Két kutya halálra mart egy férfit
2001. április 5., csütörtök, 13.23
Két kutya egyelőre ismeretlen körülmények között halálra mart egy férfit a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka Nagyvenyimben. A kutyák korábban nem tűntek agresszívnak, csak az ismeretleneket ugatták meg.
Szabó Ágnes, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószolgálatának munkatársa csütörtökön elmondta: a 42 éves, helybeli lakos szétmarcangolt tetemére csütörtök reggel találtak rá a presszó kerítéssel leválasztott, göngyölegek őrzésére használt és a kutyákkal őrzött területén. A presszó és a kutyák tulajdonosa ellen gondatlanságból elkövetett emberölés miatt folytat eljárást a rendőrség. A kutyákat megfigyelés alatt tartják.
A tragédia körülményeiről annyi bizonyos: a szerencsétlenül járt, magányosan élő férfit, aki erősen ittas állapotban volt, szerdán valamivel éjfél előtt az egyik falubelije kísérte ki a presszóból az utcára. Ott elköszönt tőle, visszament a szórakozóhelyre, de amikor rövid idő múlva hazaindult, a kikísért férfit már az utcán sem látta. A presszó hátsó udvarán fekvő, szétmarcangolt holttestet reggel nyolc óra körül vette észre egy járókelő.
A két keverék kutya eddig nem tűnt agresszívnak: az állatok "ismerték" a törzsvendégeket, és csak akkor ugattak, ha ismeretlen próbált meg bejutni a hátsó udvarba. A tulajdonos a rendőröknek elmondta: a kutyákra szüksége volt, mert korábban gyakran ellopták az udvaron tárolt göngyölegeket. Az ügyben folyik a vizsgálat.
Tényleg ketten maradtunk. A topic lassan süllyedezni kezd. Persze fenn lehet tartani, de e pillanatban még nem tudom, hogy érdemes-e érdeklődés híján.
Szomorú vagyok. Nem is kicsit. Azt hittem, hogy talán akadnak majd társak, hisz sokan vagyunk kutya-problémával "megáldottak". Más sok kutyás topic volt, és még sok lesz. Most is van egypár, van köztük valódi, és van ál-topic. Leírja a véleményét sok-sok ember, köztük sokan olyanok, akik komoly problémaként élik meg a kutyatartás szabályozatlanságát. De nem akadt senki, aki ennél többet is tenne a probléma megoldásáért.
Vajon miért van az, hogy Magyarországon csak az agyatlan ordítozók tudnak összefogni, szervezkedni? Vajon kik finanszírozzák ezeket a civilnek álcázott szervezeteket? Ilyenek és sok hasonló kérdés is felvetődött bennem, miközben tartott ez a topic. Sokat tanultam az ellentábor érveléséből. Ám ezt -- belátható időn belül -- nem fogom kamatoztatni sehol.
Maradnak a problémák megoldatlanul. És marad az eddigi gyakorlat: mindenki barkácsol magának igazságot. Egyénenként, egymástól elválasztva.
És más szempontból is marad az eddigi gyakorlat. A törvényalkotók továbbra is egyre vértlázítóbbnál vértlázítóbb ócskaságokat alkotnak törvényi keretekbe, mondvacsinált problémákból felesleges törvényeket hoznak létre (és ez még a jobbik eset, ha csak felesleges) miközben mindkét kezük könyökig a zsebükben kotorász. Úgy értem, befelé.
Megköszönöm mindenkinek, akik hajlandók voltak gondolataikat velem megosztani, és az enyéimet elolvasni. Azt hiszem, ideje elköszönnöm. Leírtam majdnem minden lényegeset, amit tudtam. A részleteket persze még több ezer oldalon át lehetne taglalni, de most már nincs sok értelme.
Néha azért visszanézek ide, és ha lesz értelme, hozzá is szólok. Üdvözöllek
ht.
Csak egyetlen apró igazítás: Az eladott állateledelek ÁFA tartalma ma is az államkasszát illeti. (Hogy a kereskedő befizeti-e vagy sem más kérdés, én neki kifizetem.)
Üdv.
u.i. Autót tartani tényleg költségesebb, de ott a pénzben kifejezhető haszon is nagyobb. Tudnám finomítani a hasonlatot... De azt hiszem így is érted.
Benned úgy tűnik, van empátiás készség. Tulajdonképpen nincs is nagy vita közöttünk, legfeljebb a részletek. Abban egyetértek, hogy aki érzelmi kötődés jelleggel tart kutyát, azt máshogyan kell megközelíteni, mint aki házőrzőt akar, és megint máshogy, mint aki munkakutyát tart (vakvezető, rendőrszimat, káb.szer kereső, baleseti mentőkutya), és megint máshogy azt, aki harci viadalokra tart kutyát. (Lehet, hogy meglepően hangzik, de pl. az utóbbiak is azt vallják, hogy szeretik a kutyájukat, ezt egyszer egy ilyen ember mondta az újságíró tollába)
Talán a távoli jövőben (50 év) bekövetkezhet az az állapot, amikor mindenki -- aki akar -- érzelmi kötődés okán tart kutyát, és teljes mértékben tiszteletben tartja a környéken lakó embertársait. Azokat is szereti és becsüli, és azok erre rá is szolgáltak. A házőrző meg a harci kutya kimegy a divatból, a munkakutya kategória pedig nagyjából egybeesik a szeretetből tartott kutyákkal, már ma is. De nem is lesz túl nagy szükség munkakutyára, mert szimatgépek már ma is vannak, csak még igen drágák, a vakok számára meg látást segítő csipet ültetnek majd be, stb. Talán okosabbak is lesznek azok a kutyák, mint a maiak, talán bizonyos gyógyszerekkel is lehet őket helyes irányba terelni (ez első pillanatra talán nem mindenkinek tetszik, de meg lehet gondolni, mi a jobb: azt a rottweilwert kölyökkorától kezdeve valami agresszivitást csökkentő és intelligenciát növelő táp-adalékokkal is etetik, amit esetleg felnőttkorára már el lehet hagyni, vagy 4 éves korában kinyírni, mert levadászott valakit) Na mindegy, nem a részletek a fontosak, csak ábrándoztam egyet. Kár, hogy én már nem érem meg ezt.
Az adóról csak egy apró részlet: bizonyára kiszámoltad már, hogy egy autó után 200 ezer Ft -ot fizet be gazdája az államkasszába. Ezenkívül további x összeget magánszemélyek zsebébe, a különféle szerelőktől az önkormányzat-hiénákon át (fiz.park.) a biztosítókig mindenféle helyekre. Nos, ennek töredékét azért a kutyatartók is befizethetnék az államkasszába, ki lehetne számolni, hogy mennyivel lehetne csökkenteni mondjuk a TB-t, vagy hány tized %-kal az SZJA-t, stb. Mostanában, amikor az államkassza eléggé üres, a gazdasági kormányzat beretvaélen táncolva próbál egyensúlyozni, és időnként körülnéz, hogy kitől lehetne még elvenni. (Az a 20milliárd dolláros adósságunk még megvan, csak mostanában nagyon lapít ezügyben a média) Nem akarom túlragozni.
Huhh, már megint mi folyunk le a képernyőről. :o)
No majd tömörebben próbálom. Nem ragozom végig, amúgy is egy csomó dologgal egyet bírok érteni.
Autó, mosógép, stb. valóban csupán arra akartam rámutatni, hogy összevissza 2 különbség van. 1, Az a terület jobban szabályozott. (Bár ha megpróbálod érvényesíteni is a jogaidat, már egyáltalán nem rózsás a helyzet. Legalábbis itt, M.o.-n nem.) 2, Más a dolog társadalmi megítélése. Bár a gyártók igen sokat elkövetnek (ma már) annak érdekében, hogy ezek az eszközök minél biztonságosabbak legyenek, azért az eredmények még hagynak kívánnivalót... Csakhogy érdekes módon a társadalom (a többség) együtt tud élni ezzel a kockázattal, vállalva azt. Ha párhuzamot kellene vonnom, most Te lennél a kerékpáros, aki életében nem ült és nem is akar autóba ülni, én meg volnék az autós. Te szememre hánynád, hogy az autóm büdös, hangos, veszélyes, mire én azzal védekeznék, hogy erre van pénzem, van benne katalizátor és óvatosan, körültekintően vezetek. (Veszem észre, mégiscsak könnyebb erre hasonlatot találni, mint vaknak a színeket magyarázni.) :o) Most mivel ha jól értem autód van, bele tudod képzelni magad az autós helyébe. Ülj gyorsan át az autóba, és hallgasd onnan a kerékpárost.
Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy amiket a helyzet megoldására felhozol lehetőségként az mind rossz és gondold újra. Sőt. Nagyon is inspiratív volt rám pl. amikor a toleranciát említetted (ezen bátorodtam fel). Csupán azt szeretném, ha továbbmenve megpróbálnánk egymás felé nem csak toleranciát, hanem empátiát is kifejteni. Én próbálom, de tényleg nagyon nehéz, azért keresek mindig hasonlatokat.
