El vagyunk veszve!
9 hónapja nem láttuk, és közben jött egy csomó inger:
sziget. választások(talán lesz is:). Britney Spears visszavonult. Megjött az új csillagok háborúja. Amelie csodálatos élete megy a mozikban. A TV2 arculatot váltott. Nyakunkon bigbrothersó.
Hol van a "Végletek a filmvásznon"?
Mikor lesz könyv?
Mivel tengeti napjait?
A SORS A FILMVÁSZNON - a Pearl Harbor konkrét példáján keresztül
Rövid elmélet
A sors olyan elháríthatlan külső ok, amely az ember életét döntő módon befolyásolja vagy meghatározza (determinálja). Úgy avatkozik be az ember életébe, hogy az ember tehetetlen, nem tud szembeszállni vele, így nem tudja megakadályozni, hogy a külső erő hatását kifejtse, éppen ezért nem is felelős a bekövetkezett események következményeiért.
A sors erőpróbát jelent az ember számára, akinek az lehet csak a célja, hogy a vak erők fölött erejével és ügyességével győzedelmeskedjen. A sors magasabb erők kihívása, amely felett az embernek diadalt kell aratnia - gondolja ezt a nyugati civilizáció embere.
A sors egy kívülről az egyénre szakadó esemény, ami csak akkor látszik váratlannak és érthetetlennek, ha az ember nem veszi figyelembe az események tágabb összefüggéseit. A sors nem ok, hanem következmény, valaminek a következménye. Ha tehát azt a "valamit" megváltoztatjuk, más lesz a következmény is. A cél tehát nem a sors legyőzése, a következményeken való uralkodás, hanem a "sors" következményeinek megelőzése.
A sors beavatkozása 3 szintű lehet attól függően, hogy mennyi embert érint. Mindegyikre hosszan lehetne sorolni a példákat, de mindenhol csak egyetlen példát tüntetek fel:
természeti esemény:
- egyéni: az Amerikai szépségben a szélben "táncoló" zacskó (mint az egyén és az őt érő külső hatás (ami értelmezhető a hatalomnak is, ezért is minősítettem propagandafilmnek) közötti taoista harmónia újszerű szimbóluma
- közösségi: Titanic
- társadalmi: Vírus
az emberi világból merített jelenség:
egyéni: Spielberg Párbaj (kamion üldözi a magányos autóst)
közösségi: pl. tuszszedes, stb. megfilmesitese
társadalmi: Pearl Harbor
A Pearl Harbor mondanivalója, hogy az USA a király ezen a világon, és aki ezt nem veszi tudomásul, az pórul jár. A film tehát propaganda, amelynek politikai mondanivalója egy történelmi esemény és egy szerelmi történet keretei közé van bújtatva. A történelem ábrázolása a filmben meglehetősen felszínes, valójában nem alkalmas mély ismeretek megszerzésére, továbbá hamis, mert tágabb összefüggéseiből kiragadott (pl. nem szerepel a filmben az atombomba bevetése) a szerelmi szál pedig hatásvadász és kiszámítható. A film látványos elemekben gazdag (viszont számítógéppel készített képei, "romantikus" robbanásai nem tükrözik a valóságot, inkább illúziók), zenéje kellemes (bár Zimmer már sokadszor ismétli meg önmagát), tartalma viszont káros. A Pearl Harbor: kívülről szép alma, amit belülről féreg rág.
A Pearl Harbor elleni támadás azért következett be, mert a japánok Ázsiában - ahogy a németek Európában - felsőbbrendű fajnak nyilvánították magukat, és eltúlzott nemzeti öntudatuk erre a vak, esztelen lépésre ragadta őket. De ahogy Hitlernek sem volt semmi esélye arra, hogy egyszerre vívjon sikeres háborút - többek között - két nagy birodalom ellen (Anglia és Oroszország), úgy Japánnak sem volt kilátása győzelemre Kína és az USA ellen. Mindez kimaradt a filmből, hiszen az USA ma ugyanolyan gőgös, nacionalizmusa éppoly taszító és primitív, mint a 2. világháború agresszoraié. Ahogy a fasiszták, úgy az USA is le akarja igázni az egész világot, igaz, nem fegyverrel, hanem kevésbé látványosan, mindenesetre meglehetősen agresszíven. Ezt nem mindenki és nem örökké fogja tűrni. Szabadkereskedelme nem jelent más, mint az erősebbek (itt: transznacionális és globális vállalatok) győzelmét a gyengébbek (itt: az államok és a helyi gazdasági szereplők) felett. A szabadságot hirdeti, miközben másokat megfoszt szabadságuktól és autonómiájuktól, és az erősebb jogán rájuk kényszeríti saját akaratát (kultúráját, stb.). Csak saját érdekeit tartja szem előtt, és nem hajlandó kompromisszumra. (Szabadkereskedelme tehát csak az ő számára szabad. Nem az elnevezés számít, hanem a ténylegesség, ahogyan hiába hívták magukat a szocialista országok népköztársaságoknak, ha nem voltak demokratikusak.) Éppen ezért nem csodálkozhat, ha vele szemben agresszíven lépnek fel. Azt kapja, amit ő maga is csinál. Nem véletlen ez, valamiféle értelmetlen sors eredménye, hanem következmény.
