Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy a kerékpárosok arányaiban több és kirívóbb szabálytalanságot követnek el, mint az autósok. Nagyjából 1/3-1/3-1/3 arányban kerékpározom, autózom, tömegközlekedem (megállók között gyalogosként, ugye) Budapesten.
Ha kerékpáron ülök, szinten minden bringasávos pirosnál állva valós veszély, hogy piros-sárgánál induláshoz készülve egy lendületből érkező kerékpáros vagy motoros 0 oltaltávolsággal elzúz mellett, ahogy majdnem minden (5-10 km-es) utamon jut egy olyan pirosnál állás, ahol lendületből elmegy mellettem a kerékpáros, robogós, rolleres, akár forgalmas gyalogátkelőhelyről van szó, akár erős keresztező forgalom. Megállnak a lehető legkésőbb, amikor már muszáj, és ahogy van egy kis ablak a keresztirányban közlekedők között, már nyomják is neki.
Ha gyalogos vagyok, minden, ismétlem, kivétel nélkül minden utamra jut olyan, amikor meglévő kerékpáros infrastruktúra ellenére a bringás a járdán csenget le, centiz ki, és neki áll feljebb, hogy nem tud haladni. Autósok azért ritkán akarnak lenyomni a járdán.
Autóban ülve sok a pofátlan, főleg a másfelé karanyorodó sávoknál, amikor nyilván utolsó utáni pillanatban jut eszébe a nem torlódó irány sávjából besorolni a torlódó irány sávjába, de mivel körülöttem is van másfél tonna, simán nem engedem be azt rohadjon meg (ha elfogyó sáv van, onnan meg beengedem az érkezőket, mert nincs más választásuk). Piros első két másodpercében még elég sokan átcsúsznak sajnos, ez kb. tény, ahogy a hosszabb, egyenes, széles utakon, hiába 50 km/h a limit, inkább 70 lesz sokaknál, főleg olyan helyeken, ahol korábban az volt. Amit nagyon be szoktak nézni, azok a jobb horgok,ott nagyon észnél kell lenni, amikor az út melletti kerékpársáv/kerékpárút keresztezésével tudnak jobbra, kis íven fordulni, ott muszáj lassítani és figyelni a kanyarodókat, mert legalább a fele annyira figyel a gyalogosra sréhen szemből, hogy a háta mögül érkező kerékpárost nem látja meg.
Ha összességében mérlegelek, akkor közlekedési módtól függetlenül szinte mindig a kerékpárosok okozzák a legtöbb megoldandó problémát a közlekedésem során, akkor is, ha bringán ülök.
Szerintem segítene, bár kicsit félek attól, hogy ezt meg pláne akként értelmezik helytelenül, hogy akkor ez balra, a túloldalon folytatódik. Ahogy Ásítósárkány is írta, valamiképp, ha közúti sávok is rákerülnének, akkor egyértelmű, hogy melyik oldalon kell lenni, bár én a kerékpáros információs irányjelző táblára voksolnék továbbra is, amely az építkezés után is maradhatna a helyén.
Ha jól emlékszem trizs77 mesélt arról anno, hogy hogyan lett egy ilyenből halálos baleset.
(emlékeim szerint szabály betartós sztrájkot tartottak, tehát, mindent betű szerint. A beragadt vörösnél megállt, a mögötte lévő dugóban meg történt egy halálos baleset).
És ez nem a nagyvasút, ahol a fehér árbocos önműködő térközjelző mellett elmehetünk 15-el, meg nem lamentálunk azon, hogy most itt mire gondolt a szabályzó, hanem MEGÁLLUNK a pirosnál.
Igen, ez a következő lépcső, hogy mennyire fogadják el "szabályozottak", a nem feltétlen logikusnak tűnő szabályt.
Ha maga a szabályozási rendszer alapvetően jó, dinamikában jól működik, akkor - szerintem - kialakul egy általános bizalom a szabályokkal szemben, és ha annak ésszerűségét, realitását nem feltétlen látják, akkor is betartják, mert bíznak a _rendszerben_.
