Koszi az idezetet.
Megprobalom ujraertekelni Esterhazyt (bar eddig azt mondtam, hogy muveszt a muvei alapjan ertekeljunk, ne pedig a nyilatkozatai alapjan)
Most eyg jó hosszút idézek, megjelent 91-ben Egy Esterházy Kalauz c. könyv, Marianna D. Birnbaum kritikus beszélgetése EP-rel. a könyv a követkeő párbeszéddel kezdődik, azt hiszem ez válasz lehet Neked:
[elnézést, ha a szöveg nincs szépen tördelve, szkenneltem, meg minden]
"MDB: Fontos-e, érdekes-e egyáltalán, hogy a kritikus vagy az olvasó azonosítsa a vendégszövegeket az írásaiban? A visszatérő vendégszövegek leginkább a Bevezetés-ben tűnnek fel. Akarja, hogy felismerjék őket? Fontos ez a teljes szöveg számára?
EP: Kapásból azt mondanám, hogy nem. Más kérdés az, hogy aki Semmit nem tud azonosítani, az nyilván olyan koordináták közt mozog, vagy olyan referenciákkal bír, hogy az egész ntenciójáról Is lemarad. Gondolom, hogy aki jól tudja olvasni a könyveimet, az per def. néhány dolgot azonosítani fog.
MDB: És a néhány az elég? Vagy mindent kell hogy azonosítani tudjon, mert anélkül nem tud közel férni a szöveghez?
EP: Én a következőt mondom erről: egyrészt itt kialakult ebben a pesti országban ez ügyben egy quiz-játék, ami rettenetes. Kritikus, olvasó — hogy ki mit ismer föl.
MDB: De nézze, ha bemegyünk egy múzeumba, szeretjük felismerni, hogy például ez a Picasso Lucas Cranach képanyagára épült, meg effélét...
EP: Igen, de hát egy „Kinyílt az ajtó”, Jósika Miklós — nemdebár ez elég nehézkes.
Nekem a hatás az érdekes. Az, hogy a szöveg testében egy Idegen test van.
Most egyfelől igaz, hogy ezek hasonulnak a szöveghez.
MDB: Vagyis belesimulnak a szövegbe...
EP: Egyfelől. Másfelől azonban mégiscsak idegen marad. Következésképpen valami billegés támad a szövegben. No most ez a billegés vagy remegés, nagyon fontos. Ezt hozza az idézet; egy idézet hiába simul bele egy szövegbe, mert ha simul, ha nem simul, nem simul. Az abban meglévő irányok, melyek ugyan kiszabadítva a környezetből csak úgy-ahogy működnek— azok az irányok azért nem egészen ugyanazok, mint a szövegben meglévő irányok. Tehát valami feszültség támad. Az, aki soha Semmit nem vesz észre, az ebből a remegésből sem vesz észre Semmit — ami nekem fontos volna, vagy ami nekem egyedül fontos ebben
az egészben.
MDB: Aki a remegésből nem vesz észre semmit, vagy aki nem ismert fel semmilyen szöveget, az úgyis leteszi Magát a második oldalnál.
EP: Hát ebben lehet reménykedni...
MDB: Viszont az olvasó számára, aki észreveszi ezt a remegést a szövegben, a szöveg
hirtelen megváltozik. Előre és visszafelé még egyszer funkcionál, mert a vendégszöveg, akár a hold, udvart teremt maga körül, és rásugároz a Maga szövegére.
EP: Itt persze az is van, hogyha felismeri, hogy kicsoda, hogy ki kicsoda, akkor annak
a sugárzása is működni kezd, akié a szöveg. Ez nem biztos, hogy megfelel az intenciómnak, mert én valóban szövegből kiragadva használom, tehát a legotrombábban, vagy a legordenárébban, gyakorlatiasan... Emlékszem, hogy Camus-nál van egy éjszaka — és nem
érdekel engem akkor egzisztencializmus, se előre, se hátra, se barátság... nekem az a szélseperte, szélcsiszolta égbolt kell, és... akkor van is aztán ez az égbolt...
MDB: Hát van is többször, és így derül ki, hogy ugyanaz a vendégszöveg más és más
szövegbe beágyazva mást jelent, mást evokál.
EP: Aki azt tudja, hogy ez Camus, vagy előbb-utóbb megtalálja, az akkor... hogy úgy mondjam, kollaborál. Azt nem tudom olykor, hogy az nekem jó-e vagy sem. mert van, hogy túlkollaborál. A Fuharosok-ban a „vérző ebek a párnán” szerepel. Akiben nagyon él Pilinszky, az itt nagyon megbotlik.