Ha pedig nem csak terroristák, hanem nagyobb birodalmak is szembefordulnak vele, megtörik jelenlegi fölénye, megindul a versengés, hogy ki a legjobb, és nem marad más, minthogy az Istenhez fohászkodjunk az életbenmaradásért. De Isten nem fog segíteni. Aki nem alkalmazkodik, elpusztul. Az ember pedig nem alkalmazkodik, hanem az erősebb jogán alkalmazkodásra próbál késztetni, függetlenül attól, hogy milyen erőkről van szó. Abban az illúzióban él, hogy a magasabb erőket le lehet győzni. Az Univerzumban azonban nem az ember a legerősebb lény: még saját magától sem tudja megvédeni magát, nemhogy magasabb erőktől... Az emberiség úgy fog elsüllyedni hamarosan, ha nem változtat ezen a felfogásán, mint a Titanic. A Titanic című film sikere is talán azt bizonyítja, hogy az emberek nem buták, felfogják, hogy az emberiség egyenesen a jéghegy (értsd: a végső pusztulás) felé tart, hiszen a technikai fejlettség nem párosul ugyanolyan magas szintű erkölcsi érettséggel.
A bosszú talán az ókorban elfogadott volt (Ószövetség: "Szemet szemért, fogat fogért"), de ma már ez a versengés és fölényre törekvés, a múltbeli, megtörtént, meg nem változtatható eseményekhez való irracionális ragaszkodás tarthatatlan. A bosszú: válasz a "sors" csapására. A cél: legyőzni. Nem kutatja az okokat, őt csak a következmények érdeklik. A jelen és nem a múlt. A bosszú azonban nem segít, csak növeli a káoszt. Bármennyien is támogatják a bosszút, ez nem szentesíti, szentesítheti az erőszakot, és nem teszi jogossá. A megvetés, a fölénykeresés, a mások leigázása és megalázása helyett a megértésre kellene a hangsúlyt helyezni. Jézus, Gandhi, Buddha - tőlük kellene tanulni, mert ők valóban nagy emberek voltak: soha nem dicsőitették és propagálták az erőszakot, nem úgy, mint a hollywoodi producerek és rendezők. (Legutóbbi nagy csalódásom ezzel kapcsolatban a nem hollywoodi stílusú rendező, Kassovitz volt: érdemes összehasonlítani a Gyűlölet és a Bíbor folyók bosszúhoz való viszonyát. Előbbi elutasítja, utóbbi elfogadja. Mindezt, gondolom, csak a pénzért tette... Beépült a rendszerbe...)
Háború helyett a békés megoldásokat kell előnyben részesíteni, erőszak helyett a kommunikációt, a problémák megbeszélését. Erre utalt a filmnek az a rövid jelenete, amikor az egyik japán tiszt megdicsérte a tábornokot a sikeresen végződött váratlan rajtaütésért, aki viszont nagyon bölcsen azt válaszolta, hogy akkor lenne ő nagy elme, ha el tudta volna kerülni a háborút. Ez az egyetlen igazság volt a filmben - minden más ostoba hazug giccs és üres szemfényvesztés volt...
Ezzel a jelenettel éles ellentétben áll a film romantikus befejezése, amikor a kisfiú a repülővel felszáll, ami azt sugallja, hogy a gyerek is ezt az utat fogja folytatni. Mert milyen romantikus is az alkonyatban repülözni... Csakhogy egy esetleges atomháborút már nem puskákkal (A hazafi) vagy repülőkkel és hajókkal (Pearl Harbor) fognak vívni. Semmiféle romantikus színezetet nem lehet adni neki: rövid lesz és mérhetetlen szenvedést fog okozni. Mindezt a következő axiómával lehet szemléletesen érzékeltetni: Ha egy atombombát dobnak rád, nincs szükséged morfiumra vagy ércsíptetőre. És akkor az erőszak és a bosszú értelmetlenségéről sem tudsz már többé elmerengeni...
Minél több ilyen film készül, annál kevesebb az esély a túlélésre, a "sors" csapása egyre elkerülhetetlenebb. De ez nem pusztán külső hatás: ez következmény, amit egy másik tett idézett elő.
Tudomásul kell venni: mindannyian felelősek vagyunk: Te is és én is. Abban például, hogy mit nézel a moziban. Hogy megnézed-e az ilyen filmeket és elfogadod-e a világképüket vagy nem.
Régen láttam a filmet, nem is a kedvencem, csak példaként említettem. A hölgy arca előttem van, de a nevét, bevallom, nem tudom.
Ha viszont csak ennyi kifogásod van, annak nagyon örülök. Remélem, így világos már előtted is, hogy mit magyaráztam hosszasan (és feleslegesen) az egyes filmekről szóló topicokban.
Folytatom "tartalmas" filmelemzéseim sorát, igaz, nem az ígért A sors a filmvásznon cíművel, de azt majd legközelebb.
A NŐIES ÉS A FÉRFIAS ÉRTÉKEK A FILMVÁSZNON (a Lara Croft: Tomb Raider című film példáján keresztül)
A téma konkrét tárgyául nem azért választottam ezt a filmet, mert most láttam, hanem inkább azért, mert ez a film jól tükrözi a modern társadalom néhány különös paradoxát:
1. a tudomány fejlődése ellenére az emberek gondolkodása és tudása alapjában véve még elég kezdetleges szinten van
2. béke van, mégis állandóan háború dúl
3. a nők a férfiakkal de iure (azaz jogilag) egyenlőek, de facto (azaz ténylegesen) viszont nem
1.
