Tökéletesen egyetértek veled mindenben, kivéve a férfiak gond nélküli sterilizáláésában. Először is lahet, hogy erre is vannak törvények, de szakemberek szerint egy ilyen sterilizálás nem biztos hogy jót hatással van a férfi szerelmi képességeire.(gondold csak meg dupla védelem)
A piacoknak is érdeke, hogy minél több gyerek lepje el a világot, minél többnek lehessen elsózni a Coca Colát, a Chio Chipset, fogyjon a Pampers stb.
Kedves unnamed és némber, meg mindenki más, akit érdekel!
Kissé továbbgondoltam azt, amit unnamed írt és hozzávettem némber gondolatait. Miközben egyetértek mindkettőtökkel, az jutott az eszembe itt is "költői kérdésként", hogy vajh' az miért is van, hogy a férfiak gond nélkül sterilizáltathatják magukat, míg a nők - ezek szerint - ha nincs élő! (sic!) gyermekük, még akkor sem, ha netán már 55 évesek és/de még termékenyek..., akkor sem tehetik ezt meg.
Mit gondoltok erről, elég furcsa, nem?
Talán "bölcsen" tudják/tudták mindig is a törvényalkotó /férfiak.../, hogy igen kevés társuk hajlandó csak lemondani arról a lehetőségről, hogy génjeit továbbadja (hű, de eufemisztikus lettem :-)!) ?
Így ugyebár semmi akadálya sincsen annak, hogy adóalanyokkal és ágyútöltelékekkel mindig el legyen látva egy állam. És ha a nyavalyás nőstények megpróbálnak kibújni a templomból és a konyhából, az általuk is megválasztott vezetőik, a politikusok és az ő hatalmukból mindenképpen továbbra is részesedni akaró egyházak képviselői majd firnyákosan és törvényesen átlépnek "nyafka kifogásaikon".
üdv,
Ghanima
Azt én sem igazán értem, hogy mi jogon szólnak bele 60 és a halál közötti kivénhedt impotensek abba, hogy én meg akarom-e tartani a terhességem. Ez csak az érintett jogköre, mert a gyermek az ő testét használja 9+kb6 hónapig, az ő élete változik meg gyökeresen, neki kell egy csomó mindent föladnia. Ugyan már, hagyjanak már minket dönteni a saját életünkről! Örülök, hogy ennyien támogatják a magzatot! Engem ki véd meg egy ilyen helyzetben? Ki ad szobát a gyereknek? Ki vigyáz rá, amíg én az egyetemen vagyok? Ki ad időt arra, hogy foglalkozzak vele? És ha mindezt képtelen biztosítani, mi jogon szól bele? 26 éves vagyok, második diplomámért tanulok, férjnél vagyok, van egy másfél szobás lakásunk. Felületes szemlélőnek úgy tűnik, mindez ideális egy gyermekhez. Ha terhes lennék, nem vállalnám...
Igazából nem feltétlenül magamra gondoltam, csak (úgylátszik félreérthetően) egyes szám első személyben próbáltam egy példát írni. De kösz az ötletet, majd otthon azért elmesélem.
Kedves előttem szóló (valószínűleg) hölgy, a nickedet nem írom le, túl durva lenne. A problémádra - persze ha van pénzed - lehet orvosi megoldást találni: nem a hivatalos úton kell próbálkozni, minden csak pénzkérdés. Egyébként lehet, hogy a férjednek - ha van - egyszerűbben menne a dolog, már csak azért is, mert egy férfi
elkötése ambuláns műtét. Bocsi, hogy beleugattam... :-)
Lehet, hogy most totál off leszek, vagy már valaki megírta, amit most fogok, szóval akkor elnézést.
Például én nagyon szívesen elköttetném magam, hogy véletlenül sem, mert a gyereknevelés, ha az emberben van egy parányi lelkiismeret, igencsak költséges, és időigényes, sőt, talán rizikós mulatság.