MDB: Persze hogy nagyobbakat botlik, mint egy idegen olvasó, aki fordításban olvassa, és nem ismeri Pilinszkyt.
EP: ... Részint mint egy idegen olvasó, részint annál is nagyobbat botlik, mint én szeretném. Azaz, nemigen tudom, hogy mit szeretnék. Tulajdonképpen népdalként használom én ezeket. Ha nem így volna, tehát ha számítanék Pilinszky külön kisugárzására, akkor nem fordulhatna elő, hogy olyan iszonyatosan rossz és bűnös írókat is citálok, mint akiket citálok.
MDB: Miért citál rossz írókat?
EP: Rossz írónak is lehet alkalmas mondata
MDB: Pilinszkyrel valóban rálép az informált magyar olvasó, mint a bombára. A külföldi olvasó viszont talán hamarabb lép rá Borgesre?
EP: Prózára nem lép rá az ember, tehát Borgesre sem... lásd „Kinyílt az ajtó”, Jósika.
MDB: Persze ha nevén nevezi a hölgyet, akkor azért talán ráismernek!?
EP: Egy Viterbo erejéig."
Azt en nem tudom. Nekem az egesz tortenetek voltak ismerosok (szo szerint nem tudnam osszehasonlitani, mert az egyiket angolul olvastam).
A hasonlosag pedig nem csak egy mondat volt, hanem egesz tortenet (akkor lehet, hogy nem vendegszoveg, hanem vendegtortenet?)
Leírom, azt hogy _nélküled_, akkora az egy szó, nem idézet.
És az hogy _nélküled éltem_?
még mindig nem idézet?
és a _beleborzongok látván, hogy nélküled éltem_
mert egy egyszeru olvaso vagyok (nem bolcsesz, irodalmar) es neha szeretem az egyertelmu dolgokat. Ha valami nem sajat akkor azt valahogy jelezze. Kulonben elvesztem a bizalmat - honnan tudjam, hogy a masik 400 oldal sajat vagy "vendegszoveg".
Közben elovastam újra az Esterházy Péter a törzsasztalban c. on-line topicot, ott is felvetődik ez a szöveg-másolásosdi kérdés, ha gondolod olvasd el, elég nehéz lenne idézni belőle.
[mert én nem vagyok egy EP, ugye:)]
vendégszöveg... ha jobban megnézed, akkor valszeg szószerinti. az Esterházy könyvek tele vannak ilyenekkel. a Bevezetés végén még hat oldalon keresztül sorolta, hogy abban kiktől idézett; ebből a kötetből sajnos valamiért ez hiányzik. a Függő Matúra-kiadásában meg szépen ki van jegyzetelve, hogy hol kitől idéz...
Most fejeztem be a Harmonia Cealistist.
A vegen egy dolog zavart: a kitelepitesi resznel elmesel harom tortenetet, amiket 'Frank McCourt Angela's ashes' (megjelent magyarul?) konyveben olvastam korabban.
- a reszeg apa ejszaka hazamegy es hazafias dalokat enekeltet a gyerekeivel
- a gonosz boltosno esete a foldre esett penzdarabbal
- a gyerek, akinek elloptak a mesejet
A hasonlosag eleg eros, lehet ilyenkor azt mondani, hogy Esterhazy Urban Legend-et epitett be, vagy ez normalis?
(ettol fuggetlenul, mind a ket konyv nagyon tetszett)
[elég nehéz kibirni nem belemenni... Egyetlen mondatot csupán: Pokorni Zoltánnal kapcsolatos események, személye nem a magyar irodalom része. A JK, és a HC aztánmégfőlegviszont az. Aprócska, nem elhanyagolandó különbség...]
Nemtom, hogy van ez, de egysze szkeptikusabb vagyok a világgal mostanában... Az az érzésem, hogy mivel a Harmonia Caelestis hatalmas siker volt, mind irodalmi, mind anyagi téren, várható volt hogy a Javított kiadás is az lesz. Túl naívnak tűnik az az elmélet, miszerint csupán lelki törésről és önmarcangoló remekműről van szó. Azért EP is az írásból él...
Valahogy úgy vagyok vele, mint Pokorni látványos lemondásával. De ebbe kérek mindenkit, ne menjünk bele...
Mindezek nem csorbítja az immár kétkötetes mű felülmúlhatatlan élvezeti- és irodalmi értékét...
Azért ez nem lehetett könnyű EP-nek. Elkészül a könyvvel és pár nappal később megkapja ezt az információt. Majd a könyv megjelenik és ő már ezen infó ismeretében mosolyog és olvas fel és nyilatkozik.
