"Aki kiegyezik a hatalommal, maga is azzá válik."
Idézet egy Jim Morrison nevű embertől, akit a többség, csak mint a Doors együttes énekesét ismer, pedig egy rohadt nagy költő volt, korának talán legnagyobb költője. Döntötte magába a piát és a kábszert, de ez nem volt véletlen. Tudta, érezte nem érti meg őt ez a társadalom. Az ő lénye és művészete annyira magasabb rendű volt, hogy mi átlag emberek éretlenek és értetlenek voltunk hozzá. Mi öltük meg ezt a zsenit is, a kicsinyes gondolkodásunkkal, a szűklátókörű intrikáinkkal. Inkább vállalta azt, hogy meghal fiatalon, de nem volt hajlandó lebutulni a mi szintünkre. Szerintem igaza volt.
Nem azért írtam hosszút, mert azt gondolom, hogy igazam van. Nincs igazam! Neked sincs igazad! Senkinek sincs igaza! Igazság nem létezik, fogjátok föl! Szerintem te nem olvastad végig a hozzászólásomat, mert hosszúnak találtad. Mit is írtam a drogokról? Én nem drogoztam soha, és nem is fogok, mégis kiállok mások szabadsága mellett. Szerinted ez egy olyan ember gondolkodása, aki nem törődik másokkal?
Azért, mert hosszút írsz, még nem biztos, hogy igazad van.
"Büszke vagyok arra, hogy sznob vagyok".
Ez már önmagában minősít. De én inkább individualistának neveznélek. Azértdolgozokhogymindentmegvehessekésjófejnekérezhessemmagamésjófejnekláttassammagam. Bravó. Többiek leszarva, környezet leszarva stb.
Elolvastam ezt a topicot, és meg kell, hogy mondjam újfent nagyon elszomorodtam. Szerintem a bunkóság az bunkóság, teljesen függetlenül attól, hogy azt dohányzók, avagy nemdohányzók követik el. Mint ahogy a lopás, a korrupció, a csalás is bűn attól függetlenül, hogy jobboldali konzervatívok, vagy baloldali liberálisok csinálják. Igen, igazatok van, amit sok dohányos csinál (Hangsúlyozom: SOK, DE NEM MINDEGGYIK), tényleg bunkóság, de erre nem lehet válasz az a fajta bunkóság, amit ti "harcos antidohányos kiscserkészek" műveltek. Nem lehet válasz az emberi jogok sárba tiprása (pl. Kalifornia), nem lehet válasz az erőszakos agitáció és leszoktatás. Épp az erőszakossága által válik teljesen hiteltelenné, és tul. képpen nem sok különbözteti meg attól, amikor a 30-as években a keresztények erőszakosan, diszkriminatív módszerekkel kényszerítettek arra sok zsidót, hogy a meggyőződésével szembemenve vegye fel a keresztény vallást (Ezt a hasonlatomat már több topicban elsütöttem, és mindig azzal próbálták cáfolni, hogy zsidónak születni kell, dohányosnak meg nem, ezt én azért nem tudom elfogadni, mert az én szememben attól még senki nem lesz zsidó, hogy zsidónak születik, és attól sem lesz valaki keresztény, hogy megkeresztelik kicsi korában. A vallás egy világnézeti meggyőződés, amiről mindenkinek magának kell döntenie, tehát attól, hogy én esetleg kereszténynek születtem, esetleg gyakoroltam is ezt a vallást, az még nem jelenti azt, hogy életem végéig ebben kell maradnom, dönthetek úgy, hogy én mostantól zsidó akarok lenni, és onnantól zsidó vagyok, mindenféle beavató ceremónia nélkül, mert az én lelkem ezt választotta és ez a fontos. Ugyanúgy nem várható el tőlem, hogy azért, mert nemdohányzónak születtem, életem végéig nemdohányzó legyek.).
Nurej! Ezt írtad:
"Emlékszem, annak idején milyen felháborodás volt a biztonsági öv kötelezővé tételekor. Hogy miért nem hagyják a szuverén embert önállóan dönteni, hogy beköti-e magát vagy nem! Megszoktuk, és jó, hogy így van."
Jó a példa, csak a konzekvencia hibás. Én a mai napig nem szoktam meg, hogy így van, ma is fel vagyok háborodva és lázadok ellene, pedig már akkor kötelező volt amikor megszülettem. Városon belül sosem kapcsolom be, és nem érdekelne, ha megbüntetnének miatta, akkor sem kötném be. Városon kívül már más a helyzet, ott bekötöm, de nem azért mert kötelező, hanem mert úgy ítélem meg, hogy ott a nagy sebességű ütközés veszélye miatt jobb, ha bekötöm, ez a saját döntésem, a többi meg le van sz..va.