Csakhogy a mai magyar törvények először 35 éves korban, három élő édesgyermek, vagy negyvenéves korban két élő édesgyermek mellett teszik a sterilizációt lehetővé. És ha 55 éves vagy, és még mindig ivarérett, vagy mi vagy, akkor sem segítenik rajtad, ha teszem azt gyermeked van csak.
Ha pedig valami baleset történik, járkáljál csak abortuszra. Vagy szüld meg a gyereket, ha törik, ha szakad, legalább a nőgyógyászok leakasztanak minden szülésnél, annyit amennyihez csak pofájuk van.
Teljesen egyetértek az előttem szólóval.
Az egyházi tisztviselők enyhén szólva is nem normálisak, kezdve a pápával (szerintem már ő is elemről megy). Majd kétezer évig élősködtek a világon,ami még nem is lenne akkora baj ha nem uralkodni akarnának, megmondani mi a jó, és a rossz "isteni tudásuk" birtokában.
És még mindig nem lenne baj ha mindezt erkölcsi úton tennék, gyülekezeteikben templomaikban (amiket a hivek építenek nem az állam), és nem hatalmi szóval az államba beépülve uralkodnának felettünk. Nem vagyok vallásos, de nem is tagadom isten létezését, de az egyház(ak), a papság létjogosultságát tagadom, és minden egyházi személyt mélységesen megvetek, ill sajnálok korlátolt butasága miatt.
Az egyháznak semmilyen beleszólásának nem lenne szabad lennie az emberek életébe, az erkölcsi tanitásokat kivéve, még a nem az ő tanait követőket sem szabadna elítélnie, mert ezzel diszkriminácíót követne el.
Az egyház szerint ebben az oszágban évente 80000 gyerekgyilkos nő ill. orvos van. Cigányozni zsidózni nem lehet, gyilkosozni lehet. Szabad a nőket máig is a "BÜN" hordozóinak tekinteni. Azek a papok tényleg nem normálisak. Én már azt várom mikor vetik fel a megkövezés visszahozásást a "BÜN"-ös nők ellen.
Én nem vagyok sem abortusz párti sem ellenes, de nagyon zavar amikor a "nagytudásuak" durván beleakarnak szólni az emberek életébe, az én életembe.
És elnézést kérek minden "egyházi" érzületü embertől ha megsértettem. (direkt nem vallásos érzületüt irtam).
Hali!
Sok időm nincs most írni, csak egy adalék a témához a Népszava 2000.01.24-i számából (hétfő),
6. oldal jobb alul (a cikk címe:"Várhatóan szigorítják az abortusz lehetőségét"):
"Gyulay Endre katolikus megyés püspök egyenesen úgy fogalmaz: nincs olyan körülmény, amely indokolhatja az abortuszt. Bármilyen terhességmegszakítás gyilkosság. Azért, mert egy nő felelőtlen volt, nem ölheti meg a gyermekét. Csak a teljes tiltás állíthatná meg a jelenleg folyó engedélyezett >>népirtást<<. Az élet, bármilyen körülmények között is fogant is, élet: a fogantatás első pillanatától emberi jogok illetik meg. A PÜSPÖK SZERINT MÉG AZ SEM LEHET OK AZ ABORTUSZRA, HA A GYERMEK NEMI ERŐSZAK KÖVETKEZMÉNYEKÉNT FOGANT."
Következtetéseim:
1. A püspök nem normális.
2. A katolikus egyházban, akárcsak a hadseregben - amit volt alkalmam több évig tapasztalni - épeszű ember nem kerül vezető beosztásba.
3. A püspök nem Magyarországon, hanem Utópiában él.
És egy kérdés a püspök úrhoz: (előre is bocs, de ez provokáció lesz): és mi van akkor, ha az erőszaktevő zsidó?
(Mint mondtam, ez provokáció, nem kívánom egyetlen izraelita embertársamat sem megbántani.)
Nyuszog, én sem ítélem el azokat a nőket/lányokat, akik a terhességmegszakítás ezen módját választják, azonban a magzatvédő jogszabályokat - ésszerű határorkon belül - mindenképpen szigorítani kellene!