Példa: ha azt látod, hogy van kint egy csomó felesleges sebességkorlátozás, kint felejtett 30-as tábla, vagy 90-el stabil fix 60 stb, akkor ha látsz egy 60-as táblát nem azt gondolod, hogy okkal van kint, hanem azt, hogy vajon van-e rendőr, vagy, hogy már megint ennek sincs értelme. Akár betartod, akár nem.
Ha mindenhol a sebességkorlátozás jó, és van egy olyan szokás, hogy bejelentik, ahol nem ez van, és akkor - ha indokolt - változik, akkor a többség bízik a szabályban és arra fog gondolni, hogy biztos okkal van ott (mert a többi is okkal szokott lenni).
És, ez a nem mindegy. Ez már túlmutat a szabályozás törvényi keretein.
Hosszú véleményeddel alapvetően egyetértek, de itt arról van szó, hogy -főleg az élet bonyolult területein- nincs olyan szabály, ami mindig mindenkinek hasznos. Van olyan eset, amikor a szabály betartása senkinek nem hasznos, de senkinek nem okoz kárt, csak a betartással járó kellemetlenség a veszteség. Ezeket az élet minden területén el kell fogadni. Ha valaki úgy érzi, hogy ez a kellemetlenség aránytalan, akkor megfelelő helyen reklamálhat, de nem szegheti meg a szabályt tetszése szerint. És nem csak a közlekedés területén van így.
Persze a körülményektől sok függ. Mert tegye fel a kezét az, aki gyalogosan még soha nem ment át a piroson! De remélem ezt négykerekűvel senki nem tenné meg szándékosan.
Az még mindig nem tudjuk, hogy csőrike mit ért a kamupiroson, de az volt az eredeti felvetés, hogy a kerékpáros azért megy át a legnagyobb délutáni csúcsforgalomban a Szt. István körúton a piroson, mert valahol máshol egyszer "rossz" volt a lámpa. (jelentsen ez a "rossz" bármit is). Ez nem gyógyszeripar, ahol a placebóba vetett hittől is meg lehet gyógyulni. Bár úgy tűnik, egyesek hisznek benne, hogy a piros lámpa csak szívatásból van. És nem csak ő az egyetlen aki szabályismeret helyett hittel felvértezve közlekedik.
Nem, én a Mikulásban hiszek. De ez a topik nem a hitről szól. Ha megmagyaráznád, hogy mit értesz kamu piros jelenségben, akkor (se) lenne értelme veled vitatkozni, de így nem is lehet.
Te írtad hogy ha elnézi a delikvens. Innentől kezdve nem az a felállás hogy azt mondjuk hogy nem fogja elnézni (nyilván direkt senki nem ugrik jármű alá meg üt el/megy neki másoknak), hanem megnézzük hogy mi van ha elnézi. Akkor pedig nagyjából az a forgatókönyv van amit leírtam, ez nem kákán csomó keresése.
Az teljesen mindegy hogy autóból milyen a kilátás, ahogy írtam számtalan olyan helyzetet lehet találni ahol autóval is a kerékpárhoz képest korlátozottabb kilátással is teljes biztonsággal át lehetne haladni a piros lámpán úgy mintha villogó sárga lenne.
Ha kákán csomót akarsz keresni, akkor vedd olcsón is add el drágán! :-(
Értem, hogy bármibe bele lehet kötni, ha az a cél.
"ha valami nagyobb járművel elüttetem magam, akkor egyrészt a jármű vezetőjét az időbeli veszteségen túl érheti pszichés sokk is, arról nem beszélve hogy egy menetrend szerinti busz alá besétálva hány utasnak nő meg az utazási ideje."
Ez tényleg így van, de a villogó sárgánál sem veted magad a busz elé!
A személyautóból összehasonlítatlanul rosszabb a kilátás, mint a kerékpárról. Kb. ez lenne a lényeg!
És ismétlem: Nem zöld jelzésről, hanem villogó sárgáról van szó.
