Egy kellemes emlék a Nosztra túráról, mert nem csak Kinizsi volt hétvégén.
A nevezéskor letöltött track-et nem olvasta a telóm, sebaj, nem olyan okos, legalább hasonlítunk egymásra, de készítettem az alapján egy track-et tuhu-n. A túra nem feltétlenül követte ezt a track-et, de jól volt szalagozva az út. A vége felé a Nagy-Galla után még várt rám a Zuvári-hegy a track szerint, akkorra már fáradtam. A Nagy-Galla után két túratársat értem be, illetve csak láttam őket haladni valamivel előttem, jó tempóban mentek, lassan fogyott a távolság köztünk, de közben figyeltem balra, mert a Misa-réti-patak keresztezés után jön a Zuvári emelkedő. Már gyanús volt, hogy túlmentem a leágazáson, megnéztem a track-et, és hát igen, már jócskán elhagytam a Zuvári emelkedőt. A túratársak éppen eltűntek a szemem elől, kanyarodott az út, messze is voltak, hogy utánuk kiabáljak, hát visszafordultam. Hamarosan meg is lett a leágazás, valahogy elmentem mellette. Nekiveselkedtem. De az fura volt, hogy nem volt szalaggal erősítve az elágazás, ezen a túrán ugyanis el voltunk kényeztetve, annyira jól követhetően jeleztek minden kanyart a szervezők, de pont itt nem tettek ki szalagot. Már egy ideje kapaszkodok, de csak ezen jár az eszem, elfogytak a szalagok, vagy mi van?! Úgyis innom kell, ekkor elő a térképet, mert azt is kaptunk, nem csak track-et. És lám, az előttem haladó két túratárs tudta jól, gondolom, nézték a térképet is :)), nem megy fel a túra a Zuvári-hegyre. De jólesett :)) Akkor vissza a Misa-réti-patak völgyébe, harmadszor a kereszteződéshez, hogy jól megjegyezzem a következő alkalomra. A Sukola-kereszt elágazásnál értem utol a túratársakat, de a Csák-hegy után ismét lemaradtam. A célba a zivatar előtt beértem, már a levest kanalaztam, mikor eleredt. Ha megküzdök a Zuvári-heggyel, nem értek be a zivatar előtt. Szuper túra volt, ez csak egy a rengeteg szép emlékből, amivel gazdagabb lettem, köszönöm!
Kinizsi Százas - 100 km - 3155 m szinttel, sikeresen teljesítve 15 óra 52 perc alatt.
Immár a tizedik Kinizsi is sikeres lett, így egy kis statisztikával kezdem a beszámolócskát.
Eddigi Kinizsis időeredmények:
2007: 13:34
2008: 12:14
2009: 17:22
2010: 15:50
2011: 14:33
2013: 15:55
2014: 15:00
2016: 14:50
2019: 21:13
2024: 15:52
7:30-as indulást tűztem ki idén, és ebben az intervallumban is kaptam helyet a nevezéskor. Végül 7:33-kor indultunk Halmi Ritával, aki tavaly a borzasztó nagy vihar ellenére megcsinálta a Kazinczy 200-at is. Az eleje könnyen ment, hamar felértünk a Nagy-Kevélyre, ahol nem tudom miért, de folyamatosan ellenőrzőpontot kerestem. Hiába, már látszik hogy jó rég voltam utoljára Kinizsin. Leérvén a Kevély-nyeregbe, az igen sáros K-en óvatoskodunk lefele a Csobánkai-műút irányába. Rita mondja hogy a műútnál lehetséges az ellenőrzőpont, de a sok depós autón kívül nem leltünk semmit. Nosza gyorsan előkaptam itineremet, és láttam hogy a Kevély csak feltételes ellenőrzőpontként volt megjelölve. Azért megkérdeztem egy-két embert, és örömmel nyugtáztam hogy tényleg nem volt pont. Egy nagy hátizsákos, szandálban induló srác jön velünk, ha kocogásra váltunk ő is így tesz, de közben be sem nevezett, a vízvételi lehetőségekről érdeklődik, és folyamatosan mintha stresszben lenne. Kicsit zavaró a dolog, de elvagyunk a szituval, kíváncsiak vagyunk meddig bírja velünk. A Hosszú-hegyi tisztásra érve szerencsére egyáltalán nincs sor, pillanatok alatt tudunk pecsételni. Megállok kicsit enni-inni, Rita addig tovakocog, a következő kilométert igen tempósan kellett abszolválnom mire utolértem.
Közben minket is utolér Gyebnár Csaba, akit eddig nem ismertem, de ő engem igen, a beszámolók és a túrák alapján. Velünk marad, és amíg mi jókat dumcsizgatunk Ritával, addig ő nyugisan jön mögöttünk. Természetesen a Szántói-nyereg előtt mindenki marad a széles úton, mi viszont szabályosan bemegyünk a Z-ön, és üdvözlöm két útvonalkövető ismerősömet, Zolit és Lajost, na és a minket közben megelőző Hegedüs Csabit.
A nyereg előtt lehet venni hideg limonádét, élünk is a lehetőséggel, nagyon jól esik elhörpinteni. A szandálos koma itt is marad, mi angolosan távozunk Ritával és Csabával.
A Trézsi-kút előtt Rakk Gyula fotóz minket, majd a hűs forrásból megtöltöm flakonomat, és egy fejmosást is abszolválok, mert már igen meleg a hőfok, bár még erdőben vagyunk. Szép tempóval haladunk a Pilis szerpentinjein át a Pilis-nyeregig. Itt csak pecsételünk, majd pár szót váltok az itt utolért Rudival és Mónival, aztán irány tovább. A Kétágú-hegy után már jóval kevesebb emberrel találkozunk, futókat, és gyorsabb gyalogosokat előzgetünk. Kesztölc előtt a levendulásnál kitelepült egy önkéntes egyesület hogy finom szörpükből ingyen kínáljanak minket. Nagyon jól esett, köszönjük utólag is. Azt pedig külön hogy a faluba beérve egy helyi lakó kitelepített egy vizeshordót, hogy a szomjas vándorok újból erőt meríthessenek a serkentő nedűből. Élek is a lehetőséggel természetesen.
Kesztölcön átkocogunk, majd Rita után loholunk tempósan egészen Dorogig, ahol 36 km-hez kerek 5 óra alatt érkezünk eddig. Tyűha, ez igen jó tempó.
Sajnos Rita egészségügyi okok miatt ki kellett hogy álljon, de más gondja egyáltalán nem volt, ha nincs probléma, simán meg tudta volna csinálni, ahogy tavaly is.
Azért előtte betámadjuk a boltot, 13 óráig volt nyitva, nem sokon múlott hogy szerencsénk legyen. Rendesen feltankolunk, majd kiülünk a placcra, és jó 20 percen át csemegézünk, eszünk-iszunk. Rita odaadja a sapkáját, nagy köszönet érte, a Mátra 115-ön Kinizsi teljesítőként kerül majd vissza gazdájához :)
Könnyes búcsú, majd Csabával indulunk neki a Nagy-Getének. Mondtam neki hogy innentől a féket keményen be kell húzni, mert Mogyorósbányáig most jön a legnehezebb etap. Azért így is jó tempóval gyaloglunk föl a Getére, ahol pecsétet kapunk. Lefele óvatosan kocogunk, nehogy baleset legyen az igen meredek úton. Utolérjük Juliannát, aki kicsit jön velünk, és váltunk pár mondatot. A K+-re éve már a fülemen veszem a levegőt olyan meleg van. A Hegyes-kőig végig gyaloglunk, csak a teteje után váltunk át óvatos kocogásra. Leérvén a műútra már nagyon vártam Mogyorósbányát, de előtte meg kellett mászni a Tokodi pincék feletti Kősziklát.
Valamiért ez most nagyon nem esett jól, osztottam-szoroztam és rájöttem hogy Mogyorósbányán kell egy nagyobb pihi. Leérvén a faluba azonnal a közkút alá vetjük magunkat, majd megérkezünk az EP-re. Időt nem is néztem, lesz pár fontosabb dolgom úgy éreztem. Pecsételés után veszek egy jó hideg citromos sört, majd zoknicsere következik, mert az egyik már igen megadta magát. Előveszem a hazai szendvicset, azt is elnyamnyogom. Közben Somogyi Tibivel dumcsizgatok, aki szintén még itt tanyázott. Csabának nem látszott hogy gondja lenne. (jó, én is próbáltam így tenni) :) Itt is vagy jó 20 perc után megyünk tovább. Hú banyek, mint ha ólomból lenne a lábam. Kellett egy jó negyed óra mire azt éreztem hogy ismét bemelegedtem, és a közérzetem is jobb lett valamennyivel. Az Öreg-kőre fölfele egyszer csak megdörren az ég, és pillanatok alatt sötét lesz Mogyorósbánya, és a Gete környékén. Szerencse hogy időben távoztunk onnan, így az esőt is megúsztuk, mert más irányba ment végül. Fent a kőnél Mészáros János úr és csapata van a feltételes ellenőrzőpontnál. Pár szót váltunk, és alma is van náluk, a kalóriabevitel pedig fontos, főleg egy ilyen minimális ellátottságú túrán. Péliföldszentkeresztnél eldöntöttem hogy eszem majd a Bika-völgynél egy hot-dogot is, de amikor odaértünk és megláttam az árát, rögtön visszakoztam. Viszont azért vettem egy sportitalt, ami olyan szinten jéghideg volt hogy szó szerint a jégkocka is benne volt. Ez persze igen jól esett a nagy melegben, csak iszonyú lassan tudtam meginni, mert a hideg minden kortynál felment az agyvizembe, és igen erősen fájt. Nem baj, hadd menjen az idő, nincsen semmi terv, amúgy sem. Pusztamarótra érve már tényleg sokáig senki sincs a környéken, hébe-hóba érünk utol csak egy-két embert Bányahegyig, köztük jó ismerősömet Istvánt, akit Zsigáék várnak fent a ponton.
Bányahegyre érvén finom teát kapunk, majd vizet vételezünk a folytatáshoz. Csaba elképesztően fitt, ahhoz képest hogy még nem is olyan sok túra van a lábában nagyon durván nyomja. Ha kocogásra váltunk szó nélkül jön, sőt van amikor ő megy elől, én meg lihegek utána éppen.
A Vértestolnai műúthoz szinte végig kocogunk, nagyon kellemes és haladós a terep. Ott viszont megállít minket az ide ideiglenesen kitelepült Varga István és kislánya. Csak úgy kijöttek ide, hoztak otthonról hozott cseresznyét, almát, nápolyit, és vizet nekünk, vándoroknak. Iszonyú jól esett ez a gesztus, István hatalmas köszönet érte! Kereken 20:00 van, Csabával megpróbálunk elérni lámpa nélkül Koldusszállásra. Mondom neki hogy a következő etapon rengeteg pocsolya és sár lesz, attól függetlenül hogy semmi eső nem esett itt még. Ez így is van, nem győzzük kerülgetni a tócsákat, nagyon örülök hogy itt még lámpa nélkül tudunk haladni.
A tempót is magasabb hőfokra kapcsoljuk, és 20:53-kor megérkezünk Koldusszállásra, lámpa nélkül, juhúú. Számoltam arra hogy itt finom levest fogunk kortyolgatni, de mondták hogy még sajnos nincsen kész. Kicsit átcsapok negatívba, és akkor egy a fene megiszom az energiaitalomat. A lámpát elővesszük, de a széles úton immár a S- jelzésen egy darabig gond nélkül haladunk lámpa nélkül, ismerem jól az utat sok túráról. Viszont fura villódzásokra leszünk figyelmesek hátunk mögött, és amikor a hosszan emelkedő úton balra fordulunk, egyszer csak meglátjuk hogy Tatabánya felől folyamatosan villámlik, és a szélirány és felénk tart. Néznék egy időképet de nincs térerő. A lámpát beaktivizáljuk, a vihar pedig piszok gyorsan közeleg. Óriási szerencsénk volt, mert gyakorlatilag jobbra mellettünk alig 2 km-re elsüvített, hatalmas villámlásokkal. Szó szerint csak néhány cseppet kaptunk belőle, de mivel tudtam hogy mi is arról jöttünk amerre ment a vihar, ezért mélyen együtt éreztem a többi sporival akik mögöttünk jöttek valahol. Rémesen hosszú ez a S- jelzés mindig.. A hosszú egyenesben egy jó ideig gyaloglunk, aztán Csabát elkapja a gépszíj és elkezdünk futni. Ez már nekem is túl gyors, maradok a saját tempómnál, de azért a templomrom előtt kifutom a felfelét, így utolérem őt is, na meg jó pár futó sporit is. Nem tökölünk sokat, pecsét, aztán nyomás tovább. Néhány kidőlt fára kell fokozottan figyelni, na meg a Baji kálvária igen sziklás lefeléjén kell óvatoskodni. Végre leérünk Baj település szélére. Lefele kocogva Fiala Petit érjük utol, majd kicsit dumcsizunk. Leérvén a Baji műútra balról már megint vihar jön igen intenzíven.. Csabával próbálunk bele-belekocogni. Én is vérszemet kaptam, mert közben látom hogy 16 óra alatt is beérhetek. A vasút után mindössze 1,5 km lett volna a célig, amikor egyszer csak kiszakadt a felhőzsák, és nagy erejű manna öntöz meg minket odafentről. Most már tényleg erősen futunk, és még a cél előtt is megelőzünk 3 futót. Szétázva, de boldogan érkezünk meg 23:25-kor a célba. Megkapom 10x-es teljesítésre az extra pólót is. Csabának gratulálok, nem semmi teljesítményt rakott le, azt hiszem találkozunk még jópár 100-ason ha így halad.
Elvonulunk kajálni, végre igen gazdagon mérik a gulyást. Közben nagy robaj csapja meg a fülemet, gyorsan kinézek, és extrém módon ömlik az eső, hú de jó hogy ezt már pont megúsztuk. Az időközben beérkezett Lévai Viktor felajánlja hogy elvisz Pestig, így nem kell megvárnom az első vonatot. Mire kiérünk a verdához, az eső is elmúlik, csak átfázva igen remegek a kocsiig. Nagy köszönet Viktor a hazaútért, így már kicsivel hajnal 1 óra után otthon is voltam.
Így telt ez a tizedik Kinizsi, köszönöm hogy elolvastátok :)
Rakovnická Stovka (R100) - 107 km - 2400 m szinttel, sikeresen teljesítve 15 óra 36 perc alatt.
Nagyon húzós volt százas ügyileg ez a hét, bíztam benne ezt is sikerrel fogom venni, és akkor végül 310 km kerül bele a virgácsokba.
Ezt a túrát jövőre mindenkinek ajánlom! Aki még csak most ismerkedik a százasok világával, annak is, mert a paraméterek alapján nincsenek benne komolyabb technikás részek, ámde látnivalóból sincsen hiány egyáltalán.
Becsületkasszás a nevezés (én 200 koronát tettem be), cserébe viszont olyan ellátás van hogy elképesztő, pozitív értelemben.