A kutyára időszakos ellenőrzés van. Évente elviszik a gazdik beoltani őket. Tehát minimum évente egyszer állatorvos látja (és beoltja) a kutyát. Maradva az autós hasonlatnál vannak akik jogosítvány nélkül vezetnek olyan autót, amelynek lejárt a forgalmi engedélye, biztosítása sose volt, a zöldkártyáról meg azt se tudja eszik-e avagy isszák? De a többség aki autót vezet nem ilyen. Mégis sokan eme kisebbség tettei alapján a valósnál rosszabb véleménnyel vannak az egészről. (Ja igen itt is előjön a média felelőssége.)
Nagyon sok ember hoz áldozatot a kedvence érdekében legyen az kutya, macska vagy bármi más. Az állateledelek gyártói/forgalmazói -szerintem- erősen vissza is élnek ezzel. Talán Te is hallottál már olyan kisnyugdíjasról, aki a saját szájától vonja meg a falatot, hogy kedvencei minél jobb ételt kapjanak.
"...mint annak a városszéli bunkónak a kutyatartás, akinek a "házőrző" korcs kutyája, amelyik komoly helyzetben még saját magát sem tudja megvédeni, kiugrik a kerítésen és megharapja az első embert..." - Szóval ez itt megint apróbb félreértés. Mert nem erről beszélünk. (Én nem.) Az olyan embert, akinek CSAK házörzőnek kell a kutya még csak-csak rá tudnád beszélni, hogy cserélje le teszem azt riasztóberendezésre, ha ez az alternatíva olcsóbb, megbízhatóbb, összességében jobb. DE éppen azt bátorkodtam említeni, hogy akikkel itt találkozol és vitatkozhatsz valószínüleg mind érzelmileg kötődnek a kutyájukhoz. Nem kevesen már meg is fizették azt az "adót" amikor a kutyájukat vették. (Vagy többet is. Igaz, nem az államkasszába, hanem egy tenyésztőnek, de ez nem szempont, ha jól értem.) Valamint nap mint nap fizetnek (nem keveset) kedvencük egészséges táplákozását remélve. (Ami vagy igaz vagy nem, de sok pénzbe kerül.) Ezért lehet szerintem, hogy némely ötleted értetlenséget/felháborodást szül a kutyások körében. Ezt sem hibaként róvom fel neked, hiszen nincs kutyád, valószínüleg messzebbről látsz rá ezekre a dolgokra, mint azok akiknél ez napi gyakorlat. Csak azért írom le, hogy értsd meg ezeket a szempontokat is. (Megint az autós hasonlat: ez olyan mikor az autósokat új fajta adóval sújtják, holott ők már a benzinárban/súlyadóban/autópálya-matricában/mittudoménmiben már ezerszer adóztak.)
Üdv.
u.i.: Hát már megint nem sikerült olyan rövidre, mint kívánatos volna. :o)
Akkor folytatom. "...szerinted mindenki aki okos az felelős is?" A felelősség fogalmát nem én vetettem fel először, állításaimban valójában nem a felelősséget akartam taglalni, hanem azt próbáltam érzékeltetni, hogy a felelősség fogalma inkább elvi, mint gyakorlati. Az, hogy kijelentjük, hogy ki a felelős, jogi kategória. Amikor azonban bizonyos helyzetek megelőzésére törekszünk, akkor a felelősség boncolgatása szerintem vagy félreértés, vagy szándékos elterelő manőver.
A felelősség szerintem nem erkölcsiség kérdése, sokkal inkább tudati fejlettségé. Gondolj arra, hogy az emberek (bűnözők, stb.) felelősségre vonása nem lehet annak függvénye (és nem is az), hogy belátják-e cselekedetük súlyát (ez lenne az erkölcsi érzék). A felelősségre vonhatóság attól függ, hogy a cselekmény elkövetője szellemileg áll-e azon a szinten, hogy beláthassa...stb.
Az intelligencia mértékét három, gyakorlatban -- szerintem -- használható lépcsőfokra osztottam. Mit nem értesz ezen, illetve mi van összemosva? Szándékosan próbáltam elkerülni azokat a megfogalmazásokat, amelyek túlságosan elvont síkra terelnék a vitát. Természetesen a kérdéseimre a választ tudom, nem azért kérdeztem, hanem mert a kérdéssel részben elgondolkodtatni, részben állítani akartam, és az említett kettős mérce alkalmazását meg az ebből származó zavarokat elkerülni.
A kutya -- szerintem -- nem értelmes, hanem ösztönei működnek. Ezek az ösztönök azonban annyira összetettek, hogy ezt sok embert megtéveszt, főleg olyanokat, akik érzelmi okokból szeretnék minél okosabbnak látni a saját kutyájukat. A kutya tanítható, bizonyos határok között, mint ahogyan minden töbsejtű állat képes bizonyos tanulásra. Ám -- megintcsak szerintem -- az emberrel a kutya intelligenciája nem igazán hasonlítható össze. Ezért nagyon félrevezető a kutyabarátoknak az a fajta emócionális eredetű kijelentése, hogy milyen csoda okos, barátságos, szerető ez a kutya. A barátság és a szeretet szerintem emberi kategória. Még két ember érzelmeit sem lehet csak úgy összehasonlítani (nem számszerűsíthető), egy ember és egy állat "érzelmeit" akkor hogyan lehet? Hogyan lehet olyan kijelentést tenni, hogy a kutya jobban szeret engem, mint az emberek? Aki ilyent mond, az saját magát is minősíti, de ez megint messzire vezetne.
"...ugyan már, akkor az összes ember aki erre képtelen szabadon gyilkolászhat egy város utcáin?" Nem. De nem tudom, hogy ez hogy függ össze az általam elmondottakkal. Pont arra akartam felhívni a figyelmet, hogy itt az elsődleges az élethelyzet, a probléma. Amit meg kell(ene) oldani. Az, hogy "a kutya nem hibás ám!" tipusú kijelentésekkel morális síkra tereljük a vitát, félresiklatjuk. Nem a megoldás irányába.
A példámmal kapcsolatban írod: "Az autó és a mosógép is "támad" önállóan." Ez megint messzire vezet. Egy gyári tipuskészülék esetében az anyagkifáradás redeltetésszerű használat esetén nem következik be, legalábbis gyakorisága a kutyatámadások gyakoriságához képest elhanyagolható. Ha bekövezkezhet, és ha ez értékelhető mértékű veszély forrása, akkor megvannak az előírások az időszakos ellenőrzésekre. Megvannak azok a személyek, intézmények (pl. műhelyek) akik és ahol mindezt elvégzik, megvannak a felelősök, megvannak az igazolványok és az azok ellenőrzését védző szervezetek (pl. rendőrség). A kutyákra semmilyen időszakos ellenőrzés nincs, sem a veszélyokozás, sem a környezetszennyezés szempontjából, felelősök nincsenek, csak néha és főleg utólag, egyszerűen tudomásul vesszük, hogy x időnként y db kutyából z db megvadul.
Miért nem kezelik végre a kutyatartást pontosan olyan mérce szerint, mint valamennyi emberi tevékenységet?
(Bocs, hogy már megint ezt ismétlem, Neked bizonyára unalmas, de mások is beolvashatnak ide, akik nem olvasták végig a topicot. És ez egy nagyon fontos gondolat. Mindig azt remélem, hogy valaki, aki a törvények előkészítésébe be tud folyni, egyszer elolvassa.)
Nem akarom az idődet pazarolni, de érdemes lehet elejétől elolvasni az eddig összegyűlt gondolatokat.
Bocs, hogy ilyen sokáig nem tudtam jelentkezni. Viszont otthon off-line elolvastam elejétől a topicot, érdemes volt. Nagyon sok okos dolgot leírtunk már, én helyenként nem a legszerencsésebben fogalmaztam, részben a sietség, részben a hely kímélése miatt. Azok a gondolatok, amiket most legutóbb írtál, más összefüggésben már előkerültek korábban is, csak ki kell válogatni a néha elharapódzó adok-kapok hozzászólások közül.
Írod: "Egyre kevésbé értelek. Mármint embert..." Sose bánd. Én se mindig értem saját magam :-)) Szerintem az, hogy mint ember milyen vagyok (ugyanígy az összes többi asztaltárs is), az eddig leírtaknál sokkal-sokkal összetettebb kérdés. Szóval a lényeg a sok dumámból: nem baj, ha megpróbálod elképzelni, hogy miféle ember állhat a hozzászólások mögött, de ennél fontosabb, hogy a felvetett problémák mögött álló élethelyzeteket próbáld elképzelni.
