Göbekli Tepe, Karahan Tepe, Boncüklü Tarla, a Szfinx és templomainak magteste és Wadi Faynan neolitikus központ amfiteátrum-szerű építménye bizonyítékok arra, hogy 12000 éve létezett egy tudásalapú, szervezett civilizáció (a jégkor végén).
Jelentős bizonyíték a 19. századi Szfinx teste. A Szfinx oldalain és a környező kőzeten mély, függőleges barázdák figyelhetők meg. Ezek vertikális eróziós barázdák a vízerózió jelei, amelyek a csapadékvíz lefolyásából erednek. Az esővíz idővel mély árkokat vájt a mészkőbe, különösen, ha a kőzet repedésekkel és rétegekkel rendelkezik. A szél és a homok szintén jelentős eróziós tényezők a Szfinx környékén (a testen és völgyfalon). Az erózió különböző típusainak kombinációja egyértelműen látható a Szfinx felszínén is. De a legjelentősebb eróziós nyom - a modernkori javításoktól mentes 19. századi Szfinx testen - a vízeróziós nyom.
A Szfinx előtt van a Szfinx templom és a Völgy-templom megalitikus templomok. A kérdés, hogy a templomok mészkőmagjai egyidősek-e a gránitburkolatokkal?
A templomok fő szerkezete hatalmas mészkőtömbökből áll, amelyek ugyanabból a kőbányából származnak, mint a Szfinx maga. A mészkőtömbök színe és textúrája is hasonló a Szfinx testén található mészkőéhez. A templomokat alkotó kövek ugyanolyan rétegzettek és összetételűek, mint a völgyfal. Vagyis a templom kövei a szobor körüli falból valók. Jó, kemény mészkő, használható volt a templomok felépítésére. Ha nem lett volna kemény, időtálló ez a mészkő, akkor nem tudtak volna ilyen templomokat építeni belőle.
A templomokat később vörös gránit burkolattal látták el, amelyet Asszuán környékéről szállítottak. Ez a gránitburkolat technológiai fejlettséget és magas szintű építészeti ismereteket igényelt. A templomok eredetileg mészkőből épültek, majd később, az Óbirodalom idején, esetleg később burkolták őket gránittal. Ez a folyamat több fázisban történhetett, tükrözve az egyiptomiak építési technikáinak és erőforrásainak fejlődését.
A templomok építési stílusa és technikája az egyiptomi építészet fejlődését tükrözi. A gránitburkolatok alkalmazása a fejlett építési technikákra utal, míg a mészkőtömbök használata az egyiptomi építészet korábbi szakaszára jellemző. Sok egyiptológus is úgy véli, hogy a gránitburkolat később került a mészkőmagokra, tükrözve az egyiptomiak fokozatosan növekvő technológiai képességeit és esztétikai igényeit.
A legtöbb szakértő úgy véli, hogy a Szfinx Templom és a Völgy-templom mészkőmagjai és gránitburkolatai valószínűleg különböző időszakokból származnak.
Ezt támasztják alá a kétlépcsős építkezés nyomai a megalitikus templomoknál: a mészkőtömböket kissé visszavágták a durva, egyenetlen, mélyen erodált felület miatt, másodsorban a gránit hátát vágták az erodált mészkőhöz, ahol indokolt volt. Hasonló történt Kheopsz halotti templomának fekete bazalt köveinél. Csak akkor vágták a bazaltot, ha az egyenetlen felszín miatt indokolt volt. A Szfinx Templom mészkőmagjainak eróziója tehát hosszú időn át tartó természetes eróziós folyamatok eredménye, amelyeket az építők figyelembe vettek a kőmegmunkálás során! A mészkőtömböket borító gránitburkolatokon óbirodalmi feliratok vannak, (pl. Szeretteink örökké élnek), a mészkőtömbökön nincsenek ilyenek.
A Szfinx templom és a Völgy-templom is ugyanolyan hatalmas, dísztelen, monolitikus tömbökből áll, mint az abüdoszi Ozireion. Az Ozireion anyaghasználata is, különösen a gránit monolitok alkalmazása is egyedülálló az ókori egyiptomi építészetben. Ezekre az építményekre egyformán jellemző a hihetetlen szerkezeti stabilitás, melynek célja a tartósság biztosítása volt, hogy az építmény ellenálljon az időjárás és az idő viszontagságainak. Ez a fajta építészeti stílus sehol másutt nem köszön vissza az ősi Egyiptomban. Ezenek az építményeknek a belső terei is viszonylag egyszerűek és dísztelenek. Ez a minimalista megközelítés ellentétben áll az egyiptomi templomok és sírok gazdag díszítettségével.
A Szfinx templomok és az Ozireion közötti építészeti hasonlóságok azt jelzik, hogy az egyiptomi építészet egyes technikái és stílusai különleges körülmények között hosszú időn keresztül fennmaradhattak. Ezek a technikák és a hozzájuk kapcsolódó tudás több generáción keresztül fennmaradhattak és fejlődhettek.