Elizabeth, pedig ez kevesbe terheli meg a szervezetet. Testileg es lelkileg is konnyebben feldolgozhato, mint egy abortusz. Ha mar semmikeppen nem tarthato meg a baba.
De tenyleg nagyon koran fel kell keresni a nogyogyaszt.
Nekem nem volt, mégsem bírom elítélni azokat, akiknek volt. Tudom, hogy az élet nagyon kemény helyzeteket produkál. Egy barátnőm nagyon ellene volt, azután elkezdtem sorolni csak úgy kútfőből a helyzeteket. Meggyőztem!
A szigorú szabályozással sem értek egyet. Különben is mi közük hozzá! Nem tiltani kell, hanem az ellenkezőjére ösztönözni (és ezt mindenre értem). Szegény kétségbeesett nőket alkalmi orvosokhoz kergetik, akik szakképzetlenül vállalják a kockázatot, és meg is lesz az "eredménye". Vagy előjönnek a "jó" kis szokások: asztalról leugrás, hűtőgép-, kutyaólemelés stb.
Viszont olyan helyzetben már voltam, amikor nagyon nem akartam, hogy terhes legyek, és ha "sikerült" volna, hát nem tudom, hogy mit csináltam volna.
Kedves Elizabeth,
tudom, hogy neked kell a döntéseddel elszámolnod, és nem számít semmit, ha én azt mondom, hogy megértelek, és roppant szomorú, hogy ilyenek történhetnek...Ilyenkor mindig hálásan gondolok az anyukámra, aki annyira erős, és ez nekem is erőt adott, na és arra, hogy ő is 22 évesen szült engem, nagyon nehéz körülmények között főiskolásként, igaz, apukám elvette ( de ezzel csak két gyerek lett a családban...), és hogy ha kellett volna, mellettem áll minden nehéz helyzetben....
Te pedig arra gondolhatsz, hogy sokkal jobb anyja leszel a gyermekeidnek ezektől a keserű tapaszlatatoktól, mert nagyon megbecsülöd azt, amid van: egy jó családod.
Biztos nagyon rossz volt neked, hogy felbolydultak az emlékek, de talán ezzel gyógyulnak is a sebek...
Remélem, nem értettél félre, és nem sértettelek meg.
Sóuser
Nem az abortusz téma idegesít, hanem ez az egész szabályozzuk-tiltsuk hozzáállás.
Ha jobb lenne az iskolában a felvilágosítás, ha nem kerülne ezrekbe a fogamzásgátló, ha azt is elmesélné a nőgyógyász, ami nincs benne a használati utasításban, de számít.....
Megoldatlan probléma, szigorítással (netán tiltással) megoldani nem lehet.
Kedves Dys,
pedig beszélnünk kell róla .Hisz aztán végül van, aki szül.(én is)És már nekem is van egy lányom. A vita felejteni és tanulni is segít-nemcsak nekünk, de a T. asztaltársaknak is.
A magam részéről köszönöm, hogy elmondhattam és hogy meghallgattatok.
Üdv,
Elizabeth
Szia Sóuser!
Ami az első vállalását illeti, azzal egyetemistaként én is egyedül voltam és talán a Karrier vagy magánélet? c. topicban írtam azt, hogy ma már nem haragszom a fiam apjára, aki elhagyott és disszidált Izraelbe Lettországból, hanem csak egy miatt maradt bennem tüske, hog ő tudta, hogy terhesen nem fogok ösztöndíjat kapni és mégsem segített soha, még akkor se, mikor megtudta (idegsebész volt), hogy a gyermekünk fejlődési rendellenességgel született (vízfejjel, középsúlyos hydrocephalia), és hogy nekem épp emiatt kilenc hónapos terhesen kellett megtudnom, hogy milyen az, ha éhes vagyok és nincs mit ennem. Amikor az orosz katonákat szidják, én mindig arra az őrnagyra gondolok, aki hallott a helyzetemről a feleségétől és eljött hozzám két kiskatonával és egy hatalmas vasládával,amelyben furcsa színű lé volt. A konzervekben színhús van az olaj alatt, mondta, húsz kiló. Itt van rizs, liszt és tészta.Nem sok és nem túl finom, de a krumpli és a káposzta olcsó, főzni meg tudsz, ezzel kihúzod a szülésig, utána meg kapsz pénzt.Ez háborús tartalék, a raktárból utaltattam ki, nyugodtan megeheted.És ne köszönd meg, csak mondd el odahaza, hogy ne szidjanak minket annyit, nélkülünk se lesz könnyebb...