Volt egy másik hozzászólásod, amin mégjobban megbotránkoztam:
„Ráhibáztál!!! Pontosan erre a "szenvedélyemre" utaltam a hozzászólásomban.
Igazad van. Mivel egy tapodtat sem megyek sehova autó nélkül, én is sokat ártok magamnak (derékfájás, általános tunyulás) és másoknak (szmog). Idejét sem tudom, mikor ültem BKV-n, még a százméterre levő közértbe is kocsival megyek.
És nagyon nehezen tudnék leszokni róla. Magamtól.
ÉPPEN EZÉRT, nagyon örülnék neki, ha valamilyen mértékben KORLÁTOZNÁNAK ebben az idétlen mániámban. Nem háborodnék föl, ha pl. a szűken vett belvárosból teljesen kitiltanák a forgalmat, ha a mostaninál sokkal jobban megnehezítenék a parkolást, stb. A forgalmas területeken még a páros/páratlan rendszám alapján történő korlátozást is szívesen venném.
Hasonlóképpen, a dohányosok helyében örülnék, ha külső korlátozó eszközök segítenének a leszokásban.
Dehát nem vagyunk egyformák... „
L Amikor ezt elolvastam, majdnem leestem a székről. Az hagyján, hogy mazochista vagy, azzal semmi bajom, mindenkinek joga van ahhoz, csak engem ne kényszeríts rá. A pszichológia tudod, hogy hívja ezt a fajta gondolkodást, amit itt felvázoltál? „Azonosulás az agresszorral”, és erre a koncentrációs táborok kápóinak viselkedése hívta fel a tudomány figyelmét (tudud amikor zsidó rabok beálltak tábori csendőrnek, és részt vettek tulajdon rabtársaik, majd saját maguk lemészárlásában). Egyszerűbben úgy is mondhatnám, hogy ez a birka gondolkodása, de nem akarlak megsérteni (nagyon). Tudod én tartom magam annyira embernek, hogy bizonyos dolgokat elvárok a munkámért és a pénzemért. Ha már az autózásnál tartunk, én épp most vettem új kocsit, nagyon régen vágytam rá, és nemhogy nekem, de még a családban se volt senkinek új autója. Került amibe került, kiszámoltam a 2,2 millió ft-os vételár kicsivel több, mint három éves nettó fizetésem, ebből minimum fél millió simán az állam zsebébe vándorolt adó, vám, illeték formájában. De gyakorló autósként tudom jól, hogy ezzel a költségeknek még nincs végük. Ebbe az autóba fogok benzint tankolni, aminek ugyebár kb. 60%-a adó, fogom fizetni a súlyadót, a kötelező biztosítást (ami a világon semmi ellen nem biztosít, így ez sem más, mint egy adó), javíttatni fogom, amin megint ott az áfa, és még néhány apróság (kiegészítők, autóápolási termékek stb.). Azt hiszem mostmár a millió fölött tartunk éves szinten, amiért én nem kapok semmiféle ellenszolgáltatást, csak úgy tisztán az állam zsebébe vándorol az én autóm miatt. Erre föl mit vágott a pofánkba az a f.sz Demszky (én nyugodt szívvel mondhatom, hogy az a f.sz Demszky, mivel egy pártban vagyok vele, így nem vádolhatnak politikai elfogultsággal) az európai autómentes nap alakalmából? Azt, hogy „a fenntartható fejlődés érdekében mindenkinek át kellene szokni a tömegközlekedésre”. Hát ez „tuti jó”. Ez olyan, mintha beülnék egy étterembe, ahol a pincér udvariatlanul viselkedik, ehetetlen ételeket, és langyos sört hoz ki, beleköp a levesembe, az ujjával keveri meg a kávémat, és akkor utána nemcsak azt várja el, hogy kifizessem a számlát, de még borravalót is kérne. Ha már ennyi pénzt költök az autózásra, akkor szerintem joggal várom el, hogy még a WC-re is autóval járjak. Érdekes nekem akkor fáj a hátam, amikor gyalogolok, és nem akkor, amikor autózok.. Nem vagyok hajlandó felülni az ótvar BKV-jukra, ami lassú és igénytelen. Igen, én sznob vagyok, és büszke vagyok erre. Büszke vagyok arra, hogy megvannak az igényeim. Igen megvan az igényem a légkondicionálóra, a plüssfotelekre, a rádiósmagnóra, az elektromos ablakemelőre és egyebekre. És ugyanezen okból SOHA nem leszek hajlandó egészségesen élni, mert megvan az igényem a jó ételekre, a finom italra és kávéra, a kubai szivarra, és az angol pipadohányra. Ezek azok a dolgok, amik nem tartoznak az alapvető létszükségletek közé, éppen ezért olyan rohadt jó érzés megvenni őket. Ezért van kedvem reggel felkelni és elmenni a munkába, mert ha dolgozom, akkor lesz szép lakásom, fasza autóm, finom ételem, és dohányom. Ha ezeket nem vásárolhatom meg, akkor onnantól kezdve nincs értelme dolgozni sem, hiszen akkor mire a pénz. Ezen az alapon kiköltözhetnék akár az erdőbe, egy pici faviskóba, magamnak termelve a zöldséget, gyümölcsöt, oszt’ az milyen egészséges és nem is kerül semmibe.
