Éppen arról van szó, hogy a katolikus egyház - mint egyház, vagy legalabbis mint szervezet
volt bűnös: az inkvizícióban, az antiszemitizmusban és a pogromok (nem is mindig suba
alatt történő) támogatásában. Ez tehát nem bizonyos katolikusok egyéni bűne, hanem az egyház, azaz a tagjai kollektív bűne.
NAGYON KÍVÁNCSI VAGYOK, HOGYAN HIRDETTÉK KI EZT A MAGYAR TEMPLOMOKBAN.
Tud valaki erről valamit? Én hallottam, de az csak hallomásból származik ezért nem írom
ide.
Én is úgy gondolom, hogy a pápa bocsánatkérése nem vonatkozik azokra, akik nem tartják
magukat a katolikus egyház tagjának.
Még egyszer leírom amit már leírtam: az egyén bűne nem vihető át a közösségre!
Mert ha így lenne akkor nem lenne értelme az egyháznak! Szerinted egy bűnös egyház közvetítheti az Isten akaratát? Vagy kiszolgáltathatja a szentségeket? Vagy
bűnbocsánatot hirdethet az Isten nevében? Nem! Az, hogy XY pápa parancsára az egyháztagok bűnt követtek el az lehet! (A félreértések elkerülése véget a bűn elkövetéséhez nem kell a pápa parancsa!) De ilyenkor is az egyén a bűnös, még akkor is ha ő a pápa! És ez egy újabb bizonyítéka számomra,(amiben sohasem kételkedtem), hogy a pápa sem tévedhetetlen! Ez csak dogma!
Tódi
Kedves Tódi, meg mindenki!
A Pápa a katolikus egyház által elkövetett bűnökért kért bocsánatot, az egyház nevében. Mivel a többi vallás szemében a kereszténység és a katolicizmus meglehetősen összemosódik, ezért valóban, bizonyos értelemben a más vonulatok nevében is. Azért kért bocsánatot, mert úgy érezte, hogy az egyház bűnös. Valóban az is.
Gondolj az inkvizícióra: hányan haltak meg, miután, hogy a kínoktól meneküljenek, elárultak mindent és mindenkit, aki és ami fontos volt nekik? Hány ártatlan öregasszonyt, gyereket, nőt, férfit égettek meg boszorkányság vádjával?
Aztán ott volt a II. világháború. Az egyház valamilyen szinten legalizálta az esztelen népirtást, elsősorban a zsidók felé, istengyilkosoknak bélyegezte őket, így a vallásos emberek is a zsidók ellen fordultak.
Én úgy érzem, a Pápa helyesen tette, hogy bocsánatot kért: volt miért. Bátor dolog volt.
Téged viszont megkérdeznélek: miért zavarna, hogy az evangélikusok, vagy bármely más keresztény irányzat nevében bocsánatot kér?
Xtray: Őszintén kívánom, hogy soha ne éld meg azt, hogy a családodat bezárják egy marhavagonba több száz másikkal, úgy, hogy max. a csoport fele éli túl az éhezést, szomjúságot és levegőhiányt, hogy utána eljussanak egy olyan helyre, ahol ki vannak szolgáltatva, éheznek, minden pillanatban várható a halál, és nem biztosak benne, hogy nem lenne-e jobb. BELEGONDOLTÁL MÁR EBBE, HÜLYEGYEREK?
Kedves Todi!
Te meg monjuk 2szaz evvel ezelott szektas voltal a rom.kat felfogas szerint/sot lehet hogy meg ma is/.A papa szerint o a keresztenyek foldi "feje",igy a tied is!Ezert ugy gondolja,hogy a te nevedben is joga van nyilatkozni.
Egyebkent en orulok neki/marminhogy bocsanatot kert/.
Sziasztok!Pennzoil
Sziasztok!
Nekem mint Evangélikusnak, csak egy kérdésem lenne!?
Miért keveredik a két fogalom, mármint a kereszténység és a Katolikusság! Ezzel nem az akartam mondani, hogy az Evangélikus gyülekezet tagjai nem követnek-követtek el bűnöket!
Csak nem értem, hogy az egyén bűnei miért alakulnak át közös bűnné?
XY elkövetett valamilyen bűnt, attól még a Krisztus egyháza nem bűnös!
Vagy szerintettek igen?
Tódi
kedves macskakorom, azert nem volt mert o a zsidoknak nem fonoke, maximum szimpatizalhat veluk, ne felejtsd hogy a papa nem zsido
masreszt a keresztenyek(a papa altalaban kert bocsanatot es nem csak a zsidoktol) sok nem keresztenyt is megegettek meg ilyesmi
na valahogy igy
g
A Pápa beszéde a jeruzsálemi Holokauszt emlékmunél (2000. március 23)
(saját fordításomban)
Az ősi zsoltár szavai törnek fel szivünkbol: "...olyanná lettem, mint az az elroshadt edény. Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságát mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. De én benned bízom, Uram. Azt mondom: Te vagy Istenem." (Zsolt. 31: 13-15)
Az emlékek e kegyhelyén, az értelem s a lélek csendre vágyik. Csendre, melyben emlékezhet. Csendre, melyben megkísérli, hogy rendezze a feltoluló emlékeket. Csendre, mivel nincs szó, mely elég erőteljes, hogy elítélje a Soá szörnyű tragédiáját.