A számítógépes játék alapján készült film alaptörténetéhez az a modern hiedelem szolgáltatott alapot, miszerint az ősi kultúrák, az ősi vallások rendkívül magasrendű kultúrával rendelkeztek, így különleges, isteni eredetű ismeretekkel valamint technikai ismeretekkel. Ha az ember nem látja a jövőt, a jelen pedig bizonytalan, csak a múlt marad. Holott a múlt és a jelen _megfelelő tényeiből_ következtetni lehet a jövőre. A történet másik problémája, hogy az ősi keleti kultúrákat alapvetően erőszakosnak mutatja be, holott ez nem igaz. Nem szabadna másokra vetíteni saját kultúránkat, inkább meg kell érteni, hátha tudunk belőle valamit hasznosítani. Ehhez persze velünk egyenrangúnak kell elfogadni.
2.
Az egyenrangúság pedig ma még nehezen megy az embereknek, legyen szó a kultúrákról, vagy éppen a férfiról és a nőről. Erre a filmre is jellemző az alapvetően hamis fekete-fehér világkép. A Star Wars topicban nem akarták megérteni az emberek, hogy nem a filmet találtam rossznak, hanem a mögötte meghúzódó szemléletet, miszerint vannak a feketék és a fehérek, és a fehérek legyőzik a feketéket. Tisztán "fekete" (értsd: nagyon-nagyon és csakis rossz) ember nem létezik, mint ahogy tisztán jó sem. Ideje lenne végre változtatni, az ellenségkeresés helyett az összefogásra koncentrálni. Ez a túlélésünk kulcsa: nem elég a mára békés egymás mellett élésre változott helyzetet fenntartani, össze kell fogni. Ehhez természetesen meg kell változnia az emberek szemléletének, gondolkodásának, amíg viszont csak ilyen filmeket néznek, _láthatnak_, ez nem igazán fog megtörténni.
3.
A folyamatos dúló háború mögött a férfi szemlélete húzódik meg. A hagyományos női szerephez nem kapcsolódik az agresszió, sokkal inkább a kommunikáció, a problémák békés megoldása. Lara Croft a testi felépítését tekintve hangsúlyozottan nőies, ugyanakkor szemléletét, magatartását tekintve viszont rendkívül férfias hölgy, aki modern amazonként küzd ellenségeivel - mindkét kezében egy-egy pisztollyal. Az átlagfilmek nőszereplői két hamis sztereotípiába sorolhatók: vagy naív, buta és függő lények (Elfújta a szél: Audrey Hepburn, Van, aki forrón szereti: Marilyn Monroe) vagy - újabban - kemény, racionális, önérvényesítő _férfias_ teremtések (Elemi ösztön: Sharon Stone, Alien: Sigourney Weaver, G.I. Jane: Demi Moore, vagy az éppen aktuális Lara Croft: Angelina Jolie). A nő tehát valójában nem nőiesen viselkedik, hanem férfiasan, ezzel pedig a férfias értékek "elsőbbségét" erősíti meg. Lara szerepe úgy lett megírva, hogy érzelmileg függő helyzetben van apjától és a barátjától. Miután képes visszafordítani az időt, apjával találkozik és megmenti barátját. "Olyan egyedül érzem magam"- ez a mondat egy igazi akcióhős (pl. Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, Steven Seagal) szájából soha nem hangozna el, hiszen éppen tudatosan vállalt magányuk, környezük fölé emelkedő értékrendjük teszi őket "fenségessé"!
A férfias értékek nemcsak a filmvásznon vannak előtérben, hanem a társadalomban is. A nőies értékeket tükröző intézményrendszerek, mint az egészségügy vagy az oktatás szerte a világon válságban vannak, míg a legnagyobb közvetlen profitot hajtó iparágak férfiak irányítása alatt állnak. Ha a nő érvényesülni akar, el kell fogadni a férfiak értékrendjét. A modern társadalom szakmát tanulni évekig, évtizedekig kell, gyereknevelésre viszont nem készítik fel a szülőket. Emögött is a férfiak világlátása áll. Amilyen értékeket a filmvásznon láthatunk, az van a társadalomban is. Amíg viszont csak azt látjuk, a társadalom gondolkodása sem változhat meg. Pedig változtatni kell, mert az emberiség a szakadék szélén áll, ezt mindenki tudja. De nem azt kell találgatni, hogy milyen katasztrófa fog bekövetkezni, hanem hogy hogyan lehetne elkerülni azt.
A férfi harcos természete, rangsorra és dominancia-küzdelmekre beállított gondolkodása tönkreteszi a világot. Küzd a végsőkig, a jelenből megsejthető jövő egyre inkább romokban hever, és mégsem hajlandó észrevenni: a harc már saját rovására megy, saját magát és a környezetét teszi tönkre. Nem veszi észre: a pusztítás veszteség, nem diadal. Ha valaki veszít, mindenki veszít. A férfi nem hős, aki megmenti a Földet (Armageddon, Függetlenség Napja), hanem barbár gyilkos, aki esztelen gőggel, a teremtés koronájának tartva magát taszítja végső romlásba az emberi együttélés színterét, és sodorja egyre közelebb a végső tragédia felé (Gyűlölet). De félreértés ne essék: nem a férfit kell kiiktatni vagy megváltoztatni, hanem engedni kellene a nőies értékek érvényesülését is. Ez viszont a férfiak belátásán is múlik.