Ami pedig a leszokást illeti, senki ne segítsen engem olyan dologban, amire nem kértem meg, mert az roppant idegesítő. Erre is mondok két példát, az egyik általános, a másik személyes.
Az általános: Egyik barátom (aki mellesleg csillagász, matematikus és fizikus) a szociban nevelkedett, üttörő volt (azt az úttörőséget is rühellte az akkori gyerekek 90%-a, csak azért mert kötelező volt). Egyszer az úttörő társaival sétáltak az utcán, és megláttak egy vak öregembert. Rögtön eszükbe jutott az úttörő tízparancsolatának „az úttörő ahol tud segít” pontja, így gyorsan körülállták a bácsit, és átvezették az úttesten a túloldalra. Szegény öreg, csak akkor tudott megszólalni, amire átértek, és azt mondta: „-Gyerekek, nagyon rendes tőletek, hogy átvezettetek, de én tulajdonképpen nem akartam ide átjönni.” A gyerekek nem értették a dolgot, elkezdtek panaszkodni az osztályfőnöküknek, hogy most akkor az se jó, ha segítenek? A tanár így válaszolt: „- Fiúk, a segítséget először fel kell ajánlani, mielőtt kiviteleznétek, a kéretlen segítséggel megsérthetitek az embereket.” A gyerekek átgondolták, és belátták, hogy a tanárnak igaza van. Egyszer ennek a barátomnak nagyon fájt a dereka. Láttam, hogy le akar ülni, odaugrottam, és alátoltam a széket. Erre ő összeráncolta a homlokát, és elmesélte ezt a történetet. Átgondoltam, és beláttam, hogy a barátomnak igaza van. Megsértettem azzal, hogy feltételeztem róla, magától nem tudna leülni.
A személyes: Néhány héttel ezelőtt átjött az én irodámba, a velem egy épületben, de hál’ istennek nem egy cégnél dolgozó idősebb hölgy. Megkért arra, hogy segítsek neki kitölteni az útlevéligénylő lapot, mert nem boldogul vele egyedül. Háromszor elmagyaráztam neki, mit melyik rublikába kell írni, pedig elég világosan le van írva a tájékoztatóban, csak olvasni kell hozzá tudni, meg értelmezni a magyar nyelvet. Így sem értette meg igazán, össze-vissza írt mindent a rublikákba. Bereményivel élve, az még hagyján, ha valaki nem tud olvasni, vagy ha nem tudja értelmezni a magyar nyelvet, ám az mégiscsak meghökkentő, ha háromszori elmagyarázásra sem ért meg egy ilyen egyszerű dolgot. Nos a múlt héten ugyanez a nőszemély megjegyezte, hogy nekem fogynom kéne. Valóban van rajtam vagy 40 kiló fölösleg, de ez nem jelenti azt, hogy én így nem élhetek. Ha nekem épp ez esik jól? Milyen jogon avatkozik ő bele az én magánügyeimbe? Ő megkért arra, hogy segítsek neki kitölteni azt a lapot, én viszont nem kértem meg arra, hogy adjon fogyókúrás tippeket. Az fáj nekem ebben, hogy ennek a dolognak a felemlegetésével próbálta meggyalázni az én emberi értékeimet. Mondhatta volna azt is, hogy kösz a segítséget. Vagy azt, hogy te jobban vezetsz autót, mint aki 30 éve vezet. Vagy azt, hogy ügyesebben kezeled a számítógépet, mint bárki ebben az épületben. Vagy azt, hogy ha véletlenül valaki kiejti egy költő nevét, akkor azonnal tudok tőle idézni, mert több mint 200 verset tudok fejből. Vagy azt, hogy 14 éves koromban megrendeztem a Hamletet. Mert ez is mind igaz. De nem, az olyan felszínes és ostoba emberek szemében, mint ő, nem ez számít. Ha ő elítéli a túlsúlyt és a dohányzást, akkor az ő szemében mindig csak „hájas disznó” és „büdös bagós” maradok. Ez a korlátolt embertípus nem képes tovább látni az előítéleteinél. Nem képes a másságot értéknek tekinteni, azt tisztelni az individuumban, hogy más, mint a tömeg, és más, mint ő. Persze annyira nem kéne csodálkoznom, hogy egy annyira intellektuális töltetű érzés, mint a tolerancia