Normális, jól elkészített-kivitelezett automata szerkezetet nyugodtan lehet húzni kézzel. Ha hordjuk, úgysem sokszor kell, ha meg nem hordjuk, akkor is csak abban az esetben van füle-farka óraforgatónak, ha mondjuk 2-3 óránk van összesen, amelyeket folyamatosan felváltva viselünk is. Ha nem, akkor fölösleges - ha van két autód, azokkal sem csinálod az, hogy amelyiket éppen nem használod, azt alapjáraton járatod a garázsban...
Hosszabb időn át nem hordott mechanikus órához mindig annyi tanácsot szoktam fűzni, hogy legalább egy-két havonta húzzunk rajta annyit kézzel, hogy pár órát járjon (több nem is kell, teljesen felhúzni sem kell) - és akkor a kenések nem állhatnak be. Az 5-6 éves, gyors járású óráknál inkább 4-5 éves szervizciklust meg ettől teljesen függetlenül úgyis illik tartani, ez már az olajok élettartamával függ össze (ahogy az autón is ugyebár x km. vagy 1-2 év az olajcsere-intervallum - amelyik előbb jön el).
Az SW 200-as werkeknél pedig, ahogy korábban is taglaltam, konkrét minőségi problémák voltak, a calibercorner elemezgetése is eléggé megkérdőjelezhető - tényleg fordultak-fordulnak elő felhúzókerék fog-törés hibák (az ETA2824 esetében ugyebár a kilincs az első, acélból készült, bolygó rögzítésű felhúzó-keréken van, és kemény sárgarézből van a rugómagra tett fő felhúzókerék - ennek szoktak törni a fogai néha), de ennek is ugyanaz az oka, amin a múltkor morogtam: gondok vannak az automatika két belső alakzáró kilincskerekének kialakításával, rendszeresen beragadnak, nem oldanak ki, felhúzáskor visszaviszik a nyomatékot a rotorra (kézi húzásnál pörög a rotor, mint a búgócsiga), és ha pechünk van, akkor túl lehet terhelni a réz felhúzókereket, és lenyalni róla pár fogat.
Természetesen ettől még megteheted, amit írtál, hogy a nem hordott automatát forgatón tartod, miért ne tehetnéd.
Itt azt javasoltják hogy rendszeresen ne húzzuk így az SW200-at. ETA 2824-re írták hogy előfordul ilyen probléma. Ebből kifolyólag a többi klón(Soprod P024, Ronda R150) is érintett lehet.
De egyébként technikailag működik amit leírtam hogy az álló automata órát este forgatóra tenni, másnap reggel "csak" a pontos időt beállítva lehet viselni?
Személyes tapasztalat nélkül, csak online szerzett infók utáni vásárlással a "swiss made"-be kapaszkodtam, hogy úgy minőségileg nem tudok mellé lőni.
Másik téma: ahogy látom a mechanikus órák jóval nagyobb hányada automata. Tegyük fel van az embernek 5 automata órája, amiket cserélgetve hord. Az működik -e hogy a másnap reggel felvenni kívánt órát este forgatóra teszem és akkor másnap reggel nem kell koronáról felhúznom hogy működjön. Azt olvastam hogy az automaták hoszú távon nem biztos hogy jól tolerálják a rendszeresen koronáról való felhúzást. Ez igaz? Mivel a kézi húzósok választéka jóval szűkebb, így nem látom reálisnak hogy az összes leendő órám kézi húzós legyen.
Épp azért linkeltem a riportot, mert abban is benne van egy tradícionális svájci márkát felfrissítő óraipari szaki véleménye arról, hogy valójában nehéz eligazodni a svájci vonalon :o)
Mikor a "Swiss Icons Watch" projektről beszél az valójában egy kifigurázása lett a mai svájci óraiparnak
Privát véleményem az, hogy manapság ezzel a 60%-os a gyártók részéről elég szabadon értelmezhető gumiszabállyal szinte mindegy, hogy rajta van-e az órán az a bizonyos "Swiss Made" felirat.
Talán nincs még egy iparág, ahol annyi hamis mítosz, történelemhamisítás és egyéb "gurítás" jellemző, mint az óraiparban és ezen belül a svájci óraiparban.