Borisz pedig, amikor a kórházból felhívták, nem beszélt velem. Később azért megnézte a fiát, de azt mondta, könnyebb lesz neki úgy elmenni, ha nem gondol rá, hogy ez a kisgyerek az ő fia.
Anyám hallani se akart rólam. Egy éves elmúlt afiam, amikor, a nevelőapám halála kapcsán, felvettük a kapcsolatot egymással. áprilisban volt a temetés és nyáron látta először az akkor már 1o hónapos gyereket.
És én nem akartam többet lányanyaként szülni.
A gyereknek családra van szüksége és apára éppúgy, mint anyára. A férfiaknak sokan csak nemző szerepet szánnak, holott, bár a szülés a nők privilégiuma , a férfiaknak szerintem ugyanolyan fontos esemény, mint nekünk. azt az arcot mi nem látjuk, ahogy egy férfi közli a világgal, hogy apa lett! Hisz éppen kipihenjük magunkat a szülés után...
Nem, nem bántam meg, hogy akkor és ott nemet, nemeket mondtam. És megpróbálom az élőket tisztességesen, jól nevelni. Mindent messze nem tudok megadni nekik, de amikor szóba került az abortusz témája a 1o évesemmel, azt mondtam neki, hogy én rátok mondtam igent, benneteket akartalak, fogadd el ezt így, ezzel a döntéssel nekem kell elszámolnom önmagam és a jó Isten előtt.
Az abortusz az egy nehéz kérdés. Szerintem senki nem veteti el a gyerekét szorakozasbol csak ha nyomos indoka van. En mar mint azt valamelyik masik topicban leirtam nem tudnam elvetetni, nem lennék ra képes, kivéve talan ha valami nagyon sulyos rendellenessége lenne de természetesen nem itélem el azokat akik még is ezt a megoldast vaasztjak valamilyen okbol.
A rengeteg abortuszrol pedig annyit, hogy nem megakadalyozni kéne hanem megelozni. Megfelelo felvilagositassal, orvosi segitséggel. Miért nincs megfelelo szexualis felvilagositas az iskolakban? Miért van az a sok fiatal aki egyaltalan nem vagy csak alig védekezik. Miért nem irhat fel fogamzasgatlo tablettat az iskolaorvos és miért nincs olyan hely ahova a fiatalok a szuleik nélkul is eltalanak, miért nincs ovszer automata a kozépiskolakban? Szerintem annak a rengeteg abortusznak csak egy kis szazaléka olyan mint Elizabeth aki védekezett de mégis megtortént. A legtobbjuk szerintem nem vagy nem megfeleloen védekezett anyagi okokbol informaciohiany miatt vagy tudatlansagbol. Inkabb arra kéne megoldast talani hogy ez ne fordulhasson elo és nem az abortuszokat korlatozni.
Elizabeth esetétől teljesen függetlenül írnám: amikor most terhes lettem, felhívtam az orvosomat, és mondtam neki, pozitív lett a teszt. Kérdése: és mit szándékozik tenni a terhességgel? Én úgy meglepődtem, nem értettem, mit kérdez, aztán leesett,és mondtam, hogy természetesen megtartom. Nekem olyan megdöbbentő volt, hogy teljesen természetesen vetődik fel a kérdés, tehát nem kivételként, nem "problémás esetként", hanem _teljesen természetesen".
Szerintem ez nagyon szomorú. Ha jól emlékszem, kb. ugyanannyi ma Magyarországon az abortusz, mint a szülés...Valahogy ez felfoghatatlan számomra.
