnek készült volna, aztán 18 évesen szerepelt Gazdag Gyula Sípoló macskakő című filmjében, és inkább filmrendező lett. Saját bevallása szerint szépsége miatt vette fel Makk Károly az osztályába, az Egymásra nézvében társrendezőként dolgozott tanára mellett, Makk unszolására rendezte meg a saját első filmjét is. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Az Eszkimó asszony fázik legnagyobb ereje az, hogy megőrizte az utókornak a Trabant együttes zenéjét és Méhes Mariettát, mint jelenséget. Xantus ugyanis szoros kapcsolatban volt a magyar undergrounddal és az ún. második nyilvánossággal, ebbe a társaságba járt, és mindenhova vitte magával a magnóját. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Maga a történet végtelenül banális, egy tarthatatlan szerelmi háromszögről szól egy nő és két férfi között. Bővebben: a nő (lány) megszökött az intézetből és az állatkertben bújkált (eszkimó mintás zokniban), hozzáment a süketnéma gondozóhoz (őt alakítja Lukáts Andor), és boldogan élt egy lakótelepen, amíg nem találkozott a zongoristával (őt pedig egy lengyel színész, Boguslaw Linda). Mari (Marietta) énekesnő akart lenni, úgyhogy zenekart csináltak (ez a Trabant zenekar), bevették a süketnéma férjet is dobosnak, de nem lett jó a vége, mindenki csak szenvedett. A nő elment, pont úgy, ahogy Méhes Marietta is elment ‘86-ban, az eszkimó asszony vissza sem nézett. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Xantus elsőként a címet találta ki: Eszkimó asszony fázik, ehhez keresett motívumokat az életéből, ezekből építette fel a történetet. Ahogyan a filmbeli Laci is magnóra mondja a naplóját, úgy Xantus is mindent felvett a saját életében egy kis magnóra, így kerülhettek a korabeli dumák szórul szóra a filmbe. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Valóság és film között elmosódtak a határok, az életükről szóló forgatókönyvet Kozma Györggyel közösen írták meg. Az író úgy emlékszik vissza, eredetileg nem is szerelmi háromszög, hanem egyenesen szerelmi négyszög lett volna a történetben, ennek vannak is nyomai a filmben, például amikor Lukáts Andort meglátogatja az állatkertben egy fiatal fiú. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Kevesen tudják, de az Eszkimó asszonynak még folytatása is készült volna, az alapjául szolgáló képregény meg is van, de maga a film már nem jött össze. Xantus eltávolodott a filmkészítéstől, és 2012-ben meghalt. Marietta elhagyta az országot, Amerikában dolgozik grafikusként. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A rendező (a képen jobbra) egy interjúban azt mondja, neki a cenzúrából már nagyon kevés jutott, az ő emlékei szerint egyetlen, rendőri igazoltatást ábrázoló jelenetet kellett egy kicsit rövidebbre vágni. De az már maga óriási dolognak számított, hogy engedték, hogy egy olyan fősodron kívüli, “engedély nélküli” zenekar, mint a Trabant zenéit használják fel a filmben. A Eszkimóhoz kapcsolódóan készültek azok a hangfelvételek, amelyek aztán kalózmásolatban terjedtek az országban, a filmrészletek pedig videoklipként élnek tovább a Youtube-on. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A film az akkori Filmszemlén a legjobb elsőfilm díját nyerte, Lukáts Andor, a süketnéma állatgondozó szerepéért a legjobb férfi alakítás díját kapta. Cannes-ban is bemutatták a Rendezők Kéthetében, olyan filmekkel együtt mint Jim Jarmusch Florida, paradicsomja. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Méhes Marietta még szerepelt a Kutya éji dalában és a Kopaszkutyában is, aztán elhagyta az országot. “Nem voltam nagy sztár. Aztán az igaz, hogy egy csomó ember ismert, talán még szeretett is, de semmiféle elismerést nem kaptam. Sem anyagilag, sem semmiféle értelemben. Arra emlékszem, hogy amikor ezt az Eszkimót bemutatták, mindenféle emberek kaptak mindenféle díjakat, én nem. Nem arról van szó, hogy rosszul esett csak, furcsálltam. Szerintem abban a filmben, ha valami jó volt, vagy érdekes volt, az én voltam” - mondta Méhes Marietta Wahorn Andrásnak Amerikában, az interjú a Magyar Narancsban jelent meg 1992-ben. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
“Magyarországon bármit csináltam soha nem voltam igazán benne. Azt mondtam, hogy oké, énekelek, de soha nem mondtam, hogy énekesnő vagyok. Színészkedtem ezekben a filmekben, próbáltam olyan jól megcsinálni, ahogy csak tudtam, de soha nem gondoltam azt, hogy tényleg ehhez értek. Mostanra már annyi mindent csináltam, amiről már úgy éreztem, hogy igazából nem értek hozzá, hogy egyszerűen muszáj, hogy valamit igazán tudjak” - mondta ugyanebben az interjúban arról, hogy miért fontos neki az, hogy grafikát tanul és ebből akar kint megélni. Méhes Marietta végül 2011-ben tért vissza Magyarországra, a Gödörben adott teltházas koncertet, az Indexnek is akkor nyilatkozott ő is, és a zenekartársai is. “Mindenki szerelmes volt belé, és nem tudom megmondani, hogy miért. A Marietta egy eléggé esszenciális és különleges jelenség, valljuk be.” (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
“Többször megkérdezték tőlem, hogy minek érzem magam, magyarnak vagy amerikainak. A fél életemet ott töltöttem, a másik felét itt. Erre soha nem igazán tudtam válaszolni, mert belegondolva én nem érzem magam semminek. Ez egy mesterséges dolog, hogy az identitáshoz hozzá kell hogy kötve legyen egy nemzetiséghez. Engem az érdekel, hogy mi az, ami közös mindannyiunkban, nem az, ami különböző.” A Trabant összesen másfél-két évig létezett, összesen három koncertjük volt. “Régen nem énekelt senki velünk, ilyesmi nem volt, jó halk is volt mindig, nem volt semmiféle örömkinyilvánítás.” -mondta az Indexnek. “Kicsit meglepett, mert nem számítottam rá, pedig mondták, fognak énekelni, ismerik az emberek a számokat. Akkor össszesen három koncertünk volt, sok rossz kritikát kaptam és jogosan." (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A film közepén Mari és Laci nyaralni mennek a tengerhez, autóznak, vitorláznak, és végre a szex is összejön. Ezeket a részeket Bulgáriában forgatták, ahol a helyszínelés közben a stáb látott egy izgalmi állapotban lévő szamarat, ami teljesen lenyűgözte a rendezőt. Xantusnak különösen fontos volt, hogy a szamár is bekerüljön a filmbe: ott használják a róla készült jelenetet, amikor a szerelmesek helyszínt keresnek az együttléthez. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon