>Mi történik, ha egy atomerőműnél pattan ki egy erős földrengés?
akkor erre a valasz meg is van.
az 1999-es sajnalatos esemenyek nagy meretben ismetlodnek, ui. neutronsugar tort ki az egyik japani reaktorbol Neutron beam observed 13 times at crippled Fukushima nuke plant
Pakson még nem cseréltek gozfejlesztot, de most számolgatják, hogy szükség lesz-e rá leállásig. (Pláne ha sikerül Paks élettartamát is meghosszabitani.) A hocseréloben történo lerekódásnak nem elsosorban a biztonság szempontjából van jelentosége, hanem egyszeruen csökken a hocserélobol kiveheto teljesitmény, egyre több csövet ledugóznak (repedések miatt is) igy ki kell cserélni. Régebben a hocserélot nem lehetett cserélni, gyakorlatilag ez határozta meg az élettartamot. Azóta ez változott. VVER-440-ben a finnek már hajtottak végre hocserélo cserét. Most már a tartály élettartama mérvadó, ami kb. 50-60 év. Csak ezt el kell fogadtatni a hatóságokkal is. De pénz beszél...
A földrengésrol:
A szovjetek (továbbiakban: ruszkik) nem méretezték földrengésre a VVER-eket. De nyomásra, törésállóságra sokkal jobban túlméretezték, mint nyugati nyomottvizes kortársaikat. Ezért tudnak kiváló biztonságúak lenni a VVER-ek, ha az elektronikát megbizhatóbb magyar, Siemens stb... technológiával cserélik fel. Lásd http://www.npp.hu/magyar/helyunk.html, ahol az összes ilyen blokk: a Paksiak, és a Finn Loviisa 1-2 benne van az elso 25-ben. (A teljesitménytényezo szorosan összefügg a biztonsággal: aki mindig leáll, annak nem lehet ilyen jó.)
Visszatérve a földrengésre: lehet, hogy nehány dolgot ki is cseréltek, de legjobb tudásom szerint elsosorban számitásokat végeztek, hogy vajon földrengésálló-e Paks. Igy tehát papiron fejlodött a földrengésállóság. A szakma amikor biztonságról beszél, akkor a számitott biztonságot értik ez alatt. Vagyis amikor a biztonság "javul", amögött lehet, hogy fejlesztés, de lehet, hogy csak pontosabb számitások vannak, ahol kevésbé erosen kellett alkalmazni a WORST-CASE elvet.
További infó földrengésrol: A tajvani atomeromuvek kiállták a földrengést cimmel olvashatsz - sajnos keveset - a http://www.kfki.hu/~hnucsoc/ cimen a lap alján. De ha jól emlékszem jól el lehet linkelni onnan.
Egyébként tetszik a beszélgetésetek. Továbbra is figyelemmel kisérem.
Kedves Bölény!
A BWR-eknél (de a PWR-eknél is) a turbinák a gőzkörben vannak. A BWR-nél ez a primer
kör része, a PWR-nél általában a szekunder köré. A folyadékfázisból oda elvileg csak olyan szennyezők mennek át, amik átdesztillálnak vagy átsodródnak a gőzzel, de pl. a vascsoport fémeit tartalmazó vegyületek, oxidok, hidroxidok, stb. és a lehordott egyéb törmelék kevéssé. Az utóbbi anyagok a reaktortér alján gyűlnek össze, ahonnan el lehet távolítani az üledéket. (A másik hely, ahol sok üledék gyűlhet össze, az a kondenzátor.) A hőcserélőben azonban kis keresztmetszetű csövek is vannak, amelyek tényleg könnyen eltömődnek, a hatásfok csökkenésén túl balesetveszélyt is okozva. Pakson a reaktorok működését ez többek között azért sem veszélyezteti, mert - tudomásom szerint - az elmúlt időszakban kicserélték a hőcserélő-rendszerek elemeit, és néhány további változtatást is végeztek. (Szerintem Te ezt nálam sokkal jobban tudod, hiszen doktorit írtál a témából.)