Pénteken kora délután indulunk neki kocsival ketten, Lipniczky Attilával. Igen hosszú út vár ránk, jó 6 órán keresztül, de mivel már nem mostanság találkoztunk, van miről beszélni bőven. Este 20 óra körül meg is érkezünk, Rakovník településre. Első utunk a Restaurace Séba étterembe vezetett, ahol egyből be is regisztráltunk, és megkaptuk egyszerű, de igen informatív itinerünket, és természetesen bedobtuk az üvegbe a 200 koronát.
Lutring Márk is hamar észrevett minket, ő már itt volt, vonattal jött. Attila el is ment pihenni, mi Márkkal néhány igen finom "pivo" kíséretében meghallgattuk Jirka előadását. Közben jó pár ismerősömmel is összefutottam, mindig megörülünk egymásnak!
Szombat reggeli 5 órás kelést követően kisétálunk pár száz métert a központba, mert a tényleges start ott lesz a főtéren. Az időjárás igen szomorkás, el is kezd hamar esni az eső.. A főszervezői eligazítás után végül 6:10-kor nekilódulunk a megmérettetésnek. Márknak és Attilának sok szerencsét kívánok, én futva indulok most neki. Hosszasan haladunk a városban a flaszteron, majd jó 2 km után elhagyjuk a települést, és a S- jelzés kísér utamon. Nem akarom kinyírni magamat az erős hét miatt, így ahogy egy kisebb emelkedő is jön, egyből gyaloglásra váltok. Martin Zbruz, és egy másik látásból ismerősöm haladnak előttem, ők is hasonló elven vannak mint én. 6 km után kiérünk egy szántóföldre, és fura zene csapja meg a fülemet. Biztos hogy az ellenőrzőpontról jön, mert a Senecká hora kilátója már csak 2 km. A kilátó alatt banánokat, és kólát osztogattak, az igazolás a kilátó tetejében volt.
Na de ahogy följebb mentem a lépcsőkön, egyre hangosabban bömbölt a zene. Mit látnak szemeim? A legtetején fent volt egy DJ teljes cuccal, és nyomatta a friss slágereket, egy trombitás meg tolta mellette ezerrel ritmusra :) Nagyon komoly volt, igen jó kedvvel vetem magam bele utána a kilátó alján a frissítésbe. Pár percig még elkísér a zene, majd egyedül maradok, de előttem-mögöttem valakik mindig vannak tisztes távolságban.
Senec, majd Zdáry település után Malinová következik. Eszembe is jut a csinos cseh futónő, akinek szintén ez a neve. Az eső igazából nem szakad, csak daraszerűen esik, de azt kitartóan, és folyamatosan. Elég zavaró, és a terep is kezd igen sáros lenni néhol. Gondolataimban révedve érkezek Krakovec településre, ahol egy csodás várnál vár a túra következő frissítőpontja 19,5 km-nél. Itt aztán van minden, banán, narancsok, sós, édes, többfajta kenyér, kofoláktól kezdve a rumig minden, kinek mit bír a szervezete :)
El is időzök itt kicsit, közben Klárával beszélgetek kicsit angolul, aki most a 40-es távon indult, ami 46 km, és végül 4:13 alatt futotta le abszolút másodikként. Ez a táv innen fog indulni, de én még korábban vagyok, így csak tovább haladván 100-asok futkorásznak előttem. A következő 5 km viszont igen izgalmasan telt. A P- majd S- jelzéseken végig egy patakmeder mellett kellett haladni, de bizony sokszor keresztezte a patakot a jelzés. Egy jó darabig akrobatikus mozdulatokkal de megúsztam a beázást, a vége fele viszont lehetetlen volt átkelni beázás nélkül, így sanyarú arccal gyalogoltam bele többször is a patakba. Nem örültem neki, bár van váltózoknim, de még nem veszem fel. A 40-es futók nem tökölnek, toronyiránt gondolkozás nélkül át trappolnak a patakon. Végre elhagyom a medret, saját jelzések vezetnek föl a Dudáková jáma nevű elágazásba, ahol megint ledöbbentem, ugyanis egy skót dudás emberke áll az erdő közepén, és nagyban játszik különböző nótákat. A többi futó előttem videózza is nagyban. A muzsika közben beragasztom igazoló matricámat is, majd továbbra is szuper kedvvel futkorászok. Az út visszaér a patakmederbe, de itt végre már nincsenek komolyabb átkelések, így könnyen érkezek meg 4 óra 08 perc alatt 33 km-hez. Ajjaj, ez 8-as átlag, pedig próbáltam visszafogott lenni.
Itt már egy nagyobb frissítőpont várt, 40-es, és 60-as távosok is érkeztek, majd másik irányban távoztak is. Már-már zavarba ejtően sok minden volt a ponton, egy jó 10 perc után tovább is álltam. A többi futó még frissítgetett, most közelben s távolban senki. Átkelvén a Berounka folyó hídján a P- jelzésen emelkedek Zvíkovec településen át. Chlum faluba érve éppen a helyi tűzoltó fesztivál van, nagyban rotyog a bogrács, és igen jókedvűek az urak-hölgyek.
Az én feladatom megtalálni a P-háromszöget, és kimenni a Na Plazu gyönyörű kilátópontjára, és matricát ragasztani az itinerre. Visszatérvén a P-ba, végig futva érkezek a 42 km-nél levő panzióhoz. Olaf csippantja le a QR-kódot az itineremen. Az ellátás egy hatalmas gulyás, és egy korsó kofola (vagy ki amit kér). Még egyszer írom, becsületkasszás nevezési díjért!!
5 óra 25 perc alatt értem mindössze ide eddig a rajttól. A leves igen meleg volt, kicsit el is időztem itt. Jól lakva, és töretlen lelkesedéssel vetem bele magamat az erdőbe immár a Z-ön. Elég sok kidőlt fa volt, és az út is erősen emelkedett, így óvatosabbra vettem a figurát, a gulyásleves miatt..
4 km után viszont ismét tudtam futni, és egy szántóföldes részen gyönyörködtem a pazar kilátásban. Az idő továbbra is szomorkás volt, most hol rákezdett, hol abbahagyta az eső. Egy borzalmas sáros úton csúszok le a mélybe, majd emelkedek föl a Svaty vojtech erdei kápolnához, ahol ismét frissítőpont van, kerek 50 km-nél.
Kenyerek, sajt, szalámi, banán, sós-édes, kofola, kóla, üdítők, sör. Biztos kihagytam még legalább három dolgot. :) Trebnuska település után 14 km hosszan a K- jelzés volt a követendő, végig egy patakmeder közelében, de aszfaltos, vagy széles szekérúton nagyrészt. Nagyon tetszett nekem ez a rész. Gyönyörű hétvégi nyaralók, kettő erdei malom, kemping, tavacskák, és a végefele egy vízesés, ami után nem is volt olyan könnyű átkelni a sziklákon.
Skryje településre érkezek 64 km-hez. A pont a Restaurace Trilobit-nál van, ahol ismét gulyásleves az ellátás, és mindenféle egyéb finomság.
Hihetetlen mennyire szuper ez a túra eddig! Itt viszont zoknit cserélek, mert érzem hogy valamelyik lábujjamnál hólyag gyanús dolog keletkezett, valószínű még a patakátkelés miatt az eleje fele. Az eső elállt, pillanatok alatt a napé lett a főszerep, én pedig épp egy mezőn perzselődök meg, és harcolok a bogarakkal. 60 km-es résztávosokat érek utol, az ő útvonaluk most épp a miénkkel együtt halad. P- jelzésen érkezek 70 km-hez egy erdei elágazáshoz, ahol ismét frissítőpont :) Nagyrészt a rövidebb távosok kifosztották, de akad itt még sok finomság bőőőőőven! Én viszont éreztem hogy elkezdtem kidörzsölődni, így kisebb dzsungelharcot vívva vetem be magam a mélybe hogy bekrémezhessem magamat, és később igen kényelmes is lett a haladás. Hamarosan elválik a 60-as táv, körülöttem sehol senki. Magam mögött esőfelhők gyülekeznek, és mire felkapaszkodok a Nezabudické Skály kilátópontjára rákezd a zápor, de mindössze 15 perc után el is távozott, és innentől kb délután 15 órától szuper időben túrázhattam tovább, immár végleg esőmentesen.
Persze pont most kell áthaladni egy benőtt réten, így a cipőm ismét beázott. Kiérvén az aszfaltra, ezen haladok tovább a 77 km-nél levő Velká Buková gyönyörű kilátójához. Bevallom felmenni most nem volt kedvem, helyette inkább a ponton már megint eszem-iszom, mert persze itt is volt ellátás.
Szép lassan begyűjtök pár futót menet közben. Egy kellemes úton kocogok le a mélybe Roztoky településre. Nagyon kellett figyeljek, mert egy híd mellett ki lett helyezve egy titkos ellenőrzőpont, ennek kihagyása időbüntetést is okozhatott volna. Állítólag azért lett kihelyezve, mert mellette a S- jelzésen a gyaloghídon életveszélyes átkelni, és a térkép toronyiránt mutatott át az igen megáradt patakon. Na nee, elsőre nem tűnt vészesnek a híd, de amikor mégis bevállaltam az "életveszélyt", rájöttem hogy nincs itt semmi, lehet szívatás volt az egész..
Alig 200 m múlva a vyhlídka Paraplícko kilátópontjára emelkedtem, hogy beragasszam matricámat. A többi futó ment is tovább, én azért kigyönyörködtem magamat ha már ilyen messzire eljöttem. Jó kis erdei úton kocogok tovább, megcsodálom viszonylag közelről a gyönyörű Krivoklát várát. A település szélén kanyarogva ismét erdőben vagyok. Egy igen szép gerincúton visz utam, pazar kilátásokkal tarkítva, például a Berounka folyóra.
Písky ici-pici falu, a buszmegállónál kell matricát ragasztanom, 85 km-nél járok. Innen hosszabb szántóföldes rész jön a S-n, szerencsére a nap ereje már kevésbé éget. Ismét megelőzök két futót, akiket sokáig láttam még 30 km környékén. Mecná, rozcestí S- Z- elágazásba érkezve látok megint egy matricás pontot, de fura mert az itiner sem jelzi, és hely sincsen neki az igazolások között. Azért a biztonság kedvéért lekapok egyet, és az itiner aljára ragasztom.
Egy kisebb kimászást követően szó szerint úttalan úton megyek jó 1 km-t a kukoricaföld szélén. Szerencse hogy előttem már kitaposták az embermagasságú növényzetet. Szerencsére a saját jelzések szépen vezettek utamon.
A túra utolsó frissítőpontja a 95 km-nél található Pustovety falu sörözőjénél volt, kint a kert helyiségben. Itt is kapok szuper jó levest, snackeket, és üdítőt.
Öt csillag all inclusive! Még 12 km vár rám. Egy futó sráccal indulunk tovább, aki közli angolul hogy nem hozott lámpát, így motiválja magát. Mondtam neki hogy komám akkor kapd össze magad, mert közel jár az est.. Megállok technikai szünetre, a srác tolja tovább, én is a közelében mozgok, a kisebb emelkedőket is kocogjuk. Csak nem vérszemet kaptam én is? Bár nekem van lámpám, de milyen királyság lenne ha nem kellene használni. Na szép, már megint versenyzek..
Kissé egyhangú úton kanyargok össze-vissza, a saját jelzések szuperül vezetnek. Kerek 100 km-nél vár az utolsó matricás pont, ez is megvan.
Előveszem a lámpát, de eszem ágában sincs bekapcsolni, csak feltettem a fejemre, pedig igen félhomály van már. A legvégén egy patakmederben kb tényleg semmit nem látok már. Magas léptekkel haladok, de lehet nincs is előttem semmi :) Végül 104 km-nél kiérek a Papírna elágazáshoz immár végleg aszfaltra. Meg lett lámpa nélkül, juhúú! Jutalmul végig is kocogom a maradék 3 km-t a célig, és előtte el is kapom a lámpa nélküli srácot. Kölcsönösen gratulálunk egymásnak, majd beérvén a célba a Restaurace Séba étterembe ahol előző nap is voltunk, Olaf olvassa be az itineremen a QR-kódot, és hatalmas megkönnyebbüléssel ülök le a padra azonnal kikérve egy cseh remek sört. Még egy órát itt vagyok, tapsolok a beérkezőknek, majd elsétálok, és a tornateremben térek nyugovóra.
Nagyon szuper túra volt, mindenkinek ajánlom, csak ne lenne ilyen messze.. (a hazafele utat is sikeresen abszolváltuk felváltott vezetéssel Attilával).
Szerdai Szédelgő - 102,5 km - 1930 m szinttel - 16 óra 14 perc alatt.
4 nap telt el az előző százas óta, így azért kíváncsi voltam hogy fog ez menni. A Kamaraerdő itt van a közelemben. Nekem ez az etalon, a minden, a szerelem. Hűvösvölgyre, és Szépjuhásznéhoz is majdnem egy órát kell utaznom, pedig az is még Budapest része.
Úgyhogy kaptam az alkalmon, amúgy egyszer már teljesítettem a 22 + 12-t egy igen emlékezetes teljesen szétázós szerda délután 2019-ben.
Ezekre a hétköznapi túrasorozatokra amúgy nem szoktam járni. Persze nem a szervezőkkel van bajom, sőt, kedves ismerőseim, hanem mert valamiért a hétköznapokat tabunak érzem, eleget szenvedek/örömködök én hétvégén :) Most viszont kapva az alkalmon hogy az én kis Kamaraerdőmben és a Tétényi-fennsíkon lesz egy egyszeri 100 km-es, gyorsan szabira is mentem, bár igaz hogy csak a szerdát kértem ki. A ttt naptárt figyelgettem, láttam hogy a 100-ason is reggel 5 órától van rajt. Magamban szépen be is lőttem az első 41-es villamost. Villámcsapásként (hú azt nagyon nem szeretem) ért az e-mail, aminek a végén az állt hogy "találkozunk szerdán 00:00-kor". Hogy mi? Gyorsan felhívom Dórit, mondta hogy tényleg éjfél az éjfél. A ttt-t utána át is javította, de végül én mivel már így kalibráltam be magamat, reggel 5:35-kor indultam el a túrán.
A 102,5 km-re van 18 óra 25 percem hogy szintidőben beérjek. De ez még mindig nem jó, ugyanis az utolsó villamos elmegy 23:18-kor, vagyis legrosszabb esetben 17 óra 40 perces idő jöhet szóba hogy utána gyorsan lesprintelhessek a villamosig.
Többfajta variációban lehetett teljesíteni a túrát, én végül a 4 x 22,5 km + 1 x 12 km-es kombót választottam.
A rajtba még gyalogolván mögöttem megjelenik két futó, Bötkös Tamás, és Harrer Tamás képében. Ők most végeztek a második körükkel, vagyis már az éjféli rajtjukhoz mérve 45 km volt a lábukban. Bötkös Tamás fut is tovább, Harrer Tamás viszont velem marad, és gyakorlatilag innentől az én 102,5 km-emen egész végig együtt megyünk. Nem tűnik egyáltalán fáradtnak. Az itiner a kezemben, olvasgatok, de a szalagozás, és a krétázás tökéletesen mutatja az útirányt. Tamás is rácsodálkozik dolgokra, világosban neki is ez az első köre. Egy hosszantosan emelkedő aszfaltúton haladunk, ami kivisz a Tétényi-fennsík szélére. Belekocogva érkezünk el az első pontra, ahol egy illegális szemétlerakás mellett volt első kódunk amit fel kellett jegyezni.
Immár a fennsíkon haladunk tovább, messzebb nézve a törökbálinti Anna-hegy kilátótornya magasodik előttünk. Nekünk is ez lesz a következő állomásunk, de előtte még egy igen forgalmas főút szélén küzdünk a túlélésért, majd balra fordulván a szalagok tökéletesen felvezetnek a kilátóhoz, ahol önpecsételést kell végeznünk. Megfogadtam hogy természetesen felmegyek a kilátóba, de csak szigorúan az utolsó körben. Igen sokszor kirándultam vagy futottam csak úgy magamban a P- jelzésen, amit most egészen Törökbálintig lekövetünk. Kellemesen futható az út, az időjárás is még partner ebben.
A főútra érve balra fordulunk, majd egy kis közben jobbra felmászunk a Kálváriához, ahol filccel igazolunk. Vissza a főútra majd tovább a József-hegy felé.
Nagyon ismerős részek jönnek, az úton belüli emlékműveket, pihenőhelyeket, mind én töltöttem fel a mapyra egy kellemes kirándulás alkalma után.
Szalagozott úton kapaszkodunk fel a József-hegy 243 m-es kilátás nélküli csúcsához, ami mellett a pihenőnél, 10 km-nél vár minket túránk első frissítőpontja. Málna és almaszörp, illetve különféle rágcsák, és gumicukrok várnak sorsukra. Jóízűen fogyasztunk, majd 2 km-t haladunk a P- jelzésen hogy visszaérhessünk ismét az Anna-hegyi kilátóhoz. Az M0-hoz közel, még a kilátó előtt lejjebb a Z- keresztezett minket, eszembe jutott amikor Áronnal felfedezőúton voltunk, és keresgéltük az akkor még nagyapánk korabeli jelzéseket. Azóta szépen fel lettek újítva.
A kilátó után egy igen hosszú egyenes úton kocogunk lefele Tamással. Erzsiék nagy csapatát érjük utol, meg is állunk kicsit dumcsizni, majd koccanunk tovább, nekem szűkös a szintidő most eléggé. Átmegyünk az M0-s autópálya felüljáróján, majd pillanatok alatt Diósdra érkezünk. Végig ismerős utakon haladok, ugyanis a Covid idejében amikor nem voltak túrák, kijelöltem magamnak egy "karantén körút" becenévre hallgató jó 12 km-es utacskát, amiben Érden, Diósdon, és Törökbálinton belül kerestem fel kaptárköveket, és kilátópontokat.
Lefutunk a Diósdi kőbányához, ó itt is mennyit jártam még kiskoromban is. Zöld színű filccel igazoljuk itt jártunkat, majd innentől ismeretlen részek várnak rám egy ideig, kíváncsian várom. Egy rövid de igen meredek emelkedőn alig 400 m, és ismét filces pont, a Diósdi pincék kilátóponton vagyunk.
Ezt nem is ismertem. Borpincék sorakoznak mellettünk, az utolsón egy törpe néz velünk farkasszemet. Egy nagy kutyafuttatónál futunk tovább lefele, majd különböző utcákon jobbra-balra. Az ominózus "gúlánál" egy magyar zászló után ismét a Tétényi-fennsíkon vagyunk, de most jóval nagyobb területet járunk be itt, mint túránk elején. Megleljük az önbélyegző pontot, 17 km-nél vagyunk.
A Mechanikai Művek főbejárata mellett haladunk el, a kamionok felcsapják nekünk a port rendesen, de látjuk hogy az itt parkolt autók is napi szintem mehetnek mosásra kb. Hosszasan kanyargunk tovább a fennsíkon, jobbról bejön egy tanösvény, az 5. állomásánál van kihelyezve nekünk a bélyegző.
Innen hamarosan a Kamaraerdőhöz érkezünk. Megörülünk az erdőségnek, mert már kezdenek fentről befűteni rendesen. Lefutunk a Nagy-rétig, ahol a jókora esőházban vár minket túránk 2. frissítőpontja, 21,5 km-nél. Cserey Balázs ismerősöm, és felesége pontőrködik. Nagy respekt nekik, mert egész nap ők voltak, és sürögtek-forogtak hogy nekünk csak enni-inni kelljen. Abból viszont nem volt hiány. Töménytelen mennyiségű finomság volt itt, és olyan nem volt hogy valami végleg elfogyjon. Jól belakomáztunk, és 1 km múlva be is érkeztem első, Tamás pedig a harmadik köréről.
Igazából az útvonalról mindent leírtam, azzal lehet kiegészíteni, hogy egyre melegebb lett, sok volt a nyílt rész, de Tamás szuper jó társaság volt, így gond nélkül róttuk sorban a köröket. Az utolsó 22,5 km-es körömben természetesen felmentem az Anna-hegyi kilátó tetejére. Délután 14 óra körül babgulyás érkezett a Nagy-réti frissítőpontra. Ha ettem már életem során igen finomat, na ez köztük volt. Alig volt benne lé, helyette szalonna, kolbász, bab. Volt sűrűje rendesen, imádtam minden falatját. Pár órával később viszont virslik érkeztek ugyanide, az igazi finom fajtából, és nem volt megszabva mennyit lehet enni! Igaz, én háromnál meg is álltam. Nagyon-nagyon tetszett az útvonal, és az ellátás is!
Beérkezvén a negyedik 22,5 km-es körömről, már 90 km-nél jártam, de várt még a 12 km-es, azt is meg akartam nézni. Tamás ide is velem tartott, pedig az ő össz kilométerei a mai napra már brutálisak! Itt már nem futottunk, csak minimálisat. A lámpát is magunkhoz vettük, sejtettük hogy szükség lesz rá.
A túra első része a Kána-tó megkerüléséről szólt, majd a Fülőke utcán a Z+-en kapaszkodunk bele a Z-be. Tamásnak mondom hogy én már akkor is túráztam erre amikor még mindezen jelzések P-ak voltak. A számomra rengetegszer járt Z- jelzésen érünk fel a Vadász-hegy tetejére, ahol a toronynál leljük meg kódunkat. Meredek lépcsősoron próbálunk balesetmentesen leérni a Nagy-rétre. Anno a rétről többször felfutottam itt a hegytetőre, jó kis vádli edzés volt! Már megint a Nagy-rét, juhúú! Persze frissítünk ezerrel.
Akik csak 12-es köröket mentek egész nap, azok szerintem tuti híztak, mert ezt a pontot kétszer is érintette ez a táv. Utolér minket Kovács Andris is, akivel már napközben a 22,5 km-esen is többször kerülgettük egymást.
Már lámpafényben nyomulunk tovább a Z-körsétán, de én már annyiszor futottam-kirándultam itt hogy igazából elmennék lámpa nélkül is. A Szoborpark szélénél vár minket kódunk, majd ízelítőt kapunk a Tétényi-fennsík ezen részéről is, ahol tanösvény fut.
A következő pont már ugyanaz mint a 22,5 km-esnek volt, a tanösvény 5. állomása. Innen ismét Kamaraerdő, majd azért csak lefutunk vissza a Nagy-rétre. Ismét virsliket majszolhatunk, végre a majonézt is megleltem. Tamás kávét is kap, persze ez mellett minden egyéb is van, de a többire már rá sem bírunk nézni, olyan jól laktunk.
Innen 1 km a cél, jóllakottan legyalogoljuk, és megköszönjük ezt az igen szuper ellátást, na meg az útvonalat! Ráadásul már 21:49-kor célba is érkeztem Tamással. Ha nem állunk meg a végén virslizni, még 15-tel kezdődhetett volna a célidőm, de ez abszolút hidegen hagyott már akkor :)
Tamás végül 148 km-t ment majdnem 3000 m szinttel, úgy hogy útközben nem is látszott rajta semmi, na ez a kemény!
Azért persze én is örülök hogy négy nappal a cseh százas után megint ilyen jól sikerült ez is. Kicsit félek hogy visszaüt, mert holnap megint 107 km vár rám Csehországban :)
Köszi szépen! Azt pedig különösen hogy a beszámolókat is elolvasod. Ilyenkor jön rá az ember hogy bizony van értelme rááldozni pár órát ezekre a beszámolókra :)
Szeretem csinálni, bár kicsit tényleg túlzásba viszem :) Holnap már vár a Szerdai Szédelgő 100, majd szombaton ismét Csehországban a Rakovnická 100 következik :)
Cavisovska Stovka 100 km - 2585 m szinttel - 14 óra 59 perc alatt.
Sikerült a jubilálás! Most tényleg boldog vagyok, ugyanis ez volt a 300. száz kilométer feletti teljesítménytúrám. Ennek örömére néhány statisztikai adatot is hozok ezen kívül.
- Belföldi százasok vagy a felettik száma összesen: 196
- Külföldi százasok vagy a felettik száma összesen: 104
- Eddigi megtett táv teljesítménytúrákon: 74.899 Km
- Eddigi megtett szintkülönbség teljesítménytúrákon: 2.355.960 m.
- Eddigi összes teljesítménytúráim száma: 1377 db
Százasok évekre lebontva:
2006: 1
2007: 6
2008: 13
2009: 13
2010: 11
2011: 13
2012: 22
2013: 30
2014: 22
2015: 22
2016: 35
2017: 20
2018: 16
2019: 9
2020: 8 (COVID év)
2021: 12 (COVID év)
2022: 15
2023: 26
2024: 6 (legutolsó: Cavisovska Stovka)
100 km, vagy a feletti belföldiek:
A Kör 152 km 1x
Attila Király Emléktúra 115 km 3x
Árpád Vezér 130 km 4x
Bakony Vadon 100 km 2x
Balatoni Kilátók 100 km 1x
Bazalt 100 km 2x
BEAC Maxi 110 km 17x
BEAC Szuper Maxi 150 km 1x
Communitas Fidelissima 100 km 1x
Dél-Balatoni Várak 115 km 2x
Herman Ottó 110 km 2x
Hősök Túrája 100 km 4x
Iszinik 100 km 7x
Iszkiri 100 km 7x
Kazinczy 200 km 12x = 24 százas
KeSaPiZ 100 km 4x
Kék Balaton 160 km 1x
Kék Balaton 110 km 7x
Kétszer Kettő Néha Öt 100 km 1x
Kinizsi 100 km 9x
Kohász-kék 130 km 2x
Lemaradás 100 km 2x
Less Nándor Emléktúra 120 km 2x
Magas-Bakonyi Túlélőverseny - Nagymedve 100 km 1x
Mátra 115 km 13x
Mecsek 100 km 1x
Mecsek 110 km 1x
Mecseki Láthatatlanok Nyomában 100 km 2x
Mecseki Mátrix 130 km 1x
Mecseki Trinity 150 km 1x
NaHáT 100 km 10x
Ország Közepe 120 km 2x
Őrvidék 120 km 1x
Őrvidék 100 km 5x
Palipista 100 km 5x
Palóc Expedíció 125 km 1x
Palóc Expedíció 100 km 2x
Rákóczi 150 km 1x
Rákóczi 110 km 3x
Rockenbauer 130 km 15x
Szent Erzsébet 100 km 1x
Szondi 100 km 3x
Tanúhegyek 100 km 2x
Téli Bakony 100 km 1x
Turul 200 km 3x = 6 százas
Ultramonoton Ultramaraton 126 km 1x
Útvonalkövető 110 km 1x
Vadegér 135 km 1x
Vadregényes Börzsöny 110 km 1x
Vadrózsa 160 km 7x
Via Dolorosa 115 km 1x
100 km, vagy a feletti nemzetköziek
100 Míl Malych Karpát 175 km 1x
100 Míl Malych Karpát 207 km 5x = 10 százas
100 Míl Malych Karpát 224 km 1x = 2 százas
Banovska Stovka 105 km 1x
Beskidy Ultra Trail 220 km 1x = 2 százas
Bieg 7 Szczytów 223 km 1x = 2 százas
BLK-Boubín-Libín-Klet 118 km 2x
Brtnické Ledopady 100 km 4x
Burgenland Extrem Tour 120 km 2x
Cavisovska Stovka 100 km 1x
Černohorské lápoty 100 km 4x
Fruska Gora Serbian Ultratrail 110 km 1x
Görbitzer Frühlingswanderung 100 km 1x
Jarním Sluknovskem 110 km 5x
Javorník Stovka 100 km 2x
Jurasteig Ultratrail 230 km 1x = 2 százas
Kozarski Planinarski Marathon 104 km 1x
Krakonosova Stovka 100 km 2x
Kysucka Stovka 100 km 5x
Lazova Stovka 106 km 5x
Letecka Stovka 100 km 2x
Loucení s turistickym rokem 110 km 5x
Malofatranska Stovka 108 km 3x
Malohanácká Stovka 100 km 1x
Pochod Krajem Severočeských Jednotek 100 1x
Ponitrianska Stovka 105 km 3x
Pradědova Stovka 115 km 3x
Praska Stovka 100 km 9x,
Presporsky Ultra Trail 100 km 3x
pačince Stovka 106 km 3x,
Spacír Stovka 100 km 1x
Stovka Povaím 130 km 2x
Teslácka Stovka 100 km 2x
Transylvania 100 km 1x
Trnavska Stovka 169 km 2x
Tynistske Slapoty 120 km 4x
Ultra Trail du Mont Blanc 170 km 1x
Z Brna na Devet Skal 120 km 1x
Za Malínskym Krenem 100 km 1x
Za Povidlovym Kolacem 100 km 1x
Hogy hogyan tovább? Ezt nem tudom megmondani. Annak örülök hogy még élvezem, és szeretem csinálni ezt a sportot, kijárok külföldre is, imádom az ottani társaságot, lehetőleg minél többet szeretnék menni főleg Szlovákiában, és Csehországban
Dél-balatoni várak 116 km - 2716 m szinttel sikeresen teljesítve 20 óra 32 perc alatt.
Tavaly volt az első szervezése ennek a túrának. Kisebb bakik akkor voltak szalagozás ügyileg, és az ellátás sem volt úgy az igazi. Idén ígéretet kaptunk hogy mindez fel lesz turbózva, kíváncsian vártam. Ráadásul idén fordítva lesz megszervezve a túra, vagyis Ságvár a rajt, és Somogyvár a cél.
Igen korai kelés után a vonaton Mátéval, Bernadettel, és Péterrel összefutva jutottunk le a rajtba, ahol igen megörültek nekünk a szervezők. Már a rajtban finom ízesítésű teákat lehetett kóstolni. Megkapva itinerünket elég informatív útvonalleírást véltem felfedezni. A leírás végig a kezemben is maradt, de csak akkor néztem bele, vagy olvastam előre amikor jelzésváltást írtak.