hiányzik egy olyan emberből, aki olvasni is alig tud, és a saját anyanyelvét sem ismeri. Az a baj, hogy egy olyan korlátolt képződmény, mint amilyen az állam, sem képes tovább látni az előítéleteinél. Egy dologról kategorikusan kijelentik, hogy rossz, és onnantól kezdve tűzzel-vassal üldözik. Nem képesek a dolgot más szemszögből nézni. Ez konkrétan pl. a dohányzásra kivetítve azt jelenti, hogy kizárólag a rák és a keringési megbetegedés oldaláról képesek szemlélni, soha nem fogják az értékteremtő oldalát észrevenni, mert azt nem is akarják, nem is tudják meglátni. Az egészségvédelemre hivatkozva eltipornának egy nemes tradíciót, és egy embercsoport szabadságjogait. Mind a kettő érték. Iszik a művész? Rosszak a művei! Tűzre velük! Lássuk be ez egy nagyon ostoba és korlátolt gondolkodásmód, és ha az élet minden területén ezt alkalmaznák, akkor előbb-utóbb levegőt sem lenne szabad venni. Ha nemdohányzó lennék, nem örülnék neki, hogy egy éttermi ebéd után egy dohányos azért nem gyújthat rá, mert az EU egészségügyi főbiztosa az én egészségemre hivatkozva megtiltotta neki. Régóta így vagyok a kábítószerekkel is. Én soha nem próbáltam, és valószínűleg nem is fogom, de kiállok mások szabadságjogai mellett. Engem egyáltalán nem zavarna, ha valaki egy étteremben a mellettem lévő asztalnál kaja után rágyújtana egy jointra, vagy elővenné a kis kokainos szelencéjét, felaprítaná az üveglapon, és felszívná az agyába. Csak autót ne vezessen utána pár napig, másban nem korlátoznám, annak ellenére, hogyha megkínálna vele, akkor elutasítanám. Mert ha tiltják a drogot, az bennem, nem drogosban is félelmet kelt: Ma a drogosok, holnap a dohányosok, holnapután a húsevők, a jövő héten a kőfaragók és a balettáncosok, a jövő hónapban az idegenszívűek, jövőre a nagyfülűek és nagyorrúak, előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Ahogy nurej is írta: „Nem vagyunk egyformák.” Ha ennek a szépségeit nem csak néhány egyes ember, de a társadalom is képes lenne látni, sokkal szebb, nyugodtabb, barátságosabb világban élhetnénk. Ha nem azt keresnénk egymásban folyton, hogy miben különbözünk, hanem azt, hogy mi köt össze bennünket akkor nem az utálatról, a kirekesztésről, és egymás gyilkolásáról szólna az élet. Igen én idealista vagyok, méghozzá a kihalófélben lévő bohém liberális fajtából.
„Te azt mondod álmodozó vagyok, de nem vagyok egyedül, állj közénk, álmodjunk együtt, és gyönyörű lesz a világ.” /John Lennon/
Elnézést, ha hosszúra nyúltam, de ennyi nagyon kikívánkozott belőlem.
Nem tudja véletlenül valaki, milyen jogaik vannak a dohányosoknak?
Pl.: 10 évvel ezelött már dohányzott, mikor felvették a munkahelyére,
elküldhetik azért mert dohányzik?
Ha eddig ez senkit nem érdekelt körülötte, nem okozott problémát,
akkor ez ma mint probléma, szabad hogy felvetődjön?
Kaphat különszobát, vagy jár neki, ha már kiközösitik?
,,(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérôen - ha tűzvédelmi elôírás nem tiltja - dohányzóhely
kijelölése nélkül is lehet dohányozni
a) szórakoztató, vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú intézményeknek kizárólag
élelmiszerek, illetve egyéb italáruk kiszolgálására a vendégforgalom számára nyitvaálló
helyiségeiben, ha a helyiségben helyben történô fogyasztás céljából meleg- és hidegkonyhai,
továbbá cukrászati készítményt nem, illetôleg - az üzletkörnek megfelelôen - csak kiegészítô
jelleggel hoznak forgalomba;"
A diszkókban lehet ezután még dohányozni, szerintetek?
Egy részlet:
[...]