Üdvözlettel,
K.
Földrengés: mintha a közelmúltban olvastam volna, hogy Pakson is földrengésálóbbá tették a reaktorokat (vajon hogyan?). Nem akarok hazudni, de úgy rémlik, hogy most már 8-as erősségű földrengést is ki kell bírniuk (ne próbáljuk ki...).
"A hőcserélők korróziója és a korróziós termékek bennük bekövetkező lerakódása az egyik legnagyobb probléma bizonyos típusú reaktoroknál. (Tudomásom szerint Pakson is sok gond van ezzel."
Aha, témánál vagyunk! Tavaly volt szerencsém megírni egy Ph.D. disszertációt, aminek közel fele foglalkozott ezzel a témakörrel (100mAg és 60Co megkötődése). Az én tudomásom szerint is Pakson egyre többet szívnak emiatt, de asszem a reaktor biztonságos üzemeltetését azért még nem fenyegeti veszély.
Viszont éppen ez az oka, hogy rákérdeztem a BWR-ekre. Pakson a szutyok a primerkörben marad, mondjuk lerakódik a gőzfejlesztőben, a főkeringető szivattyúban stb., ami nem öröm a háznál, de talán még mindig jobb, mint ha a turbinába kerülne be. Ezt hogy küszöbölik ki a BWR-eknél?
Legofiu, köszi a magyarázatot, a teljesítmény-sűrűség nem jutott volna eszembe, ha 1x103 évig élek is.
Kedves Valentine!
Sajnos, nincsenek megbízható információim arról, hogy milyen erősségű földrengést
visel el egy reaktor komolyabb következmények nélkül.
Japánban igyekeztek olyan helyszíneket kiválasztani, amelyek az ismert törésvonalaktól
távol vannak, tehát az erős földrengés valószínűsége kicsi. Mivel a reaktorok alapozása
általában rendkívül erős, ezért a kisebb földrengések nem okozhatnak számottevő
problémát. (Remélem, a gyakorlat nem fogja ezt megcáfolni. Sajnos, pl. a kobei földrengés megmutatta, hogy a törésvonalakról meglevő információk meglehetősen megbízhatatlanok.)
Üdvözlettel,
K.
Kedves Bölény!
Az alább említett okokon kívül talán még azért is, mert bizonyos szempontból egyszerűbb
a szerkezetük. A PWR-ek általában kétkörös rendszerek, ahol a primer kör és a szekunder
kör között a hőátadás hőcserélőkön történik. A BWR-eknél a fejlődő gőzt közvetlenül
a turbinák meghajtására lehet használni, tehát nincs feltétlenül szükség hőcserélőre.
A hőcserélők korróziója és a korróziós termékek bennük bekövetkező lerakódása az egyik legnagyobb probléma bizonyos típusú reaktoroknál. (Tudomásom szerint Pakson is
sok gond van ezzel. A BWR-ek bizonyos kiegészítő rendszerei is némileg egyszerűbbeknek
tűnnek, mint a PWR-eké.)
Üdvözlettel,
K.
félig talán offtopic, de Japán erősen földrengésveszélyes terület. Mi történik, ha egy atomerőműnél pattan ki egy erős földrengés? Mennyit visel el egy reaktor komoly baleset nélkül, és hogy védekeznek az ilyen katasztrófák ellen?
Köszi a sok infot, kezdem érteni, mi történt. Hogy lehet az atomiparban vödröket hasznlni???! Félelmetes.
Mert kisebb nyomas alatt van a tartaly. Igy nagyobb meretut lehet kesziteni belole. Ennek koszonhetoen kisebb teljesitmenysuruseg mellett is nagyobb osszteljesitmeny veheto ki a reaktorbol. (A kis telejsitmenysuruseg a biztonsag szempontjabol kedvezo.)
+ Japan Nuclear Cycle Development Institute's experimental fast breeder reactor "Joyo" (Ehhez állítottak elô fűtôanyagot a baleset bekövetkezésekor.) LMFBR
Majd este ugorj le a Rollerbe...