Például a PANERAI egyik élharcosa ennek a "sportágnak" :o)
De vegyünk példának egy csúcskategóriás ketyegőt: Patek Philippe Nautilus. Személyszerint imádom, saját véleményem az, hogy Gerald Genta legszebb órája.
DE!
Kaphatok súlyos milliókért egy acél automata órát, amely egy hajóablakot imitál és egy legendás tengeralattjáró nevét kapta...és ehhez képest a vízállósága 30M, tehát statikus terhetés esetén 3 BAR....azaz a kézmosást talán túléli, de ennyi...
Verne Gyula hasgörcsöt kapna tőle :o)
Egyébként a legtöbb nagy svájci gyártó évtizedek óta nem hozott be a kollekciójába valóban új, iskolát teremtő modelleket. Leginkább a régi, sikeres modellek "ráncfelvarrott", "jubileumi" meg egyéb változataival operálnak.
Ennek a vonalnak tipikus példája az AUDEMARS PIGUET. Ha nem lenne nekik a Royal Oak, talán már a cég sem lenne...
A microbrandek közül legalább vannak akik nem a "nagyok" stílusjegyeit utánozzák, hanem próbálnak egyediek lenni.
Én ezek közül válogatnék "swiss made" felirattól függetlenül.
A beépített szerkezetre pedig rá lehet keresni a neten és utána lehet járni mennyire megbízható.
Mostanában idehaza folyton szembejön a neten a felszopkodása.
Ez valódi márka? Valódi minőség? Vagy ezmiez?
A "SWISS MADE" témához pedig..., nos őszintén xar kocsi a Volvo, mert kínai a tulajcég? Vagy az Audi, értéktelen, ha Magyarországon készült? Vagy fegyveres vonalon, rábíznád-e az életed egy amerikai cég, amerikai minőség ellenőrzésű 1911 -es pisztolyára, ha az a Fülöp-szigeteken készült, mint az soknál szokás?
Evidenciaként kezelendő, hogy ezekből a szerkezetekből többféle minőségi osztály létezik, és nyilván a műanyag gátszerkezetes olcsósított kivitelekre irányuló kritikák nem vonatkoznak a tradicionális kivitelű, jobb minőségű változatokra. Az viszont okkal felvethető probléma, hogy némi utána nézés nélkül még egy szakembernek sem feltétlenül evidens, hogy éppen mi is van egy órában, és ezt a gyártók sem feltétlenül kötik az orrunkra - ergo van némi zsákbamacska faktor....
Nekem erről a powermatic 80-as dologról más a véleményem, szerintem nem kellene össze hasonlítani és általánosítani véleményt mondani erről a szerkezetről,mert ebből is több kategória van.
Ezt azért mondom,mert kb 2 éve vettem egy Mido Ocean Star 600-as órát amiben már a full szerkezet ETA C07.821 van ,én meg vagyok vele elégedve az óra nagyon pontos napi 1-2 sec mivel cosc-os.
Az lehet, hogy a 250eft-os tissot- ba és certina-ba az alap műanyagos szerkezet van és jogos,hogy mindenki félve vesz ilyen órát ,de szerintem még nem sok embernek van ezekkel a szerkezetekkel tapasztalata. Igazából még nekem se a CO7.821-el .
Majd kíváncsi leszek nagy szervíznél mit mondanak.
Hát, ha csak karórára van másfél milkád, akkor nem rossz neked:)
A legdrágább órám kb 1000 eurós, nem is veszek többé órát szerintem, én azért nem vagyok ennyire "műértő".
Van egy orient mako diver II órám is, az azért nyilván csak egy krumpli a milliós csodákhoz képest, de nem érzem cikinek, te a ráfordítandó összegből helyre kis kollekciót tudsz összeválogatni.
A „swiss made” fogalmával tisztában vagyok. A 60% is könnyen összejöhet svájci árakon úgy is, hogy a szerkezeten kívül(ez ugyebár kritérium) alig van svájci gyártású alkatrész az órában. Ez engem egyáltalán nem zavar ha jó a minőség.
Ami számomra kérdéses: „swiss made” esetén ugyebár az összeszerelés és ezután a végső minőségellenőrzés mindenképpen Svájcban kell történjen. Ez alapján egy esetlegesen nagyrészt távol keleten gyártott alkatrészekből összerakott órának is magas minőségűnek kell lennie.