Ugyanis -- szintén leírtam -- az, hogy nekem ilyen problémám van, nagyobbrészt abból ered, hogy bizonyos élethelyzeteket "próbálgattam végig" (:-)) bizonyos sorrendben. Más ember hasonló helyzetekben valószínűleg hasonlóan reagál.
Írod:"a kutyatartás sokkal inkább érzelmi kérdés, mint sem gyakorlati" Nos, ezt itt a törzsasztalban erősen lehet tapasztalni, de ahány kutyás asztaltárs, annyiféle egyéb indíték és azok kombinációja is megvan. Másutt, ahol én élek, sokkal kevésbé átgondoltan tartanak kutyát, és keverednek a szempontok. Ott legerősebb a "házőrző" funkció.
Topic OFF A közgazdasági példád messzire vezetne, én ezt a lassú, fokozatos átmenetet nem pozitívumnak értékelem, hanem ellenkezőleg, pl. az emberi agy gyengeségének kihasználásaként. Vagyis hogy az életszínvonalromlást sok ember könnyebben fogadja el, ha az lassan történik, és előre nem gondolkodnak, visszafelé meg nem sokáig emlékeznek. (És ez a demokráciára alkalmatlan embertömeg szavaz. Ez tragédia.) Nem ragozom, messzire vezetne, talán majd egy másik topicban. ON
"...Érték? Valószínüleg sokan annak tartják..." valamint "...Te is elfogadsz életed, munkád során egy csomó előfeltételezést..." Igen, ez igaz. Ám időnként megkérdőjelezem ezek helyességét, és elveim és előfeltételezéseim működését a gyakorlat kontrollálja. Ezért -- bár elvnek jól hangzik, hogy a kutyásoknak olyan nagy örömet okoz a kutya, hogy az semlegesíti az én problémáimat -- a gyakorlat próbáját is ki kell állnia. Majd a részletek között. Egyébként a kutyásoknak okozott öröm és annak összehasonlítása a káros hatásokkal már szerepelt egyik hozzászólásomban, 2000-02-24 10:59:15 (217).
Egy példa, és egy magvasabb gondolat következik az előbb említett hozzászólás kiegészítőjeként. Volt szó arról is, hogy a biztonság, a csend, a tisztaság értékek. Létrehozásuk pénzbe, időbe, fáradságba kerül. Létezésük jelentős haszonnal jár. Gondold csak meg például, hogyan függ a lakások értéke attól, hogy milyen a környék! Sok-sok millió (tíz-száz) forintról van szó családonként.
HA ezt a szempontot próbálom felhasználni arra, hogy a kutyatartók kötődésének mértékét valahogyan számszerűsíteni próbáljam, akkor nem fog túl nagy érték kijönni. Persze itt több nagyságrend eltérés lesz az emberi egyedek (=kutyások) között. Felvetettem néhányszor különböző helyeken a kutyatartás megadóztatását. A válaszok vehemenciájából (hú de finom voltam :-) arra következtetek, hogy évi 50 ezer Ft ebadót nagyon kevesen lennének hajlandók kifizetni (az átlagos keresetű középrétegre gondolok)
Nos, én szívesen fizetnék évi 50 ezer Ft adót, még a dupláját is, ha végre kutyamentes helyen lakhatnék!c (Összehasonlításul: a nettóm évi 1 milka vagy hajszállal több)
Még valami: azt én értem, hogy a kutyások érzelmileg annyira kötődnek a kutyájukhoz. De:
1.) Ez az állítás nem azonos azzal, ha azt mondom: érzelmileg kötődnek a kutyatartáshoz, mint emberi tevékenységhez. Érzed a (szerintem lényeges) különbséget?
2.) Ez még nem ok arra, hogy ezzel másokat tönkretegyenek, zavarjanak, veszélyeztessenek, károsítsanak. A társadalmi együttélés pontosan arról szól, hogy az ember bizonyos örömforrások élvezetét szabályok betartásával teszi, és amennyiben ezek a szabályok nem tarthatók be, akkor lemond arról az örömforrásról, vagy megfizeti az okozott kárt. (Arról persze lehet vitatkozni, hogy mennyit.) Ez más esetekben így is van. Honnan tudod, hogy pl. nekem az autózás mit jelent? Lehet, hogy legalább annyira fontos, mint az érzelmi okokból kutyát tartóknak a kutyájuk. (Lehet, hogy 10szer annyira fontos, mint annak a városszéli bunkónak a kutyatartás, akinek a "házőrző" korcs kutyája, amelyik komoly helyzetben még saját magát sem tudja megvédeni, kiugrik a kerítésen és megharapja az első embert, aki nem olyan nagy, hogy félnie kelljen tőle, vagy csak éjjel-nappali ugatásával napi 6ra növeli az én kávéfogyasztásom mértékét?)
Én is sokmindenről lemondok, ill. korlátok közé szorítok, részben önként, részben kényszer hatására, amiket pedig nagyon-nagyon szeretnék csinálni. Én nem azt írtam, hogy a kutyások automatikusan, 100%osan, és azonnal mondjanak le a kutyatartás -- számukra -- örömeiről. Csak azt írtam, és ezt fenntartom: vezérlő elv kellene legyen, hogy a kutyatartást pontosan úgy kezelje a társadalom és a törvénykezés, minden problémájával és egyesek által érzékelt örömeivel együtt, mint a többi emberi tevékenységet.
Elnézést ha off-topic-olok, de segítségre lenne szükségem és ez az egyetlen kutyákról szóló élő fórum.
Családi házba költöztem és szükségem van egy házőrző (és családi) kutyára (többek között ezért költöztem családiházba). Tapasztalatom és idevágó ismereteim viszont nincsenek. Vannak olyan kutyafajták amik közel álnak a szívemhez (rövid szőrű foxi, boxer), de igazából nem tudom milyen fajtát válasszak. A körülményekről annyit, hogy kb 700 négyzetméternyi a kert területe, van egy 3 hónapos kisfiam és nincs tengernyi időm. (Ami nem azt jelenti hogy nem akarok a kutyával foglalkozni.)
Ha tényleg off-topic akkor magánba várom a véleményeteket. Előre is köszi.
Kedves sanchopanza,
azt hiszem, értjük egymást. Én eleve úgy gondolom, az embernek nem lehet ezer barátja, lehet egy csomó haverja, akikkel remekül lehet bulizni, aztán, ha baj van, hirtelen más dolguk lesz. De ha van egy-kettő, amolyan igazi, akire az esetek zömében számíthatsz, akkor már jó neked.
Kutyám nem volt soha, bár az egész család imádta az ebeket, csak az apukám nem volt hajlandó egy panellakás második emeletére behozni egyet sem, meg aztán mindig azt mondta nekünk, egy kutya rengeteg időbe kerül, csak az vállalja, aki IGAZÁN tud vele foglalkozni. És szerintem itt a baj. MA rengeteg olyan embernek van kutyája, aki nem ért hozzá, nem szereti, láncon tartja, nem foglalkozik vele. Sokkal többen vannak sajnos, mint azok, akik komolyan veszik, és társuknak gondolják, mint ahogy az kijárna nekik (mellesleg megjegyzem, a "gyerektartással" ugyanez a probléma, az emberek zöme egyszerűen alkalmatlan a feladatra, de ez egy külön topic témája lehetne). Nekem fixa ideám, hogy azok a kutyások, akiket a legnagyobb jóindulattal sem neveznék kutyabarátnak, rossz fényt vetnek mindazokra, akik felteszik a pórázt az ebre, felszedik utána a kutyaszart, akiknek egy pillantása elég, és a kutya megáll... Szóval, az utóbbiaknak kéne végre lépni, és mivel ők tartoznak az intelligensebbek közé, nekik kellene megérteni a kutyákat nem tartok félelmeit és undorait. Csak az a baj, hogy ti vagytok kevesebben...
Bocs, hogy jó sokáig nem szóltam, remélem nem bánod nagyon. (Másfele voltam.)
Egyre kevésbé értelek. Mármint embert. Pedig törekszem rá. (Nem a kutyákkal való viszonyodat nem értem.) Persze nem is feladatom. De azért megpróbálok néhány gondolatot átadni sajátjaimból, hátha az segít. (És nem csak még távolabb visz.) Tudom, hogy ebbe majd megint bele lehet kötni, de vállalom. :o)
Te, aki olyan jól meg tudod közelíteni tudományos szempontból a dolgokat, miért nem érted meg sokak azon hozzáállását, hogy a kutyatartás sokkal inkább érzelmi kérdés, mint sem gyakorlati? Ergo hiába van igazad, mégsincs. Ha gyakorlati oldalról nézzük a dolgot, valójában semmilyen állatot nem tartanánk "társként", hanem vennénk 1 resetelhető, hangerőszabályozó gombbal ellátott, napelemes tamagocsit. Ezért ez a rész hitvita. = > Nincs értelme.