Hozzászólásod megfelelőnek ítéltem, de lojalitásodat mutatja, hogy elfelejtetted megemlíteni az egyik legjobb linket. Majd a FINE gyűlésen megtárgyaljuk...
Szóval tisztelt érdeklődők!
Magyar nyelven olvashattok a témáról és sok más linket találhattok a Magyar Nukleáris Társaság honlapján. A honlap frappáns címét könnyű megjegyezni: http://www.kfki.hu/~hnucsoc/ . Egyébként, ha már ott jártok érdemes benézni a korábbi hírek, információk menube. Ott évekre visszamenőleg olvashattok a nukleáris ipart érintő különböző eseményekről. Kevésbé jó link: A témával az internetto is foglalkozik érintőlegesen. A fórum címe: Biztonságos-e az atomenergia?
Par adalek, hiteles forrasbol:
- Igen, vodorrel hordtak a cuccot... ezen kiakadtam en is. Egyebkent a (dusitott) uran sugarzasa a hatalmas felezesi ido miatt kicsi.
- Japannak jelenleg 1 szaporito reaktora van, ami honapok ota all. Azok a munkasok honapok ota 3-5%-os dusitasu urannal dolgoztak, amibol az adott ulepito tartalyba 20 kg U-235-tartalom volt engedelyezve (a lancreakciohoz min. 60 kg kell, gyakorlatilag attol is tobb). Van a technologiaban egy ellenorzo fazis, amit elsunnyogtak, es _senki_ nem szolt nekik, hogy aznap 18%-os dusitasu anyaggal fognak dolgozni (amire a kritikus tomeg 4.4 kg U-235 volt... ennek pakoltak be a 4-szereset...).
- A 3 munkas kozul az egyik a halalos dozis (8 Sievert) duplajat kapta meg, nincs sok eselye, a masik ketto se jart sokkal jobban, (ok kb. feleannyit kaptak). Rajtuk kivul kisebb merteku sugarserulest szenvedett el negyvenvalahany ember, kozuluk a statisztika szerint kb. 2 fog emiatt meghalni, de ezt valoszinuleg soha nem tudjuk meg, mert egyeb okok miatt 11-19 fo fog abbol a csapatbol rak miatt meghalni.
- Sajat velemeny: megint az emberek hibaztak, raadasul sorozatosan.
Az azért nem teljesen világos, mi került a tartályba. Az uranil-nitrát 6 molekula kristályvízzel
kristályosodik, 60.2 celsius fokon kristályvizében feloldódik.
Mivel magasabb hőmérsékleten jobban oldódik, ezért hűtéssel vizes oldatából leválasztható.
A baleset nyilván ebben a fázisban történt. Szerintem a cikkben írottakkal ellentétben nem folyékony vegyületről, hanem oldatról volt szó, amit az is alátámasztani látszik, hogy a munkások - a hírek szerint - nem pontosan mért mennyiségű salétromsavban oldották az U3O8-at. Ez persze csak részletkérdés, bár a moderátorközeg szempontjából érdekes
lehet.
Még egy, az eddig elhangzottakhoz képest kevés új információt nyújtó cikk:
Atombaleset Japánban
Ne csináld magad!
Több mint ötven embert ért sugárzás a múlt héten a tokaimurai uránfeldolgozó üzemben, ahol néhány munkás hibájából ellenőrizetlen láncreakció indult be, s emiatt 300 ezer embert érintő korlátozó intézkedéseket kellett foganatosítani. Bár a helyzetet egy napon belül sikerült normalizálni, Japán eddigi történetének legsúlyosabb atombalesete tovább erősíti azokat, akik ellenzik a magenergia felhasználását.
„A legújabb s Japánban eddig a legsúlyosabb atomipari baleset a múlt csütörtökön történt, amikor az erőművi fűtőelemek alapanyagát, a por alakú urán-dioxidot előállító egyik feldolgozóüzemben három munkás minden bizonnyal figyelmetlenségből 16 kilogramm, már részlegesen dúsított uránt tett abba a tárolóba, ahová a szabályok szerint csak 2,4 kilogrammot lett volna szabad.