Egy nem „swiss made” esetén az összeszerelés, végső minőségellenőrzés bárhol történhet. És nyilván ha akarnak, Kínában is tudnak svájci minőségben gyártani, de egy 500-1000 eurós microbrandnél mi a garancia a jó minőségre ha nincs „swiss made”.
Ez a nagy dilemmám h „vakon” rendelve mennyire fontos a swiss made. Szeretnék egy 4-5 db-ból álló mechanikus kollekciót. Sportos, hétköznapi, elegáns, stb… hogy legyen minden alkalomra órám. A keretem 1-1,5M, így csak a belépő szint jön szóba. Ebben az árkategóriában a nagy brandek(Tissot, Certina, Hamilton) powermatic 80-at használnak, amiről elég sok rosszat olvastam, így ezeket nem is nézem. Így maradnak a microbrandek. Nah meg persze a japánok, ott tiszta sor h egy Seiko, Orient korrekt minőség.
Szó esik benne a „swiss made” mai jelentőségéről is.
Hogy érthető legyen, ma az a „swiss made” felirat használatának feltétele, hogy az óra legalább 60%-ban svájci gyártású legyen. De ez egy nagyon nehezen megfogható "gumiszabály", hiszen a svájciak a saját hozzáadott alkatrész és/vagy munka értékét tetszés szerint árazzák be.
Laikusként egyre nagyobb erővel szippant magába a mechanikus órák világa. Elég sokat olvastam vissza ebben a fórumban is és minél több információt gyűjtök, annál több kérdőjel felvillan a fejemben.
Egyik ezek közül a „swiss made” jelentősége, amit érintettetek ti is korábban. Azt tudjuk hogy milyen kritériumai vannak annak, hogy szerepelhessen ez a felirat a számlapon.
Kérdésem hogy ha a belépő (500-1000 eurós) mechanikus órákat nézzük(elsősorban a microbrandeket), akkor mekkora jelentősége van egy adott óra kivitelezési minősége, hosszú távú megbízhatósága szempontjából hogy van –e „swiss made” felirat vagy sem. Microbrandeknél általában nincs vagy nagyon limitált az üzletben való személyes ismerkedés lehetősége a termékkel. Egy nem „swiss made” microbrand óra online vásárlása sokkal nagyobb lutri? Vagy megfordítva egy swiss made microbrand óra mindenképpen kell hozzon egy átlagtól magasabb szintű minőséget az árkategóriájában?
Nem jól érzed, nincs pfujolás-köpködés. A gond ott van, hogy a mostani svájci óraiparban furcsa és nem igazán helyeselhető tendenciák is helyet kaptak - röviden arról van szó, hogy olyan megoldásokat, konstrukciókat, anyagválasztásokat is lehet találni szép számmal, amelyekkel önmagukban ugyan nem volna semmi baj, de csak akkor nem, ha filléres, eldobható, hétköznapi órákról volna szó.
Tsaby sporttárs tett be képeket arról a jó kis műanyag szerkezetről - nomármost a maga kategóriájában és annyi pénzért, amennyiért azt ott mérték, azzal nem volt semmi baj. Ha valaki esetleg abban a tévhitben volt egy ilyen órával, hogy valami tartós és javítható órát vett - hát legfeljebb csalódott benne, de igazándiból be nem csapták, le nem húzták - hiszen az óra nem került sokba, pontosan azt ígérte, amit nyújtott is - egy 3-5-6 éves hordhatóságot és élettartamot, ez alatt megbízható működést, általában 1-2 hamburger áráért (akkoriban legalábbis nyugaton ennyibe kerültek ezek).
A baj ott van, hogy több százezres, komoly márkaneveken forgalmazott órákba bújtatott szerkezetekben is most visszaköszönnek esetenként (nem általános, konkrét esetekről van csak értelme beszélni) ilyenek, ami viszont tényleg nincs rendben.