(4) Az egészségvédelmi bírság összege
a) a dohányzással összefüggô tilalmak, korlátozások megsértése esetén legfeljebb 30 000 Ft,
b) a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó kötelezettség nem, vagy nem megfelelô teljesítése, valamint a dohányzást, illetôleg a dohánytermékek forgalmazását érintô tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó ellenôrzési kötelezettség elmulasztása esetén minimum 50 000 Ft, legfeljebb 100 000 Ft.
[...]
Mit is jelent ez? (Foleg a 2.)
Ha az epulet uzemeltetoje figyelmen kivul hagyja a szabalyokat, nem figyel oda arra, hogy ne dohanyozzanak, akkor 50-100 EFt birsaggal sujthato.
Szoval ha valakinek ez a problema, hogy a munkahelyen/korhazban/stb. nem tartjak (tartatjak) be a dohanyzasi tilalmat, akkor van lehetosege, beszeljen a gondnokkal.
szavaidból arra következtetek, hogy Gyulánkat nem tartod politikusnak.
Mongyuk: ez is egy álláspont, bár szerintem enyhe túlzás, de végülis mindegy.
A dohányzás egyébként tényleg káros. Mindenre. Még a táblákra is... :)
Ezt a mondatot a törvényház jogalkotóival együtt vallom. Azokkal, akik a dohányzók szavazataival együtt kerültek be a nem dohányzók érdekvédelmét most ilyen keményen őrző törvény megszavazásával.
Viszont most már mindenki retorziálható, minimum 30000 forintig. (Itt jön a leesett a tábla című védekezés.)
Egyébként valamikor a nagy Amerikában bevezették az alkoholtilalmat. De az a törvény sem volt igazán megalapozott. Szeretnék ott tartani, hogy itthon már csupán az intidohány törvény némi korrekcióját kellene eszközölnünk.
(Mivel állami hozzájárulás hiányában a női WC-t jelöltül ki dohányzási helyként, ezért elképzelheted, hogy ott most mi folyik. A hölgyek kirohannak, a dohányzók pedig be. A nyugdíjas könyvelő kolléganő persze kitüntetett helyzetben van. Egyszerre két csomag szofival vonul be a helyiségbe. Blokkolja a területet, majd megkérdezi: ki a következő? A páciensek kétségbeesetten várják a dolog végét. De ezt mindenki megérti. Törvény az törvény. Csak bírják ki.)
Persze mi munkaidőben nem cseszegetjük a dohányzókat. Különösen a hölgyeket. E nélkül is van elég bajunk. A cseszegetés a politika reszortja.
De jó lenne, ha találnánk már egy dohányzó politikust. Ő lesz a nyerő.
Arra az esetre persze nem gondolt a bölcs jogalkotó, hogy mi van olyankor, ha egy közintézményben nem jelölnek ki dohányzóhelyet. Ugye kötelező... De ha a törvénynek ezt a részét nem tartják be, arra nézve nincs előírva a precíz retorzió. Minek is, elég a bagósokat cseszegetni, az sokkal népszerűbb tevékenység.
Idézet a mai Magyar Nemzetbôl:
,, A Fôvárosi Bíróságon semmi sem változott a törvény hatálybalépése óta. Az
ügyfélszolgálati iroda elôterében ott állnak a hetvenes évek designját idézô
hamvvedrek és mellettük a dohányosok. Ez pénteken még rendjén is lett volna,
hétfôtôl azonban nem lehet dohányozni közforgalmú intézményben olyan helyen,
ahol nem dohányzók is megfordulhatnak.
– Folyamatban van – feleli erre Sándor Zsuzsa bíró. – Az Országos
Igazságszolgáltatási Tanácstól kértünk pénzt, mert saját forrásból nem tudjuk
megoldani a dohányzóhelyek megfelelô szellôzéssel való ellátását. Ha
összeszedjük és kidobjuk a hamutartókat, akkor – ismerve a bíróságra járók
szokásait – a földre hamuznak majd, ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni.(...)
Az ORFI, csakúgy mint a kórházak nagy része, nem tud megfelelô
dohányzóhelyeket kijelölni, mert a szellôztetéshez milliós nagyságrendű
beruházásra lenne szükség.
– Most megtiltjuk a dohányzást, és úgy lesz, mint egykor az iskolában volt.
Ôrzô-védô feladatokat nem tudunk vállalni, a WC-re nem mehetünk a
betegeink után.