Ebből levezetve azon gondolatod, miszerint "...az ő felesleges, környezetkárosító, embereket veszélyeztető, emberi idegeket rongáló tevékenységük..." helytelen, mert az csak a Te számodra felesleges. A többi dolog ettől még lehet igaz, csakhogy ekkor már van mit szembeállítani illetve a mérleg másik serpenyőjébe helyezni. (off. Ha jól láttam egyik kedvenced a fizika, ahol tényleg mások a szabályok. Ott valami vagy igaz vagy nem, vagy kísérletileg bizonyítható vagy nem. Sajnos ez egy merőben más terület, nem tudok onnan példát hozni. on.) Leginkább a modern közgazdaságot tartom ideillő példának, amikoris a közgaszdászok szembesülve a régi elméletek tarthatatlanságával, megpróbáltak rendszert találni az elszabadult folyamatban, melyet sokan "fejlődésnek" hívnak. Felismerve, hogy vannak meg nem újuló/újítható erőforrások, melyek részt vesznek az értékek teremtésében, illetve vannak olyan "értékek", melyeket a korábbi modellekben nem vettek figyelembe. Ennek eredménye a "fenntartható növekedés" lett. = Elfogadunk bizonyos kedvezőtlen folyamatokat, cserébe fenn tudjuk tartani az eddigi életformánkat, legalábbis az átmenet nem lesz katartikus, hanem fokozatos és "fájdalommentes".
Talán vegyünk egy példát - a tisztaságot. Érték? Valószínüleg sokan annak tartják, mert igen sokan igen sokat költenek rá. Egészség? Lásd előbb. Meghatározható ezen értékek nagysága? Kifejezhető pl. pénzben? Igen nehezen. Mert erősen befolyásolja a "társadalmi megítélés". Ez alól Te sem vagy kivétel, (már bocsánat) Téged is befolyásolnak, és Te is elfogadsz életed, munkád során egy csomó "előfeltételezést", melyek bizonyításával nem fogod az idődet tölteni. Most arra gondolok, hogy pl. a Te egészséged értéke nem egyenlő az esetleges sérülésed után az orvosi és egyéb költségek egyszerű számtani összegével. (Ugye Te is így gondolod?) Vagy mennyi pénzben kifejezve egy elvesztegetett nap az életedből? Kinek mennyi? Nem?
Tehát módosítsd a modelledet a következőképpen: a kutya -aki nekem csak bosszúság- más embereknek örömforrás. Mennyi kényelmetlenséget viselek el azért, hogy embertársaim boldogok lehessenek, és mennyi törődést és felelősséget várok el ezért cserébe tőlük? Mert ez már alkupozíció, míg az a felfogás (sarkítva), hogy "ezek csak azért tartanak kutyát, hogy engem bosszantsanak" - nem az. Hidd el a többség nem ilyen. (Remélem.) :o)
Nem értem, kérlek magyarázd el:
"aki a kutyát egyszer csodaokosnak, máskor pedig teljesen vétlennek mondja. Attól függően, hogy mit akar belőle kihozni" - azt a részét értem, hogy az érvelést helyteleníted, és felróvod a kettős mércét - ebben igazad is van, de szerinted mindenki aki okos az felelős is? Pedig ez nem teljesen ugyanaz. Ha a világ így működne igazad volna. De nem. Azonkívül összemosol határokat. A kutya lehet bármilyen okos, nem rendelkezik az ember "erkölcsiségével", ez a felelősség kulcsa - nem az amit Te gondolsz. Arról nem is szólva, hogy a "csodaokos" kutya intelligenciája sem emberi, míg a felelősség emberi fogalom.
Továbbmész:
"Azaz elég intelligens ahhoz, hogy kiküszöbölje a rosszirányú környezeti hatásokat?" - ugyan már, akkor az összes ember aki erre képtelen szabadon gyilkolászhat egy város utcáin? Én nem tartom magam képesnek erre. Most akkor nem vagyok felelős? DEhogynem. Akkor itt valami logikai bibi van. Különösen, ha hozzáveszem a "média agymosását" is, mely alól megint nehéz kivonni magunkat. Ebben a környezetben akkor senki sem lenne felelős semmiért. (Én tutira nem.) :o)
Bocs, hogy kicsit vesézősre sikeredett, de ezek azok a pontok, ahol nem értelek.
Üdv.
u.i. DE. Az autó és a mosógép is "támad" önállóan. :o)
Gondolj csak az anyagkifáradás okozta ridegtörésekre. Ilyenkor egyértelműen meg tudod állapítani -akár utólag- a felelősséget? (Persze a megelőzés lenne itt is a jobb.) Meg tudod ugyan mondani a szélsőséges esetekben, hogy a gyártó/beszállító megfelelő mértékkel méretezte-e az alkatrészt, avagy a felhasználó üzemeltette olyan körülmények között a berendezést, ami oly mértékben tér el a szokványostól, hogy arra a leggondosabb tervezés sem számíthatott. De a két szélsőséges eset közötti átmenet igen ingoványos. Érvelésedből az következik, hogy pl. az autószerelőnek az időszakos átvizsgálás során roncsolásmentes vizsgálatokkal kellene ellenőrizni az alkatrészeket ilyen szempontból is. Lehet, hogy egyszer majd eljutunk idáig, de ma nem ez a helyzet. A jelenlegi gyakorlat a "vállalható kockázat" elvén alapul, ami már egy másik mese - bár ha gondolod belemehetünk ennek taglalásába is.
Bocs, az utolsó zárójeles megjegyzésbe értelemzavaró hiba csúszott. Helyesen arról van szó. hogy amikor a kutya megfékezéséről beszélünk, azaz az általa okozott veszély és egyéb zavarás elhárításáról ill. megelőzéséről, akkor ugye ne bántsuk a kutyát, mert hát a gazdája a felelős mindenért. Amikor pedig a gazdáján keresztül próbáljuk megragadni a kérdést, akkor kiderül, hogy ő sem hibás, mert " ezakutyaalaptulajdonsága". Elnézést.
ht.
(Most hátulról visszafelé fogok menni, az egyszerűbbtől a bonyolultabbig. Természetesen nem sértettél meg, egy vélemény ill. gondolat nem sértő. Helyesírási hibákat meg én is csinálok.)
Gyermekkoromban minden nyári szünetet egy Békés megyei falu (azóta város lett) szélén élő rokonaimnál töltöttem, ahol nagy-nagy kert volt és 1-3 kutya. Elég gyakran változtak (abban az időben és környezetben amolyan "fogyóeszköznek" számított a kutya). Ugattak is rendesen, de akkor még nem zavart. A nyári szünetben (de akkor még évközben se) nem volt közelse ennyi gondom, nem volt közelse ennyire fontos, hogy intenzíven pihenni tudjak, és valahogy nem voltak olyanfajta agresszív kutyák, olyan stílusú marcangoló harapással, ölési vággyal, mint most. Minden más volt.
Nos, valóban "nem vagyok oda a kutyákért", ennek az oka eléggé bonyolult, de nagyjából bennevan e topicban eddig általam leírtakban.
Más. Ha a kapud előtt -- az utcán -- támad meg valakit a kutyád, akkor nem győz meg, hogy "óhátcsak...". Az utca közterület. Egy korábbi hozzászólásomban leírtam, hogy a kutyát -- ha tényleg olyan csodaokos, ahogyan a kutyabarátok néha beállítják -- meg kell tanítani arra, hogy a kerítésig terjed az ő területe, és nem tovább. Ha ezt nem tudja megtanulni, akkor -- persze csak szerintem -- az a kutya nem való emberi településre.
Más. Már többször, többen kifejtették a kutya "hűségét", vagy más formában: nem hagy el, ellentétben az emberekkel,...
Hát, az autóm se hagy el... Meg a lakásba épített riasztó se. Meg még sokminden van a közvetlen környezetemben, ami nem hagy el. (Az öregedés se:-)))
Szeretném megkérdezni a kutyabarátoktól: intelligens-e a kutya? Ez a szó most itt két fokozatot jelent a kérdésben. Első, egyszerűbb fokozat: mennyire befolyásolják a kutya viselkedését a veleszületett "ismeretek", és mennyire a gazdájától ráragadtak? Második fokozat: mennyire befolyásolják a kutya viselkedését a született+tanított ismeretek, és mennyire a korábban közvetlenül nem tanultak, vagyis az, amire magától rájön?
Ezen kérdésre adott választól függ ugyanis a most következő témakörre adható következtetés ill. válasz, valamint az, hogy mennyire lehet a kutyákat az emberi környezetbe beleilleszteni.
Végül a leghosszabb de ugyanakkor -- szerintem -- a legmagvasabb gondolat. Más többször, több hasonló témájú topicban felvetődött, hogy hibás-e a kutya. Használtak más szavakt is: felelős-e, bűnös-e, stb. Erre szeretnék reagálni.