A kérdésre a válasz tehát egyértelműen nem, a megalitikus templomok mészkőmagjai nem egyidősek a gránitburkolatokkal. A Szfinx templomok és az Ozireion más, régebbi korból származnak, mint az Óbirodalom ideje.
A Wie schiep Egypte? c. könyve ("Ki teremtette Egyiptomot?") 2007-ben jelent meg.
Anthony West író és amatőr Egyiptom-kutató 1990-ben hívta Schoch fiatal amerikai geológust, hogy vizsgálja meg a gízai Nagy Szfinxszet. Thurlings több furcsaságot talált ezzel kapcsolatban, és gyakorlatilag más megoldásokat keres az erodált felületekre. Ez egy részlet a könyvéből, a Szfinxről szóló fejezetből:
"Így aztán egy "szemrevételezéses összehasonlítással" hihetővé lehetne tenni, hogy a vízerózió szemmel láthatóan nyilvánvaló. Hogyan erodálódtak a doveri mészkősziklák? És Málta? Málta egy mészkőfennsík, amely a tengerből emelkedik ki, és több mészkőrétegből áll. Rengeteg mészkőfal található. Vajon ott is ugyanolyan függőleges eróziót találunk, mint a Szfinx-árokban? Úgy tűnik, Schochnak még csak eszébe sem jut egy ilyen összehasonlító tanulmány elkészítésének gondolata, pedig ez nagyon is nyilvánvaló lenne. Szóval, hogy mit mutattak a kihelyezett táblán, azt csak találgatni tudjuk. De szerencsére Schoch mégiscsak folytatta a tényleges kutatást. Engedélyt kapott az egyiptomi hatóságoktól, hogy közelebbről is megvizsgálhassa a Szfinx-gödröt. És ekkor Schoch valami nagyon furcsát tesz. Megbízza Thomas Dobeckit, aki egy hangradarral felfegyverkezve pásztázza a Szfinx-árok padlóját, a föld alatt fekvő erodált kőzeteket keresve. A hangvisszaverődések alapján úgy véli, meg tudja magyarázni az eróziót. Képzeljék el! A nagy rejtély az, hogy a gödör falai hogyan szerezhettek ilyen függőleges eróziós nyomokat, és mit csinál ez a "geológus"? Fog egy radart, és a láthatatlan földalatti kőzetekben repedéseket keres, következtetéseket von le a gödör falainak eróziós folyamatára. Micsoda ostobaság! Soha nem fogod megtudni, hogy pontosan mit jelentenek ezek a visszaverődések, hacsak nem ásod fel a dolgokat, vagy ha nincs egy nagyon pontos mérés. Itt sem az előbbi, sem az utóbbi nem áll fenn. Tényleg érthetetlen, hogy Schoch mit csinál itt. Csak arra tudok gondolni, hogy egyáltalán nem az volt a célja, hogy időjárásfüggő kőzeteket mutasson be, hanem hogy az egyiptomi engedélyt kényelmesen kihasználva valami egészen mást akartak vizsgálni, amire egyébként lehetetlen lett volna engedélyt szerezni. Úgy tűnik, földalatti kamrákat vagy templomokat kerestek, a Szfinx alatt vagy közelében. Mert tegyük fel, hogy Schoch és West "véletlenül" felfedezték volna néhány világos földalatti terem vagy templom körvonalát, ez Atlantisz glóriáját adta volna a Szfinxnek. És ki kérdezte volna akkor az eróziós minták okát? Bizonyára senki? De Schochnak nem volt szerencséje. Nincsenek évezredes papirusztekercsekkel teli gyönyörű termek, amelyekre ősi tudást írtak. Kár, de sajnos csak homályos jelek, amelyek mindenféle törések és tükröződési síkok felé mutattak. Amikor Schoch és Dobecki be akarják mutatni téziseiket az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság kongresszusán, heves ellenállásba ütköznek, élükön Lehnerrel és Gaurival. Mindkét félnek elég sok vaj van a fején, mint most már tudjuk. Lehner pedig még tovább megy, és kihívja a másik felet, hogy bizonyítsa be, hogy Krisztus előtt több ezer évvel létezett egy magasan civilizált civilizáció, mert - mint állítja - a tágabb térségben nincsenek hasonló struktúrák. De itt Lehner téved. Úgy tűnik, nem ismeri sem a rejtélyes spanyolországi Mengát, sem a rejtélyes máltai megalitikus építményeket. Itt is hatalmas, több tucat tonnás tömbök vannak, amelyek erősen erodálódtak, és amelyek kora szintén meghatározhatatlan. Persze Schochnak talajradar helyett csak egy kerti slagot kellett volna magával hoznia. Mert geológusként csak azt kell demonstrálnia, hogy egy egyenes mészkőfal milyen gyorsan erodálódik függőlegesen kerekded alakzatokká a mellette elfolyó vagy elcsepegő víz hatására. Ehhez engedélyt kellett volna kérnie az egyiptomi hatóságoktól. És ha ezt nem kapta volna meg, amit jól el tudok képzelni, mert ez egy romboló kísérlet, és a Szfinx egyedülálló, akkor