Mit tennék, ha a fiam (egyelőre csak az van) 18 éves (vagy x éves) kora előtt nem kívánt terhességet okozna? Én már gondolkodtam ezen, és én felajánlanám, hogy felnevelem az unokát.
Persze ez nagyon korai (a fiam csak 3 éves múlt :-) ), de bizony reménykedem benne, hogy nem lesz szükség rá.
Egyébként nem tudom, ha egyetemista koromban történik "baleset", mit tettem volna, én akkor is azt gondoltam, összeszorítom a fogam, és azzal a helyzettel élek akkor, amit egy gyerek felnevelése jelent, akár leányanyaként.
De, mint írtam Elizabethnek, szerencsés vagyok, mert az élet nem állított elém ilyen feladatot...
Lányok, feltétlenül szükséges abortuszra menni? Én már hallottam olyat, hogy egy méhszájhoz felhelyezett tablettától "spontán" vetélés indul meg. Ezt olyan nőtől halottam, akinél így megoldották ezt a szomorú problémát. Természetesen nőgyógyásznál történt. Állítólag nagyon korai (3-5 hetes) terhességnél alkalmazható.
Hallott még erről valaki?
OFF:
Elizabeth: várom, de ugye nem csak kattinottál, hogy e-mail. Sajnos az a címem megszünt, az adatok közé be is írtam, hogy szendeffy@ncr.hu illetve szendeffy@hotmail.com kettősre lehet nekem küldözgetni méleket.
ON
Elizabeth: én Mercilont szedek három éve. Nem is volt eddig probléma. Néha csúszok a beszedésében, de szerencsére eddig mindig megúsztam.
Tavasszal volt egy olyan eset, hogy azt javasolták, hogy csináltassak egy terhességi tesztet. Ott és akkor értettem meg, hogy nem lennék még képes gyereket vállalni. Nem értem még meg rá. Sírógörcsöm volt, nem mertem a tesztet elvégezni, több órát sírtam vőlegényem nyakába borulva, majd bepisiltem, de nem mertem kimenni. Végül megcsináltam, és megkönnyebültem, hogy nem voltam terhes.
Nem tudom mi lett volna, ha mégis babát várok. Vőlegényem egyetemista, én is készülök (bár lehet, hogy ebből nem lesz semmi), nem tudtunk volna olyan életet biztosítani a gyereknek, amilyet szeretnénk. És ha minden anyagi hátterünk meg is lett volna, akkor sem érezzük elég érettnek magunkat egy babához.
És ami nem a szubjektív része a dolognak:
a törvény két esetben engedélyezi az abortuszt, ha az anya vagy a magzat egészsége körül van baj,
vagy ha az anya válsághelyzetben van.
És ez az a szó, amibe belekötöttek, a válsághelyzet, merthogy a magzatvédők szerint ezt bármilyen szitura rá lehet húzni, hogy válsághelyzet. Ami a magzati élet védelmét illeti, hozhatnának törvényt a csecsemők védelméről is, hogy ne kerüljenek a kukába meg a W.C.-kagylóba.Mert százszor jobb elvetetni, mint Fótra beadni vagy megölni!ami a dávodi ügyet illeti, rettenetesen sajnáltam a kislányt és embertelen állatnak tartottam az odapofátlankodó magzatvédőket és újságírókat. Majd ha az ő lánya lesz 13 évesen terhes, akkor titkolná a dolgot meg akkor pampogna-e a magzati élet védelméről?
Ha a lányom 14 évesen (Isten ments)terhes lesz, segíteni fogok neki minél fájdalommentesebben elvetetni.Gyereknek nem kell gyerek!
Ha Magyarországon betiltják az abortuszt, tódulni fognak a nők a szlovák, ukrán vagy a tehetősebbek az osztrák utakra. Kint meg kiteszik a magyar nyelvű cégtáblákat és néhány orvos lázas nyelvtanulásba fog...