Először tisztázni kell a fogalmakat. Mit jelent az a szó hogy "felelős", "hibás", "bűnös"? A szavaknak gyakran több jelentésük van a szövegkörnyezettől függően, és még több hangulati elemet hordozhatnak a hétköznapi használat során. Pl. a "hibás" szó teljesen mást jelent egy rendőrségi helyszínelési jegyzőkönyvben, mint pl. egy autószerelő szájából.
1.fokozat) Ha az autóm kereke kiesik menetközben, vagy a mosógépem jól megráz, akkor az a gép hibás. A felelős pedig az az ember, aki megszerelte. Erre mondhatják a kutyabarátok: node hogy képzeled, összehasonlítani egy géééppeeel? (írásban a megvető hangsúlyt nem tudom éreztetni :-)))
Igen, a kutyának önálló akarata van, legalábbis a támadáskor ez nagyon úgy tűnik. Vagy nincs? Egy autó vagy egy mosógép önállóan soha nem támad. A kutya igen. Akkor most sokkal értelmesebb egy kutya, mint egy gép? Ha igen, akkor hogy lehet, hogy pontosan annyira nem hibás, akárcsak egy gép?
2.fokozat) Mennyire felelős a kutya azért, amit a gazdája és a körülmények beletettek az idegrendszerébe? Kérdem most a kutyabarátokat. Teljesen felelős, mint az ember? Azaz elég intelligens ahhoz, hogy kiküszöbölje a rosszirányú környezeti hatásokat? (A "környezet" szó alatt most teljesen mást értek, mint a "zöldek")
Vagy csak féligmeddig felelős? Azaz -- jogi hangzású értelmezéssel -- gyámságra szorul? Akkor nem lenne szabad korlátozás nélküli hozzáférést biztosítani neki az én ruházatomhoz és bokámhoz. Meg a kisgyerekekhez!
Vagy egyáltalán nem felelős? Akkor ld. 1.fokozat.
Ilyen kérdések az embernél is felvetődnek. Van-e szabad akaratunk? Mennyire határozzák egy ember számára a gyerekkori élmények a későbbi cselekedeteit?
Nos, kedves kutyabarátok, ezeket a kérdéseket is tisztázni kellene ahhoz, hogy nyugodtabban beszélhessünk egy kutya "hibás" vagy nem hibás mivoltáról, és nyugodtabb szívvel ordítozhassanak azok, akik erre hajlamosak: "hogy meritek lelőni azt a szegényártatlan állatocskát?! (amelyik szétmarcangolta a bicikliző öregasszonyt. biztos az is kővel dobálta biciklizés közben)"
Az viszont nem tud meggyőzni engem, aki a kutyát egyszer csodaokosnak, máskor pedig teljesen vétlennek mondja. Attól függően, hogy mit akar belőle kihozni. Az önmagába visszatérő gondolatkör is, amit egy régebbi hozzászólásomban írtam, kicsit ide tartozik. (Vagyis hogy nem tartom szerencsésnek, hogy amikor a kutya által okozott veszélyt el akarják hárítani, akkor a gazda a bűnös. Amikor a gazdán keresztül akarják megfogni a dolgot, akkor meg "óhátezakutyalaptulajdonsága!")
Szia!
Reagálva a leirtakra. Teljes mértékben igazad van, a kutya csak a pénzedet éli fel. És a gyerekek, és a feleséged??? Na jó ez csak vicc volt!
Szóval tényleg a kutya nem tanul, és semmi kötelessége nincsen, és persze, hogy kötödik, mert Te neveled és Te adsz neki kaját. Jo, hogy vakon bizhatsz benne, de sok mindent nem tud megcsinálni. Viszont rábizhatod az életed!!!! Azthiszem ebben egyett értünk. Bármilyen körülmények között, jó most nem palota-pinyoról beszélek!
Az, hogy a kutya támado e vagy nem az a gazdájától függ, nézd meg, hogy kik sétáltatják szájkosárral a kutyákat, vagy mik a gondolataik ilyen téren, ha vaditod a kutyát az elöbb-utóbb begőzől és akkor nincs menekvés. De a nyugisabb kutyatulajdonosoknak a kutyája nem harap, nem hamis, rögtön ráismersz a mimikájából, és legfeljebb rászólsz. Nekem eddig a legnagyobb gondom az volt, hogy örömében fellökött egy gyereket, mert egy ismerösöm fia volt és imádta, persze a gyerek is szerette a kutyát, és nem történt semmi, de ilyet nem csinál meg másokkal. Sőt még oeda sem megy ha nem szólnak neki, ha szólnak neki akkor is csak odasomfordál megsimogatják, és jön is, persze ha megdobják, vagy tesze azt megrugják mit csináljon, hagyja magát. Jó én úgy neveltem, hogy csakis uszitásra menjen, illetve ha engem támadnak, igy ha őt közvetlen bántják akkor arrébb megy, csak ha sarokba szoritják akkor üt. Ezt tekintsd az én hülyeségemnek, de nem is volt afférom soha az utcán vele, illetve kétszer de az is a kapu elött volt, és ott már védi a házat ez azért esett meg, de semmi komoly!!
Az ember formálja a kutyáját ezt ne felejtsük el. Miért a éegtöbb bünőző gyereke is az??? Mert azt látja!! Ez a kutyánál is igy van. Ok nélkül nem támad, csak ha úgy neveled, de az meglátszik a gazdáján azthiszem, és az olyan kutyát el kell kerülni, ott a gazda a hibás. Miért ha a gyerek ilyen vagy olyan akkor ki a hibás??? Aki felnevelte (legtöbbször a szülők). Nagyon sok párhuzamot lehetne még vonni nem gondolod? Amugy szeretem az állatokat, nem csak a kutyát, de amit irsz abból azt veszem ki, hogy te nem vagy túl oda a kutyákért, akkor mit vársz a kutyatartók hogy nézzenek rád??
Utolsó kérdés: Volt már kutyád??? Mert ha nem akkor azt sem tudhatod, hogy milyen szeretetet tud adni, néha örülök neki, hogy nem beszél.
Üdv, és remélem nem sértettelek meg semmivel mert ez abszolút nem a szándékom, helyesirási hibákért bocs.
A kutya az egy kutya valóban! De, én azt mondtam, hogy vakon bizhatsz benne, nem úgy mint embertársaidra.
Nekem is vannak barátaim, sőt nagyon jók, de nem tudom előfordult e Veled, hogy teljes éles helyzetben amikor tényleg kellett volna valaki, hogy segitsen akkor persze nem vállalta senki, mondván ne haragudj de nincs időm, ha valakire igazán lehet számitani annak hogyhogy nincs ideje?? Akkor megoldja nem??? Legalábbis én igy gondolkodom valószinű azért mert én is igy cselekszem. Én ilyen esetekben meg tudtam számolni, hogy kik jöhetnek szóba, még a legjobb barátaim is rostálodtak, kb 1-2 maradt, akik nem mindig! segitettek, hozzá kell tennem, hogy tényleg szükség lett volna valakire!!!
Ezt kutyus nem tudta volna megoldani persze, de szivesen megtette volna ha rajta múlik ebben biztos vagyok. Na ilyenkor valahogy kis csalodás ér az emberek terén nem gondolod. Most itt rokonok kizárva, persze ott is vannak rossz tapasztalataim.
Utóbbi két hozzászólásodban leírtakkal nagyobbrészt egyetértek (azon részekkel, amikről van véleményem), csak pár apró megjegyzést hadd tegyek:
A gyerekkorombeli és a mai kutyák átlagos állománya -- meglátásom szerint -- sem fajtaösszetételben, sem méretben, sem viselkedésben nem túlságosan hasonló. (Annyi érvényes csak, hogy mindkettő ugat, egyik se nyávog :-))
A harapás sem ugyanaz. Nem mindegy, hogy egy kutya hirtelen odakap a kezedhez aztán elszalad, vagypedig addig marcangolja, amíg le nem szedi a tűzoltóság lángvágóval és fűrésszel (:-))) (Jó, ez egy kis túlzás volt)
Amikor gimnazista voltam, egy vidéki áros társasházában éltem. Ott egy családnak volt kutyája, a hozzám hasonló korú fiatalember állandóan foglalkozott vele, nem hallottam ugatni, és nem támadott rá senkire (elég nagy darab németjuhász volt), pedig ott volt a lakótelepi játszótér, hozzászokott az ugráló, ricsajozó gyerekekhez. Azt tehát értem, hogy nem a joviális gazda mellett sétáló, nyugodt kutya jelenti a veszélyt. Viszont az, hogy a lakásban tartás nem ért a kutyának, hát ez nem mindig igaz azt hiszem. Ez a kutya idős korára hasfali sérvet kapott, állítólag a kevés mozgás miatt.