máshol is elvégezhetett volna egy ilyen kísérletet a mészkőfennsíkon, esetleg úgy, hogy maga építette volna meg mesterségesen a függőleges falat. Ami számít, hogy a vízeróziót feltételesen tesztelték egy kísérletben. Hogy pontosan tudják, mennyi víz folyik, milyen nyomáson, hőmérsékleten stb. Ezután megmérjük az erózió mértékét, és így megalapozottan meg tudjuk becsülni, hogy milyen körülmények között jöttek létre a jelenlegi eróziós minták. Ez az egyetlen módja annak, hogy valóban kiderítsük, hogy a Szfinx-komplexum milyen régi. Schoch másképp is csinálhatta volna a dolgokat. Elmehetett volna egy hidraulikus tesztállomásra. Ez egy olyan laboratórium, ahol a folyók, tengerek, partok és így tovább, csökkentett méretben szimulálhatók, így tesztelni lehet, mondjuk, egy gátat, mielőtt ténylegesen megépítenénk. Egy ilyen laboratóriumban könnyedén tesztelhetnénk a Szfinx-komplexum méretarányos modelljét esőzések és áradások szempontjából. De Schochnak még ez sem jut eszébe. Még nagyobb feltűnést kelthetett volna - hiszen az örök hírnév lehetőségei itt vannak -, ha nem csak a víz, hanem a szél hatását is vizsgálta volna ilyen módon. Ennek analógiájára a Szfinx-komplexum méretarányos modelljét szélcsatornában tesztelhette volna, hogy szimulálja a gödör teljes kifújását. A valóságban ez a gödör néhány évtized múlva fújódik újra tele; a szélcsatornában gyorsabban kiderül, hogy mi történik. Hogyan súrolja a szél által a sivatagból hordott homok a gödör peremét? Hogyan kavarog a szél a gödör belsejében? Nem a sivatag felőli fal - a déli és a nyugati fal - a legmélyebbre mállott? Nem azért logikus ez, mert éppen a déli és nyugati szél az, ami a homokot hordja, és ezen a falon halad lefelé, a legnagyobb koptatással? Nem kapjuk akkor pontosan azokat a jellegzetes görbéket? Míg másrészt, amikor ennek a szélnek újra el kell hagynia a gödröt, a másik oldalon az északi falba ütközik, és ott lényegében felfelé örvénylik, kisebb koptató hatással, mert a homok már leülepedett? Ezek olyan hipotézisek, amelyeket viszonylag könnyen tesztelni lehetne egy szélcsatornában. De nem, Schoch radarral pásztázza a talajt. Vajon West rájött-e, hogy mit csinál Schoch? West minden bizonnyal az "Atlantisz-táborhoz" tartozik, így talán az ő ötlete volt, hogy radarral pásztázzák a feneket. De ez egy nagyon nagy kockázat volt. Ha West gondolkodott volna, akkor elhatárolódott volna Schochtól, mert így lehet reménytelen útra lépni. És ez utólag bebizonyosodott, mert Schoch aztán rálép az egyiptológusok útjára azzal, hogy rámutatott más egyiptomi templomokra és sírokra, amelyek ugyanabból a mészkőből készültek, és amelyeken az erózió jelei vagy látszanak, vagy nem. De ezek tipikus körkörös érvelések. Azután összehasonlítja a vizsgált objektumot - ebben az esetben a Szfinx lábánál lévő két templomot - más templomokkal, amelyeket geológiai tulajdonságaik tekintetében szintén nem vizsgáltak soha. És így egyre távolabb kerülünk a saját területünktől, és az egész egyre inkább egy igen-nem vitává válik. Az aréna aztán tele van tudósokkal és áltudósokkal, akik foggal-körömmel küzdenek egymás ellen. És e tumultus közepette West folyton azt kiabálja: "De én csak azokat a függőleges eróziós mintákat szeretném kiemelni a Szfinx-árok falán. Ezeket egyértelműen az áramló víz hozta létre, és így a gödör és a Szfinx i.e. 6000 évnél régebbről származik!" De már senki sem figyelt rá. Bárcsak egy igazi geológust választott volna. Tehát egyáltalán nem dolgoztak elfogulatlan tudósok ezen a kérdésen? Igen, tudnék néhányat mondani. De közös bennük, hogy elméleteket gyártanak az erózió okairól, de kísérleteket egyikük sem végez. Érdekes hozzájárulást tett ehhez a vitához Camuffo. Ő a Szfinx felső részén látható szélerózió hatásait vizsgálta. Ez pontosan az alatt a hosszú idő alatt következhetett be, amíg a Szfinx-árok homokkal volt feltöltve. Camuffo kiszámítja az erózió mértékét, és arra a következtetésre jut, hogy a Szfinx-gödör homoktól való mentesítése szükséges az ilyen típusú erózió megelőzéséhez. A gödör valójában egyfajta szűrőként szolgál. Tehát egyáltalán nem dolgoztak elfogulatlan tudósok ezen a kérdésen? Igen, tudnék néhányat