Végül 7:20-kor nekiindultunk a rajtnak. Orsi csapódott hozzám, és innentől egészen a célig együtt is mentünk. A Bújó-likon átbújva az első 3 km-en a S- volt a követendő. Tavaly is együtt mentünk Orsival, nosztalgiázunk hogy akkor itt már igen hideg volt éjszaka, most pedig a nap már bújik elő felforrósítva a levegőt. Első pontunk alig 2 km-re volt a Bódis-pincénél, ahol máris rágcsálnivalókat kaptunk a pecsét mellé. Ez után egy extra kódot kellett feljegyzetelnünk, szerencsére Orsinál volt toll. A S+ majdnem megtréfált minket, de végül időben kapcsolok. A P+-be beleérve hamar eljött a túra talán legnagyobb bakija. Egy rétre kiérve az erdőszélén egyenesen mutatnak tovább a nagy fehér szalagok, a leírás viszont P+-et ír. Egy váratlan terelést gondolnánk, így simán elindulunk a szalagozott úton, de szerencsénkre egy terepjáró áll meg mellettünk, ahol egy egyik szervező közli hogy nem jól megyünk, az a rövidebb táv szalagja, és a P+ a követendő. Megköszönöm az infót, de azért belegondolva nem ártott volna egy tábla hogy nekünk hosszú távosoknak nem a szalagozás a követendő út. Az utolért ismerősöktől hallva, szinte mindenki ezen az elven volt. Kicsit félve haladunk tovább, mi vár még ránk a mai nap? A Kási-vár aljához érve egy nagyobb kört tesz a túra, pont összefutunk korábban indult ismerősökkel akik már abszolválták. A szalagozás most jó, könnyen felkapaszkodunk a várhoz, ahol meg is leljük kódunkat. A P-rom jelzést is megleljük. Kiérvén egy rét szélére igen komoly rövidítésnek leszünk szemtanúi néhány sporttárs által... Mi szépen körbemegyünk, majd elérvén a P- jelzést fejezzük be mi is ezt a kis kört. Ezen a jelzésen érünk fel a Flóra-hegy 288 m-es csúcsára, ahol egy geodéziai torony is állt. Mónikával és Gergővel futunk össze, majd pár szót váltva kocogunk tovább lefele Orsival. Sajnos érzem hogy a derekam minden lépésnél nagyon fáj, ezek főleg a lefelékben nyilvánultak meg folyamatosan :(
Az Ali-réti elágazásnál 20 km-nél vár minket túránk első frissítőpontja. Nutellás, és lekváros kenyerek sorakoznak, paradicsommal, és különböző üdítőkkel. Kicsit le is ülök a derekam miatt, de egy jó 10 perc után muszáj tovahaladni. Megcsodáljuk az igen gyönyörű vadászházat és környezetét, majd hosszasan haladunk a P-on egészen Cinege-pusztáig, ahol Z-re váltunk. Az itiner nem írta, de szerencsére figyeltem, mert a pontok között a Cinege-forrás is megtalálható volt, ahol kódot kellett jegyzetelni. Megdícsérem magamat, magamban. :) Igen sokáig, 16 km-en át "zöldülünk" a jelzésen. Ne meg majd megsülünk, mert a nap már magasban jár. Gyönyörű részeken haladunk, hatalmas horgásztavak mellett, szép erdőben. Eszünkbe jut tavaly, amikor sötétben egy baglyot láttunk az egyik oszlopon ami meg sem mozdult. Sorban érjük utol a korábban indultakat, és egy darabon át beszélgetünk is, jól esik a társaság.
Végig nyílt részen át perzselődünk egészen Balatonendrédig, ami 36 km-nél volt, és a következő frissítőpont. Pont előtte értünk utol sokakat, így körülbelül egyszerre vagy 20-an érkezünk meg Józsi, és Krisztián frissítőpontjára. A szörp pikk-pakk elfogy, így marad a víz utántöltésileg. Viszont van zsírosdeszka, és alma, amiből többet is elfogyasztok. Józsi intenzív telefonálásba kezd, mert a "sáska raj" intenzíven termel, és fogyást mutat a készlet az utánunk jövőknek :) Orsival tovább indulván egy darabig még nyílt részen haladunk, majd végre erdőben visz tovább utunk egészen a Vaskeresztig, ahol kódot jegyzetelünk. Innen egy darabig lehet kocogni, de a derekam miatt nem nagyon esik ez jól.. Adriék négyesfogatát érjük utol, majd egy kis terefere után tovahaladunk a Gyugy-hát magas adótornya fele. Aszfaltot ér lábunk, négy lovast érünk utol, akiket meg is előzünk. Az első lovon ülő ember mondja hogy el ne áruljuk senkinek hogy gyalog megelőztük őket :)
Mire belelendülnénk az aszfaltgyilkolásba jobbra, egy szekérútra terelnek szalagjaink. Gyönyörű panoráma mutatkozik a völgyhídra, a Balatonra, illetve a távoli tanúhegyekre. Tavaly itt csodás naplementénk volt ellenkező irányból, lőttünk is pár képet, most óvatosan kocogunk lefele a meredek úton. Utolérjük Norbit, majd Ildit és Csabát, végül Ritát és Zolit is. Kereki településre érve az aszfaltról balra szalagozás visz föl, de pár száz méter múlva újból a főúton vagyunk.
Szerencsére nyitva van a várva-várt söröző, a meleg miatt hamar bent találjuk magunkat. Marci, és a két Péter is éppen itt fogyasztja megérdemeltjét. Egy zéró jéghideg citromos sört rendelek, és a folytatásra egy kólát. Jól esik leülni, és érezni ahogy a hideg ital átjárja felforrósodott szervezetemet.
Tovább haladván alig 1 km múlva megérkezünk Kereki látogatóközpont parkjába, 52 km-nél járunk. Frissítőpont vár minket, nagy örömünkre hot-dog is van ellátásként. Innivaló ügyileg is szuper az ellátás, már megint jól esik megpihenni, csak ilyenkor nehezen megy ám a tovább indulás..
Vagy 10-en leledzünk éppen itt, de mi vesszük rá elsőnek magunkat a tovább indulásra. Emlékeim szerint igen meredek emelkedő következik, jól gondoltam. A Kereki-várat vesszük be győztesként, a tábla hátoldalán meg is leljük az igazoló kódot. Ez után nagyon hosszan egy erdő szélén haladunk szántóföldeken keresztül. A P-ba beleérvén Somogy-megye legmagasabb pontjára érkezünk, amit emlékmű is jelez, az Alman-tető kemény 316 m-es magasságú csúcsára érkezünk.
A szoborpark tetejéről varázslatos panoráma tárul elénk. Nezde településre érvén kerek 60 km-nél járunk, az átlagunk pöccre 6 km/h eddig. Igen hosszú aszfaltos rész következik. A nap erősen sütkérezik, már rendesen le vagyunk égve. Teleki település fölött egy kápolna magasodik, itt van a következő kódunk, de egy nagy kerülővel visznek ide végül szalagjaink. Tegyük hozzá, a reggeli affértól eltekintve a szalagozás most nagyon jó idén! Mónit és Rudit érjük utol közben.
Végre a nap kezd lemenő ágban lenni, és az időjárás is elviselhetőbbé kezd válni. Látszólag kevésbé járt S-en ügyeskedünk kidőlt fák között, majd meglelve a So-t lenézünk a Bóbita-forráshoz, ami valójában csak egy posvány. Kód pipa, vissza a S-ra, aztán balra S-rom jelzés. Nagy szerencse hogy éppen olvasó fázisban vagyok itinerügyileg, mert a jelzés egy vadászles után szinte észrevétlenül jobbra lemegy egy alig járt ösvényre. Ügyesen ezt meglelve haladunk egészen Rádpusztáig. Tavaly itt volt egy szuper frissítőpont, idén csak szúróbélyegző lett kihelyezve. 7 km-en át S+ lesz a követendő. A tavaly még építés alatt levő híd idénre már kész lett, könnyen át is keltünk a 67-es főút fölött. Szarvasmarhák intenzív tekintete mellett haladunk hosszasan egyenesen egészen Látrány településig. Ismét nosztalgiázunk, tavaly a sörözőnél igen jó társaságban fogyasztottunk, idén nem volt betervezve, de amúgy is zárva volt az egység.
A frissítőpont a település szélén a Füzes-tó partján volt egy házikónál. Immár 78 km-nél járunk, 27 km volt a két frissítő között, igen jól esett ideérni.
Annak is megörülök hogy pont sötétedés előtt sikerült ideérni, a fejlámpákat csak itt kellett elővenni, konszolidált körülmények között. A legjobban viszont annak hogy krumplis tészta várt minket, fejedelmi ellátás! Ez mellett snackeket is ropogtathattunk, illetve több fajta szörp is várt minket. Valaki itt hagyta a fél literes coláját.. Ez már bizony az enyém lesz.. A ponton érjük utol a tavaly ezen a túrán a csapatunk részeként levő Jurijt, illetve a látásból ismert Jánost.
Ők hamarabb tovaindulnak, mi még élvezzük a kánaánt kicsit. A fejlámpákat beizzítva mi is tovább indulunk végül Orsival, és a vadi új S+ jelzéseken emelkedünk egyre magasabbra. Jutalmunk mesés éjszakai panoráma a Balatonra, és a környékbeli településekre. Egy meredekebb úton érünk bele a S-ba, majd a Kis-hegyi kilátónál megleljük a fán a kódot. Természetesen lesétálunk megcsodálni az éjszakai panorámát is. Aszfaltutat ér a lábunk, kicsit kocogósra is vesszük a figurát, majd a sárga emlékmű jelzésen haladunk balra, ami szintén vadi új festés. Ezen érkezünk meg a Rácfa nevű emlékhelyhez, ahol egy oszlopon leljük meg kódunkat.
Immár a zöld emlékmű jelzésen érünk be Szőlőskislakra, ahol utolérjük Jurijt, aki igen szép tempóban halad. Innen a maradék 28 km-en gyakorlatilag végig a Z- jelzést kell követnünk, ami el-elbújik ám néhol. Egy hatalmas területű szőlődombra felkapaszkodván egy kutya acsarkodása állít meg minket Orsival, az eb az út közepén visong. Szerencsére a még Látránynál utolért János érkezik pillanatok alatt, és hármasban haladván már a kutyus is jámborabbá válik, így gond nélkül haladhatunk tovább utunkon. Gyugy településre érve 96 km-nél vár minket túránk utolsó frissítőpontja a tűzoltószertárban.
Megannyi rágcsálnivaló akad itt, és finom teát is kapunk a pontőröktől. Pálinkával is kínálnak, én inkább az energiaitalomat bontom meg, mert tavalyról emlékszem hogy igen uncsi rész következik. Éjszaka pedig ez hatványozottan igaz lehet. Jurij és János még kicsit marad a ponton, mi jó negyed óra után kimegyünk az immár igen hűs időjárásba. Erdőben tekergünk jobbra-balra egészen az utolsó kódos pontunkig a Béndeki kápolna romjáig. Hács településre beérve jó 3 km hosszan nyílegyenesen haladunk tovább. Ez után nyílt szántóföldeken, majd egy elvarázsolt erdőben haladunk, aminek soha nem akar vége lenni. Utolérjük Krisztát, és Andrást így még a végére. A tavalyi rajt helyszín most nem releváns célnak, így előtte egy szalagozott úton emelkedünk még kidőlt fák között Somogyvár szélére. Viszont a helyett hogy begyalogolnánk az aszfaltcsíkon a célba, a S- jelzésen még egy kis kerülőt kell tenni a fűben, ahol pillanatok alatt átázik a cipő, de már nem foglalkozunk vele, úgyis hoztam váltóruhát. Végre beérvén a településre jó 500 m kutyagolás után célt érünk, vasárnap hajnal 3:52-kor.
Megkapjuk díjazásainkat, megköszönöm az igen szuper szervezést, majd a konyhába invitálnak, ahol mennyei ellátás vár még minket. A látrányi krumplis tésztából lehet még fogyasztani, illetve gulyást is kínál fel a célban Csilla, aki most szervezőként segédkezett.
Ez mellett rengeteg sós-édes finomság, sör-bor-üdítőhegyek, szóval kánaán.
Már majdnem a logisztikával kezdtem foglalkozni, miközben kiderült hogy Botos István megvárt a célban, addig is aludt egy jót. Ez által Székesfehérvárig elrepített, ahonnan vonattal már könnyen hazajutottam. Nagy köszönet érte!
2/2 teljesítés, a szervezők tavalyról betartották ígéretüket, és klasszisokkal jobb lett a túra ellátás, és szalagozás ügyileg is, bár tavaly is jól éreztem magam!
Sárga 70 km - 2123 m szinttel, sikeresen teljesítve 10 óra 10 perc alatt.
Direkt a 23:26-ra Esztergomba érkező vonattal mentem, mert tudtam hogy az előző kettőn hatalmas tömegnyomor várható. Később be is igazolódott hogy igazam volt. Rutinos túrázó lévén, az állomás előtt a vonat legelejéhez mentem, és Esztergomba érkezve pár gyorsabb lépés után máris pikk-pakk be is tudtam nevezni még mielőtt a sok ember mögött beragadtam volna már a rajtban.
Kis szerelvényigazítás, majd 23:37-kor neki is veselkedek, igen hosszú kalandomnak. Már az elején sok-sok ismerőst köszönthetek, akikkel jól is esik pár szót váltani, majd tovarobogok. Alig 3 nap múlva itt van a Dél-Balatoni Várak 115, így próbáltam komfortosan haladni, a kocogást is lazábbra vettem, ahogy pedig minimális emelkedőbe váltott az út, azonnal gyalogtempóra váltottam. Egy hosszabb emelkedő után szántóföldhöz érkezek, ahonnan később visszanézve gyönyörű látvány a megannyi fénycsóva. Többször vissza is pillantgatok. A Barát-kúti erdészház előtt egy létrán kellett átmászni, jó sokan összegyűltünk, 10 perc múlva tudtam csak átkelni a létrán, de hamarosan mögöttem még hosszabb lett a sor. 10 perc elment, oda se neki. Emelkedősebb részek jönnek-mennek, majd Pilisszentléleken találom magamat. Közben előzgetnek a futótávon indulók, én maradok a saját tempómnál. A kis falu igen csendes, szinte a légy sem zümmög. Elhagyván a települést intenzív emelkedő következik, egészen a Pilis-nyeregig. Innen viszont jól futható az út egészen Klastrompusztáig. Elvétve érem utol már csak a gyorsabb gyalogosokat. Nagyrészt kitisztult előttem az út, lassan jöhet a magányos túrázás. Klastrompuszta az első frissítőpont. Van nápolyi, és üdítő, de nekem a sajátból még bőven van, így az innivalóra nem rabolok rá. A következő rész kicsit uncsibb volt, de jól ismertem, és nagy részt végig is gyalogoltam. Később utolérem Ritát, és kicsit futkorásztunk, ő is jön a szombati 115-re, erős. Az Iluska-forrásnál most fura módon nincs ellenőrzőpont, én azért megállok mint ha lenne, és meghúzom üdítős flaskámat. A Fehér-hegyre rövid, ámde toronyirántos emelkedő következik. Innen viszont kellemesen lehet haladni egészen Pilisvörösvárig. A Kálvária-hegyi pecsét után a sörözőben van az újabb frissítőpont, 30 km-nél. Kerek 4 óra alatt érek ide a rajttól számítva. Papíron csak 7 perccel ezelőtt nyitott ki a pont. Mit írtam, papíron? Ja hogy nekem olyan már nem volt, ugyanis a rajtban elfogyott.. Szerencsére sokszoros teljesítőként tudtam az utat, de például frissítés után valahogy vissza kellett csatlakozni a S-ba. Papír nélkül nekem a valahogy az volt, hogy toronyiránt lementem a főútig, mert tudtam hogy ott ment a jelzés. Vagy jól mentem, vagy nem.. Hamarosan pirkad, én pedig egy futó távon induló komával előzgetjük egymást kis darabon át. Az Antónia-árok idegtépő emelkedője után megváltás volt kiérni Nagykovácsi szélére. A Muflon-itató előtt jobbról egy lámpás egyén érkezik. Ő a pontőr, a lehető legjobbkor érkezem, ő nyitja egyben a Muflon bejárati kapuját is. Elsőként kaphatok pecsétet, ennek megörülök. Tovább haladván a Kerek-hegyi elágazást érem el, ahol idén alternatív módon a K- jelzésen is lehetett menni, mert állítólag technikásabb lett az út a S-n. Én maradok az eredeti úton, kíváncsian várom mekkora küzdés lesz. Az éles visszafordítónál most nincs kód, mint máskor szokott. Igen hosszú rész következik a solymári Shell kútig, de kellemesen lehet rajta kocogni. A kúthoz érve hot-dogos ismerősömet Zsoltot köszönthetem, majd a túra ellátása egyben egy finom hot-dog is itt. Én szerencsés voltam, mert a párszor kerülgetett futó nem kért, így repetához is jutottam. Végre eltehettem fejlámpámat.