Vannak olyan helyek egy óraszerkezetben is, ahol a műanyag nem feltétlenül jelent minőségi visszalépést. Egy tokbetétnek nem elegáns, de ha jó minőségű és jól kidolgozott, kb: örök életű lesz. Vannak szerkezeti-tartó elemek, ahol szintén nincs velük baj - de pont a gátszerkezet, az nem egy ilyen pont. Egy plasztik gátkerék-horgony páros egészen bizonyosan nem lesz "örök életű" (folyamatos üzem mellett jó esetben van 10-15 év benne), viszont utána totálisan javíthatatlan, semmit sem lehet vele kezdeni - vagy van gyári új pótalkatrész, vagy az óra menthetetlen. És nagyon, de nagyon minimális pénzügyi megtakarítást jelent ez tömeggyártás esetén (konkrétan szerintem pár száz, maximum ezer forintos nagyságrendet, több százezres belépő árú óráknál), míg egy klasszikus köves horgony és egy megfelelően köszörült acél gátkerék normálisan karbantartva túlzás nélkül "örök élet", akár több száz év múlva is üzemképes lehet.
Úgy érzem, jogos kifogásolni ezeket az "innovációkat", ahogy az elvileg jó ötletet jelentő, elvileg tartós, de a gyakorlatban meg eddig nem nagyon ismert töréses hibákat tömegesen produkáló, és szintén totálisan javíthatatlan monolit szilícium alkatrészeket is.
Hogy mások miért nem szeretik az az ő dolguk, csak azt tudom leírni, hogy nekem miért nem tetszik.
És azért nem tetszik, mert az eredeti 2824-ből csináltak egy csökkentett féllengészámú werket három verzióban, ami a műanyagos, a hagyományos gátszerkezetes, meg a szilícium rugós. Ebből még a legjobb a hagyományos, a műanyagost nem kell magyarázni, a szilíciumos rugót meg nem lehet két csipesszel kiegyengetni, ha baja esik. Ezen felül elmarad a hajszálrugókulcs, így a billegő küllőiben lévő két kis csavarral kell állítani a járáseltérést. Ami megint csak nem tetszik, mert nekem pl. a finomszabályzó sokkal jobban bejön, könnyebb kezelni. Úgy összességében meg az a bajom az egésszel, hogy a mechanikus óra egy kiforrott tartós valami volt, amíg el nem kezdtek ilyen okosságokat beleinnoválni. Úgyhogy a nagy ellenszenv az azért van, mert egyrészt sikerült valamit hitványabbá tenni, másrészt meg bizonyos kiviteleket javíthatatlanná is tenni. És ettől kellene egyik csodálatból a másikba esni, hogy Pówermatic.
Épp ezért nem lehetett soha szinkronba hozni a kettőt, mert a mechanikus rész vagy nagyon sietett, vagy nagyon késett az egyszerű, de konstrukciójából adódóan jóval pontosabb kvarc résznél.
Ugyanis a gátszerkezet az óramű "lelke", így ha a GLOCK zárszerkezete és az elsütő mechanizmus készülne full műanyagból, akkor lenne párhuzamban a két történet.
A néplélekben is kereshető az idegenkedés, hiszen pl. a "műanyag kaják" és más hasonló, a műanyaggal kapcsolatos fogalmak az alacsony minőséget testesítik meg.
De lehet ez egy konkrétan órákhoz kapcsolódó évtizedes rossz tapasztalat.
Ugyanis a műanyag gátszerkezet már cirka 40 éve megjelent kicsiny hazánkban is :o)
A '80-as évek második felében tele voltak a piacok és boltok is CITIZEN stílusú ANA-DIGI csodákkal, melyeket Hong Kong ontott magából fillérekért.
Ezeknek az analóg része egy mechanikus werk volt műanyag gátszerkezettel, sőt a billegő csapágyazása is műanyag volt.
Olcsó, pontatlan és gyakorlatilag javíthatatlan jószágok voltak.
Az órások messze elküldtek bárkit aki javíttatni akarta, így sokakban megmaradt a negatív emlék.
Miért ez nagy köpködés, fújolás, ellenszenv, sőt, már szinte gyűlölet a P80 -al szemben?