mondani. De közös bennük, hogy elméleteket gyártanak az erózió okairól, de kísérleteket egyikük sem végez. Érdekes hozzájárulást tett ehhez a vitához Camuffo. Ő a Szfinx felső részén látható szélerózió hatásait vizsgálta. Ez pontosan az alatt a hosszú idő alatt következhetett be, amíg a Szfinx-árok homokkal volt feltöltve. Camuffo kiszámítja az erózió mértékét, és arra a következtetésre jut, hogy a Szfinx-gödör homoktól való mentesítése szükséges az ilyen típusú erózió megelőzéséhez. A gödör valójában egyfajta szűrőként szolgál. Így sajnos meg kell állapítanunk, hogy mindenféle bolyongás után ismét a kiindulóponthoz érkeztünk. A Szfinx-árok falai furcsán erodálódtak, de hogy miért, azt nem tudjuk. Talán az esőzések miatt, és valóban a Krisztus előtti évezredek csapadékos éghajlatának eredménye. De lehet, hogy nem. Talán a mészkő eléggé puha ahhoz, hogy az évi néhány felhőszakadás elég volt az erózióhoz, még akkor is, amikor a Szfinx gödör korlátozott ideig homokmentes volt. Ez is egy olyan lehetőség, amelyet nem zártunk ki. Ha rangsorolhatnám a kutatási programokat, elsőként azt vizsgálnám meg, hogy mi történik, amikor a Szfinx gödre megtelik, ahogyan azt fentebb kifejtettük. Végül több tonna homokot fog befújni a szél, és ez valahogyan koptató hatással lesz a falakra és a Szfinxre. Az pedig még nem derült ki, hogy csak vízszintes erózió következhet-e be, ahogyan azt általában állítják. Jó kísérletek megfejthetnék ezt a rejtélyt. Ebbe a vizsgálatba én a két templom feltételezett időjárási viszonyait is belevenném. Túl gyakran állítják, hogy ezek az építmények ugyanolyan vízeróziónak voltak kitéve, mint a Szfinx-komplexum, és ezért sokkal régebbieknek kellene lenniük, mint eddig feltételezték. Tehát szintén legalább 8000 évesek. Amikor azonban kairói utamon magam is e templomok előtt álltam, azonnal világos volt számomra. Itt egyáltalán nincs erózió. Sem vízerózió, sem szélerózió.
Igaz, hogy a templomok időjárás okozta sérülések benyomását keltik (10.11. ábra), de nem az időjárás vagy az erózió az oka. Ha víz csöpögött vagy folyt volna a falak mentén, akkor láthatóak lennének a függőleges minták, amelyek átvágják az egymást követő kőtömböket. De egyáltalán nem ez a helyzet. Sehol sem látunk függőleges hasadékokat, és bizonyosan nincsenek a következő tömbökben folytatódó hasadékok. Ugyanez vonatkozik a vízszintes hasadékokra is: sehol sem látni, hogy azok folytatódnának az egymást követő tömbök mentén. Minden egyes blokkot külön-külön alakítanak ki, függetlenül a szomszédos blokkoktól. Ha egyáltalán vannak eróziós minták, akkor azok azelőtt keletkeztek, hogy egy ilyen blokkot elhelyeztek volna a falban. Ezt követően egy olyan falból kellett kivájni, amely már erodálódott. És ez mindkét templom összes tömbjére vonatkozna. Ez pedig nem túl valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy ezek az úgynevezett eróziós nyomok, amelyek minden egyes tömbnél eltérőek, egyáltalán nem erózió, hanem csak mesterségesen alakították ki így. Pontosan így vésték ki őket. Ezt a formát és struktúrát a Nagy Piramis üledékében is láttuk. És mivel azok ferdén modellezett (fedő)kövek, biztosak lehetünk benne, hogy ez a struktúra ember alkotta, és nem eróziós nyomok. És nem tehetek róla, de azt kell mondanom, hogy a két templom tömbjeiben lévő "eróziós nyomok" pontosan így néznek ki. Egyszerűen csak kifaragva vagy kikaparva, más szóval. Semmi erodálás. Hogy az építők miért alakították így, az a következő kérdés. A záróköveknél azt gyanítottam, hogy a külső réteg tapadásához van köze, amelyet vastag vakolatként vittek fel. Ezeknél a templomoknál a külső réteg (ami mostanra nagyrészt eltűnt) gránit, és ezzel kapcsolatban is vannak viták. Az "erodált" mészkőtömbök és a gránitlapok látszólag tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Hogyan lehetséges tehát, hogy a gránitot úgy faragták ki, hogy tökéletesen illeszkedjen a nyers mészkőre? Vagy a mészkő alkalmazkodott a nyers gránithoz? De miért is olyan nehéz ez? Miért nem simították el egyszerűen a felületeket? A válasz még mindig nem adott. Lehet, hogy a gránitot mégiscsak puha vakolatként vitték fel, és aztán megkeményedett...?"