Nagy szégyen, de az Alsó-Jegenye-völgy hídjait még mindig nem csinálták meg.. Az átjutás viszont igen egyszerű, köszönhetően hogy faágakat, és raklapokat biztosítottak valakik. A Kálvária-hegyi emelkedő végén Mátét érem utol, durva tempóban nyomja gyalog. Hosszantasan haladok az egy nyomtávú úton a Virágos-nyereg felé, kíváncsian várom hogy mi lesz az az igen nehéz rész, ami miatt alternatív utat is biztosítottak. Ámde semmi olyan nem következik, amitől pulzusom az egekbe szökne, max attól hogy a Kötők-padjánál nem látok pontőröket, de alapból nem is biztos hogy lennének, a biztonság miatt viszont azért lövök két tájképet.
Föl-le föl-le, aztán egyszer csak Virágos-nyereg, ahol a K+-ről érkezne vissza az alternatív út. A túra bejárásakor x ideje lehet hogy gázos volt a S-, de most már szuper jó volt, így bánhatja aki megijedt a kiírástól, aztán lehet valaki csak kalandból ment a másik úton.
Az Újlaki-hegyet megmászva panorámát csodálok, majd pecsétet kapok, és óvatos tempóval haladok egyre lejjebb, az igen meredek lefelén a Határ-nyeregig. Következő állomásom már Hűvösvölgy, 50 km-nél, amit 7 óra 08 perc alatt tettem meg eddig.
Elvileg pizzát kaptunk volna itt, de legbelül sejtettem hogy korán érkeztem, még az étterem sem nyitott ki, nem hogy a pizza kész lenne. Ettől függetlenül süteményt majszolhattam, illetve apróbb rágcsákat. Vizet azt már töltöttem a lángosos előtti közkútból. Igen sokszor járt úton emelkedek végig, egészen a Nagy-Hárs-hegy kilátójáig, ahol Dávidtól kapok pecsétet. Kicsit már álmoskás vagyok úgy érzem.. Lekocogok Szépjuhásznéra, majd a Kis-Kőfej után hosszasan haladok a Virág-völgy aljáig, ami után a Csacsi-réten lenne a következő emberes pont, de Gábort már többet nem fogjuk ott lelni. Emlékére viszont egy pecsét ki lett helyezve, amit be is ütök itinerembe. Még tudok kocogni, nincs különösebb gond, így is érkezek a Nagyszénászug nevű ellenőrzőpontra, ahol Zsófi és Zalán a szokásos pontőrök, csemetéjükkel. Van málnaszörp. Hú, ez már nagyon kellett. 4 futót is elkaptam itt időközben. Megköszönöm a vendéglátást, majd a Sorrento emelkedőjén felcsoszogva végtelen hosszú, ámde annál szebb rész következik a Huszonnégyökrös-hegy aljáig. Előtte a Szállás-hegy S-S+ elágazójánál kapok még egy pecsétet, és egy málna ízű nápolyit, ami nagyon ízlett. Az előbb említett hegy aljához érve egy molinót látok, de eddig sosem kellett felmenni a hegyre, mindig lejjebb pár méterrel voltak a pontőrök a S-n. Lefutok, de sehol senki. Hmm.. Egy a fene akkor kimászok a S3-ön a hegy tetejére, max ha nincs senki, legalább gyönyörködök a panorámában kicsit. Viszont pontőrökbe botlottam, akik mondták hogy én vagyok az első aki pecsétel a 70-es távon. Szóltam nekik hogy lejjebb kellett volna lenniük a S-n. Sebaj, legalább nekem lett pecsétem. Leérek Budaörs házai közé, a nap már igen intenzíven bontogatja a szárnyait, de egy kis légmozgás még azért van szerencsére. Egy utolsó mászásom van, a Törökugrató tetejére a S3-ön. Felérvén már igen jól leizzadtam, de nagy meglepetésre nincsenek a csúcson pontőrök, ez fura. Azért itt is lövök két képet, majd jelzetlen utcákon kellene beérni a célba. Itiner híján próbálom felidézni az emlékképeket, és a telefonos térképemen megyek különböző utcákon át. Gőzöm sincs, ez volt-e a hivatalos. Kiérvén a főútra elérek az Illyés Gyula Gimnáziumhoz, ahol két hete vasárnap jártam a Budaörsi Kopárok 20 + 10-en. Nem tudom miért, de azt hittem ez lesz a cél, két futótávon induló világosít fel, hogy másik gimibe kell menni, és akkor hasít belém a felismerés hogy bakker tényleg nem ez a suli volt a cél máskor sem. Gyorsan futok még 500 m-t hogy beérkezzek a tényleges célba a Herman Ottó Általános Iskolába. 9 óra 47 perc van, beérkeztem! A célban sajnálatosan a beígért paprikás krumplinak csak most kezdtek neki, mondták hogy még vagy 3 óra lesz mire kész, így azt nem vártam meg, de jó 1 órát azért még ücsörögtem a célba, mert azért nassolnivalók, és szörp akadt. Harrer Tomival vitatjuk meg a túrán átélt kalandokat, majd az időközben beérkezett Halmi Rita visz el a Sasadiig, nagy köszönet érte :)
Immár 9x-es teljesítő lehettem a 70-es távon, jövőre irány jubilálni :)
Sziklaomlás miatt ideiglenesen lezárják a Rám-szakadékot közölte a terület kezelője, a Pilisi Parkerdő Zrt. Személyi sérülés nem történt, de a fenntartó a geológiai és statikai vizsgálatok elvégzéséig és kiértékeléséig lezárta a kedvelt turisztikai célpontot.
Köszönet az eltökélt főszervezőnek, hogy nem hagyja veszni a nagy távot. Azt hiszem 10-en indultunk ezen (a rövidebbeken ennek a több tízszerese). Az utóbbi években egyre jobban szeretem a síkabb túrákat. A szinteket kiváltja a mély homok, és a helyi ( itt éppen az egyedülálló homokbucka tenger) néha egészen szürreális éjszakai teljesítése. Na szóval, nappal is meg kell néznem, egészen elképesztő volt így is. A vége azért kemény volt, a vasút melleti több km-es szakasz romboló volt fizikai, és élmény szempontból, de a célbaérés után ötletként bedobtuk a fordított útvonal ötletét, ami szerintem nem elvetendő.
Krisztinának köszönet, hogy együtt jött velem. Ilyen röhögős, vidám, és néha abszurd látnivalókkal teli túrám már nagyon régen nem volt. Nem mellékesen, ha egy próbababa fejét látjuk kora reggel a csengődi piacon egy autó tetején, még nem feltétlenül őrűltünk bele a hosszú távú túrázásba:-)
Bizony ez a feladási arány elég durva, de nem véletlen. Emlékezetes túra lesz nekem is ez..
Péntek délután indultunk Lutring Márkkal, Tatabányáról, és este 19:30-ra meg is érkeztünk a Prasník település melletti kis kempingbe. Be is lehetett regisztrálni, de a szervező mondta hogy a szombati előzetesen 4:30-as indulásomat gyorsan felejtsem el, mert tudja hogy túl gyors vagyok, így közölte hogy vagy 5:00, vagy 7:00.
Na egy a fene akkor legyen 5:00. Regisztráció pipa, jöhet a társasági élet. Sok-sok kedves ismerősöm volt már itt, és csak jöttek sorba a túrázók/futók.
Megkóstoljuk a helyi csapoltat, majd kis idő múlva torta érkezik, és pezsgő, ugyanis Slavonak a szervezőnek most volt a szülinapja. A pezsgőzés után minket is odahívnak, és kezdődik a nemulass'. Randysek úr aki holnap szintén nyomja a 114-et, nem sajnálja tőlünk a rumot és a slivovicát. Hamar szuper jó hangulat keletkezik, és lehet gyakorolnom az angol nyelvet a fiúkkal/lányokkal. Nagyon szeretnek itt minket, engem is örömmel tölt el mindig ha itt lehetek a "stovkákon". Úgy érzem valahogy itt teljesen más mint itthon. Ez tényleg egy nagy család! Valamikor éjfél tájba elhúzunk aludni, többen még maradnak.
Reggel 4-kor csörög az óra, nem szépítem, elég szarul voltunk Márkkal, így az éjszakára pakolt energiaitalt azon nyomban elfogyasztottam. Addig küzdünk, amíg sikeresen le is késtük a reggel 5 órási tömegrajtot, de 5:05-kor gyorsan nekiindulunk mi is. Érdekes módon igen kevés embert láttam a tegnap esti csapatból később akiknek 5:00 volt beírva a listán :) Valószínű ők még tovább "küzdöttek" reggel. Kapásból egy erősebb emelkedőn indulunk, szépen előzzük is meg a sporttársakat. Az első filces igazolópont alig pár száz méterre volt. Ez után a Velká Pec nevű hegy oldalában haladunk. Márknak mesélem hogy az MKMK szlovák 220-ason ez kb 180 km-nél van, és mindig egy labirintusban érzem itt magam, mint aki örökre elveszett. Most szépen hasítunk a sötétben, de jó fél óra múlva el is lehet tenni a lámpákat. Utolérjük Évit, Julit, és Zoltánt, majd pár perc múlva Adrit, Zsoltot, és Attilát. Jó darabon át dumcsizunk, nekik az első külföldi százasuk. Szerintem ekkor ők sem gondolták még hogy küzdős menet lesz ebből. K- jelzésen emelkedünk erősen fölfele egy bánya peremén, majd Márkkal elbúcsúzunk, és ismét ketten haladunk tovább. Ismerős részek nekem, 4x-es teljesítő vagyok a Lazován, de sokszor másfele viszik a túrát, ez a rész viszont beugrik nekem ahogy leérünk a S-n Kosariská településre. Igen felhős az idő, lóg az eső lába, de most még megússzuk. A távolban felsejlik a Bradlo emlékmű képe, ami az első frissítőpont lesz nekünk 15 km-nél. Ide egy viszonylag szolidabb emelkedő visz. Felérvén a monumentális emlékműhöz, semmi kilátás sincs, de mivel sokszor voltam itt már, ezért vizuálisan összerakom a mozaikokat. Picit lejjebb a turistaháznál vár a frissítés, minden földi finomsággal. Eszünk-iszunk jót mulatunk, és irány a számomra igen sokszor járt P- jelzés. Márk a frissítéstől már jobban érzi magát, de a tempóra eddig sem lehetett panasz, 5,7-es átlaggal toljuk eddig.
Kellemes lejtős út csábít minket kisebb kocogásra, majd Polianka településre érve balra mutatnak a saját jelzéses nyilak, és hosszantasan aszfaltozunk tovább, amit nem is bánunk, mert a terep nagyon saras és csúszkálós. A távolban Myjava település bújik meg, na meg a Velká Javorina 970 m-es csúcsa még messzebb, amit 70 km-nél mi is fogunk érinteni. Meglátjuk a szélkerékkel megspékelt adótornyot is, mondom is Márknak hogy tudom az utat, 2021-ben Fullmann Janival mi is erre jöttünk. Ámde csakhamar a saját jelzések másfele parancsolnak, és számomra ismeretlen helyen tapossuk a híg masszát. A K4 igazoló kód igen el volt rejtve, még jó hogy észrevettem, előttem a sporit egy éles kiáltással vissza is parancsolom. Kb 26 km-nél ér utol minket az első futó aki 7-kor indult, számoljuk, 10-es átlag körül tolja, ami a terepviszonyokat nézve igen húzós tempó. Később már jön a többi futó is. 31 km-nél érkezünk Podbranc-Podzámok kis településre, ahol egy kis házban vár minket a második frissítőpont. Választékban itt sincs hiány, fel is tankolunk a folytatásra is. Az eső elkezd szemerkélni, de ez még nem zavaró. Érdekes hogy a távolba révedve az látszik hogy csak ezen a környéken vannak folyamatosan esőfelhők, jó 50 km-rel odébb már tisztának tűnik az égbolt.
A S- jelzésen haladunk tovább, messze látjuk hogy a sporik hol másznak fölfele, nekünk ahhoz még legalább fél óra kell mire odaérünk, de legalább tudjuk mi vár ránk. Bizony intenzív a meredekség, de ügyesen haladunk fölfele, sorban hagyjuk el a sporikat.
Vrbovce település előtt megmásszuk a Vesny vrch 564 m-es kopár csúcsát, de balra nézve látjuk hogy pillanatok alatt el fogunk ázni. Ez így is történik, de meglepően apró szemű jeges eső áldozatai leszünk. Az egész viszont nem tart 5 percnél tovább, és hamarosan már süt a nap a túra alatt talán először. Lekocogunk Vrbovce településre, ami 42 km-nél van. Az átlagunk igen jó, 5,8 km/h. Itt viszont ismét frissítőpont, nem sajnáljuk a perceket eldobni. Kenyereket, süteményeket, édességeket majszolunk, meleg teával, és kofolával leöblítve.
Jó 20 perc után nekiveselkedünk a folytatásnak. Egy elnyúlt nyílt emelkedőn haladunk a K- jelzésen, igen sok sporttárs látszik előttünk, de mire a tetejére érünk, 20 perc el is telik. Z-tanösvény jelzés a követendő. Márknak mondom hogy itt a Szlovákoknál és a Cseheknél a tanösvények állapota több mint katasztrofális. Ha szerencsénk van akkor fel van festve, de sokszor előfordul hogy három irányban is. Természetesen ez itt sem volt másképpen, jelzésből körülbelül egyet sem láttunk, elágazásból annál többet. Mentek előttünk, így nem volt gond. A Zalostiná kilátóhoz érkezünk, ahol filccel igazolunk. A kilátónak sok értelme nincs, e nélkül is szinte ugyanaz a pazar panoráma.