Az állati tápok mellékhatásait egy másik topicban vetette fel egy kutya gazdája, aki a saját kutyáján figyelt meg olyan viselkedést, amit nem tudott megmagyarázni, és ami időben összefüggött a kutya étrendjével. Én pozitívan reagáltam erre a felvetésre, ugyanis meggondolandónak tartom. Ne feledd, hogy ma az emberi táplálék összetételére nagyon szigorú törvények vonatkoznak, amiket bizony szankcionálnak is, mind a piac (a gyártót), mind pedig a törvény (az elkövető személyt egyedileg és a gyártó társaságot is). Ezért egy ambiciózus élelmiszervegyész számára valóságos kincsesbánya az állati tápok területe. Aztán ha beválik, jöhetnek az emberek (:-))))
Nem állítom, hogy ez így van, csak azt, hogy meggondolásra érdemes. (Grrrrrrrrr! Szőröm fényesedik, egyre nagyobbakat ugrok! :-))) Üdvözöllek
ht.
Nem akarok idézgetni, mert akkor újra le kéne írnom a hozzászólásod, ezért a figyelemre méltó gondolatokra értelemszerű sorrendben próbálok válaszolni.
Az, hogy ki mit tart nagyra és mit kevésbé, hát nem vagyunk egyformák, ezt én tudomásul veszem. Nem az a gondom, hogy mások szeretik a kutyájukat, hanem az, hogy ha én nem kérek belőle, akkor ne kelljen elviselnem. Nem érzek sem lenézést, sem megvetést azok iránt, akik öszevissza puszilgatják (láttam már egypárszor, először kissé meglepett) sőt azokat se nézem le, és nem is foglalkoztam velük soha, akik esetleg ennél többre is "használják" ha érted mire gondolok. Ők ugyanis -- legalábbis e tevékenységükkel -- soha nem okoztak nekem gondot (ez a "gond" szó igen enyhe, de most nem a problémák nagyságát, csupán meglétét akartam érzékeltetni).
Egy alapelvem van: nem várhatok el mástól több empátiát és toleranciát, mint amennyit én adok másnak, és fordítva is így kell hogy legyen, szvsz. Persze ennek az elvnek az alkalmazása a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, ezt tudom. (A tolerancia ill. elfogadás-elutasítás alapvetően két szinten történik: egy ami bennünk van, a másik amit ki is adunk magunkból.) Ezt hozzászólásod első mondatára írom csak megjegyzésként. (Arra, ami a "no comment" mögött rejlik érzésem szerint. Csak azért reagáltam erre most, mert korábban is elhangzott e topicban hasonló, másoktól, akkor válasz nélkül hagytam.)
Más.
Az, hogy a kutyában vakon megbízhatsz, az soha nem hagy el, már ismert, leírtam rá a választ részben, a 100. és a 274. hozzászólásban. Érdemes elolvasni, ezek környékén több értékes gondolat is szerepel -- szvsz. Most csak kiegészíteném azt a hozzászólást.
Az, hogy a kutya nem hagy el, nem jelent semmit. A kutya ugyanis erre van rászületve, és a csoportösztönt nem befolyásolja úgy a gondolkodás, mint a jóval nagyobb agyú, és ami még fontosabb: sokkal hosszabb életű, bonyolultabb, összetettebb életvitelű, sok feladatot ellátó, dolgozó, családalapító, házat építő, ide-oda költöző embert. Nincsenek olyan hosszú távú és áttételes céljai, mint egy embernek.
A kutya nem csinál Neked unokákat, és rövid életét teljes egészében el tudja tölteni melletted. Ha 30 éves korodban szerzel egy kutyát, akkor még szinte fiatal vagy, amikor az öregségében elhuny.
Másfelől neki nem kell dolgoznia, tehát nem kell tanulnia sem, legalábbis nem úgy, mint egy embernek (pl. gyermekeidnek). Nem neki kell előteremtenie azt a táplálékot, amit megeszik, mert azt Tőled kapja, éppúgy, mint a biztonságos otthont, ahonnan nem túrja ki egy másik kutyafalka, ellentétben a vadon élő "területbirtokos stílusú" állatokkal. A kutya -- ellentétben a gyermekeiddel -- nem megy egyetemre, nem költözik másik városba, nem alapít családot a beleegyezésed nélkül, stb. Node ezt így összehasonlítani?
Ezt az utóbbi két bekezdést nem akarom oldalakon át ragozni, gondolkozzatok el rajta. Azt akartam kihozni, hogy "a kutya hűséges és megbízható, ellentétben az emberrel" tipusú megállapításokat a demagógia körébe sorolom. Ha nem így gondoljátok, nyitott vagyok érveitekre és gondolataitokra.
Megint más
Egy nagytestű kutyának kővel komoly sérülést okozni... Hát, attól függ, hogy miből lövöd ki azt a követ :-) Ha puszta kézzel dobod, az nem okoz komoly sérülést, inkább feldühíti a kutyát, ezért (is) értelmetlen dolog. (Most nem a kiskutyákról van szó)
Az az állításod, hogy a kutya mindig azért támad, mert valaki bántja, abszolút tévedés! Akkora tévedés, hogy nem tudom elképzelni, hogy ilyet komolyan írtál le. Miféle környezetben lakhatsz? Az én tapasztalataim arra mutatnak, hogy a legtöbb kutyás támadás nem a kutya piszkálása miatt történik. Ha nem haragszol meg érte, és a többiek is megengedik, leírhatok néhány személyes tapasztalatot is, azokon kívül, amik már ebben a topicban szereplnek (van jó sok, pl. az említett 100. hozzászólás környékén is). Persze van olyan tapasztalatom is, amikor valóban az ember volt a hibás, ha az előbbieket leírom, akkor ezt is. (Néha én is utálom magam ezek miatt a 3kötetes regények miatt, de nem tudok rövidebben írni, ne haragudjatok)
csiki:
"Nem szabadott volna a kutyatenyésztőknek hagyni, hogy ennyi eleve vérengzésre kitenyésztet fajtát "piacra" vigyenek.Vannak olyan fajták amelyikre, ha csak ránézünk még sok értelem sem csillog a szemében, nem hogy inteligencia.
Aztán a MEOE sincs a helyzet magaslatán, mert ahogy a mai világban törzskönyvhöz lehet jutni az nevetséges.Akár ember kölyöknek is kérhetünk törzskönyvet, csak legyen egy kan és egy szuka kutyáról-lehetőleg azonos fajta-törzskönyv amit be lehet mutogatni, na meg pénz.Na persze itt már a tenyésztő tisztességére is kell hagyatkozni."
Teljesen igazad van. Régen a XII. kerületi kapitánysággal szemben laktunk, én kis alsósként féltem a szájkosárból acsarkodó rendőrkutyáktól, hogy csak na. Manapság divat lett házilag fiatalon becsibészelt kutyákat tartani. Nincs belőlük sok, de annyira pont elég, hogy kisgyerekes anyukák _minden_ kutyától rettegjenek.
Tegnap este a Tétényi úti kórház sebészetére az anyja hozott egy tizenkét év körüli kislányt, a jobb keze, és a jobb arca volt megmarcangolva. A gyerek saját (!) statfortshirt (lehet, hogy nem jól írom a nevét, bocs) terrier kutyája támadt rá, miután elbotlott, és elesett. Mivel láncon tartják, így a nő a gyereket ki tudta húzni a kutya alól.
"...úgy emlékszem ,hogy az én "kis" koromban nem voltak ilyen "állat" kutyák.Nem hallottam, tunk ennyi harapásról, marásról.Voltak mérges kutyusok, de azok csak vicsorogtak nem ettek meg."
Igen, nem voltak "ilyen" kutyák. És ebben az esetben az az érdekes, hogy megint nem utcán sétáltatott városi kutya idegent, hanem láncon tartott kerti kutya a saját - eleső - gazdáját támadta meg.
Ezért hangsúlyozom, nem a most bedobott új agyrém, a táp a hibás, nem a lakásban tartás, és nem általában a kutyák a hibásak, hanem az ember, a tulajdonos.
Az az ember, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy a pitbull, és sorstársai nem csak szépek, hanem végtelen barátságosak is, hogy a rotveiler csak akkor számít értelmesnek, ha jól be van csibészelve, hogy tízéves kislány uszkár helyett jobb, ha dobermannt visz sétálni.
Mivel nem vagyok egy mai gyerek én úgy emlékszem ,hogy az én "kis" koromban nem voltak ilyen "állat" kutyák.Nem hallottam, tunk ennyi harapásról, marásról.Voltak mérges kutyusok, de azok csak vicsorogtak nem ettek meg.Sőt még esetleg el is tudtunk futni előle.
Véleményem szerint borzasztó nagy lehet a beltenyészet és ezek a csoda tápok sem normálisak
amivel csak kizárólagosan eteik őket.