Ez nem cinizmus, hanem a realitás. Mint ahogy az is, hogy az AB drága.!4ooo csekken,3ooo minimum a dokinak,ezerkettőért egy kiló kávé a műtősöknek, vagy egy torta, az anesztesnek egy doboz desszert vagy egy ezres.A délutános nővér ha rendes és elintézi, hogy legyen egy pohár teád vagy netalán elteszi az ebédedet, mire felébredsz, vagy telefonál a férjnek, hogy mikor jöhet vagy segít kimenni a vécére, az is legalább egy ötszázas.Az cirka tízezer forint. És akkor ember módjára bántak veled.Nekem szerencsém volt, ott volt Vera, a szülésznő barátnőm. De a legutolsónál valahogy nehezen ébredtem és az anesztes doktornő szépen belecsípett a karomba. Délután, mielőtt hazamentem, megmutattam neki és azt is megmondtam, hogy válasszon ébresztéshez más módszert.A borítékját hazavittem...De a szemétségek széles palettájáról lehet válogatni AB-ügyben, nemcsak a Szabolcs utcai HIETE-n...Pedig a négyből hármat ott szültem és ismernek...
Ha valaki tud tuti bababogyót, azonnal írjon,mert a vérlelet megjött és nem tudom, mit válasszak, az orvos négyet is ajánlott!!!!
SOS!!!
Elizabeth
Elizabeth, ez - ahogy pöstiesen mondják - nem semmi... Ezt elég volt elviselni testileg-lelkileg, és ráadásul mindezt 30 alatt. Szorítok a nagyfiadért, így ismeretlenül is.
Elizabeth
ne haragudj, nem tudom megállni, hogy ne reagáljak.
Egy nő életében előfordulhat" baleset." Egyszer.Vagy kétszer.
Hatszor szerintem nem.
Aki nem szedhet gyógyszert, vagy nem bírja a spirált, annak még mindig van más lehetősége védekezni. És azt hiszem, te nem fordítottál erre elég figyelmet.
Persze, nagyon megható a történeted,de nem is kis részben saját magadnak köszönheted.
Na, ha kíváncsi vagy rá, most megkapod.Eddig jutottam a végétől, de most már nem tudom befogni a számat.Négy gyermekem van.És sok abortuszom volt,nagyon sok,terhes lettem gyógyszer mellett, spirál mellett háromszor, a saját hülyeségem miatt is többször (beteg a vesém, mindkettőt operálták és 199o óta nem szedhetek gyógyszert)és amikor először kilyukadt a gumi, megszültem a negyediket, azóta elvetettem még kettőt.
Ja és persze vetéltem is többször, akkor meg nem önszántamból kerültem föl az asztalra.
NAGYON SZERETEM A GYEREKEIMET:MINDENNÉL JOBBAN.
Amikor a harmadik gyerekemnél 15 hetesen bevéreztem(valamelyik szüléses topicban írtam róla) az orvos közölte, hogy bent kell végig maradnom. Nemet mondtam. a második fiamnak olyan asztmatikus rohamai voltak és TBC-gyanús volt, hogy azt mondtam a doktornőnek, hogy nekem volt egy fiatal tanítványom, aki amikor terhes lett, felment a szekrény tetejére és leugrott, de persze csak a bokája tört el és végül én mondtam meg a dolgot a szülőknek..Szóval a jól megcsinált gyerek (bocs, de ezt akkor tényleg így mondtam) nem megy el csak úgy, és ha az Isten úgy akarja, akkor ez a gyerek nem fog megmaradni ,én meg elsősorban az élőkért vagyok felelős (mármint a a már megszületettekért) és az élőknek tartozom elszámolással. Erre azt mondta, hogy gyerekgyilkos vagyok , mire elrohantam (nő volt).A fiam két hétel ideje előtt született, egészséges, a testvérét meg terhesen hordtam kezelésre.Túléltük-
ez az én döntésem volt.
A 12 hét az embrió életében az a határ, amikor már nem szorul rá a petefészekhormonokra, hanem független életet kezd. Ha az anya betegsége indokolja (az én vesémet terhesen kellett operálni, olyan nagy fasírt volt),akkor elvetetheti a gyermeket a 2o. max. a 22. hétig.Ordítva mondtam nemet!!!!!