A Sumimoto Metal Mining Co. tulajdonában lévő JCO Co. által üzemeltetett feldolgozóban egyébként már hosszabb ideje megszegték a kormányzat által kidolgozott előírásokat, s a JCO egyik illetékese elismerte, a gyorsabb munka érdekében a vállalat engedélyezte, hogy a szivattyúk helyett acélvödrökből öntsék az egyik tárolóból a másikba a folyékony uránvegyületet. Koblinger László, az Országos Atomenergia-hivatal főtanácsosa a HVG-nek elmondta, a baleset abban a szakaszban következett be, amikor az előbb gáz halmazállapotúvá tett alapanyagot, az urán-hexafluoridot (UF6) urán-dioxiddá (UO2) alakítják át, s az uránvegyület éppen folyékony állapotban van. A szakértő azt is elmagyarázta, hogy az atomipar számára hasznos, 235-ös izotópszámú urán a természetben található uránércben csak 0,7 százalékos sűrűségben van jelen, míg például a paksihoz hasonló könnyű vizes reaktorok fűtőelemeiben már 3,5 százalékos a 235-ös urán aránya. Más reaktorokban jóval nagyobb is lehet a sűrűség, az atombombákhoz szánt uránt pedig gyakorlatilag százszázalékosra dúsítják fel. A 235-ös urán aránya azért fontos, mert elsősorban ettől függ, hogy az anyag mikor éri el a kritikus tömeget, azt az állapotot, amikor beindul az önfenntartó láncreakció."
Teljes cikk: HVG 99/40. szám, 1999. október 9., 47. oldal
Kagakusha hozzászólásában említi a munkásokat ért dózis nagyságát. A korábbi, Csernobil 13 éve... topic-ban már szó esett a radioaktív sugárzás biológiai hatásáról. Ugyanott csatolás található a ÁNTSZ Sugáregészségügyi decentrum lapjára. Ezen a lapon a Szekszárdon mérhető háttérsugárzás értékét olvashatjuk le napi frissítéssel.
Kedves Kollégák!
A japán lapok szerint az egyik munkás 17 Sv, egy másik 8 Sv, a harmadik 3 Sv dózist
kapott. Azt szokták mondani, hogy 5 Gy-nél a halálozási valószínűség 50%, 5 Gy felett
pedig nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki meghal, mint annak, hogy életben
marad. (17 Sv kb. 17000 évnyi japán term. egyenértékű dózisnak felel meg).
Ha a munkások főleg béta és gamma sugárzást kaptak, ahol a Gy-t és Sv-t összekapcsoló
ún. Q-faktor értéke 1 (alfa sugárzásnál 25), akkor kettejüknek valószínűleg kevés esélye
van a túlélésre, a harmadik esetében több az esély, de a súlyos egészségkárosodás
nagyon valószínű. (Sajnos azt nem lehet tudni, hogyan számolták ki a közölt
egyenértékű dózis adatokat.)
Üdvözlettel,
K.
Tanáltam egy lyó linket, igaz, nem a balesetről, hanem úgy általában az atomreaktorokról. Nem túl rövid, de szaxerű és talán a normál földi halandó számára is érthető. Nézzétek meg a www.uic.com.au címen.
Kedves Hitetlen Tamaska!
Két címet tudok adni, ahol a balesettel kapcsolatos első tudósításokat elolvashatod.
http://www.nuke-energy.com/index.html
http://www.nirs.org/intl/Intlgbbs.htm
(Az általam beírt információk azonban részben "más forrásokból" származnak.)