Nem szabadott volna a kutyatenyésztőknek hagyni, hogy ennyi eleve vérengzésre kitenyésztet fajtát "piacra" vigyenek.Vannak olyan fajták amelyikre, ha csak ránézünk még sok értelem sem csillog a szemében, nem hogy inteligencia.
Aztán a MEOE sincs a helyzet magaslatán, mert ahogy a mai világban törzskönyvhöz lehet jutni az nevetséges.Akár ember kölyöknek is kérhetünk törzskönyvet, csak legyen egy kan és egy szuka kutyáról-lehetőleg azonos fajta-törzskönyv amit be lehet mutogatni, na meg pénz.Na persze itt már a tenyésztő tisztességére is kell hagyatkozni.
Azt hiszem tudja mindenki melyik fajta kutyáról lehet más fajta törzskönyvet kérni.Na igen megint itt vagyunk a morál kérdésénél...
bokor:
"Szerintem a mai kutyákat - főleg ezeket az agyontenyésztett, bezárva tartottakat - nem lehet ismerni, bármikor megőrülhetnek..."
Nincsenek olyanok, hogy mai kutyák. Kutyák vannak, kicsik, nagyok, szelidek, és vadak. Már többször leírtam, a parkokban, utcán sétáltatott, feltűnően nem pitbull kinézetű, joviális gazdával ellátott kutya nem fog rád támadni. Az elmúlt évek kutyatámadásai között egy lakótelepen tartott igazi városi kutya sem volt. A közhiedelemmel ellentétben a kutyának nem árt a lakás, viszont lakásban olyan szoros kontaktus alakul ki a kutya és gazdája között, ami egy kerti kutya esetében soha. Ezek a városi kutyák sokkal jobban ismerik az embert, az emberi szokásokat, mint kerti rokonaik, így egyszerűen nem is érdeklik őket a járókelők.
Kedves kanka,
én úgy általában nem félek a kutyáktól. Főleg az ismerős kutyáktól nem, de azért vannak olyan ebek, amelyeket igenis nem szabadna szabadon ereszteni, mert félelmet kelt. Az alábbiakban nem az én félelmeimről volt szó, hanem a kislányoméról, akibe pedig nem én neveltem ezt a félelmet, hanem - és ha egy kicsit figyelmesebben olvasnál, nem írnék most újdonságot - szabadon szaladgáló, nagy fekete kutyák. Továbbra is csak azt mondom, képzeld el, hogy feléd rohan két, nálad egy fejjel nagyobb szörnyeteg... Ugye, talán te is megijednél. Hát ilyen esetekből lesznek a fóbiák, amik ellen hosszasan kell küzdeni, mert nem jó velük élni, de félvállról sem jó venni őket.
A szemét engem is zavar. De azt is be kell vallanom, hogy bennem a kutyaszar a zöldben is hányingert kelt, és idegesít, ha a gyerekemet (igen már megint az a k... kölök) nem tudom elereszteni a zöldben, mert a kutyáké a világ.
Szerintem a mai kutyákat - főleg ezeket az agyontenyésztett, bezárva tartottakat - nem lehet ismerni, bármikor megőrülhetnek...
Ha válasznak szántad, hát...
Üdv:
bokor
u.i. Megkérdezhetem, kedvencedben milyen fajtát tisztelhetünk?
a gyerekkel kapcsolatban: en ezt teljesen indulatmentesen irtam :))
"Pedig csak azt szerettem volna kérdezni, hogy mit lehet tenni, ha rohan feléd egy kutya, akit nem ismersz, nem tudod, mennyire hamis... "
Hat nem ugy vettem ki a szovegedbol, hogy kerdezned, de igy mindjart mas, meg valaszolok is:
szoval nem kell megijedni. Egy kutya nem hazudik. Egyszeruen nem tud szerintem. Nyilvan ehez ismerni is kellene oket... Tehat HA te ismered a kutyakat, akkor eleg konnyen el tudod donteni, hogy most tamad, vagy csak felmer hogy mennyire felsz tole, vagy tenyleg meg akar olni. (a legutobbiban meg nem volt reszem, de a legroszabb megoldas talan az, ha nekilatsz szaladni... szembe kell nezni vele es kesz. Hogy ezt csinalnam -e, ha ilyen helyzetben vagyok? Nem tudom... :) )
Erdekes. Habar valoban azt tartom, hogy a kutyakban meg lehet bizni, de megsem hajtogattam ezt, sot meg azt sem irtam, hogy nincs rajta kivul igaz baratom :)
" És sajnálok mindenkit, akinek "csak" egy kutya jut. " haaaat, ha valoban letezik ilyen ember, akkor en is sajnalom.
"nem rögtön az lenne-e a reakció" Reszemrol bizonytalan nem a valasz, ki kene probalni ugye... engem jobban zavar a szemet, mint a kutyaszar. Ahol van zoldterulet, ott az aszfalton nem nagyon lattam meg fekaliat, viszont szemetet a zoldteruleten annal inkabb. Szegeny kutyamat feltem bevinni, nehogy elkapjon valami korokozot :)))
Meg joo, hogy viccesen fogom fel, kulonben mar reg szetlodoztem volna az agyam nem gondolod? :)
Hm... valasznak szantam. Nem annak nez ki?
Udv
kanka
Érdekes figyelni, hogy az indulatok hová is vezetnek. Az a mondatom, hogy "és ha teszem föl, lelövöm..." fantasztikus indulatokat váltott ki. Rögtön jött a gyerek, aki kővel dobálja a kutyát - erre én azt mondom, a beste kölke megérdemli, hogy szegény inzultált eb (és ezt most nem irónikusan mondom) megtámadja, vagyis megvédje magát.
Pedig csak azt szerettem volna kérdezni, hogy mit lehet tenni, ha rohan feléd egy kutya, akit nem ismersz, nem tudod, mennyire hamis...
Kedves jó kanka, én komolyan gondolom, hogy el vagytok szállva. A kutya az egy kutya. Lehet szeretni, lehet a legjobb barátodnak tartani, lehet akár többre becsülni embertársaidnál, d eakkor is egy kutya. És az az igazság, én lassan kezdem sajnálni a kutyatartóknak azt a rétegét, akik csak azt tudják hajtogatni, hogy a kutyában jobban megbízhat, mint bármelyik embertársában, a kutya soha nem csalja meg, soha nem veri át, rajta kívül nincs igaz barátja... Én szerencsés vagyok. Vannak barátaim, rokonaim emberből, akikkel tudok beszélgetni, akikre számíthatok, akik megértenek. És sajnálok mindenkit, akinek "csak" egy kutya jut.
Hely, ahová kiviheted a kutyát, és senki nem kezd pampogni... Elismerem, ilyen nincs nagyon. És ez nem a ti hibátok. Kérdés, ha lennétek ilyen helyek, nem rögtön az lenne-e a reakció, hogy messze van, kicsi, sok benne a kutyaszar, emg ilyenek? Komolyan kérdezem.
Aműgy örülök annak is, hogy roppant viccesen fogod fel a dolgot, rögtön arra gondolsz, aki nem nyalakodik a kutyájával, az valami természettől elrugaszkodott urbánus (ld.WC-illatosító), esetleg egy gyáva nyúl, aki összevissza szarja magát és környezetét egy ártatlan külsejű, apró termetű vakarcstól, aki szembejön vele.
Még valami... remélem, az utolsó hozzászólásod nem hehe tata azon kérdésére válasz, hogy szerinted egyenlő rangú, értékű-e egy embergyerek és egy kutya.
Nem, nem gondoltam komolyan. Elkeserit viszont, hogy akik lelonek illetve lelovik, a kutyak, tagabb ertelemben az allatok, meg tagabb ertelemben veve a termeszetnek az elethez valo jogat nem ismerik el.
Es ez is csak nevelesi kerdes szerintem :)
Mint elet, egyenrangu a kutya es az ember, sot, azt kell hogy mondjam, a kutya felette all az embernek. Talan tudod, miert irom ezt.
Jogilag nem egyenrangu, bar ezt mindenki tudja.
Ha beszelni tudnanak a kutyak, vagy eppen az emberek tennek a faradsagot, hogy beszelni akarni tudjanak a kutyakkal akkor is ugy gondolnad, hogy nem egyenlo ranguak? (ez mar egy kicsit mesze mutat a problematol...)
Lehet, hogy nem voltam egyertelmu, nem az anya mutatott ra a kutyara, hanem a gyerek. (akkor emiatt szohoz sem jutottam, es eszembe sem jutott, hogy beszeljek az anyaval...)
Valoban, nem irtam le a korulmenyeket, ezt potlolag megteszem:
Kutyam epp szaladt a kerites fele es zajt emittalt :)
Ha jool tudom, a gyerek szuleinek anno volt afferja kutyakkal, emiatt nem is tudtak volna arra nevelni a gyereket, hogy szeresse oket...