Befejezésül: A játék és a film összevetése
A játék hangulatát, az ottani beállításokat ez a film nem igazán adta vissza, a rendező szerintem tizedannyit nem játszott ezzel a játékkal, mint én. A látványos részeket gyors vágással, az apró részleteket és nem a teljes jelenetet mutató képsorokkal próbálták hihetővé tenni, pedig ezen könnyű átlátni, továbbá a látványt a gyorsaság és a részlet miatt nehéz volt felfogni, értelmezni, nagyon zavaró volt szerintem. Járművet - a motort kivéve - "Lara" nem használt, mint ahogy két pisztolyán és az Uzi-n kívül sem volt más fegyvere a filmben, ellentétben a játékkal, ahol nagyon sok fegyver és közlekedési eszköz szerepelt. A filmben humor nem volt, egyébként is nyomott volt a hangulat a sok erőszakos jelenet miatt - egyetlen jelenetet kivéve, amikor Angelina légtornász mutatványokat mutat be. A játékban sokkal jobb zenék is voltak, mindenesetre a légtornász-jelenet alatt jó volt hallani Bach: G-moll hegedűversenyének csodálatosan szép második (lassú) tételét. Én Bach hegedűversenyein keresztül szerettem meg a komolyzenét, mindenkinek ajánlom, hogy hallgasson meg néhányat közülük rászánva egy kis időt (esetleg úgy, hogy kihagy egy-két éppen aktuális, a Tomb Raiderhez hasonló tucatfilmet a moziban).
A film értékelése: 2 /10
Gondoltam, alkotok néhány tartalmas írást vagy annak vázlatát, ne csak arról szóljon a topic, hogy mások szeményeskednek velem kapcsolatban vagy én a tucatfilmeket lepontozgatom. Nem klasszikus esztétikai elemzésekről van szó, a lényeget próbálom inkább megragadni röviden. Szeretném, ha értelmes, érdemi vita alakulna ki az írásokkal kapcsolatban. Az Amerikai szépség topicban merült fel bennem az ötlet, hogy lehetne írni a propagandafilmekről, így most először erről a témáról írok. Kizárólag az amerikai típusú fogyasztói társadalomhoz kapcsolódó, általam tipikusnak tekintett amerikai filmekről lesz szó, amelyek a közelmúltban láthatóak voltak a mozikban. Az elméleti rész után konkrét filmeket elemzek.
Külön kiemelem, hogy aki ezekből az írásokból idéz, kérem, jelölje meg pontosan a forrást vagy ha közölni szeretné valahol, kérje írásos engedélyemet.
PROPAGANDAFILMEK
A propaganda: egy fennálló társadalmi-politikai-gazdasági rendszer és az azt működtető és előnyeit élvező hatalmi elit elfogadását, elismertsége fokozását, a rendszer és a hatalom fenntartását tömegkommunikációs eszközökkel társadalmi szinten elérni kívánó alkotás.
A definíció elemei:
- fennálló társ- pol.- gazdasági rendszer - a propaganda mindig az uralmon lévők eszköze, a szavazások előtti pártcsatározások, reklámok a választási kampány részét képezik, de nem minősülnek propagandának
- rendszer és hatalmi elit - a propaganda nem pusztán a rendszerről szól, hanem az azt fenntartó elitről is - a hatalom szempontjából független az, hogy ténylegesen ki valósítja meg azt - a propaganda mindig a hatalmi elit eszköze, akiknek valamilyen szempontból előnye származik abból, hogy a rendszer élén állnak, tehát részben személyes érdekükben is áll a rendszer fenntartása
- rendszer és elit elfogadását, fenntartását és elismertsége fokozását- a propaganda három funkciója: legitimál, konzervál és népszerűséget növel. Minden társadalmi rendszer igyekszik magát elfogadtatni, legyen szó diktatúráról vagy demokráciáról. Diktatúra esetén természetesen erőteljesebb eszközöket kell alkalmazni, hiszen az a rendszer csak a hatalmon lévő elitnek nyújt általában valóban előnyöket.
A következő kérdésekre ad(hat)ja meg a választ a propaganda:
- hogyan jött létre a rendszer, miért és hogyan lett ő a rendszerben a hatalom birtokosa?
- miért áll fenn jelenleg is a korábbi helyzet, miért birtokolja továbbra is ő a hatalmat?
- miért érdemes a továbbiakban is fenntartani ezt az állapotot?
- tömegkommunikációs eszközökkel - sajtó, tv, mozi, Internet, stb. - a fennálló rendszer személyes jellegű vagy kisebb csoportokat célzó, szóban történő népszerűsítése agitáció
- társadalmi szintű - nem egy adott közösséget, csoportot, hanem tömeget céloz - ezért van szükség tömegkommunikációs eszközökre is hozzá
- alkotás - jellemzően képzőművészeti alkotás, szobor, film, stb.
Ez a meghatározás jóval szűkebb, mint amit a Magyar Értelmező Kéziszótár mond a propagandáról ("vmely eszme, elmélet terjesztése, hirdetése"), de szerintem az én definícióm közelebb áll a valósághoz.
A továbbiakban a filmekről lesz szó.
A propagandafilmeknek két fajtáját különböztetem meg:
- közvetlen - a fennálló rendszert nyíltan dicsőíti - nyíltan azt állítja, hogy a fennálló rendszer jó, és benne az uralkodó elit a legalkalmasabb a hatalom birtoklására - általában a diktatúrákra jellemző (pl. Leni Riefenstahl), de ide sorolható az amerikai sikerfilmeket rendező Roland Emmerich néhány filmje is (A hazafi, Függetlenség Napja) vagy Wolfgang Petersen: Az elnök különgépe című alkotása. (Érdemes felfigyelni rá: mindegyik rendező német!)