Óriási a zavar, valójában nincsenek igazán megbízható információk. Pl. éppen olyan
dolgok nincsenek tisztázva, amiről itt Bölény kollégával társalogtunk, hogy a gyártás
végterméke UO2 vagy UO3 lett volna. Az időközben kiderült, hogy az ebben az üzemben
gyártott oxid port egy másikban préselték pelletekké. (A jelentésekben UO2 pellett
végterméket említenek, de valószínűbb, hogy az adott üzemben UO3 por készült. Ez
persze nem olyan lényeges.) Egy japán bizottság éppen most vizsgálódik, de szerintem
ők is csak ködösíteni fognak. Valóban, az USA, Németország és Nagy Britannia letett a gyorsszaporító reaktorok használatáról (főként a plutónium nehéz kezelhetősége, erős radioaktivitása=erős alfa sugárzó, és súlyosan mérgező volta miatt), viszont a japánok
éppen ellenkezőleg döntöttek. (Annak ellenére, hogy pár éve kiszabadult a primer
köri folyékony nátrium hűtőközeg egy ilyen reaktorban, amely azóta is be van zárva.)
A Pu-239 természetesen katonai célokra kiválóan alkalmas, de természetesen energiatermelésre is.
Üdvözlettel,
K.
Kedves Kagakusha
Imponalo a tudasod, ha tudsz kerlek adjal eredeti linkeket.
Egy offtopic kerdes:
Ha jól tudom a gyorstenyesztök elsödleges célja, hogy U238 -bol 239 rendszámu plutoniumot állitsanak elö, ami tulajdonságaiban leginkább az U235 -re hasonlit, viszont rendkivül toxikus.
Eppen ezért, én eddig abban a hitben voltam, hogy a plutoniumot csak a hadi ipar hasznalja. Nyilván tévedtem.
Ha jól emlékszem Németországban nincs müködö tenyésztö reaktor (Schnellbrüter). Egy ugyan felépült Kalkarban de a környezetvédök, és a használatára prognosztizált hatalmas járulékos költségek együttes sulyának hatására nem is helyezték üzembe.
Kedves Bölény!
Információim szerint ez a cég állítja elő a japán reaktorok fűtőanyagának 40%-át.
(Ezek főleg gyorsszaporító reaktorok.) A megadott napi mennyiség először nekem is
egy kicsit nagynak tűnt, de belegondolva, hogy Japánban elég sok atomerőművi blokk
van, és exportálnak is, akkor már nem olyan sok (kb. 0.1 m3).
(A másik dolog, hogy az üzem nem termel folyamatosan, és lehet, hogy a megadott
adat a technológiai kapacitást jelenti. Azt az üzemrészt, ahol a baleset történt,
egyébként nem sokkal előtte indították újra.)
Két ember a halálosnak tekintett dózis többszörösét kapta, a harmadik valamivel
kevesebbet. Állítólag egy kék villanást láttak, és utána rögtön nagyon rosszul lettek.
Pillanatnyilag a tokioi egyetem klinikáján vannak, válságos állapotban.
A kezelésükről nem sokat tudok, az ilyenkor szokásos csontvelőátültetésen kívül.
Az ismert adatokból kiindulva nem sok esélyük van. Szerintem még sokan érintettek
az ügyben, akiknél majd később jelentkeznek a tünetek, pl. annak a 18 fős csapatnak
a tagjai, akik leeresztették a hűtővizet, bár ők személyenként csak fél percig tartózkodtak
a zónán belül. Az sem teljesen világos, hogy milyen védőfelszerelést használtak azok,
akik aluminiumtéglákkal rakták körül az tartályt. Az uranil-nitrátot tartalmazó edényeket
is összeszedte valaki, stb. Annyira nem voltak felkészülve ilyen eseményre, hogy
először a Japánban állomásozó amerikai csapatoktól kértek védőfelszerelést.
Üdvözlettel,
K.
Hát erre mit mondjon az ember? Vattacukrot lehet ilyen "gondolomformán" gyártani, de az atomipar azért ennél egy kissé húzósabb.
Ez a 0,77 t/nap nem tűnik kevésnek; ha jól emléxem Pakson egy reaktorblokk töltete 42 t, de annak csak 1/3-át cserélik ki évente.
Arról tucc valamit, hogy mi van azokkal a mókusokkal, akik a legnagyobb dózist kapták? Vhol olvastam, hogy egyikük el is ájult, ami idegrendszeri károsodásra is utalhat, ahhoz pedig igen nagy (bőven halálos) dózis kell.