A nagyszaju a zajossagat jelenti. (erdekes modon csak akkor volt zajos, mig keritesen belul volt. A kinti terulet nem az ove volt, eppen emiatt ott nem zajos, mint pl. mostanaban o a legcsondesebb kutya -szerintem- az egesz kornyeken.
Jool vetted ki, igy gondoltam.
Es hogy gondoskodnak a kutyatartok errol?? Lehet, hogy vak vagyok... (vagy netan elvakiut??)
Reagálva erre, hát nem tudom, én kutyatulajdonos vagyok, és ahhoz hasonlitani, hogy amit nagyon szeretek az autozás, hát nem tudom, inkább no comment. Nem tudom, a kutya nálunk már családtaggá vált, és az egyetlen olyan barát, talán testvér akiben vakon bizhat az ember, hányszor látni, hogy még a legjobb barátok is hátbarugdossák egymást, a Yugo háborut ne is emlitsük, ahol igaz barátok az etnikumok miatt halálos ellenségek lettek, és meg is ölték néha egymást. A kutyában vakon bizhatsz, soha nem hagy el, de soha! Ilyet egy emberről nem tudok elmondani, hiszen mindenki valamilyen érdekből van a másikkal, még a barátok is.
Jó bocsánat a regélésért, nem is folytatom, csak annyit még, persze, hogy ha megdobálok kővel egy állatot azt nem kell lelöni, na de akkor miért kell lelöni egy olyan kutyát, ha ezért a dobálásért megharap, és esetleg komoly sérülést okoz, hát hol itt az igazság, egy kővel is komoly sérülést lehet egy kutyának okozni, most azért mert nagyobb a fájdalomtűrése mint az embernek, és még félholtan is képes támadni, az nem azt jelenti, hogy meg kell ölni, pláne, ha nem is kezdeményez. És az nem kell elhinni mindent amit az ujságokban irnak. Alapjában véve egy kutya nem támad, ha csak nem cseszegetik, persze nevelés kérdése is.
Üdv.
Remélem Te sem komolyan gondolod, amit Bokor asztaltársnak írtál: "és ha én történetesen lelövök egy gyereket..." ? Én nem állítom azt, hogy a kutyát csak úgy kővel kell dobálni. Szerinetm aki puszta szórakozásból kínoz egy állatot (nemcsak kutyát! sőt) azt meg kell nevelni ill. helyre kell tenni.
De: szerinted egyenrangú, egyenlő értékű egy emberi gyerek és egy kutya? Egyenlő nagyságú bűn az elpusztításuk? Pláne úgy, hogy a kővel dobálásra lelövés a válasz? És ha egy embert dobál valaki kővel, azt hogyan bünteted, hogy arányos legyen a doldog? (Emlékezz a vonatdobálókra)
Bennem nem indulatokat vált ki, csak elgondolkodtat. Ugyanis e gondolattal nem most találkoztam először. Voltak már, akik cselekedtek is. Azt hiszem, tavaly olvastam az újságban, hogy egy kutyatulajdonos a boltból kilépve azt tapasztalván, hogy valaki éppen a bolt előtt kikötött kutyáját próbálja megrugdosni, előkapta a stukkert és lelőtte. Az eset -- sajnos -- többször nem szerepelt a sajtóban, így tanulságait -- a jogerős bírói ítélet alapos ismertetése útján -- nem ismerhettük meg. Nem tudom, miért rugdosta a kutyát a későbbi áldozat, holott ez igen lényeges kérdés: csak szórakozásból-e (suxx) vagy oka volt rá (ilyen okokról szól ez a topic)? Miért volt lőfegyver a kutyatulajdonosnál, miközben fényes nappal a boltban vásárolt? Ez vajon az emberek hány %-ánál fordul elő? Mert éjszaka ugye érthető, én is szoktam valamit magammal cipelni (csak kést!) ha ez indokolt, de egy boltba fényes nappal? Hm.
Írod: "...rámutatott a kutyámra, és azt mondta: büdös kutya.." Megértem, hogy megbántva érezted magad, engem is bánt, amikor olyasmit ócsárolnak és gyaláznak nap-mint-nap, amit nagyon szeretek (autózás). Pláne akkor, ha még törvényekkel is beletapossák a sz**ba.
Mégis arra kérlek, hogy gondolkozz azon, vajon miért mondhatta ezt az az anyuka. Sőt, ha olyan a helyzet, kedvesen meg is lehet kérdezni tőle, utána meg (esetleg) el lehet beszélgetni. Nem mondom, hogy mindig sikerül, nem is akarlak rábeszélni, mert ha a hangodból kiérződik a pillanatnyi megbántottság, akkor nem fogsz tudni kommunikálni.
Példád egy példa a sok közül, OK., tudomásul vettem. Amit eddig leírtam, azokat nem cáfolja, nem is erősíti. Azt nem írtad, hogy amikor a kisgyerek elsírta magát, akkor éppen a kutyád csendesen nézett-e rá, vagy esetleg -- finoman fogalmazva -- zajt emittált? :-) Meg hogy volt-e közöttük éppen kerítés? Ezek nem mellékes részletek.
A "nagyszájú" kifejezés a kutya szájnyílásának fizikai méretét jelenti, vagy a zajosságát?
A "félelemre nevelte gyermekét" állításból azt érzem ki -- tudom, Te nem írtad le így direktben, csak az én érzésem -- hogy Te úgy gondolod: ha valaki fél a kutyától, az csak azért van, mert rosszul nevelték. De javíts ki, ha tévedek, akkor visszavonom ezt a bekezdést.
Szóval énszerintem -- ismervén a környezetemben élő kutyatartók töbségét -- egyáltalán nem kell félrenevelni valakit ahhoz, hogy féljen a kutyáktól vagy más okból ne szeresse azokat (meg a gazdikat se). Ugyanis erről maguk a kutyatartók gondoskodnak sajnos.
És persze nemcsak a környezetemben élő kutyatartókról van szó, erre egy nagyon zanzásított példa. Néhány évvel ezelőtt kaptunk egy hetes üdülést Zalakaroson, egy nagy szállodában. Az ablakunk a dombok felé nézett, ahol amolyan családi házas környék volt, sok kutyával. Mondanom sem kell, azok ugattak állandóan, mert ugye egy nagy rakás félig részeg turista -- sok német is -- ott randalírozott egész éjjel szanaszét a környékben. Ezzel kapcsolatban a következő észrevételeim vannak:
1.) A turisták is elég nagy zajjal voltak, legalábbis emberi mérce szerint. De azt tapasztaltam, hogy egy kutyát száz ember sem tud túlordibálni. A kutyának (vagyis az ősének) ugyanis évmilliók alatt arra fejlődött ki a hangja, hogy több kilométerről tartani tudja a kapcsolatot a falkatársakkal. Ez pedig a tenyésztés során nem változott, sőt. Talán még mesterségesen is ráfejlesztettek egy kicsit a tenyésztők, bár ezt csak én gondolom.
2.) Az, hogy valahol kultúráltnak nevezett túristák hada jön össze, nem jelenti azt, hogy azok tényleg kultúráltak. Ebből sajnos az is következik, hogy a kutyatartók másirányú emberi kultúráltsága -- már aki rendelkezik ezzel -- nem mindig jár együtt a kutyatartási kultúráltsággal. Talán az lehet ilyenkor a gond, hogy elbagatellizálják a probléma (a zavarás, veszélyeztetés-félelem, stb.) nagyságát. Ezért is fejtegetem mindenhol, ahol csak tudom. Sajnos, emiatt előfordul az is, hogy untatok valakit, mert olyanok veszik többször az adásomat, akik egy mondatból is értenek, ezért tőlük elnézést kérek. Ugyanakkor viszont az emberek többségéhez nem jut el a szavam (ez nem lenne nagy gond, de a többi kutyátólsenyvedőé se, ez a baj)
3.) Az 1 hétből 4 napot (3 éjszaka) töltöttünk ott, azután csomag+hazautazás. Így lett elrontva a nyaralásunk. Pedig mekkora örömmel készültünk rá. (Amióta dolgozok -- 22 éve -- ezzel együtt kétszer voltam 1-1 hetes üdülésen, semmi más, se külföld, se belföld, csak építkezések meg munka a ház(ak) körül) És persze pénzbe is került. És én ezért nem perelhetek be senkit. Ezért is tartom rossznak a jelenlegi törvénykezést, és azon vagyok, hogy megváltozzon, mert így ez nem jó.
üdvözlettel
ht.
Ui.: nem ide tartozik, de úgy érzem, muszáj megjegyeznem: engem egyáltalán NEM nyugtat meg, hogy a Dunában fürdés a hastifusz, kolera, kiütés, stb. kockázatát rejti magában. Csak azt akartam kifejezni, hogy az utcákat borító a kutyakaki, ami sokféle úton kerül a szervezetembe, jobban zavar.