Innentől viszont elkezdődött az időjárás kálváriája. Mivel nagyon sokáig nyílt részen haladtunk, láttuk ahogy folyamatosan balról hullámszerűen jön az eső felénk. Már megint jégeső ver el minket, majd 5 perc múlva szikrázó napsütés. Ez még kétszer eljátszódik, a bolondját járatja velünk az időjárás.. Hamarosan viszont látjuk hogy olyan esőfelhő érkezik amiből már jól nem jövünk ki. Így is történik, leszakad az égbolt, és intenzív esőzés veszi kezdetét. Sokan belassulnak, sorban előzzük meg a futókat, gyorsabb gyalogosokat. A terepviszony több mint katasztrofális. Javorník település előtt a fűben a zokni teljesen szétázik. A településre beérve látszik hogy nem rég komoly jégeső verte el a falut, a gyorsabbakat nem irigyeltük. Az idő hamar lehűl, előveszem a kesztyűt, és a csősálat, még jó hogy hoztam. Alig vártuk hogy a Hotel Filipovhoz érkezzünk, ami 62 km-nél volt. Odakint meleg levest szolgálnak föl, de nagyon bízom benne hogy be lehet menni, szerencsére így is történt.
Sokan ücsörögnek bent, mi repetázunk a levesből is. Ez egy fontos ellenőrzőpont, zoknit cserélek, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Fél óra elmegy, ez most teljesen lényegtelen. Kiérvén a hotelből csontig hatol a hideg, de nagy szerencsénkre az eső hamarosan el is áll. Száraz zokniban sokkal jobb érzés végre haladni. Ez után végre végleg megszűnik az eső, de a terepviszony hogy "némi" kívánnivalót maga után. Hosszasan haladunk a Z-ön egy aszfaltúton, ami most jókor is jön. Ez után viszont erős emelkedővel érkezünk meg a szlovák/cseh határhoz, ahonnan a számomra sokszor járt P- jelzés a követendő egészen a Velká Javoriná 970 m-es csúcsáig. 700 m felett már óriási ködben haladunk, és a hőmérséklet is igen leredukálódik. Felérvén a csúcs előtti réten viszont hó(!) fogad minket. Ez el is kísér minket egészen a toronyig, aminek szó szerint majdnem nekimegyünk az intenzív köd miatt. Az aszfalton lekocogunk a Holubyho turistaházhoz, majd iszonyú dagonyás út visz lefele a K-en. Utolér Jana Perasinova, aki szintén azon kevesek egyike volt, aki teljesítette tavaly a szlovák MKMK 220 km-es távját, velem együtt. Jól megörülünk egymásnak, kicsit dumcsizunk is, aztán inkább visszaállok gyaloglóra és megvárom Márkot. Kellemes úton érkezünk meg Cetuna településre, ami előtt kifejezetten sokakat megelőzünk még. 78 km-nél járunk, ismét frissítőpont az étterem teraszán. Vacsora idő van, be is termelünk, panasz nem lehet ránk. Innen kicsi aszfaltozás, majd mászás a K-en a Roh 487 m-es csúcsára, ahol egy partizán emlékműnél vár minket a következő filces igazolás. Márk nagyon örül hogy eddig eljöttünk világosban, nem gondolta volna. Elővesszük fejlámpáinkat, de eldöntjük ha törik, ha szakad, mi Lubina településig nem fogjuk bekapcsolni. Ez így is történik, jutalmunk hosszú aszfalt, ahol szintén nem kell lámpázni. Így, mindössze 85 km-nél kell aktiválni az eszközt, ahol immár a Z- bemegy az erdőbe. Márkot nem tudom mi lelte, de igen erős tempóba hasít fölfele, alig lehet követni. Futókat is hagyunk le közben. Fent a tetőn megleljük a filces pontot, majd igen hosszú és monoton út visz tovább Visnové településre. A sár ipari méretet ölt, további sporttársakat gyűjtünk be, akik igen nehezen haladnak a massza miatt. Végre valahára leérünk a településre, ahol a vasútállomásnál, 93 km-nél várnak minket pontőreink. A sötétben megismernek, nagy örömmel, név szerint üdvözölnek, és azonnal slivovicával kínálnak, amiből tényleg csak egy picikét kérek. Ez után egy pár virslit szolgálnak föl, amiből akár repetázhattam is volna, de inkább a süteményekre, és a kenyerekre jártam most rá. Nagyon jól esnek a kedves szavak, maradnék még, de vár a falu feletti vár meghódítása, aminek a nyergébe kell csak fölmenni, de így is igen meredeken kapaszkodunk. Márk kicsit lemarad, én is megfontoltan lépdelek fölfele. Fent megvárom Márkot, és a K- jelzésen haladunk nagyon hosszan. Emlékeztem erre régebbről hogy borzasztó hosszú. Most sincs másképpen, és igen befelé fordulva érkezek el a Velky Plesivec 484 m-es csúcsára. Keresem a filces pontot, nem lelem, Márk nyugtat meg hogy tavaly lejjebb volt, idén is így lett végül. Ez után továbbra is hosszasan "kékülünk"és Sípkové előtt a réten utolérünk egy négyes csapatot, akik jól haladnak, de mi így is kielőzzük őket. A településen már 104 km került a lábainkba, egy kis házikónál vár minket utolsó frissítőpontunk. Leülünk, a vaddisznó hozzánk képest még a dagonyában is tisztább.. Meleg teával oltom szomjamat, majd nassolok kicsikét, aztán toljuk tovább. Kicsit nehezen melegednek már be a lábaim, de aztán ismét mozdulatra bírom őket. A K- jelzésnek vége, innen fényvisszaverős úton haladunk az aszfaltcsíkon tovább. Egy erősebb mászásunk van már csak, a Tlstá hora 406 m-es csúcsára, de előtte irgalmalan sáros szántóföldön próbájuk átküzdeni magunkat. Ez után még egy igen combos emelkedőt abszolválunk egy távvezeték alatt, majd apróbb mászások jönnek-mennek, és felérkezünk a csúcsra, ahol filccel igazolunk. Innen irány a cél, de rövidítés ellen beraktak még az utolsó 2 km-re egy titkos ellenőrzőpontot, amit meg is lelünk. A végső 1 km-en még azért megküzdünk a hatalmas sárral, de végül vasárnap hajnal 2:45-kor célba érkezünk, ahol megérdemelt díjazásainkat vehetjük át, és 5. teljesítésre egy szuper kapucnis pulóverrel gazdagodhattam.
Alszunk pár órát, majd hazafele vennénk az irányt, de.... Beülvén a kocsiba, fura volt hogy mellettünk négy másikban ülnek, de nem mozdulnak. Kiderült hogy a kis huplis réten elakadt mindenki, és fogságba vesztek. Mivel pont mögöttünk akadt el az egyik verda, esélyünk se volt legalább a próbára, így 1 órán keresztül vártunk amíg megjött a faluból a megmentő traktor, és kihúzott minket (is) a fogságból. Szerencsére ez után már gond nélkül sikerült hazaérni. Köszönöm Márknak a jó társaságot, és a fuvart!
Köszönöm az infót, ez igen szomorú :( Az viszont szintén az hogy a cikk 2023 március 20.-ai, és a szerint "A másik, épen maradt szárnyat is elszállítják majd, hogy a sérült párjával együtt megerősítve kerüljenek vissza a helyükre. Visszaállításukra várhatóan májusban kerül sor."
Szombat: Mátrabérc - 55 km - 234 m szinttel - 8 óra 25 perc alatt
Vasárnap: Budaörsi Kopárok 20 + 10 km - 5 óra 11 perc alatt
Mátrabérc 55
Szerencse hogy a honlapjuk igen informatív, máskülönben nagyon mélyen kellene kutakodnom az emlékezetemben mikor voltam a túrán utoljára. A honlap alapján még pedig kerek 10 éve, 2014-ben (+ egy Mátrabérc Trail 2 éve).
10 év nagyon sok idő, nem leszek se fittebb, se fiatalabb, így konkrétan semmilyen időtervem nincs, hiába kérdezgetnek jó páran a rajtban. Botos Istvánnak köszönhetően már 5:30-kor megérkezünk a rajt helyszínére, Sirok-Kőkútpusztára. Nem kell kapkodni, szép nyugisan telik ez a fél óra, ismerősökkel trécselgetve.
Aztán egyszer csak a polgi magasba emeli a puskát, uccu neki! Viszonylag elől foglalok helyet, így a rajt után a kis ösvényen gond nélkül haladok, nem ragadok be. Hébe-hóba akad egy-két kifejezetten sáros rész, de jól lehet haladni, a terepviszonyok ideálisak, és az időjárás is szép lesz a mai napon.
Az első fél órát Szemán Zolival dumcsizzuk végig, majd Oroszlánvárra (10,5 km - 715 m szinttel) is együtt érkezünk. Kicsit megállok frissíteni, majd a Nagy-Szár-hegy igen goromba emelkedőjén ellépek, és jó pár futót el is hagyok. Kékestetőig végig a K- jelzés a követendő, de a terep igen technikás, és gazdag szintkülönbségekben. Ez által mire Kékestetőre érek már letudtam 19 km-re 1445 m szintet, 2 óra 51 perc alatt. Azt hittem jobb idővel fogok érkezni, de nem baj..
A Síházban két percnél nem is töltök többet, próbálom intenzívebbre venni a tempót, ami egész jól sikerül lefele a S-jelzésen. A Sombokor brutál lefeléjét Dudás Attilával abszolváljuk, szerencsére megússzuk esés nélkül. Ismét egyedül maradok, a Hanákosokat előzgetem, akik közül még nem túl sokan indultak el Kékesről. A Mátra-nyeregbe érkezvén a Csór-hegy igen intenzív mászása következik. Piszkosul meleg van már, megfontoltan lépdelek fölfele, a rövidebb távosokat épphogy kielőzvén. A Csór-hegy után nem sokkal meglátom az első hölgyet kicsit feljebb, aki még az Oroszlánvár előtt előzött meg igen erős tempóban. Az ő ideje végül 7:22 lett. Hamar rájövök hogy nem egy, hanem két fokozatot kell visszavennem, mert ha így haladok abból piszok nagy megborulás lesz. Egy frissítőpont várt Galyatető előtt, igen jól esett szörppel megtölteni a flaskát, és arcmosást is vételeztem, bubis vízzel :) Galyatetőre inkább már csak gyalogoltam. A pecsételés után a futást igen minimalistára vettem, de azért Mátraszentlászló előtt kicsit megtoltam a lefelét. Itt is frissítőpont fogadott igen jó ízű teával. A Vörös-kő kilátónál értem utol Koppányt, aki szintén nem a legjobb bőrben volt, de egy darabig együtt haladunk, az Ágasvár meredélyére is együtt küzdjük föl magunkat. Lefele szegény Muzsla távon induló túrázók szenvednek, én hamar elsuhanok közöttük, és a P+ után már a P-on haladnék tovább a Csörgő-patak völgyében ha tudnék. Viszont bele kell sokszor gyalogolni. Vicces szitu volt ahogy a P- fölment jobbra, mindenki a széles úton haladt tovább, egyedül én követtem a jelzést.
Mátrakeresztesre lekoccanok az aszfalton, majd a túra legjobb frissítőpontja vár, kell is az energia a Muzsla mászásához. Eszek-iszok egykedvűen, majd nekiállok a P- hardcore emelkedőjének. A gyalogtempóval nincs baj, sőt a síkabb részeken óvatosan bele is tudok kocogni. A Nyikom-nyereg, Ólom-tető, Muzsla-nyereg sokaságát megmászva érkezek föl a 805 m-es Muzsla csúcsára. Fent egy hölgy, éppen újrafesti pirossal a Muzsla 805 m-es feliratot a csúcskőn.
A pont most kicsit lejjebb lesz. Lefele sem megy már, beletörődök, valahogy csak eltelik ez a 7 km. Ráadásul a Koncsúr-Kör túrázói is előttem tobzódnak, erről nem is tudtam, 10 éve még nem volt ez a táv. Ettől függetlenül igen rendesek, kedvesen félreállnak, mindössze egy nő viselkedett bunkó módon, de én is hamar azzá váltam. A Diós-patakból már alig bírtam kimászni, a végét pedig gyök kettővel megkocogva érkezek be 14:25-kor a célba. Meglepően így sem lett belőle olyan rossz idő, de a Csór-hegynél azt hiszem jól döntöttem hogy nem erőltettem túl magam.
Budaörsi Kopárok 20 + 10
Durva lesz a mai nap, közel 30 fokot jósoltak vasárnapra. A túra nevében reális a "kopárok" szó, ugyanis sok árnyék nem lesz a mai napon. Gál Viktorral futok össze Kelenföldön, együtt érkezünk Budaörsre, a rajthelyszínre. Itt viszont Kovács Andrissal találkozok, akivel végül együtt indulunk. Közlöm vele hogy én ma minimális megerőltetéssel szeretném abszolválni a túrát, ráadásul 2 éve amikor voltunk Orsival tudtam hogy ez bizony egy igen intenzív 30-as lesz. Nem is cicózik sokat a túra, egyből toronyirántos lépcsőn keresztül, majd jobbra fordulva tovább emelkedve saját izzadságunk cseppjeiben érkezünk meg az Odvas-hegy aljához az első ponthoz. Mindenhol fiatal pontőrök szolgálnak ki minket, valószínű az iskolai diákjai lehetnek. Ez után a Kő-hegyet vehetjük birtokba. Kicsit kacifántos az útvonal, többen, több felől jönnek-mennek, de mi megtaláltuk a valódi jelölt utat. Felérvén gyönyörű panoráma, és egy müzliszelet fogad minket. Végre lefele is haladunk egy lépcsősoron, de nem sokáig, ugyanis immár a P-on jön a túra igazi durvulása egészen fel a Piktortégla üregekig. Ráadásul ez majd ugyanúgy benne lesz a 10 km-esben is. Nem voltam túl happy. Végre felérkezünk, igazolnak a pontőrök, és a S-körsétán haladunk immár Csillebérc fele. Jelzésfestőkbe botlunk, köztük ismerős is, több csapatban újítják fel a környékbeli jeleket, öröm ezt látni! Csillebércen almát kapunk a személyzettől, majd a S+ után egészen a volt Csíki Csárdáig a S- jelzés a követendő. Megfontoltan mászom meg a Sorrentot, de a kilátás innen is varázslatos. Egy ideje egy hölgy jön utánunk, aztán végül velünk is marad, bár neki elég erős a tempó, pedig egy métert sem futunk :) Hosszasan "sárgulunk" a jelzésen, majd opcionálisan kitérünk a Huszonnégyökrös-hegy csúcsára, ki nem hagynám ezt a néhány száz métert. Hamarosan vége az erdei etapnak, és Budaörs utcáin sasszézunk lefele egészen a főútig. Innen következik a Törökugrató kimászása. András előre fut, hadd eddzen kicsit :) Mi a hölggyel megfontolt gyalogtempóban érkezünk fel a 249 m-es csúcsra, ahol már tényleg szó szerint majdnem meg lehet főni. Lefele ismét hármasban haladunk, különböző utcákon, és egy játszótéren át érkezünk vissza a rajt-célba 20 km után.