- közvetett - átvitt értelemben, indirekt módon, a film lényegét, mondanivalóját tekintve a fennálló rendszert propagálja úgy, hogy felkínál egy olyan alternatívát, amely a fennálló rendszert elutasítja, majd ezt negatív példaként beállítva végső soron azt sugallja, hogy a fennálló rendszernek nincs megfelelő alternatívája (helyesen: az adott filmben nincs alternatívája), ezért az a lehető legjobb társadalmi rendszer.
Ami figyelemreméltó, az a közvetett propaganda. Két filmben, az Amerikai Szépség és a Harcosok Klubja filmekben szereplő lázadók magatartását elemezném most röviden, pontosabban azt, hogyan nyilvánul meg a rendszer melletti propagálás a lázadásban.
Mindkét lázadó ki akar lépni a rendszerből, egyik sem tartja magára nézve kötelezőnek a társadalom szabályait. A lázadás az egyik esetben ösztönös (az emberek elpuhultak, nem élnek valódi életet - Tyler a Harcosok Klubjában), míg a másik film esetén értelmi eredetű (meg akarja szüntetni a hazugságot - Lester az Amerikai Szépségben).
A Harcosok Klubjának szereplői egy tudathasadásos, skizofrén helyzet játékosai, egy egyenes két végpontját alkotják. A film egyik főszereplője egy szappanügynök, egy hétköznapi polgár, akinek életét betölti a fogyasztói javak gyűjtése. Egyik nap azonban találkozik és összebarátkozik egy lázadóval, és ettől kezdve teljesen megváltozik az élete. (Tyler értelmezhető úgy, mint az átlagpolgár főhős valóságosan kivetített, megjelenített alteregója, akiben van - legalábbis látszatra - egyéniség, férfiasság, küzdeni akarás).
Tyler spártai életmódra tér át, vagyis a fogyasztói társadalom hedonizmusával szemben éppen ellentétes magatartást vesz fel, az aszkézist. Lemond a "földi jólétről", az IKEA-kínálta kispolgári, kiüresedett életformáról és egy lerobbant, elhagyott házba költözik. Minden idejét verekedésre, valamint a Harcosok Klubjának, egy titkos földalatti mozgalomnak a megszervezésére fordítja. Gyereke, családja nincs, csak egy barátnője, akivel kapcsolata nem éppen kiegyensúlyozott. Durva, erőszakos magatartása hősies férfias bátorságnak van beállítva.
Lester, a középkorú, kertvárosban élő átlagpolgár durván beszól főnökének, majd otthagyja jólfizető állását a reklámiparban ( később egy gyorsétterembe megy dolgozni), feleségének pedig arcába vágja kapcsolatuk ürességét, értelmetlenségét. Piros sportkocsit vesz magának, egész nap kondizik, füves cigit szív - autóvezetés közben is, valamint megtetszik neki lányának tizenéves, szőke barátnője. Vagyis nem csinál mást, mint a fogyasztói társadalom "alapértékeit" (szőke lány, piros sportkocsi, fű mint a szabadság jelképe) elfogadja, csakhogy ezek fiatalos értékek, ő viszont már felnőtt ember, és így tettével kilép a társadalomból, felrúgja a társadalmi konvenciókat. Az egész élete és családja is széthullik, de ő őszinteségét és saját érdekeit többre tartja ennél - legalábbis kezdetben.
A két lázadó sorsa eltérően alakul, ám mindkettőé végzetes.
Tyler destruktívvá válik, a félkatonai, illegitim szervezetté alakuló "klub" különféle romboló akciókat, robbantásokat hajt végre, majd Tyler végül önmagát is felrobbantja egy akció során, ezzel végső soron saját életének értelmetlenségével, a mások ellen irányuló céltalan lázadással számol le. Az öngyilkosság a fenntarthatlan helyzet végpontját jelenti, egyfajta csődhelyzetre adott reakció. Hibáztam? Inkább meghalok, és nem vállalom a felelősséget semmiért. Fel akarta rázni az embereket kispolgári "Csipkerózsika-álmukból", megpróbálta megszabadítani őket a konvencióktól, a hazugságoktól, kirángatni őket a fogyasztói társadalom mindent és mindenkit uniformizáló mocsarából, de végül ugyanúgy vesztett, ahogy Ibsen Vadkacsájában is tragikus volt az Ekdal család életére Gregers Werle beavatkozása (sajnos, hogy ez az írók véleménye - szerintem ez történhetne másképp is, persze ahhoz egy másik szituáció kell, más szemlélettel).
Lester a film végén rájön a család fontosságára (rámosolyog a családot ábrázoló fényképre, továbbá letesz a fiatal lánnyal való közösülés realizálásáról is): minden bizonnyal kibékülne a családjával, és minden maradna a régiben, de akkor már késő, a folyamatokat nem lehet leállítani. A lázadás elnyeri büntetését: az elit konformizmust hirdető logikája miatt Lesternek halállal kell lakolnia nonkonformizmusáért, a rendszerbe való be nem illeszkedéséért. "Hollywood" tehát kivégzi a lázadót.