Saját személyes emlékeim vannak arról, hogy mi történt, amikor a nácik elfoglalták Lengyelországot. Emlékszem zsidó barátaimra és szomszédaimra, akik közül sokan elpusztultak, kevesen túlélték. Azért jöttem el a Jád Vásembe, hogy fejet hajtsak a zsidó nép milliói előtt, akiket mindenüktől - elsősorban emberi méltóságuktól - megfosztva, meggyilkoltak a Holokausztban. Fél évszázad telt el, de az emlékek megmaradnak.
Itt, ugyanúgy mint Auschwitzban és Európa számos más helyén, eláraszt bennünket oly sokak szívszaggató panasza. Férfiak, nők és gyermekek sírnak fel az általuk megismert borzalmak mélyéről. Hogyan is ne hallanánk meg jajkiáltásukat? Senki sem feledheti, senki nem hagyhatja figyelmen kívül azt, ami történt. Senki sem csökkentheti mértékét.
Emlékezni akarunk. Egy meghatározott céllal kell emlékeznünk, nevezetesen azért, hogy biztosítsuk: sohasem fog megint eluralkodni a gonosz, mint tette azt a nácizmus több millió ártatlan áldozata esetében.
Hogyan viseltethetett ember ilyen megvetéssel ember iránt? Azért, mert odáig fajult, hogy megvesse az Örökkévalót. Csakis egy istentelen ideológia nevében tervezhették meg és hajthatták végre egy egész nép kiirtását.
Az "igaz emberek" iránti tisztelet, mellyel Izrael Állam adózik azoknak, akik hősiesen cselekedtek, hogy zsidókat mentsenek, olykor saját életük árán is, annak elismerése, hogy még a legsötétebb órán sem húny ki minden fény. Ezért van az, hogy a Zsoltárokban és a Biblia egészében kifejezésre jut, hogy nem a gonoszé az utolsó szó. A fájdalom és a bánat bugyraiból a hívő lelke így kiált: "De én benned bízom, Uram. Azt mondom: Te vagy Istenem." (Zsolt. 31: 14)
Zsidók és keresztények közös spirituális örökségen osztoznak, mely az Örökkévaló önnön revelációjából fakad. Vallási tanításaink és spirituális tapasztalataink megkövetelik, hogy a gonoszt jósággal győzzük le. Emlékezünk, de nem a bosszúállás vagy a gyűlölködés szándékával. Számunkra az emlékezet azt jelenti, hogy békéért és igazságosságért imádkozzunk, és hogy elkötelezzük magunkat ezek iránt. Csakis egy békében élő világban, ami mindenki számára igazságot nyújt, kerülhetjük el, hogy megismételjük a múlt hibáit és szörnyű bűneit.
Mint Róma püspöke és Péter apostol utóda, biztosíthatom a zsidó népet, hogy a katolikus egyházat, melyet az evangélium igazságban és szeretetben fogant törvénye, s nem holmi politikai megfontolás vezérel, mélységesen elszomorítja a keresztények által a zsidók ellen irányuló gyulölet, üldözés és az irányukban megnyilvánuló antiszemitizmus, történjék az bárhol vagy bármikor.
Az Egyház elutasítja a rasszizmus bármilyen formáját, mivel az tagadja a minden egyes emberben meglévő Teremtő mását.
Az emlékezés e szent helyén azért imádkozom, hogy a zsidó nép által a XX. században elszenvedett tragédiája fölött érzett fájdalom egy új keresztény-zsidó kapcsolathoz vezessen. Építsünk egy olyan jövöt, melyben a keresztények körében nincs zsidóellenesség, a zsidók körében pedig keresztényellenesség, s helyébe az az egymás iránti kölcsönös tisztelet lép, melyet elvárhatunk azoktól, akik az egy Teremtőt és az egy Urat tisztelik, és akik Ábrahámot tekintik közös hitbéli atyjuknak.