Olvastam, videóztam, beszélgettem a témáról, de NEKEM, ez kissé olyan, mint fegyveres vonalon anno a Glock pisztolyok kapcsán volt. Amikor a cég behozta a műanyagtokos fegyvereit, majd mindenki bóvli vacaknak, eldobható játéknak, sőt, egyenesen ön és közveszélyesnek tartotta őket, mondván a műanyag túl gyenge fegyverhez. (Manapság meg minden gyártó másolja őket.)
nekem is a Fortis Bicompaxomban másfél év után gariban cserélni kellett az SW-510-et.
(mondjuk a gyár rohadtul titkolja, hogy egyáltalán az van benne, a hátlap is tömör fém, a weboldalukon se írják... csak a csere után, a munkalapról lett egyértelmű.)
Igen, az hétszentség, hogy egy ilyen lapos kis tok minimális erőfeszítéssel puszta kézzel meghajlítható annyira, hogy annyi legyen az órának (és törjenek az üvegek is).
Anno a Piaget csodája is azon vérzett el, hogy elég volt szorosra húzni a szíjat, és akár csak véletlenül is befeszíteni a csuklót - és totálkáros lett az egész...
"a Sellita vonalhoz meg azt tenném hozzá, hogy mára eléggé összeállt bennem az a kép, hogy a Selliták minőségével nem kardinális, de folyamatos bajok vannak"
Jókor mondod :) Nemrég vettem egy SW210-1 top grade werkes órát. Eddig elégedettség van, de ez kézihúzós, és hogy mérsékeljem a komplikációkat, ohne dátum, így végre nincs elizélve a számlap szimmetriája. Majd meglátjuk...
Persze. Seiko5 Sports - a fiatalokat említetted, a kisebbik fiamnak is ilyen van. 110 kHUF környéke volt, a gyereknek tetszik. Aztán Steinhart, Roamer, Edox, ezekben nincs Powermatic. Aztán mindenki keressen magának ami tetszik...
Csodálatosak ezek, csak aztán az asztalra csapsz egyszer mérgedben - és az órának annyi...
A Piaget máig nagyon büszke arra, hogy övé volt a valaha volt leglaposabb (mikrorotoros) automata óramű, de azt már nem teszi közzé, hogy azért nem lehet ezekből az amúgy is kis számban készült órából a piacon egy árva darabot sem felhajtani - mert jóformán mindet szépen visszavették végül a tulajdonosoktól kártérítés mellett - lévén az állóképességük a zéróval volt egyenlő, a teljesen hétköznapi normál használat igénybevételét sem bírták ki.
Megvallom, ebből a Bulgariból sem igen nézek ki ennél sokkal többet-jobbat...
Még az ennél azért jóval vastagabb JLC Ultra Thinek sem problémamentesek...
Ez egy szubjektív dolog, a Tudor egyébként azért nem valami újkeletű dolog, a Rolex 1926-ban regisztrálta le mint márkanevet, és azóta folyamatosan gyárt is órákat ilyen néven - és hagyományosan alapvetően az eredeti, a Rolexekkel megegyező saját tokokba épített külső beszállítótól származó, így olcsóbb órákról szólt - egészen a közelmúltig, amikor elkezdek már ezekbe is saját werket tenni - de csak a drágább modellekbe.
Hogy megéri-e? Pont úgy "nem éri meg", ahogy a neked nagyon tetsző Hamilton sem, a 80-as évekbeli nagy válságból a 90-es években történt feltápászkodás óta a svájci óraipar igazándiból ár/érték arányban soha többé nem tudott már voltaképpen semmilyen márkanév alatt sem "korrekt ajánlatot" adni, de az aránytalanság mértékében persze óriási különbségek vannak, mert a "kissé túlárazott-tól" a "felfoghatatlan, mi kerül ezen ennyibe" skálán szóródnak...
Voltaképpen ezzel lassan nincs is értelme foglalkozni, mert már a japán óraipar (legalábbis annak zászlóvivője, a Seiko, de most már a Citizen is) is kezd egyértelműen arrafelé fordulni, hogy mára az óra luxustermékké, luxus, és nem hétköznapi használati tárggyá vált dolog lett, ennek megfelelően nem az a kérdés, hogy "megéri-e", hanem kizárólag az, hogy van-e valaki, akit meg tudnak fogni akár a design, akár a műszaki tartalom okán, és rá tudják venni, hogy kifizessen x összeget egy időmérő eszközre - miközben a pontos idő úgyis ott a telefonján, és egy pár tíz dolláros olcsó okosóra is megteszi helyette - sokkal több funkcióval...