Nem felel meg a törvényi elôírásnak a budapesti városháza, ahol legalább
tucatnyi ügyfelet lehetett hétfôn délelôtt cigarettával a kezében látni a
folyosókon. Jelenleg semmiféle belsô szabályozás nincs életben a nem
dohányzók védelmében – azaz továbbra is lehet dohányozni a folyosókon és az
azt határozottan nem tiltó irodákban. A városháza aljegyzôi titkárságán
megtudtuk: el fogják készíteni a törvénynek megfelelô belsô rendelkezéseiket,
addig azonban a korábbi szabályok az irányadók."
bocs hula, nem ellened szólok, csak te írtad így le
Sajnos én is dohányzom, és mivel nekem is nagyon jól esik, sajna nem fogok leszokni róla.
szóval szerintem aki függ a bűzrudaktól (értsd: úgy össze van vele épülve a búrája, hogy nélküle nem is üzemképes) az nem jelenthet ki ilyet, hogy "jól esik". szimbiózisban él az államilag sarcolt kábszerrel.
hasonló a szitu, mint amikor valakiből "az alkohol beszél".
na, itt ilyenkor a cigi beszél a delikviensből, szerintem.
egyébként mindenki dohányozzon, istenéltesse, de húzóggyon tőlem min. 100 méterre.
egyébként:
A brit törvények szerint még az utcán, közterületeken sem lehet dohányozni. aztán:
A káros szenvedély exportálása Kelet-Európába és Ázsiába tökéletesen sikerült – a multik megnyugodhattak.
eszerint a jóságos rákkereskedők szeretnek minket.
(ezeket itt találtam)
Kérlek nézd meg tegnapi hivatkozásomat a Világgazdaságra! Másrészt elképesztő, hogy a nyugdíjasokat csak mint a támogatásokat felélőket tekinted, akiknek semmi haszna, tehát kimondottan előny ha 10-15 évvel hamarabb halnak meg. Ez nemcsak humánus, de gazdasági oldalról sem tartható álláspont.
Gondold át a következő gondolatmenetet!
A dohányárukban az adótartalom meghaladja a 70 százalékot. Mire költjük?
A dohányosok - egyes orvosok szerint - 10-15 évvel korábban meghalnak mint a nem dohányzó polgárok.
Ezért a dohányosok túlnyomó részét 10-15 évig nem kell nyugdíjban részesíteni, vagy csak egy-két évig kapják.
10-15-évig nem vesznek igénybe gyógyszertámogatást.
10-15 évig másra lehet fordítani orvosi ellátásukra befizetett tb. járulékokat.
Mennyibe kerülne országunknak az, ha a dohányosok 10-15 évvel tovább élnének?
Még folytathatnám a dohányzás, sőt az alkoholizmus és a kábítószer fogyasztás társadalomra gyakorolt jótékony és gazdaságos hatásainak felsorolását.
"...akkor is az ő tányérjára teszik, hogy bezzeg az a sok ilyen-olyan szedtevedteteremtette dohányos milyen."
Könnyen megelőzheted, hogy az udvariatlan dohányosokkal szemben okkal meglevő ellenszenvet a "te tányérodra tegyék". Határolódj el tőlük. Szokj le...
;-)
SZVSZ az udvarias és nem udvarias dohányos között nem sok különbség van. Attól eltekintve, hogy a mai dohányzási szokásoknak eleve köze nincs az udvariassághoz, az átlaghoz képest udvariasnak számitók ugyanúgy előidézői a passziv dohányzás ártalmainak, ugyanúgy kiégetik a ruhádat, de még a bőrödet is, ugyanúgy felgyújthatják a házat, az erdőt, a szénakazlat, mint az udvariatlanok. A különbség csak az közöttük, hogyha megcsinálták a bajt, még ráadásul nem nekik áll feljebb. És ezzel együtt is fehér hollónak számitanak. Nem véletlen ez a nagy össznépi lázadás a bagózás ellen. Lásd be, ezt kemény munkával ki kellett érdemelni!
Kedves George!
Nemrég nagyobbik kislányommal - aki maga is gyakorló, bár nem gyakorlott autóvezető - mentünk valahova autóval. Én vezettem, és kétszer is beengedtem magam elé szorult autósokat. Aztán én kerültem bajba és meg kellett várnom, amig a sokadik(!) autós kegyeskedett engem beengedni maga elé a sávba. A lányom rögtön meg is jegyezte: látod, ezért nem érdemes udavariasnak lenni, nem kapod vissza tőlük.
Azt válaszoltam neki, hogy szerintem az nem udvarias, aki a másikat "cserébe" részesíti előnybe. Az csak számító. Udvarias az, aki ezt minden hátsó szándék, viszontgesztus elvárásának reménye nélkül teszi. Mert jó érzés. Mert emberek és jár nekik egy gesztus. Akkor is, ha ők nem úgy gondolják.