A világnak figyelnie kell a Holokauszt áldozataitól és a túlélok tanúságtételében rejlő figyelmeztetésre. Itt, a Jád Vásemben, az emlék tovább él és lelkünkbe ég, és így kiáltunk: "Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságát mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. De én benned bízom, Uram. Azt mondom: Te vagy Istenem." (Zsolt. 31: 13-15)
És egy kérdés Postmortemhez:
tessék már nekem elmagyarázni, hogy amennyiben a Pápa az Egyház feje, valamint Krisztus és Isten földi helytartója, akkor miért ne lett volna hatásköre erre?
hush,
tevedsz. Ha baalapostol vegig ekezet nelkul irt volna, semmi kivetni valot nem talaltam volna a 'papa' szoban. De baalapostol ékezetes levelet írt, szép hoszú ékezeteket használva, csak valahogy abba a 'pápa' szóba nem sikeredett neki. Na, ez a kulturalatlansag (ha így jobban tetszik, bocs teccik).
a topic cimre valaszolva a papa azert kert bocsanatot, mert megtehette,mert o a papa, es mert mondjuk az inkvizicio aldozatai nem fogjak szamon kerni rajta az esemenyeket
azok a szerencsetlen hivok meg akiket a szokasos szemettel etetnek azok meg azert vannak hogy elhigyjek
sajnalom a hivoket, hogy azt hiszik hogy ez a bocsanatkeres valtoztat majd valamin
jogaszian szolva, a papanak nem volt hataskore arra ami tett
ennyi a velemenyem
g
baalapostol,
igazad van, egy turista (de nem csak az) igyekszik kultúrált módon viselkedni. Ezt próbálta meg a pápa is (vagy ahogy Te szereted: papa).
Azt gondolom, hogy Te, meg xtray, meg hush is megpróbálhatnátok! Hátha sikerül.
f.
Én szerintem a pápa nem azért kért bocsánatot a zsidóktól, mert "a vendéglátó ország elvárásainak megfelelően" akart volna viselkedni, hanem azért, mert hosszú évek, évtizedek, sőt talán évszázadok óta II. János Pál az első, aki szembe mert nézni a keresztény egyház felelősségével - értem ezalatt azt a felelősséget, mellyel - nagyon durva kifejezéssel élve - "ideológiai alapot" szolgáltatott a zsidóüldözésekhez. Ehhez valószínűleg hozzájárulhatott az, hogy lengyelként élte át a 2. világháborút (ha jól emlékszem, erről meg is jelent magyarul egy könyve). Én nagyon nagyra tartom azt az intellektuális és morális bátorságot, amely lehetővé tette számára, hogy szakítva a múlttal, ezzel szembenézzen (ennek egy másik jele, amennyiben jól tudom, hogy az ő kezdeményezésére megváltoztatták azt a keresztény dogmát is, mely szerint a zsidók felelősek Jézus haláláért).
Kedves Tikva,
Úgy érzem, Téged nagyon elvakít a keserűség. Lehet azért - s ez esetben érthető - mert vagy Te, vagy a szüleid a vészkorszak túlélője/túlélői. A bocsánatkérés nem teszi meg-nem-történtté a múltat, de reményt ad, hogy ez a jövőben többet ne fordulhasson elő egyetlen néppel, népcsoporttal sem.
Bizonyára jól ismered a Tórát és a többi szent könyvet, a próféták stb. írásait. Abban nem csak egy haragvó Istenről, hanem egy megbocsátó Istenről is szó van, aki képes megbocsátani az Ő olykor eltévelyedő népének. Nekünk pedig arra kellene törekednünk, hogy ha valaki őszintén mondja azt, amit mond, és őszintén próbál egy gesztust tenni - és én úgy érzem, hogy a pápa esetében erről van szó -, nos akkor meg kell próbálni, amennyire lehet, ezt tiszta szívvel elfogadni és értékelni a gesztus szimbolikus erejét.
Véleményem szerint a papa azért kért bocsánatot a zsidó néptől, mert ha valaki turistaként egy külföldi országba beteszi a lábát, igyekszik ott a vendéglátó ország elvárásainak megfelelően viselkedni. Pláne, ha a vendéglátóktól még valami különlegeset szeretne is kapni.
Ez alól a papa sem kivétel. A különbség annyi, hogy rajta az egyszerű turistával ellentétben ott van több televíziós- és más hírcsatornákon keresztül szinte az egész világ figyelme.
A porcelánboltba egy elefánt csak erőteljes fogyókura után tud belépni.
Szerintem még fogyóznia kell.
Üdvözlettel: baalapostol
Ne aggodj! Se ISTEN se egy zsido nem fogadna el a gyülölöik "bocsanat" kereset!
A szamla amit ISTEn azonban reszedre is keszitete azert amit te gondolsz , erzel , mondassz es tesszel, az benyujtasra var.. Tehat neaggodj, meg fogod ISTENtöl kapni mert Ö nem felejt...!
csak azt tudnam hanyszor kell meg bocsanatot kerni tolluk es karteriteni oket....
(egyebkent a Vatikan szepen csendbe volt mikor elhurcoltak oket es kivette a reszet a kincsek, vagyonok elosztasoban a nacikkal )
Kedves xtray!
Tudtommal a pápa a keresztények nevében általában (más pont ezt sérelmezi) kért bocsánatot. Megjegyzésed alapján te nem tartozol ebbe a körbe semmilyen értelmezés szerint, úgy, hogy nyugi, a te személyedet ezúttal sem sértette meg senki.
üdv
belll