Nekünk viszont ez még csak egy átlagos ellenőrzőpont, ugyanis még vár a 10 km-es táv. Hagymás-zsíros kenyereket majszolunk, és finom szörpökből válogathatunk korlátlanul. Andris elköszön, neki még lesz programja délután, kicsit intenzívebbre veszi a 10-est.
Én maradok a hölggyel, kicsit istápolom, de olyan sok kedvem nekem sincs ám a 10-eshez. Ismét megmásszuk az igen meredek lépcsősort, majd Kő-hegy, és megint az a fránya P- fölfele a Piktortégla üregekig. Tudtam én hogy nem könnyű ez a túra. A hölgy derekasan küzd, igen kitartó. Ez után a P+-en haladunk a Farkas-hegyi vitorlázórepülő emlékmű mellett immár, na de ácsi, hova lett a repülő szárnya?? Az egyik még meg volt mikor utoljára itt jártam. Szomorú dolgok ezek :(
Utolsó pecsétünket megkapva már végig lejtős úton érkezünk vissza a tényleges célt szolgáló iskolába. Nem is mentünk rossz időt, de amúgy is lényegtelen, csak a szintidő legyen meg. Ahogy az oklevelek számát néztem, nem sokan teljesítettük ezt a 20+10-et.
Szombat: Iszkiri 110 km - 2808 m szinttel - 16 óra 23 perc alatt
Hétfő: Bakony 50 (52 km - 834 m szinttel - 10 óra 03 perc alatt)
Iszkiri 110
Úgy voltam vele nem akartam 7-kor elindulni, így végül kereken 8 órakor rajtoltam el. Nem sokat vacakoltam, kocogó tempóval vetettem magamat be a Vértes erdejébe. Csákányospusztáig a K- jelzés volt a követendő. Innentől a jelzetlen, sunyin emelkedő aszfaltúton kocogtam végig egészen a Körtvélyespusztai elágazásig. Még az aszfalton elhúzott mellettem Hegedüs Csaba, gondoltam többet ma nem is látom. Az első ponton Sissy, és Jani pontőrködött, és mindenféle finomságból választhattam máris 5,6 km után. Jó hír, hogy 13 km múlva ismét kell ezt a pontot érinteni. A sokszor járt K+-en iramodok tovább, majd a Z- jelzésen mászok fel egy intenzívebb emelkedőn egészen a Határ-hegy csúcsára, ahol szúróbélyegzővel igazolom ittjártamat. Előtte még megelőz Bernáth Geri, igen jól nyomja az ütemet. Most már érem sorban utol a korábban indulókat, és szerencsére sok-sok ismerőst is köszönthetek. Jól futható úton tempózok egészen a Mátyás-kútig, majd megkapva pecsétemet robogok tovább a Szarvas-kútig. Innen gyaloglós emelkedő következik a K-en, majd a Vitány-vár aljánál rengeteg fakidőlés nehezíti utamat. A feljegyzendő kód is előbb volt picivel mint az itinerben, mert egyszerűen lehetetlen lett volna tovább haladni, akkora szintű pusztulás történt. Felóvatoskodom a Vitány-vár csúcsára, majd tempósabban lehet tolni egy darabig, amíg visszaérek Sissyhez és Janihoz újra. Immár 18 km-nél járok. Ismét belemarkolok a finomságokba, és a flakonba kapok még Kofolát is. Következő pont a Körtvélyesi-kilátónál leledzett. Itt volt egy pici oda-vissza, Csabi és Geri nem sokkal van előttem, találkozunk is. A Mária-szakadék tetejénél Rakk Gyula fotóz, és pecsétel, majd robogok is tovább végig a Mária-szakadékon. Szerencsére a bedőlt fák már a múlté, szépen lehetett végig haladni a völgyben. Csákányospusztához érek, megkerülöm a jelzéseken a nagy rétet, majd immár visszaérve a reggeli útba érkezek vissza Szárligetre a közösségi házba, ami a rajt is volt, meg egyben a 26 km-es ellenőrzőpont is. Kerek 3 óra alatt tettem meg eddig az utat, hú ez elég erős. Itt utolérem Zolit is, aki az elején rajtolt, de igen jól halad. Végre beválthatom a rajtban kapott bónt. Hot-dogos ismerősömmel köszöntjük egymást, és már csinálja is a finomságot, amit jól ízűen megkajálok, és veszek mellé még egy jó hideg citromlevet is.
Körülbelül 10 perc igen jól eső pihenő után indulok is tovább. A nap már keményen bontogatja szárnyait, a nyári idő garantáltnak tűnik, én is egy pólóban és rövidgatyában tolom. Innen 21 km-en keresztül a K- jelzés a követendő. A település után Botos Istvánnal dumcsizunk egy kicsit, majd erőteljes emelkedő jön a Zuppa-nyeregig. A tetején érem utol Zolit, akivel Nagyegyházáig dumcsizunk, majd az aszfalton tovább kocogok ismét egyedül. Egyelőre nincs probléma, minden rendben. Hosszas szántóföldes rész jön, majd erdei úton érkezek a Somlyóvári kulcsosházig, ami előtt Annát és Lacit érem utol. Kód van, Annától meg is kapom a tollat, így fel is tudom jegyzetelni. Tornyópuszta pont egy maratoni táv, 42 km-nél vártak a pontőrök. Mindenféle rágcsából lehetett választani, de ami igen fontos, volt folyadék utánpótlási lehetőség is. A málnaszörp volt a befutó, ezt is töltöm flakonomba. Krisztát, és Erikáékat előzöm, akik azért már belefutnak a túrába.
A maradék 5 km még jól telt Koldusszállásig. 48 km-nél járok, kerek 6 óra alatt. Innentől viszont a S- jelzésen felfele igen intenzíven elkezdte jelezni a vádlim hogy köszöni szépen neki elég volt a futásból, csipkelődős hangulatba került. Mondjuk ezt a hosszú emelkedőt amúgy sem futottam volna meg.
Visszaállok erősebb gyaloglásra, messzebb Vörös Gergő futkorászik-gyalogol. Nagyon alattomos ez a S- jelzés. Nem erősen, de folyamatosan, hosszantasan emelkedik, szívva az energiát a napsütéssel együtt. A tetejénél utolérem Gergőt, elpanaszolom gondjaimat, kapok tőle egy magnéziumot, de sajnos ettől sem lettem gyorsabb nagyon. A rémesen hosszú egyenes úton érkezek el 57 km-nél a Szent Péter-templom romjához, ahol még 15 perccel 8-as átlag alatt voltam. Innen viszont már tényleg óvatosba nyomtam lefele, de így is utolértem Harrer Tamást, és Kovács Ádámot. A baji szőlőhegy szélén meglepetés pont, Hegedűs Csabi jött ki a verdával, és kapunk tőle sós rágcsákat, és a folyadékot is után lehet tölteni. Baj településhez elérve immár hármasban gyalogolunk tovább, azért a tempó így is megvan. Együtt érkezünk meg Tatára az Est Mozihoz, (64 km) ahol a korábban indult futókat véljük felfedezni, akik már túl vannak a tókörön, és immár visszafele veszik az irányt.
Itt is beváltom a bónt amit a rajtban kaptunk egy lime-os üdítőre. Kicsit leülök, a lábak nincsenek valami fényesen :( A többiek tovább indulnak. A következő feladat a Tatai tó megkerülése volt, ez 7,5 km. Rájövök hogy cuccaimat itt hagyhatom, hiszen kb alig 1 óra múlva újra itt leszek. Amit kell vinnem, a pecsételőlap, és az üdítő amit vettem. Mennyivel könnyebb zsák nélkül most haladni. A srácok nyomába eredek, bele-belekocogok, gyaloglok felváltva. A tókörön kettő szúróbélyegző került kihelyezésre, szerencsére mindkettőt könnyen meg lehetett lelni. Iszonyú tömegnyomor van, a szép idő a kirándulókat is idevonzotta, de ez érthető. Utolérem a többieket, majd tovakocogok, a mozinál úgyis találkozunk. Ezzel a felváltott futós-gyaloglós kombóval érkezek vissza a mozihoz. Így is kevesebb mint egy órába tellett a kör, az üdítő pont elég volt. A rajtban még ide depóztattam a fejlámpámat, pulóveremet, energiaitalt, és két csokit. Keresem-keresem, nem lelem a depós cuccomat. Na ne már!! Negyed óra múlva sem lelem, így a pontőrökkel felhívatom Csetneki Sanyit, aki mondja hogy ott maradt a rajtban, elvileg a csomagmegőrzéses részre került, pedig én tényleg úgy emlékeztem hogy a Tatai részhez raktam. Na ez fasza.. Nagy szerencsém van, mert Harrer Tomimak kettő lámpája van, így az egyiket oda tudja nekem adni, és az időközben minket utolért Anna, pedig felajánlja a másik pulóverét, ami vicces, mert nagyon kicsi rám, de mit számít ilyenkor. Nagyon jól estek a segítségek, közben Drabik Kriszta is megjött, neki is elpanaszolom a gondomat, ő is egyből felajánlja a segítségét, de most már van mindenem. Jó érzés volt, hogy ennyi segítő ismerőssel vagyok körülvéve. Beállunk a sorba, kell venni üdítőt éjszakára, Tomi és Ádám pedig sörözik. Na persze pont most lett szünet a moziban, így legalább 6 ember volt előttünk, akik különféle dolgokat kértek. Megint pikk-pakk elment 15 perc.
Ez után kiülünk enni-inni, ekkor kapcsolok hogy nekem még van két szendvicsem. Egyiket odaadom Tominak és Ádámnak, nagyon ízlett nekik, jól esett nekem is kicsit segíteni. Itt is el voltunk legalább negyed órát, de ez egy igen fontos pont volt, ha innen tovább indulunk, nagy valószínűséggel már biztos teljesítők leszünk.
Innen Tamással és Ádámmal haladunk immár visszafele, Szárliget irányába. Gyaloglunk, na de azt igen tempósan. Érzem hogy be-beszól még a vádlim, de tudom hogy ha gyaloglok akkor nem lesz már baj. Viszont hamarosan tényleg Baj lett, ami a település neve :)
Szerencsénkre Hegedűs Csabi épp lent volt megtölteni a flakonokat egy közkútnál, ez által frissíthettünk a kocsiban található finomságokból. Hoppá, most már sütik is vannak! Kókuszgolyókat majszolok, nyámm. Kapunk mellé sört is, én most egy gyümölcsöst választok, és a szőlőhegyig menet közben isszuk meg. Közben elhalad mellettünk Csabi, majd hamarosan visszaért a helyére, természetesen ismét lejmolunk kókuszrudat meg süteményeket :) Jöhet a Baji kálvária mászása. A lámpákat bekapcsoljuk, Anna pulóverére végül nem volt szükség, a tempó melegen tartott, de ezt persze nem lehetett előre tudni. Közben sorban jönnek az ismerős-ismeretlenek, akik még Tata felé haladnak, buzdítunk mindenkit. Jó a csapat, a rém hosszú S- jelzésen sem kómázunk be. Már vártam a Koldusszállásra levezető szerpentines lejtőt, ahol végig kocogunk kicsit. Lefele mennyivel jobb érzés itt haladni.. Szerencsére a hűvös miatt a vádlim is kezd beállni, és már nem csipkelődik, hanem a kocogás is kényelmesen megy. Koldusszállásnál már 88 km-nél járunk.
Következő pontunk Tornyópuszta. Előtte meglepő módon összeszedjük Hegedüs Csabit, aki végül velünk tart, így már négyesfogatban haladunk az éjszakában.
Megváltás elérni Tornyópusztát! Egyből lerogyok a padra. Van jó kis porleves, meleg tea, kóla, rágcsák, és a srácok nagyon örülnek a kávénak is. A levesből kérek repetát is, hiszen még 16,5 km vár ránk immár frissítés nélkül. Viki és Balázs igen jó pontőrök, mindent kapunk, és jókedvűen haladunk tovább. Időközben Anna és Laci érkezik, de mi pont már indultunk tovább. Somlyóvárig most szinte végig emelkedünk, de kb 6-os átlaggal repesztünk fölfele.
Meglepően a kód ugyanaz mint reggel volt. Innen kellemesen lejt az út, nem vagyunk restek bele-belekocogni. Nagyegyháza előtt igazi koncert vár minket, az előadók a békák. Csabi mondja olyan mintha valami ház folyamatosan riasztana :) A faluba érve már igen hűvös van, de most már csak azért sem veszem fel a pulóvert. Az autópálya alatt áthaladva már csak egy emelkedő választ el minket a céltól, amit erős gyalogtempóba abszolválunk is, és hamarosan célba is érkezünk, 0:23-kor. Ha 7-kor indultam volna, még aznap célba érek, de nem nagyon izgat ez most. Átvesszük megérdemelt díjazásainkat, majd jól eső pihenő veszi kezdetét. Közben beérkezik Botos István is, aki kedvesen felajánlotta a hazautat, köszönet érte. Tamásnak meg Ádámnak pedig a jó kis társaságot! Immár 7x-es teljesítője lettem az Iszkiri 100-nak!