Ez a dohányzásra lefordítva azt jelenti, hogy én igyekszem tekintettel lenni dohányzó embertársaimra anélkül, hogy viszonosságot várnék el tőlük. Ettől még lehet róluk véleményem.
Egyébként 19 és 36 éves korom között magam is dohányos voltam, napi egy dobozzal szívtam el. Nem hiszem, hogy ne tudnám, miről beszélek. A feleségem ma is dohányzik és nem a kertben, nem az erkélyen, hanem a nappaliban. A hálóban, anyósom szobájában viszont nem.
:-)
Eddig csak "kissé amerikai mintájú" volt az az intézmény, mostantól már teljesen az. Ugyanis az amerikai közintézményekben már régóta az utca az egyetlen dohányzásra kijelölt hely.
Egyébként nem hiszem, hogy olyan nagyon kellene sajnálni a kint fagyoskodó bagósokat. Hozzá vannak szokva. Kérdezd meg a dohányzó kollegáidat, hogy otthon, a saját lakásukban hol szoktak cigizni.
Látatlanba lefogadom, hogy legalább a felük a lakáson kivül, a kertben, erkélyen, a nyitott konyhaablakon kihajolva füstöl!
Rajtam ne múljon! Szankcionáljunk minden szenvedélybeteget, a gyógyíttatásukat kisebb mértékben támogassa a TB, mint az egészséges életmódot élőkét. Egyébként én sem nagyon hiszem, hogy az elhízást döntően nem a túl sok, illetve helytelen táplálkozás, roszz életmód okozza, tehát akaraterővel nem lehet küzdeni ellene. De ez esetben a végső szó mindenképpen a orvosé.
Nurej: Örülök, hogy egy fronton harcolunk. :) Bár, én nem annyira az egészségkárosító hatása miatt haragszom a dohányzásra, mint inkább a közérzet romboló hatása miatt. Sajnos az én munkahelyem nem annyira amerikás. Olyan, hogy dohányzásra kijelölt hely nem létezik, illetve a folyosó egy pontja tölt be valami ilyen funkciót. Szerintem, a közeli jövőben nem is lesz a törvényi feltételeknek megfelelő helyiség kijelölve. Persze, nem ez lesz az egyetlen be nem tartott előírás. Gyanítom, hogy senkit nem fognak megbírságolni a törvény be nem tartása miatt. Különösen, amíg a főnökök lesznek a legnagyobb bagósok.
George Sand: Bár engem nem szólítottál meg, de ha tényleg úgy viselkedsz, ahogy leírod, akkor abba a dohányos táborba tartozol, akit "tisztelek". Szerintem ne legyen lelkiismeret furdalásod! Ha egy nemdohányos akkor akaszkodik az arcodba, amikor a kijelölt helyen a kedvenc passziódnak hódolsz, akkor vessen magára. Én is meglehetősen kiakadtam, mikor kedvenc főnökömnek vizelés közben kellett beszámolnom a részvényprotfólionk helyzetéről. 8-)
cosmopoli: Tudod, a feleségem egy real vidéki, városi általános iskolában tanít, ahol anyagi források és hely híján nem tudták megoldani a megfelelően szellőztethető, elkülönített helységet a dohányosok részére. Ezért a dohányosok már egy ideje az iskolaudvarra szorultak. Többek között ez volt az egyik legnyomósabb érv, amiért a feleségem végre hajlandó volt teljesen leszokni a dohányzásról. Szerencsére nem volt masszív dohányos és rühellette, hogy ki kell menni az udvarra egy szál cigi elszívásához. A törvény pedig valóban azt tartalmazza, hogy amennyiben az adott intézmény tanulók által nem használt részében tudnak kijelölni megfelelő dohányzóhelyet, akkor ott lehet dohányozni. Szóval, legfeljebb ki kell tiltani a hallgatókat a dohányzóhelyről és minden O.K. lesz. :))
Nekem speciel nem igazán jött be ez a törvény ma.
Az egyetemen, ahol dolgozom eddig is csak egy helyiségben lehetett dohányozni (lévén kissé amerikai mintájú az intézmény) és én ezt nagyon korrektnek tartottam. Kifejezetten jó volt, hogy a folyosók nem nikotinbüdösek, és abszolut megfelelt annak az elvemnek is, hogy a nemdohányosoknak ne kelljen az én füstöm miatt szenvedni.
Most viszont a törvény miatt mától az egész épületben betiltották a dohányzást. Azaz ha valaki el akar szívni egy szálat, mehet ki az uccára. Már előre látom a téli hóban ott vacorgó cigiseket. ... :-(
Szóval a törvény révén sikerült elcseszni egy eddig jól működő megoldást, amely mind a két félnek megfelelt.