Én, mint ezekben folyamatosan turkáló szervizelő-restauráló inkább azon morgok, hogy borzasztó sok pénzért cserébe már egyáltalán nem ritka, hogy komoly problémák vannak a konstrukciókkal és a minőséggel. A sokmilliós Omega Co-Axialok változatlanul a legtöbb műszaki problémát produkáló szerkezetek, a most több márkánál bevezetett szilícium hajszálrugók is aggályosak tudnak lenni - mind az Omegáknál, mind az ilyet használó Tudoroknál konkrétan rendszeres spontán rugótörések vannak (ami után csak egyben cserélhető a komplett, a hajszálrugó-billegő rendszer szétbonthatatlan és javíthatatlan). Gáz...
Az itt vitatott órákhoz és a Sellita vonalhoz meg azt tenném hozzá, hogy mára eléggé összeállt bennem az a kép, hogy a Selliták minőségével nem kardinális, de folyamatos bajok vannak. A legújabbakkal is. A Sellita-féle ETA klónok (akár a 2824 v. SW200, a 2892 vs. SW300, a 7750 vs. SW500) esetében örökösen visszaköszönő probléma, hogy az Etachron elvű (belső alakzárókra épülő) kilincskerekek leragadoznak, kézi felhúzásnál visszapörgetik a rotort, az automatika hatásfoka meg nem igazán jó. Semmilyen kenési kísérletezés sem segít rajtuk, nem rosszak - de nem is teljesen jók. Most adtam ki a kezemből egy Tudor Heritage 1926 modellt - ez elvileg SW200 - és csak úgy tudtam úrrá lenni ezen a mizérián, hogy a kilincskerekeket konkrétan kicseréltem egy régi, bontott olcsó alapkivitelű ETA2824 kilincskerekeire - és láss csodát, azóta hibátlan... Az SW500 vonalon IWC Aquatimer és egy Wempe (több milliós óra mindkettő) került hozzám úgy, hogy mindkettőben a tengelyt biztosító mutatóigazító kar csapját eleresztette a kar (és nem csak állítani nem lehetett az órát, de kijön ilyenkor a tengely-korona..) - életemben nem találkoztam ezzel a hibával eredeti ETA7750 esetében - és amúgy a neten szerencsére nem drágán beszerezhető eredeti ETA alkatrészekkel javítottam ezeket is. Hozzátenném - mindkettő kb: új óra volt...
A döbbenet az, hogy a kínai ETA klónok, miközben látványosan nyersebb-egyszerűbb kivitelűek, nem produkálnak semmiféle jellemző hibát. Nem tudják az eredeti ETA werkek pontosságát sem, de azért nem is rémesek, láthatóan nyersebbek, a 7750 klónokból a korábbi-régebbi kiviteleknél a nagyon igénytelen rugók törése is előfordul, de mégis összességében, akármennyire gyalázatosnak is hangzik ez, nekem megbízhatóbbnak tűnnek az egyébként nagyon finom kivitelű Sellitáknál.
Zavar van az erőben, én egyértelműen ezt érzem. Nyilván millió tényezőre vezethető ez vissza, de zavar van. Én a magam részéről jelenleg inkább nem ajánlok Sellitás prémiumot, legyen az akár egy IWC Mark XVIII - inkább nem... De ez mindenkinek a saját választása, és persze én olyan órákat látok inkább, amikkel gond van, amikkel nincs, azokat nem...
Még a beépítésekhez fűznék annyit, hogy napi nyúzásra, pláne komolyabb igénybevételre nyilván fel sem merül egy ilyen - de amúgy, ha magadnak veszel órát, minek foglalkozol azzal, hogy másnak ez mennyire "szentségtörés"? A beépítések valóban megosztó dolgok, de tény, hogy olyan minőségű szerkezetekhez-mechanikákhoz juthatsz régi órákból néha jóformán fillérekért - amelyeket amúgy esetleg sokmillióért sem kapsz meg a mai óragyártásból. Ha valakinek ez fontos - nota bene kardinális fontosságú - akkor igenis jó irány lehet ez is.