Kicsit morbid poén, de azt ugye tudtad, hogy a félhalálos dózis az, amitől félholt lesz az illető?
Kedves Bölény!
A következô információim vannak: az említett üzemben normál körülmények között
állítólag napi 0.77 t tisztított, erôsen dúsított uránium-trioxid port állítottak elô, ami további
műveletek után szaporítóreaktorok fűtôanyagául szolgál. Nem fűtôelemeket dolgoztak fel.
A konkrét feladat állítólag az volt, hogy a valahonnan külföldrôl importált urán-trioxidot
(vagy U3O8-at) megtisztítsák, a szokásos uránium-nitrát köztiterméken keresztül
( UO2(NO3)2 ). Ehhez fel kellett oldani salétromsavban.
Ehhez a fiúk nem a technológiai rendszert használták, mely esetben az adott mennyiséget
több óra alatt adagolják be, hanem külön edényeket, amivel a folyamathoz szükséges
idô kb. 30 percre csökkenthetô. Ráadásul a savat is csak úgy gondolomformán
adták hozzá. A végén az egész matériát beleöntötték az ülepítôtankba, nem törôdve
a koncentrációkkal. Mivel a technológiai értékhez képest kb. 6-8-szoros mennyiségrôl volt
szó (nem tudja senki pontosan, hogy mennyi, mivel sacc/kb arányban ment az összeöntés)
a kettôsfalú tartályban beindult a láncreakció.
Valószínűleg igazad van, a hűtôvíz inkább csak reflektorként működött, mivel a
moderátorközeg maga az oldószer lehetett.
A hűtôközeg leengedéséhez nem magát a köpenyt fúrták meg, hanem kissé távolabb a leeresztôcsövet (az is lehet, hogy a beeresztôt, ezt nem tudom). Elôször egy leeresztôcsappal próbálkoztak, de azt valami miatt nem tudták kinyitni.
Egyszerűen megdöbbentô, hogy valaki a cégtôl azzal védekezett, hogy már második alkalommal csinálták így, és elôször nem történt semmi baj.
Nocsak, nocsak, hát emléxik még erre valaki? Jó tudni, hogy van, aki figyeli az ember munkásságát! Pedig már milyen régen nem használom ezt a fordulatot.
Kagakusha, most akkor hogy van ez? Kiégett fűtőelemeket dolgoztak fel, vagy "tenyészköpeny"-t? Az előbbinél nem értem, hogyan tudtak a melósok ott sündörögni a magas sugárszint miatt, az utóbbinál viszont az urán-trioxidot nem értem. (A fűtőelemek ált. urán-dioxidból állnak, a tenyészköpeny pedig valszeg fémuránból, nem?)
A hűtővíz SZVSZ inkább csak reflektorként juthatott szerephez, moderátornak ott volt az oldat víztartalma. Azért az nem semmi, hogy nekiállsz megfurkálni a hűtőköpenyt, amikor annak túloldalán már bőven pezseg a láncreakció... Csoda, hogy nagyobb bumm nem lett belőle! Asszem az oroszoknak is sikerült már egyszer összehozniuk egy kis láncreakciót valami tárolóban.
Azon pedig nem lehet csodálkozni, hogy ha nem kellően kiképzett embereket eresztünk ilyen helyre, akkor ez történik. A Three Miles Island-i balesetet kivizsgáló Kemény-jelentés is itt tárta fel a legnagyobb hiányosságokat. (Nem a megállapításai miatt volt kemény a jelentés, hanem a vizsgálóbizottság elnöke volt Kemény János.) Ott a reaktoroperátorok is csak arra voltak kiképezve, hogy ha ez a lámpa ég, akkor a kék gombot kell megnyomni, de nemigen volt fogalmuk a rendszerről. Akkor mit várjon az ember az egyszerű melóstól?
Az "ún" szaporító reaktorhoz szükséges fütőanyag előállítása volt a munkások feladata.