Néhány érdekes végkövetkeztetés:
- mindkét film esetén a hatalom által intézményesített, ellenőrzött mederbe terelt lázadásról van szó: maga a hatalom teremt lázadókat, hogy aztán leverje őket
- szerepet sugall, mintát kínál: aki lázad, az csak a kirakatot törheti és agresszív lehet (lásd éppen most: Genova, Athén) vagy éppen lázadása a rendszer alapértékeit szentesíti (holott ez teljesen abszurd: úgy lázadok, hogy elfogadom azt, ami ellen lázadok)
- a filmek nézői azt gondolhatják: nem túl jó a rendszer (hazug, kispolgári), de nincs jobb nála
- mindkét film végső sugallata: ne változtass, minden jó úgy, ahogy van. A változás csak káoszba torkollhat.
A hatalom pedig ezzel elérte célját. A lényeg: nem kell változtatni. Mi mást is mondana az, aki a rendszer előnyeit élvezi, és ha a sok manipulált "hülye" ezt elhiszi, akkor a jövőben sem lehet gond. Néhányan meggazdagodnak, a többi meg fogja be a száját (konformista), vagy törje be a kirakatot (nonkonformista)! Merthát más út nem is létezik, csak a végletek, nem igaz? Vagy a multik, vagy a kommunisták... Nincs harmadik út... Legalábbis a jelenlegi elit szerint... De ők nem is akarnak másra gondolni.
Genovában a globalizáció ellenes tüntetésen százezren voltak. Ez számomra azt mutatja, hogy propaganda ide vagy oda, az embereket nem lehet a végtelenségig hülyének nézni...
Csak a rendező miatt néztem meg a Bíbor folyókat, elképesztő egy ostobaság az egész. A film technikailag rendben van, de a rengeteg sokkoló hatású kép és az értelmetlen mondanivaló nagyon lerontotta. Ráadásul nincs az a hülye szülész, aki az ikreket elválasztja, hisz akkor kiderül minden, ahogy ki is derült, úgyhogy az egész sztori már alapjában hibás. Nincs más, csak verekedés, öldöklés, sötét indulatok és bosszú mindenhol, kicsinyes emberi érzelmek, hibás jellemek. A Gyűlölet után ilyet művelni... Mintha Michelangelo széklábat faragna... Minek egyáltalán ilyen filmeket készíteni? Bemegyek a moziba, és rosszul érzem magam, telenyomják az agyam borzalmas képekkel. Kinek hiányzik ez? Mostanában kerülöm a véres filmeket, inkább vígjátékokat nézek. Láttam a Csokoládét és a Beépített szépséget is, kedves filmek voltak, a mondanivaló persze itt is elmaradt. Engem zavar az üresség.
Bíbor folyók 2/10 (két pont a tájért, és a kameramozgásért jár)
Csokoládé 3/10
Beépített szépség 2/10
"Az jutott eszembe, hogy akinek titkai vannak, az saját életét is csak részben élheti meg.
Másokkal is csak részletet közöl, de ezzel saját életét is behatárolja. A titok számára beteljesülés, valójában csak részlet."
Most a filmtől elvonatkoztatva (merthogy azt nem láttam). Megfogott, amit írtál, ezen még soha nem gondolkodtam el. De nagy igazság van benne.
Megnéztem az új Wong Kar-Waj filmet (Szerelemre hangolva). (Egyik kedvenc filmem a Gyűlölet, a Kifulladásig és az Aliens mellett a Csungking expressz.) A Puskinban idős nénik is voltak a nézőtéren, elég meglepő volt. Ők még szerelemre vannak hangolva, ismerik a Te és az adni szót, a mai generációt viszont csak önzésre és erőszakra kondicionálják. A kulcsszavak ma: én és követelni. Aki nem vak, látja, hogy ez a biztos pusztulás felé visz. Leépül, elzüllik az ember, a világ, miközben fejlődésről beszélnek.
A filmekről mostantól csak benyomásokat írok, ahogy a klipekről is (Elemezzünk videoklippeket!!!- topic), de ezek nem a filmhez fűződő érzések, mint pl. kockasfulunyul kolléga esetén a MOZI-Mit láttál a héten? topicban, inkább gondolat-morzsák. Ennyi időm van. Többet majd a könyvemből meg lehet tudni.
A filmről: végre valami újdonság. Annyira elegem van már a sok kommersz butaságból, nem akarom mindig ugyanazt megnézni. Néha töri meg a sort egy-egy Gladiátor-jellegű alkotás. Bár ez lenne az általános, mert nem vagyok ellensége a (tömeg)kultúrának, ahogy azt esetleg a "lelkiszegény" Star Wars-topic óta sokan gondolhatják, csak a butaságot utasítom el és az emberek butítását, nem az embert. Tudom, ez nem volt mindig érezhető, ezért született ez a topic is.
A film témája: a titok. Az jutott eszembe, hogy akinek titkai vannak, az saját életét is csak részben élheti meg. Másokkal is csak részletet közöl, de ezzel saját életét is behatárolja. A titok számára beteljesülés, valójában csak részlet. Ezt fejezték ki számomra a kamerabeállítások is. A beállítások minimalizmusa a Florida, a paradicsomot juttatta eszembe, de itt a képek sokkal jobban meg voltak komponálva. Mozgóképek helyett a képek inkább ikonok voltak. De mélysége volt ezeknek a képeknek, előzmény volt mögöttük.
A lényeg az őszinteség lenne, nem a taktikázás. Ez volt a Magnólia üzenete is: legyél őszinte. A ("művész")filmek nem arról szólnak, hogyan verjük át a másikat (pl. legutóbb a moziban a Blöffben láttam ezt, de ez az általános a kommersz filmekben, szappanoperákban), sőt inkább bemutatják, hogyan teszi tönkre a játszmázás az emberi kapcsolatokat. Játszmák helyett: őszinteség. Magunkkal és másokkal szemben. Illúziók helyett: valóság. Magunk és a világ irányában.