„ Az már hosszú évek óta téma a topikban, hogy a víznek fontos szerepe volt a piramisokkal kapcsolatban.”
Az is igaz, hogy a piramis építés szempontjából nem a vízi úton való szállítás volt a „gyenge láncszem”. Mivel ha közvetlenül a piramis lábához vitték a köveket, akkor is ki kellet azokat bányászni, megfaragni, magas gúlába rakni, kamrákat építeni benne.
Volt olyan elmélet, ha jól emlékszem, amely szerint a gúlát is bárkák segítségével építették, daruként használva őket. Arról nem tudok, hogyan vezették fel a vizet az aktuális építési szintre, ahol azon a „tavon” lebegett a bárka.;-)
„ Az külön kérdéskör az óta is, mennyire vagyunk érettek egy ilyen technológia megfelelő kontrolljára, használatára.”
Nem esszük olyan forrón a kását. Először kipróbálnak mindent kicsiben, specifikusan, majd ezt követi nagyban globálisan. Addigra remélem, kiszűrik a nem kívánatos hatásokat.
„A még kényesebb kérdés az, ha az emberi elme valóban képes lesz kinyílni jó irányba, és értelmesebb, humánusabb, pozitív irányba lép ugrásszerűen, arra hogyan reagál a mai, ahhoz képest "sötét korszakban" alkotott, az újhoz teljesen fejletlen AI/MI ? Lehet, hogy nagyon nem tetszene a változás, az új folyamat - és tenne is ellene? :(
Maradjunk annyiban, hogy az AI/MI nem olyan önálló, mint ahogy a rosszhiszeműek gondolják. Először be kell mutatkoznia az emberiségnek oly módon, hogy partnernek és nem ellenségnek tekint bennünket. Amennyibe az emberiség, vagy annak egy szűkebb csoportja ugrásszerűen a pozitív irányba fejlődik, azt az AI/MI is leköveti, ha már „öntudatos lénnyé” avanzsált.
„De előfordulhat, hogy nem változunk semmit külsőleg, mert ott az a fránya agykapacitás, ami még mindig talány, hogy mire mekkora részt használunk, mennyi minden változtatható-javítható "odabent" értelmi- logokai- intelligenca”-szinten, a humánus és pozitív érzés hullámok, impulzusok pedig még tágítják a lehetőségeket, viszont a testformánk lehet még 500-700 ezer évre "prolongálva" van, addig tökéletesen megfelelő bármilyen új életmódhoz. Úgy vagyunk ezzel az "agyi képességek különböző területei-fejlesztései" vizsgálódással, mint a galaxis egyre nagyobb részének megismerésével, a kezdetén vagyunk csupán egy felfedező útnak.”
Véleményem szerint, az agykapacitásunk 100% ki van használva, mivel az agyunk akkor is „dolgozik” amikor alszunk. Az éber tudat, a frontális lebeny kihasználtsága az, ami emberenként lehet változó. Vannak, akik keresik a szellemi kihívásokat és vannak, akik elkerülik. Mivel a gyakorlat teszi a mestert, egy átlagos szellemi képességű ember is mester lehet valamiben. Ami az érzelmi „hullámokat” illeti, az már egy komplex agytevékenység eredménye, amit sok minden, még a betegség is nagyban befolyásol. A nyugtatók és serkentők, hatásáról nem is szólva. A papok és vallási vezetők már nagyon régen alkalmazzák a templomokban a hanghatásokat (énekkórus, zene, orgona,) mivel ezzel felerősítik, összeszinkronizálják a résztvevők érzelmi hangulatát. (Mint ahogy a futballmeccsen a szurkolótábor felmorajlik a gólnál.) A fiatalokra nagy érzelmi hatással van az éppen divatos zene, és az előadó művésze. Amennyiben az lenne a feladat, hogy globálisan „feljavítsák” az emberiség érzelmi, értelmi, logikai, intelligencia színvonalát, akkor olyan rezgéseket kell kelteni az emberek agyában, testében, amivel „egy hullámhosszra” kerülnek. Tulajdonképpen a bábeli zűrzavart kell megszüntetni, amivel elidegenítettek bennünket egymástól.;-)
"Úgy tűnik, hogy az ág felszíni csatornamélysége 2 és 8 m között van, a csatorna hossza körülbelül 64 km, a csatorna szélessége pedig 200-700 m, amihasonló a korabeli szomszédos Nílus-folyó szélességéhez." (...which is similar to the width of the contemporary neighboring Nile course.)
Dehogynem. Részint nem jó pont a Lánchíd, ott kifejezetten keskeny a folyó, a leszabályozás + a geológia miatt
(a dunakanyari forduló után az esése jobb oldalán a budai hegyektől úm. "nincs elég hely") de Dél-Budánál már közel 500 m. széles és néhol 5-6 m. mély, Budapesttől-Mohácsig 600 m. széles (nagy áradáskor 7-800 m.) és néhol 8-10 m. mély.