Meglehet, hogy ennek pedagógiai okai vannak, a hatás nálam speciel ellentétes. Dühös vagyok, s nem megértő. Pedagógiai hatása pedig egy törevénynek csak akkor lehet, ha a korlátokat egy bizonyos (és racionálisan is elfogadható) határokon beül húzza meg. Ha ezen túlmegy, akkor inkább dacot mint belátást ér el. Mint ez most. :-(((
>>>
Ez nagyon jó: "... a bagózást ronda és erkölcstelen dolognak tartom ..."
Óh, én feslett :o)))))
>>>
Pont azt írtam, hogy azért, mert valaki olyan dolgot cselekszik, ami szerintem "ronda és erkölcstelen", azért még nem tartom az illetőt erkölcstelennek! És ez nem csak a füstöléssel van így.
Egy csomó dolog van, amit itt és most a _társadalom_ nem tart erkölcstelennek, így én sem tartom erkölcstelennek a _személyeket_, akik ezteket űzik.
Ettől még tarthatom magát a füstölést erkölcstelennek. Hiszen az. Mert mindenkinek árt.
én egy szóval sem szidtam a dohányosokat (igaz, annyit mondtam, hogy bizony egy picinykét büdösek). A bagózást ronda és erkölcstelen dolognak tartom, de nem tartok valakit ilyen-olyannak, pusztán azért, mert cigizigk. Mondom, nekem is vannak káros szenvedélyeim - a legrosszabbat még nem is említettem :-)
A Te konkrét esetedet is megértem, biztos nagy probléma, hogy udvarias légy vagy lelkifurdalásos :-) Mindenkinek megvannak és lesznek az egyéni problémái, de itt arról van szó, hogy javíthatjuk-e az országos statisztikát ezzel e törvénnyel, vagy nem.
Én azt mondom, hogy igen, és Te is, meg a kevésbé udvarias dohányosok is hozzá fognak szokni az új szabályokhoz, mint azt jobb helyeken már bebizonyosodott. És borítékolom, hogy pár év múlva Te is és ők is belátják, hogy jobb füstmentes környezetben leledzeni, és csak akkor szívni, ha már éppen nagyon muszáj.
Zmac, az elhízás a mértéktelen evés következménye az esetek 95 százalékában. Idézet dr. Pados Gyula professzortól, aki nemzetközileg elismert tudósa e kérdéskörnek. Egy kolléganőm "betege", innen ered információim bősége is, no meg elég sokat szerepel rádióban-tévében, újságokban.
Nurej, értem én a nemdohányosokat, és nagyon sokban igazuk is van. De hadd meséljek el valamit. Többször említettem már, hogy több mint egy évtizede a kijelölt helyre megyek dohányozni. Az esetek túlnyomó részében megáll egy kolléga - nemdohányos - és beszélgetést kezdeményez. Ha udvarias vagyok, nem szívom a cigim, mert akkor rá is fújom, ezáltal végigég a cigarettám. Ha nem vagyok udvarias, akkor meg lelkiismeret-furdalásom van :))
GLászló, jó harcoljunk a jó példákkal. Kard ki kard :)) Azért szólaltam meg, mert mindig zavar a kizárólagosság. Hogy bármilyen udvarias valaki, akkor is az ő tányérjára teszik, hogy bezzeg az a sok ilyen-olyan szedtevedteteremtette dohányos milyen.
Csak Neked: zebra előtt élesen fékez egy autós és udvariasan int. Nézem a rendszámát, FI. Hát igen.
Azt túléltem, de itt naponta nézek farkasszemet...
A KRESZ védi a gyalogost és arra kötelezi az autóst, hogy engedje át a zebrán. Szerintem, a KRESZ nem sértő az autósóokra nézve, - igaz, sokan nem tartják be.
Vajon miért sértő az, ha a dohányosokat is törvény korlátozza? A törvényt persze éppen annyira fogják betartani, mint a KRESZ-t.
Mégis: a törvény lehetőséget ad arra, hogy a kiszolgáltatottak - gyalogosok, nemdohányosok, stb. - a jogaikért felléphessenek.
Csak ennyi, szerintem semmi rossz nincs benne. Nem fog megváltani semmit. Egy pici lépés előre. A reklámok korlátozása (nem tiltása!) is egy kicsi lépés előre. A felvilágosítás is az. És még százezer apró lépés, amig elérünk valahonnan valahova. Mert a jövő - nagyon remélem - nem a cigarettáé.
Szerintem nem a rossz példákkal (alkoholizmus, elhízás, neveletlen autósok, gyalogosok, stb.) kell a jók ellen harcolni, hanem fordítva.