Bakony 50
Hétfőn hajnal 3-kor rémisztően szól az óra. Feltápászkodok, igen nehezen megy az összekészülődés, de ha már a lábamat kiteszem az ajtón, onnantól nincs menekvés. Ez meg is történik, és hamarosan már robog velem a vonat. Szárnál felszáll Áron, és együtt érkezünk Tatabányára, ahol Márk kocsijába bepattanva haladunk immár Herendre. Gond nélkül odaérünk, és benevezünk. Kerek 7 órakor indultunk neki a túrának. Áron végül a rövidebb távra megy, így Márkkal túrázzuk végig a napot. Szép színes térképvázlatot kapunk, nekem végig a kezemben van, jól lehet rajta tájékozódni. Az első pont 5 km-nél van, addig szinte nyílegyenesen a S- jelzést követtük, természetesen nem az aszfalton, hanem mellette a helyes ösvényen. Ez után P+ következett. Csalafinta jelzés volt, sokszor elbújt előlünk, így nagyon kellett figyelni hogy a helyes úton maradjunk. Hatalmas medvehagymák között haladunk a látszólag is igen kevésbé ismert turistaúton. Beleérünk a P- jelzésbe, amin balra fordulunk. Márknak mesélem hogy jó pár hónapja jártunk itt Orsival, szakadó esőben, Imre 40-esén. Azt is közlöm hogy hamarosan patakátkelés következik, amivel akkor igen megszenvedtünk, de a jó idő miatt remélhetőleg most nem lesz gond. Leérvén a mederbe bizony a patak iszonyúan meg volt duzzadva meglepően, így elég szenvedősen, de átkeltünk rajta. Persze cipő beázás nélkül nem tudtuk megúszni. Utolérjük Ferit és Mariannt, akik szintén Iszkiri 110-eztek előtte. Leérvén egy völgybe megmutatom Márknak, Orsival hol tévelyegtünk, de érthető, mert a régi P- jelzést eszük ágában sem volt leszürkézni továbbra sem a jelzésfestőknek. Most már tudom merre visz az új út, és gond nélkül érünk bele egy széles dózerútba, amin sokáig haladunk a P-K- elágazásig. Innen nagyon sokáig a K- jelzés a követendő. Érdekes, de ezen a részen én még sosem jártam, figyelek is mindenféle újdonságra. A 2. EP Németbánya település szélén volt, 18 km-nél. Eszünk egy csokit a sajátból, mert ellátást itt sem kaptunk. Márknak megjegyzem, hogy a pont nyitvatartások igen viccesek. A 42 km-es pont ha 6-kor indultunk volna, 4,2-es átlagra nyitna :) De mivel így 7 órási indulással is 6-os átlaggal nyomjuk, még bőven a pontnyitás előtt vagyunk, pedig azért nem szedjük szét magunkat nagyon. A másik érdekesség hogy van egy felsorolás, hogy melyik helyre milyen időben érdemes megérkezni hogy még pont szintidőbe érjünk be. Ezek perc formátumban vannak megadva. A 42 km-es pontra 634 perc, majd a célba 774 perc alatt kell megérkezni :) Németbánya után utolérjük régi ismerősömet Bátor Ferit, akivel kicsit nosztalgiázunk a régmúltról. Ez után ismét ketten maradunk, és egy igen szép völgyben csatangol tovább a K- jelzésünk. Városlőd előtt utolérjük Jaskó, és Horváth Verát, akikkel szintén dumcsizunk egy jót. Beérvén a faluba 28 km-nél végre frissítőpont következik. Teljes kiőrlésű kenyeret majszolhatunk lilahagymával megspékelve, és citromos teát is kaptunk. 4 kenyérig meg sem álltam. Ez után Márkkal sörözünk még egy darabig, addig a csajok tovább állnak.
Ráérünk, hadd menjen a francba az a 6-os átlag már :) A település után baki az itinerben, S- jelzést ír követendőnek, de az elágazásban egy darab jel sincs, viszont balra kell fordulnunk. A jelzés csak jó 200 m után érkezik teljesen másik irányból. Megmásszuk a kálváriát, majd felmászván egy nagy rétre, igen impozáns kilátásunk lenne ha a szaharai homok nem rondítana bele az összképbe. Nagyon meleg lett, 27 fokban túrázunk tovább!! A S+-en tovább emelkedünk, és így érünk fel Áron kedvenc hegyére, a Kakastaraj 528 m-es csúcsára. Meg is állok ezért technikai szünetre :)
Elhagyjuk a csajokat újra, majd a P+-en lejtünk egy kidőlt fás részen bele a P-ba, amin egy éles jobbkanyart véve mászunk tovább, hogy a dombtetőről megcsodálhassuk következő településünket, Szentgált. Aszfaltot ér lábunk, és rémesen hosszan haladunk a településig. Szerencsére a szél lengedez, de így is kifejezetten forróság van. A faluban ismét beteleportáljuk magunkat egy vendéglátó egységbe energia pótlásra. Később megérkeznek a csajok, Horváth Vera fel is ajánl nekem három kis pizzaszeletet, jól esik. Innen számomra már kifejezetten unalmasba csap át a túra, pedig még jó 10 km vár ránk. Egy kerítés mellett haladunk egy csapáson igen hosszan. Egy kiránduló pár babakocsival próbál haladni, igen keserves látni a próbálkozást. Kiérünk egy óriási rétre, majd monoton úton törünk előre egészen a PT jelzésig. Gondoltuk valamivel elütjük az időt, biztos sok mindent lehet majd itt tanulni a tanösvényen. Körülbelül az ég világon semmit, mindössze egy tábla van a jelzés végénél. A P+-en érkezünk be Bánd településre, ahol messziről megcsodáljuk az Essegvárat, majd rémhosszú aszfalt visz tovább a turistaútnak igen jó indulattal hívható főúton. Ezen érkezünk be Herendre újra, ahol a célban átvesszük díjazásainkat, majd kellemesen elfáradva vesszük haza az irányt.
Speciel nem izgultam szét magam ezen a túrán, nem is vitt semmi extra helyre, az viszont szupi volt hogy csomó olyan részen járhattam ahol eddig még 18 év aktív túrázás során még sosem voltam.
Holnapra minden kedves topik- és túratársamat, ismerősömet, és persze a túrázni szerető ismeretleneket is szeretettel meghívom Szárligetre, találkozzunk az idén 10 éves Iszkiri túrán! Távok alig 10-től csaknem 110 kilométerig, összesen kilenc féle távon lehet majd indulni (ezek közül teljesen új az Éjszakai 35 km-es, valamint tavaly óta a Tókör távra is van lehetőség az Öreg-tó megkerülésével).
Szombat: Dél-Börzsönyi kilátások 40 km - 1710 m szinttel - 5 óra 31 perc alatt
Vasárnap: Téry Ödön Emléktúra 50 km - 1360 m szinttel - 8 óra 03 perc alatt
Dél-Börzsönyi Kilátások 40
Varga Ágival beszéltük meg ismét, hogy futunk egyet. Idén az első túra volt, ahol rövid nadrág és póló kombinációban indulhattam neki, ugyanis mesés tavaszi időt ígértek, bár reggel azért még eléggé hűvös volt így.
Reggel kereken 8:00-kor indulhattunk neki a túrának. Nézve az itinert, a Julianus-kilátóig igen combos a túra első része, alig 12 km-re 850 m szint. Ági nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, tudom hogy nekem is fel kell kötnöm a gatyát ma. Az Ernő-forrás után jött az igazi keménykedés a S+-en. Hosszú emelkedőn caplatunk felfele, de útközben mesés a kilátás a Dunára, és a túloldalon a Pilis hegyeire. A Dobozi-oromnál meg is állunk, és fotózgatás van. Az egyik legszebb kilátásunk ma innen van. Tovább emelkedünk immár a K-barlang jelzésen, majd elérve a Szent-Mihály hegy nyergét immár a sokszor járt K- jelzésen érünk föl a Hegyes-tetőre. Még így is 6-os átlag fölött toltuk 10 perccel. Szusszanásképpen felmegyünk a kilátóba, és elrévedünk ameddig a szem ellát. Lefele végre nyugis terep jön. Áginak megmutatom a világ második számú legértelmetlenebb kitérőjét, amit becsülettel meg is teszünk :) Köves-mezőre leérvén frissítőpont, nem is akármilyen. Rétessel várnak minket a pontőrök, egy túróst el is veszek, és ott helyben el is fogyasztom. Iszonyú finom volt. Innen sokáig a Z3-szög a követendő út, ami le-föl himbálózik egészen Kismaros széléig. Az átlagunk is egyre feljebb kúszik a jól futható terepnek köszönhetően. Kódunkat meglelve a Z-négyzet jelzésen kezdődik egy hosszabb emelkedő a Só-hegyen keresztül. Kiérvén a Törökmezei műútra, ezen csapatjuk egészen a Z-ig, amiről szalagozáson letérve a Rózsakunyhónál frissíthetünk újra. A menü zsíroskenyér hagymával, csalamádéval, és szörp. Innen egy darabig szalagozás visz minket tovább, ami szuperül van jelezve, az eltévedés kizárva. A Kelemen-hegyre küzdjük fel magunkat, ahol egy vadászlesnél matricával igazoljuk ittjártunkat. Beleérünk a Z-be, majd a Gál-hegy megmászása után kicsit lehet csapatni lefele egészen a Morgó kisvasút megállójáig, ahol a pontőr Snickers csokival vár minket, és vízvételi lehetőséggel. Innen a S- jelzésen emelkedünk igen hosszan, de nagyrészt kikocogjuk végig, az emelkedő dőlésszöge nem oly vészes. A Szárazfék rétjénél a Z+-re térünk, majd hamarosan visszajönnek a 30-as távosok, és őket kerülgetjük immár. A Bibervár megmászása után jutalmunk ismét egy matrica, amit az itiner megfelelő részébe kell ragasztani. Leóvatoskodunk a rézsútos P- jelzésen, majd a szalagozás átköt minket a Békás-réten a K-be, amin erősebb tempóban toljuk egészen a Törökmezei halastóhoz. Itt nem a K-en kell felmászni a házikóhoz, hanem a Z-ön. Fent ismerős pontőrök, jutalmunk alma. Sokszor járt úton haladunk tovább a K-en, majd átkötés a Z+-re, ezen tempózik Ági igen intenzíven előttem. A végén még azért kapunk egy kis kegyelemdöfést, balra a szalagok még megmászatnak velünk egy kisebb puklit. Persze rajtunk ez nem foghat ki, és a végén lejtős úton érkezünk be ismét a zebegényi Erdei Sátortáborhoz 13:31-re. A célban szuper babgulyást szolgálnak föl, ismerősök is feltűnnek, és az ebéd mellett egy kis társalgás is még belefért.
Nagyon szuper volt ez a DBK túra, bár régebben párszor voltam rajta, de emlékeim nem csaltak. Már akkor is toprendezvényként emlékeztem vissza rá.
Téry Ödön Emléktúra 50
Egyből a rajtidő elején szerettem volna indulni, mert tudtam hogy van egy frissítőpont, ahol annyi minden finomság leledzik hogy bizonytalan időt fogok ott eltölteni tuti.
7:00-kor el is indultam a túrán. Összefutottam Fullmann Janival, együtt gyaloglunk, és sztorizgatunk. Rég mentünk együtt, meg Jani is ritkábban túrázott mostanság. A túra nincs túlságosan túlbonyolítva, Piliscsabáig, jó 22 km-en át az országos K- jelzést kell követni. Hűvösvölgy után a hosszú Zsíroshegyi úton tempózunk erős gyalogtempóban. Kabátot nem hoztam, a pulóverben még elég hideg van, de persze ez később változott. Természetesen becsülettel (!) felmegyünk a Máriaremetei bazilikához, mert a jelzés arra visz, nem pedig a Ko-ön. A szurdok előtt megleljük első pontőrünket. Kiderült hogy pár perce jöhetett csak, mert az előttünk levőknek még nem volt itt senki. Mi megkapjuk pecsétünket, és immár a Remete-szurdokban haladunk tovább. Jön az igen intenzív mászás a szurdokból ki a K-en, Jani elbúcsúzik, óvatosabbra veszi a figurát. A Zsíros-hegyig már jóval kellemesebb az út dőlésszöge. Igen sokszor jártam erre, de szeretem ezt a részt.
Felérvén a Muflon-itatóhoz pontőrök igazolnak, majd Széll Laci állít meg, ugyanis nincs kivel koccintania. Kapok tőle egy jó kis DAB sört, majd sztorizgatunk picit, köszi Laci! Jani addig utolér majd le is lép, én ráérek ma igazán :)
Ez után továbbmenve, inkább egy darabig túrázós tempóba haladok. A Nagy-Szénást becsülettel (!) megmászva haladok tovább, de előtte a csúcson meg kellett állnom, ugyanis gyönyörű kilátás adódott, és a szél (na nem a Laci) miatt igen messzire el lehetett látni. Ez után hosszabb unalmasabb rész jött Piliscsabáig. Lefele bele-belekocogok, és utolérem Janit, aztán együtt is túrázunk ismét tovább. Piliscsabára érve becsülettel (!) elmegyünk a vasútállomásig, majd letérünk K- jelzésünkről, és a K3-ön megyünk egy picikét, hogy utána az itiner szerinti Szent István úton érkezzünk meg a Kiskopár bisztróhoz, ahol maga a főszervező úr, és jó pár ismerős pontőr leledzett.
Jutalmunk: vajas-paprikás zsemle, és egy dobos sör. Tovább állunk Janival, majd a P+-en kikapaszkodva érkezünk bele az igen sokszor járt P-S- jelzésekbe. Nekünk most a P- a mérvadó. Hosszasan haladunk a Csévi-nyeregig, közben mesés a panoráma a Pilis-hegyre, és hátra sandítva a Budaira is. Leválik a P- jelzés, és innentől a festése is igen silány minőségbe csap át. Tudtuk hogy lesz egy nagyon trükkös balkanyar, de így is tovább mentünk picit, nekem lett gyanús a terep. Az elágazásban persze egy darab jelzés sem volt. Pilisszántó előtt kicsit belekocogok, Jani lemarad, ő gyalogol továbbra is. Felkapaszkodván a Magas-hegyi nyeregbe a Z- jelzésen jobbra, majd a Z4-en balra következik a túra kánaánja, a Som-hegyi kulcsosház.
A főszervező úr teleportált, mert itt is itt volt már. Na szóval, mivel sokakat ismerek a pontőrökből, egyenesen a konyhába irányítanak, ahol a menü a következő: paradicsomlevessel kezdem, aztán zöldséglevessel folytatom. Meginvitálnak finom "házival", miért is ne? Megköszönöm a szívélyes vendéglátást, aztán visszaülvén az előtérbe még három nutellás kenyeret azért betolok :) 35 perc után indulok tovább, azt hiszem minden perce megérte itt! Pilisszentkeresztre érkezvén kezdődik a P intenzív mászása föl Dobogókőre. Meglepően jól haladok, azt hittem a sok kaja belassít majd. A 16:14-es buszt lőttem be Dömösről, meg kell hogy legyen, egy lazább gyaloglással is. Egyszuszra feltolom magam Dobogókőre, ahol a felhők nagyon ijesztgetnek, de végül nem lett szerencsére semmi zuhé.
A turistamúzeumban ismerős hölgy a pontőr, ő is megismer engem a sok Kékszalag Maxi 110-ről. Szolgáltatásra nem számoltam, de bizony még itt is volt vajas-paprikás zsemle. El is veszek egyet, és lefele el is nyammogom. A Rezső-kilátóhoz természetesen kimegyek, és jó 5 percet csak nézelődök, varázslatos a kilátás, a Csóványos kilátóját is kiszűröm a messzeségben. Ez után óvatos kocogással haladok, és nocsak, Janit érem utol ismét. A Som-hegyi kh.-nál kerültük el egymást, ő azt hitte tovább mentem, amíg a konyhában ücsörögtem a szervezőkkel :) Pár szót váltunk, aztán maradok a kocogásnál. A Szakó-nyeregbe érve viszont meglátok egy táblát ami azt mutatta hogy Dömös 3,8 km. Ránézek az órára. 8-as átlaggal pont elmegy a 15:14-es busz ha leérek. Pillanatok alatt kell döntést hoznom. Tudom hogy a terep innentől jól futható végig. Próbáljuk meg, de akkor viszont nagyon tolni kell.. Magamat is meglepve kb 13 km/h-val repesztek hátizsákban lefele innentől végig. Hínnye, szinte repülök.. A tábla újra informál, 2 km. Meglehet. A tempó marad ugyanígy, és végül 15:03-kor szó szerint besprintelek a célba. Átveszem díjazásomat, nagy sóhajtás, megvan a busz is. Gyurival utazunk hazafele jókat sztorizgatva, aki már egy hot-dogon is túl volt közben a célban. Minden jó ha a vége jó :)