Még valami: A szereplők és a zene is különleges volt a filmben. A filmek végén általában egyből felállok, de itt végighallgattam a zenét.
Sajnos ritkán tudok itt lenni, éppen azért, mert gőzerővel dolgozom a könyvemen. Azt hittem, másfél év alatt kész lesz, de majdnem három lett belőle. :)
Az eredmény viszont még engem is lenyűgöz. Nyárra talán kész, és ősszel már olvasható lesz.
Clea:
"a mai háborúk szinte semennyire sem függenek össze..."
Ez igaz, de ez a sok agresszív minta bármikor aktiválódhat, sőt a gazdaságban is sok az agresszó. A monopolhelyzet teremtése is agresszió, ha az erősebb kiszorítja a gyengébbet, bár nem öli meg fizikailag, mégis a hatás ugyanaz.
"az agresszió az életbenmaradáshoz feltétlenül szükséges."
Nem tagadom. Az agresszív hajlamot azonban szocializálni kell.
Szia Clea, szeretem Horuszt, csak összehoz itt régi ismerősöket, és ez jó! :-))
Közben persze rájöttem, hogy mi is ennek a topiknak a célja, de Ő megint csak beetetett minket, hogy majd ír és megvilágosít minket, aztán eltűnt. Viszont legalább találkoztunk :-))
Szia bokor, rég láttalak :-)
De meg kell védenem Horuszt, a topic ezért jött létre: Rsüni (0):
"Na te nagyon okos Horusz ide irogathatsz kedvedre. Még jó nagy baromságokat is."
Horusz, már elég régen olvastam a Lorenz könyvet, de nekem úgy rémlik, az agresszió az életbenmaradáshoz feltétlenül szükséges.
"A háború akkor elkerülhetetlen, ha az emberek állandóan csak hibás konfliktuskezeléssel szembesülnek a moziban, tévében, stb."
Kérem, kicsit átgondoltabban érveljünk - amíg nem volt mozi meg TV, háború sem, vagy hogy is van ez?
Szerintem a mai háborúk szinte semennyire sem függenek össze a moziba járó, tévét néző (ilyen módon manipulált, ha úgy tetszik) tömegek hibás konfliktuskezelésével. Sokkal inkább üzlet.
szija hórusz,
nekem lenn egy kérdésem, kicsit személyes, de biztos megbocsátod, mert nagylelkű vagy és nagyvonalú, szóval csak azt szeretném tudni, hogy szegedi vagy?
tudom hogy bizarr a kérdés, nézd el nekem, beteg, aberrált, hiperszenzitív paranoiás vagyok és néha kitör belőlem az elemi erejű gonoszság,
válaszodat előre is köszönöm, őszinte híved.
"tömeg heves káromkodások közepette egymás püfölésébe kezdett"
Azért az agresszió hatása nem ilyen nyilvánvaló és közvetlen.
"ez így volt az őskorban"
Akkor úgy volt, de azóta eltelt néhány ezer év, és az átlagember nem sokat változott. Ezzel szemben a technika igen. Ez azért csak-csak probléma, nem?
"ösztönös és spontán"
Az emberi késztetések hajlamok, amiket lehet alakítani neveléssel. De nem kiírtani kell az agressziót, hanem kívánatos irányba terelni.
"szvsz érdemes szétválasztani"
Hát igen, csak a Gladiátor és a Blöff nem ugyanaz a kategória - gondolati mélységben sem.
Még egy apróság:
LORENZ, Konrad - természettudós
LORENTZ, Hendrik Antoon - fizikus (a róla elnevezett erő hat a mágneses mezőben mozgó elektromos töltéshordozóra vagy folyó áramra)
Szia, drága Devil, honnan tudtam vajon, hogy benézek ide, és te itt leszel?? :-))
Amúgy én nem vitatkozom Horusszal, főleg nem lelkesen, főleg, mert magától nem jött rá eddigi pályafutásunk alatt, hogy miért írom, hogy mi nem állunk ugynazon az oldalon, meg mert aszongya, hogy érveket írjak, és én ettől olyan, de olyan agresszív leszek, nem sikerül elfojtanom a genetikailag kódolt agressziómat, meg mert aszongya, hogy a háborúk azért elkerülhetetlenek, mert az ember hibás konfliktuskezeléssel találkozik a tévében meg a moziban, persze, amint ez így volt az őskorban, meg az ókorban, meg a középkorban, vagy megint rosszul tudok valamit, és vagy akkor nem voltak háborúk, vagy a tévét bámulták és moziba jártak...
Neked azért örülök (amúgy nekem is tetszett mind a két említett film, a Blöff kicsit jobban, főleg, mert a moziból kijövő tömeg heves káromkodások közepette egymás püfölésébe kezdett, gondolom, ez a film hatása lehetett, a Gladiátortól többször megdobtam a hátast, de az elemi ösztönök - ld. Russel Crowe zeneileg megtámogatva - működtek :-))
Nem azt írja, hogy a háborúk elkerülhetetlenek, hanem ha az ember agresszív hajlamait nem megfelelően kezelik, akkor ez könnyen háborúba torkolhat. Abban a kérdésben pedig, hogy az agresszió genetikailag determinált (ahogy írja ösztönös és spontán) én Lorentznek hiszek, mert nem láttam még olyan embert akiben nincs agresszió, legfeljebb jól elfojtja/letagadja.