Részint az említett időszakban pedig éppen egy esősebb, párásabb, bővizűbb időszak végét jelzik, tehát lehetett ekkora területe a folyónak, főleg a teljesen sík részeken (most Luxornál közel 500, Kairo felé néhol már 600 m. széles, 5 ezer év "szárazságához" képest) - alig 60 km.-re a gízai piramismezőtől ott a Moeris-tó, amely "fénykorában" az 1700-1200 négyzet km. nagyságával vélhetően közelítette, vagy itt-ott tán el is érte a piramisok vonalát. Most 200 négyzetkilométer körüli, a Nílus áradásai hatására nyilván felduzzadt, egy innen-közeléből folyó kb. 64 km.-es ágnál még nem is tartom soknak sem a szélességet, sem a mélységet, ha abban az irányban folyt le az ár.
Az már hosszú évek óta téma a topikban, hogy a víznek fontos szerepe volt a piramisokkal kapcsolatban. Ennek az ágnak a felfedezése csak erősíti, hogy valami teljesen más környezetet kell oda képzelni, mint az a sivatagit, amiből 100-150 éve igyekeznek kiszabadítani a komplexumot. Ahol a víz esetleg még több segítséget jelentett az építkezéseknél, mint gondolnánk.
"Nem lehet öntudata, amivel kétségbe vonhatná az ember szándékait és céljait."
Reális fenyegetés, ezért tartanak sokan okkal az AI/MI fejlesztésétől és kontroll nélküli használatától. (Az angol légierőnél volt példa az utasítást kiadó, az irányító torony elleni reakcióra, igaz virtuálisan, de oda lőtte a rakétáját a fedélzeti fegyverkezelő MI, mert abban látta az elsődleges parancsának akadályát, mikor onnan visszavonták az utasítást a megsemmisítésre - elég nagy pánikot keltett a briteknél az eset, le is szedték az összes ilyen irányítást a fedélzeti fegyverekről)
Az külön kérdéskör azóta is, mennyire vagyunk érettek egy ilyen technológia megfelelő kontrolljára, használatára.
A még kényesebb kérdés az, ha az emberi elme valóban képes lesz kinyílni jó irányba, és értelmesebb, humánusabb, pozitív irányba lép ugrásszerűen, arra hogyan reagál a mai, ahhoz képest "sötét korszakban" alkotott, az újhoz teljesen fejletlen AI/MI ? Lehet, hogy nagyon nem tetszene a változás, az új folyamat - és tenne is ellene? :(
"Nem tudom, hogy akkor egyáltalán létezett-e a mai mederág?"
Létezett, s nagyjából ott volt a fáraók idejében, ahol ma is . Gondolj csak a két nilométerre lent délen Elephantine szigetén a fáraók idejéből (de még az arabok is építettek ilyet, mint 715-ben Kairónál a Roda szigeten). Ezeknek semmi értelme nem lett volna, ha nem ott megy el a Nílus.
Másrészről a Deltában volt változás, de ez nem érinti az említett 64 km hosszú mellékággal párhuzamos Nílus folyót. A Nílus ma két ágban (rosette-i és damiettai) ömlik a tengerbe, az ókori források még hét ágáról beszéltek (úgy látszik a másik öt ág kiszáradt, elhalt).
Mi biztosan nem :)) De lehet hogy 50-200 vagy ezer év múlva egy távoli generáció, ki tudja?
Talán nem is rajtuk múlik - ahogy írtad, a telepatikus képességek, gondolatátvitel, kvantum mechanika napi természetes használata, új energiák kezelése, felvétele-továbbítása, a természettudományok és az asztrofizika ismeretének 2-3 száz százalékkal megnőtt ismerete, tudása könnyen lehet, hogy lemondásokkal (nagyon valószínű, hogy inkább biztosan lemondásokkal) jár, bizonyos dolgokat, evolúciós jellemzőket elveszítünk ezáltal, törvényszerűen. Ilyen lehet a mai "sportos külső" - a ma szépnek, csinosnak tartott formánk, alakunk átalakul, úm. törvényszerűen hozzá változik az új képességekhez, az új tudással együtt járó napi életvitelhez, életmódhoz. De ez is csak egy azaz 1 feltételezés, lehetséges, hogy tudjuk irányítani azokat a változásokat is, és éppen több milliárd 180-200 cm-es, élsportoló alkatú férfi tömkelege indul a csúcsmodell-szépségkirálynő külsejű szintén milliárdnyi hölgy kegyeiért, és válaszható módon (fejben) dől el hogy az utód melyik nemhez tartozva, melyik kivételes-szép-eszes-művész előd erősségeivel jön világra - ez mondjuk már extrém sci-fi, mert ugye az említett magas fejlettségű, extra intelligens, tudatos, a szellemi szint fejlesztésére specifikálódott társadalom vélhetően nem gondolkodik külsőségekben, a számára sokkal értékesebb belső tulajdonságok és értelmi képességeket favorizálja -- akár a külső rovására.