Ezt urán-trioxidból kiindulva végzik, több lépés közbeiktatásával, uránium-nitráton
keresztül. A folyamat végén előálló oldat egy ülepítő tartályba kerül. Az urán
adagolását elvileg egy kis keresztmetszetű acéltartályból kell végezni, ami lehetetlenné
teszi, hogy összejöjjön a kritikus tömeg, moderáló közeg híján pedig nem indulhat
be láncreakció. (A nagy mennyiségben jelenlevő U-238-ból a reaktorban plutónium keletkezik,
ami az U-238-cal ellentétben kitűnő fűtőanyag.)
A munkások a köztes tartályba való szivattyúzás helyett közvetlenül az ülepítőtartályba öntöttek
a megengedettnél sokszorosan nagyobb töménységű oldatot. Pechükre, ez egy kettősfalú
tartály, ahol víz a hűtőközeg, ami moderátorként viselkedett, és egyidejűleg neutronreflektorként
is. A láncreakció tehát be tudott indulni, amit végül úgy sikerült leállítani, hogy megfúrták a
hűtővezetéket, és így a hűtőközeg kifolyt.
A cég a kormány engedélye nélkül változtatta meg a technológiai folyamatot, amikor
az acéltartályok (vödrök) használatát engedélyezte. (Elvileg minden technológiai változtatáshoz
az atomenergia- iparban kormányzati engedély kell Japánban.) A munkások azonban még
ezeket az előírásokat is megszegték. Nem csoda, hiszen a feladathoz nem voltak kiképezve.
(Tapasztalataim szerint a japánban a munkavédelmi előírásokat, különösen ami a vegyi
anyagokat illeti, hajlamosak nagyon lazán alkalmazni. Teszik ezt annak ellenére, hogy a
Japán vegyszertörvény talán a világon a legszigorúbb előírásokat tartalmazza.)
Telleg jo nagy itt a zavar, de ne is nagyon varjunk mast, mert a japanok nem olyan nepek, akik szeretik nagydobra verni a kudarcaikat.
A dolog az en olvasatomban az alabbi. A gebasz egy reprocesszalo uzemben tortent, a reprocesszalas a kiegett futoelemek feldolgozasat jelenti. (Hideg)haborus idoszakokban a reprocesszalas celja az atombomba-alapanyagok kinyerese (nem veletlenul vette vissza a nagy Szojuz a kiegett paksi futoelemeket...), de hogy a kis sargaknak most miert van ra szukseguk, arrol halavany fingom sincs. Egy reprocesszalo uzem igen draga valami a magas sugarszintek miatt, es bar sok mas hasznos(abb) izotopot is elvalasztanak ilyenkor, nem tudom, miert eri meg nekik.
A beszamolokban esik szo saletromsavrol, ezt valoban szokas hasznalni a futoanyag feloldasara. Innentol viszont szamomra nem vilagos a dolog, hogy hirtelen tul sok anyagot akartak-e feloldani, vagy tul sok oldatot ontottek ossze. Olvastam olyasmiket, hogy a melosok szabalyellenesen vodorben hurcikaltak az oldatot ahelyett, hogy szivattyuztak volna, ami megakadalyozta volna a tultoltest. Ez nekem egy kisse santit, tobb okbol is.
(1) Emlitettem vala a magas sugarszintet.
(2) Ilyen helyen amugy is ritkan szoktak olyan rendszereket alkalmazni, amiket csak ugy, vodorbol lehet toltogetni.
(3) Tartalyt, mifenet ugy illik tervezni, hogy semmikeppen se johessen ossze kritikus mennyiseg.
Ettol fuggetlenul igaz lehet mindez, sot az is, hogy az uzemeltetok sajat szakallukra valtoztatgattak az uzemeltetesi eloirasokat, de akkor nagyon remelem, hogy surgosen mataharit fognak elkovetni, mielott ujabb hulyeseget csinalnanak.
Hopp, kozben olvasom, hogy Del-Koreaban is kiborult a bili, ezuttal egy kis nehezviz folyt el egy szivattyu karbantartasanal, 22 embert erint az ugy. Asse kaposzta.