Az erőszakos filmeknél meg szvsz érdemes szétválasztani a harmadosztályú hálivúdi mocskot (Lorenzó Lamasz meg társai) és ahol az erőszaknak a történet/jellemek felépítse szempontjából funkciója van. (Pl. Gladiátor, Fight Club, Blöff)
Olvastam a Lorenz könyvet, úttörő munka, kétségtelen, de súlyos tévedés is van benne, ugyanis a szerző szerint az agresszió genetikailag determinált, vagyis ennek értelmében a háborúk elkerülhetetlenek. A háború akkor elkerülhetetlen, ha az emberek állandóan csak hibás konfliktuskezeléssel szembesülnek a moziban, tévében, stb.
Nem akarok itt veled ismét filmekről vitatkozni, nekem mindkettő említett tetszett, bár egyik sem 10-es.
Viszont nemrég olvastam egy könyvet, amit érdemes lenne elolvasnod: Konrad Lorentz - Agresszió.
Szia Bokor,
látom ismét lelkesen vitázol Horusszal. :-)))
00:00:01 - Egy másodpercet késtél. Szerintem próbálkozz ma éjszaka is. :)
"mi ellentétes oldalon állunk"
Akkor mondd el, kérlek, hol állsz Te és hol állok én. De valódi érveket írjál, mert különben vég nélkül mehet a vita, mint az AB topicban Boribonnal. És jó lenne, ha nem automatikusan elutasítanátok az érveimet.
"Nekem ugyanis ebből az elvetélt idealizmusodból van elegem"
Én is pontosan tudom, hogy milyen az a "hűdecivilizált ember". De optimista (nem idealista!) vagyok az emberek és a társadalmi intézmények javíthatósága tekintetében. Épp ma olvastam egy csodás könyvet, ajánlom figyelmedbe:
Satir, Virginia: A család együttélésének művészete. Coincidencia, 1999.
Már a címe is olyan szép, nem?
"az irónia felismerése annyira távol áll tőled"
A filmek esetén minták átadásáról is szó van, ne felejtsd el!
"a kibuggyanó beleknél csukd be a szemedet szorosan!!!"
Éppenhogy az is irónia volt... Erőszak és vér kell: nesze nektek!
Kedves Horusz, először is felhívnám a figyelmedet, hogy ez a topik nem azért jött létre anno, hogy te írkálj bele mindenféléket, hanem hogy azok az emberek, akiket felbosszantottál itt-ott, kiírhassák magukból a dühüket...
Szóval, én most arról szeretnék itt nyilatkozni, amit az erőszakról írtál odaát.
Írod: "az erőszak elsősorban az állatokra jellemző..." és "az öldöklést pedig ne azonosítsuk az evéssel-ivással..." Most akkor én tudom rosszul, vagy az állatok nem azért ölnek, mert enni szeretnének? Figyelj, ha egyetlen állatot mondasz, aki csak úgy, az élvezet kedvéért erőszakos, mint ahogyan a hűdecivilizált ember az, akkor megkövetlek. Nekem ugyanis ebből az elvetélt idealizmusodból van elegem, meg abból, hogy az irónia felismerése annyira távol áll tőled... Szóval, nézzed sokat a Gladiátort, de azért a csatajelenetnél, meg a kibuggyanó beleknél csukd be a szemedet szorosan!!!
Tudom, tudom, korábban azt írtam, hogy nem jövök ide többet, de nem vagyok merev gondolkodású, úgyhogy ezentúl ide irogatom majd a filmelemzéseimet. Ez a topic eredetileg azért jött létre, mert néhány embert dühített, hogy szidom kedvenc filmjét, a Star Wars-t (lásd Star Wars-Amerikai lelkiszegénység), de akkor még nem volt túl finom a stílusom, azóta már én is visszafogottabb, bölcsebb vagyok. Véleményem, világképem szilánkjai megismerhetők még a Harcosok Klubja (FC) és az Amerikai Szépség (AB) topicokból is. Aki beszélgetni akar velem, kérdése van, bátran írjon. De ez itt nem a Cinema meg a többi kommersz lap, úgyhogy túl sok 100 százalékra a sikerfilmeknél nem számítsatok! :)
Blöff
Ez a széria (amibe tartozik pl. A ravasz, az agy..., stb.) végeredményben egy fiataloknak szóló szappanopera: kusza történet, mindenki átver mindenkit, ez az alap, de pörgős a ritmus, gyors a zene. Egyébként semmi különbség. Előítéletek, sablonok, értelmetlenség. Persze nem voltak cselédek, de voltak cigányok, nem voltak gazdagok, de voltak zsidók, nem voltak rossz, csak az orosz maffiózó, nem volt jó, csak a kutya.Tényleg, ha belegondolok, a kutya volt az egyetlen pozitív szereplő a filmben. Úgyhogy ott vagyunk, ahol a part szakad...
Mivel az erőszakos filmekre (kivéve pl. Gladiátor) két pontnál többet nem adok: 2/10
Király, most épp fel akarja éleszteni a Harcosok klubja topicot, VadalmaX-t gyorsan ki is készítette. Nehezen látja be, hogy mindenki úgy érzi elmondta erről a témáról a véleményét (bár az lehet hogy az Ő érveinek súlyától messze elmaradva ;-) és nem akar erről senki vitatkozni.