De előfordulhat, hogy nem változunk semmit külsőleg, mert ott az a fránya agykapacitás, ami még mindig talány, hogy mire mekkora részt használunk, mennyi minden változtatható-javítható "odabent" értelmi-logikai-intelligencia szinten, a humánus és pozitív érzés hullámok, impulzusok pedig még tágítják a lehetőségeket, viszont a testformánk lehet még 500-700 ezer évre "prolongálva" van, addig tökéletesen megfelelő bármilyen új életmódhoz. Úgy vagyunk ezzel az "agyi képességek különböző területei-fejlesztései" vizsgálódással, mint a galaxis egyre nagyobb részének megismerésével, a kezdetén vagyunk csupán egy felfedező útnak.
Nem tudom, hogy akkor egyáltalán létezett-e a mai mederág? S ha létezett, milyen széles volt?
Alföldi folyóknál ismert jelenség a meder hirtelen áthelyeződése. Amikor egy nagy áradás annyira megváltoztatja partok mentén évszázadok alatt képződött természetes hordalékhátakat, hogy újra leapadva, már nem is a régi mederbe tér vissza. A kettő egy darabig esetleg együtt él, de a régi csak újabb áradáskor telik meg, majd lassan annyira feltöltődik, hogy el is tűnik. A mezopotámiai folyók, meg a kínai Sárga-folyó is eltolódtak így az évezredek alatt. Az utóbbi annyira, hogy néha a hatalmas deltavidék közepén fekvő Santung-hegység déli, máskor meg az északi oldala mentén folyik.
Amúgy meglepő a 64 km-es csatorna szélessége: 200-700 méter, a mélysége 2-8 méter. Pláne, hogy a Duna a Széchenyi lánchídnál 350 méter széles, a mélysége 3-10 méter. Maga a Nílus sem lehetett akkoriban szélesebb!
Csak annyit árulj el, hogy hol írják benne: "I.e 4700-3700 között épült 31 piramis sorakozik a Nílus egy 64 km hosszú eltemetődött régi ága mellett."???
Ilyen régen, gyakorlatilag Egyiptom államisága előtt (i.e. 4700 és 3700 közt) ugyanis még nem épültek piramisok. Amikről szó van, az a jól ismert piramisok Gízától Listhig. Ez a folyamág a 3-13. dinasztia idején volt használatban, és nyilvánvalóan nagy segítség volt a piramisépítkezéseknél.
I.e 4700-3700 között épült 31 piramis sorakozik a Nílus egy 64 km hosszú eltemetődött régi ága mellett. Ennek a mederágnak a nyomait térképezték fel geológiai módszerekkel:
„A szabadság és a boldogság koncepcióját minden kultúra (civilizáció) másképp értékeli.”
Azok, akik ismerik a korlátaikat, azt is tudják meddig terjed a szabadságuk. Már az is boldogság, ha nem nyújtózkodunk túl a takarónkon, mert így nem fázik a lábunk. Lásd, a Bhután Királyságot.;-)
A nyugati ember termékenységi ráta tekintetében nem tudja felvenni a versenyt másokkal. A szabadság és a boldogság koncepcióját minden kultúra (civilizáció) másképp értékeli.
„Ha a Nyugat képes a változások közepette úgy fenntartani az oktatás szintjét és úgy alkalmazkodni a demográfiai változásokhoz, hogy az értékeiből, szabadság-eszményeiből nem veszít, akkor fennmaradhat hosszabb távon is.”
Ha…ha…ha. Sajnos a feltételeket a természet diktálja, és ha nem alkalmazkodunk, nekünk annyi. Ami a szabadság eszményét illeti, azt is az határozza meg, hogy mit szabad. Amikor a lét a tét, akkor nem szabad szabadosnak, hanyagnak, pazarlónak, lustának, megalkuvónak lenni. A kötöttségek, kötelékek hálójában vagyunk, (determináció?) és ebben kell megtalálnunk a boldogulásunkat, még a „megboldogulásunk” előtt.
Az a populáció, amely nem képes szaporodni, hosszabb távon kihal. A nyugati civilizáció a migrációval népességében és identitásában szép lassan átalakul. Ha a népesség intellektuális szintje hanyatlik, az komoly kihívást jelent majd a tudásalapú gazdaságokban és a társadalmak fejlődésében. Ha a Nyugat képes a változások közepette úgy fenntartani az oktatás szintjét és úgy alkalmazkodni a demográfiai változásokhoz, hogy az értékeiből, szabadság-eszményeiből nem veszít, akkor fennmaradhat hosszabb távon is. Ha ez sikerül, akkor a nyugati civilizáció a kulturális sokszínűséggel gazdagodhat is. Ha nem, akkor átveszi a helyét valami egészen más.
„Egy esetleges több év(évtized?) utazása nyilván óriási technológiai tudást igényel, ami tkp lehetetlen AI/MI nélkül.”