Az első...az érettségim előtt volt szeretttem a fiút és hasmenésem lett valamitől, mert persze szedtem gyógyszert.Szörnyű volt, minden papírt titokban szereztem be a szomszéd városban, hiszen anyám is a kórházban dolgozott.Mikor végül alá kellett vele iratnom, elmentem a mnkahelyére és elsírta magát. Eljött velem a kórházba a szomszéd városba, de bár ne tette volna! Úgy megalázott, ahogy csak egy anya tudja a lányát.
Férjhez mentem elsőévesként az egyetemen, de kiderült, hogy a páromnak nem lehet gyereke. Később elváltunk és terhes lettem a barátomtól.Ordítva jött nekem és úgy megrugdosott, hogy azt se tudtam, hogy meneküljek ki a házból.
A harmadiknál az akkori barátom közölte, hogy nem erről volt szó, neki a a karrierje nagyon fontos, szeret engem, de nem akar gyereket.Ennél az abortusznál komplikációk léptek fel és akkor azt mondtam, a következőt, ha egyáltalán terhes leszek valaha, mindenképpen megszülöm, ha beledöglök, akkor is.
A negyediket megszültem.Az édesapja elhagyott 8 hónapos terhesen. Megismerkedtem egy kint tanuló magyar fiúval, akivel összeköltöztünk ( ő a férjem most is). A kapcsolatunk elején egyet elvetéltem, még kisterhesen.Két éve éltünk már együtt, a diplomaosztása előtt lettem terhes. Nagyon komolyan leült és megkért, hogy ne szüljem meg.Három hónappal később volt az esküvőnk.
Én másfél év múlva végeztem, és az államvizsgám előtt lettem megint terhes és ráadásul akkor
háromhetente jártam csak Magyarországra Rigából a férjemhez és a kisfiamhoz. Ez volt az az eset, amikor egyedül döntenem kellett és nem akartam gyereket. 1993 nyarán jöttem haza és hiába döntöttünk úgy, hogy akkor baba, sehogy nem akartam teherbe esni...
Az Optimális Családtervezőben vettünk részt a Czeizel-féle programban, így lett meg némi gyógyszeres támogatással az első közös, sorban a második fiunk.A horrorszülés után (l.topic) 8 nappal vérzés miatt megoperáltak és mondta a doki, hogy ebből nem biztos, hogy lesz még gyerek...16 hónappal később jött a világra Marcell, majd utána szakadt el a gumi és így van egy Zsuzsink is. Azóta még két testvére lett volna.
ez összesen 11 szülészeti esemény, ebből 4 szülés (ebből egy császár, az első),1 vetélés,6 abortusz. Plusz két veseműtét és egy nőgyógyászati műtét.
És még öt-hat év múlva szeretnék egy gyereket.
Akkor én most mit gondoljak?
Úgy vélem, jogom volt hozzá.
És joga volt a partneremnek is azt mondani, hogy nem akar gyermeket még/most/már/stb.
Akaratán kívül senkit nem tettem apává,ezt a típust nagyon elítélem, ez zsarolás.
Aki akar, szüljön. De ez két ember döntése kell, hogy legyen.
A gyermekeim közül a nagyfiam áprilisban lebetegedett.Az állásom úszott el, míg a haematológián voltam vele.A másodiknak a tüdeje még mindig nem jött rendbe.
Azt beszéltük meg a párommal, hogy ha a nagyfiú nem jön rendbe, nem vállalunk többet. A negyedik megszületése előtt kérelmeztema lekötést, nem lehetett, mert nem voltam még harminc.Azóta megváltozott a véleményem, mert a barátnőm családja (férj,2 gyerek) autóbalesetben meghalt és ő le van kötve...
Most voltam vérvételen ,mert saját felelősségemre gyógyszert akarok kapni. Az állandó gumizástól nagyon megromlott a házaséletünk (engem zavar).
Kedves Hal, ennyit akartam elmondani.
Üdvözöl:
Elizabeth
czopyk@hotmail.com