Amúgyis épp elég bonyolult egy szülő-gyerek kapcsolat, annyira nehéz az embert meglátni az a szüleinkben, mert ők mindig "apa" és "anya" és meg kell tanulnunk, fel kell dolgoznunk, hogy ők is pont olyan emberek, mint mi. De az milyen érzés lehet, amikor már azt hiszed, mindent tudsz és még annál is többet - és ekkor fény derül egy titokra. Egy titokra, ami megváltoztat sokmindent, de igazából nem változtat meg az égvilágon semmit.
Egy kis ismertető a Fókusz Online-ról:
Rövid leírás: Soha könyvet nem övezett még akkora titoktartás, mint Esterházy Péter Javított kiadás címmel írt naplóját, ami 2000. január 30. és 2002 áprilisa között született. Eddigi életmûvének megkoronázása a Harmonia caelestis címû regénye volt, amelyben emléket állított édesapjának, Esterházy Mátyásnak. Mint az új könyvbõl kiderül, Esterházy néhány nappal a Harmonia caelestis kéziratának befejezése után megtudta, hogy édesapja III/III-as ügynök volt, utána kezdte írni a Javított kiadást.
Tartalom
A könyv különleges napló. Esterházy közreadja az ügynöki jelentések általa kimásolt részleteit és ezekhez fûzött jegyzeteit. A „melléklet a Harmonia cælestishez” irodalmi mû, melynek tárgya – többek között – egy apa és egy fiú viszonya, a kommunista rendszer természete, a történelmünk, az árulás, az emberi magányosság és szenvedés, az istenkeresés, a múlttal való szembenézés. Beszámoló egy ember személyes és írói sorsának megrendítõ fordulatáról.
"Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben õ kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségrõl beszélek a "dologról", amirõl senki nem tehet, és õ a szenvedõ alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erõs, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom."
Én ma vettem meg a "pótkötetet". De hogy mikor lesz időm elolvasni?
A "pótkötet" apropója, hogy EP a Harmonia megjelenése után kapta meg a Történeti Hivatal levelét, hogy az apja III/III-as ügynök volt, elég sokáig. A Történeti Hivatalnak egyébként még az anyaggyűjtés időszakában EP írt levelet, hogy van-e valami anyaguk a családról? Csak hát mire a válasz megjött, a regény már megjelent.
Én úgy gondolom, hogy helyesebb a Harmóniával kezdeni.
Nem pótkötet és érdemes elolvasni, ez nem kérdés. Nincs az az esemény, ami miatt a Harmonia Caelestis ne lenne ötcsillagos remekmű.
Olvastam a Javított kiadásból részletet a szombati Népszabadságban - azt hiszem ember korrektebbül nem kezelhette volna azt, ami történt. Nagyon sajnálom Őt, mert szemmel láthatóan borzasztó kemény törést jelentett neki, de bízom benne, hogy két év alatt fel tudta dolgozni. A végtelenségig tisztelem a kiállását.
Nekem is ez a legfőbb bajom, hogy tele van már megint a virtuális és a valós polcom is könyvekkel, amiket el kellene olvasni, nehéz ilyenkor valamit másodszorra is kézbe venni. Pedig sok könyv megérdemelné. Kevés az a 24 óra :))
Pelle! Én a Termelésit kb 20 évvel ezelőtt olvastam. Azóta többször is elgondolkodtam azon, (főleg amikor megint kezembe kerül, mert porolom a könyvespolcokat,) hogy el kéne megint olvasni, mert egészen elfelejtettem. És én is kíváncsi lennék arra, hogy most is annyira tetszene-e? De hát mindíg van kb 15-20 könyv előjegyzésben, amit még nem olvastam, és így ez az ismét-olvasás megint nem kerül sorra.
Megpróbálom megnézni, kíváncsi vagyok, mikor készült... a regény előtt, vagy után?
A Termelésit már kétszer elkezdtem, nem értem, miért nem sikerül befejeznem, de igyekszem pótolni, amint tudom.
Nekem anno a Termelési kisssregény nagyon tetszett. Sőt, a Harmoniáig talán azt tartottam a legjobb könyvének.
Ja, és 24-én, hétfőn 18.05-kor a Duna TV-n lesz egy 25 perces műsor: "Esterházy Pál: Harmonia Caelestis (1711) Nyolc kantáta a sorozatból." Asszem, belövöm a videót, márcsak érdekességképpen is.
Az Egy nő zseniális. Most a 12 hattyúkat szeretném elolvasni a közeljövőben, nagyon kíváncsi vagyok erre a sokat emlegetett nyelvi bravúrra, most újra kiadták, a Fancsikóval együtt.