Ezt is aláírom. Azonban az AI/ MI egy pufferként szolgáló, az embernek „kiterjesztett agyaként” kell szolgálnia. Nem lehet öntudata, amivel kétségbe vonhatná az ember szándékait és céljait. Aki átadja, vagy elveszik tőle az irányítást, az nem lehet úttörő, csak követő. :-(
„A gondolati kommunikációban feltétlen szerepet játszanak az érzések, a "positive thinking" sugárzik egy illetőből, illetőről, ezt a kisugárzást éppen nem tudja produkálni, hamisítani semmilyen elvetemült gazember, viszont a kettő közti különbséget aligha érzékeli szimpla intelligencia alapon bármilyen MI "moderátor"
Lehetséges, hogy élnek közöttünk olyan „mutánsok”, akik auralátók, az autizmusnak különböző változatainak zsenijei, (Einstein) azonban a genetikai sokféleség fenntartása, a degenerálódás elkerülése végett, nem engedi azt, hogy a „mutánsok” kerüljenek többségbe. Ha léteznek a „kis szürkéknek” nevezett földönkívüliek, akik a Harmadik típusú találkozásban is láthatók, akkor azok egy specifikáció következményei. Olyanok szeretnénk lenni, akik mindent a gondolataikkal irányítva, elsatnyult testel, polipszerűen nagy fejjel, nagy kifejezéstelen szemmel vannak „megáldva”?
„Az emberi populációk környezeti nyomásoknak vannak kitéve, amelyek hosszabb távon befolyásolhatják az egyének genetikai összetételét, az emmeri DNS-t, illetve az adaptációt, amelynek eredményeképpen a legalkalmazkodóbb genom marad fenn. „
Jó meglátás. A „fejlett nyugat” alkonya is ezt igazolja. A termékenységi ráta egy alá zuhanása, a meddő nők, a pszichés betegségek, a gender és hasonló devianciák kiváltják, felgyorsítják az amúgy is meglévő migrációt. Az a társadalom, amely családban, törzsben, nemzetségben gondolkodik, megőrzi az identitását, és legalább a népesség létszámát. A nagy kérdés az, hogy a népesség intellektuális szintje is megőrződik, vagy hanyatlik? Ha a mennyiség a minőség rovására növekszik, akkor a minőségnek nem szabadna romlani a mennyiség csökkenése által. (Pedig ez látszik a haladó nyugaton, amely a vesztébe rohan):-(
"A hosszabb távú űrutazások és a más bolygókon, holdakon való megtelepedés szerintem csak az MI segítségével történhet meg. "
Ez így van. Egy esetleges több év(évtized?) utazása nyilván óriási technológiai tudást igényel, ami tkp lehetetlen AI/MI nélkül. bár elképzelhető turnusokban végig aludt(hibernált?) és végig szolgálatban töltött űrutazás, az óriási távolságok miatt ésszerűbb jó pár év robotpilóta üzemmód. Az energia felhasználás-beosztás-szerzés pedig szimpla technológiákkal véges-korlátozott, ahhoz intelligens kezelés kell. (Hogy egy esetleges váratlan esemény elbírálás-felébresztés-riasztás esetéről ne is szóljunk)
Egy ilyen Dyson-gömb pl. szerintem nem biztos, hogy jó irány (durván belenyúlni egy naprendszer energia áramlásába fokozottan veszélyes, de attól még lehetséges) de a kimutatása-felfedezése egy MI-nek elvileg útközben is "sima ügy"
"Ez lenne a gondolatrendőrség, amely az érzelmi állapot „felfűtöttsége” alapján lép akcióba? Egy MI moderátor, ami a maga érzelemmentessége szerint értelmezi a hallottakat? Egy szociopata személy, aki még a hazugságvizsgáló gépet is átveri, lubickolna az élvezettől, hogy az MI átverhető.;-)"
Ezt pont ugyan így látom, lehet AI/MI bármennyire "okos" racionális, hatékony, gyors, stb., az érzéseket nem fogja átvenni és így nem tudja átadni sem - nemhogy közel 100%-ban, hanem csak nagyon csekély mértékben csupán.
A gondolati kommunikációban feltétlen szerepet játszanak az érzések, a "positive thinking" sugárzik egy illetőből, illetőről, ezt a kisugárzást éppen nem tudja produkálni, hamisítani semmilyen elvetemült gazember, viszont a kettő közti különbséget aligha érzékeli szimpla intelligencia alapon bármilyen MI "moderátor" ....
Ha testbeszédből, hangsúlyból, érzékszervi jelekből vesszük a különbséget, az agyi hullámoknál ez még fokozottabban működik, szerintem. Azt még csak így kétkedve, elmélkedve kérdezem, lehetséges talán, hogy ebben a kommunikációs formában nem is lehet hazudni, fenyegetni, riogatni, van adatközlés meg jó irányú, pozitív hatás esetleg. Ameddig más irányú gondolatok is bekerülhetnek, addig számunkra ez a fajta véleménycsere hozzáférhetetlen - ezért vagyunk lehúzva kis százalékra, mert nem JÓL gondolkodunk időnként. Meg kell tanulni másképp :)