Ha a válasz igen, akkor piros = villogó sárga (gyalogos, rolleres, bringás vagy)
Szerintem meg nem. Bringásként behajtva egy keresztetődésbe csúnyán tud fájni a gyalogosnak ha elütöd, és fordítva, ha gyalogosként lelépek egy kerékpáros elé akkor az nem csak nekem hanem neki is fáj. Arról nem beszélve hogy ha valami nagyobb járművel elüttetem magam, akkor egyrészt a jármű vezetőjét az időbeli veszteségen túl érheti pszichés sokk is, arról nem beszélve hogy egy menetrend szerinti busz alá besétálva hány utasnak nő meg az utazási ideje.
Ezzel szemben autóval is lehet számtalan olyan szituációt mondani ahol 0 kockázattal át lehetne menni a piros lámpán, mégse szokott felmerülni hogy nekik is opcionális legyen a megállás (sőt, már a narancssárgán átslisszolás is közfelháborodást vált ki, egyébként jogosan).
Mondok egy gyakorlati példát, látszólag off, de valójában nagyon is on:
Egy gyógyszergyártó gép recept alapján hajt végre egy folyamatot, a receptnek vannak jóváhagyott (előre, szakmai alapon próbált, stb) értékei, ami alapján a terméket gyártani kell.
Nos, a gép beállításánál két lehetőség van:
1) Nem támaszkodom a gépben tárolt adatokra, és minden gyártás indítás előtt ellenőrzöm a paramétereket, hogy helyesek-e.
2) támaszkodom a gépben tárolt adatokra, tehát recept betölt és indít.
A második esetben a gép recept kezelését tesztelni, minősíteni kell, hogy ugyan' nem' babrált-e vele valaki, meg ha elmentem a receptet az jó lesz-e. Ez időigényes, macerás.
Ha van 2 db recept paraméterem, akkor teljesen hihető, hogy gyártás indítás előtt leellenőrzöm a beállítást és nem akarom elmenteni, mert a mentés, recept kezelés macerásabb, mint a két paraméter beállítása.
Ha viszont van 200 paraméter, az auditor nem fogja elhinni, hogy azt tényleg darabról-darabra naponta leellenőriztem minden gyártás előtt.
Ha ilyen szabályt hozok, az a szabály bukik auditon.
A különbség annyi a közlekedéssel kapcsolatban, hogy a szabályozó hatóság felett nincs egy ellenőrző hatóság, vagy pedig csak társadalmi kontroll van. Ha van.
A szabályalkotás tulajdonképp egy társadalmi szerződés:
- a szabályalkotót "megbízza a társadalom", hogy alkossa meg a közösség számára legjobb szabályt. A szabályalkotó megalkotja és felel azért, hogy a szabály a lehető legjobb legyen, beleértve a kritikák érdemi elbírálását is.
- a szabálykövető felelőssége, hogy a szabályt betartása, illetve, amennyiben problémásnak látja, jelezze a szabályalkotó felé (ám, ez nem menti fel a betartási kötelezettség alól!).
A szabályozott mellett a szabályozónak is van felelőssége. Külön-külön, nem összemoshatóan.
Például:
- a szabályozott fél felülbírálhatja (bizonyos korlátok közt) a szabályt, törvényt, ha a szabály betartásával vagy saját vagy mások testi épségét veszélyezteti,
- a szabályozott félnek be kell tartani a szabályt, akkor is, ha az nem logikus, stb. de egyébként nem életveszélyes. Ha nem tartja be, akkor is felelősségre vonható, ha a szabály nem tökéletes.
- a szabályozott fél bírálhatja a szabályt, és azt a szabályozó félnek meg kell hallgatnia. Ha a szabályozó nem fogad el visszajelzést, akkor az a szabályozás hihetőségét csökkenti ("szabályozás hihetősége" -> ez egy valós, gyógyszeripari aduitokon létező fogalom).
Az már közösségi lélektani kérdés, hogy egy szabályozás akkor tud jól működni, akkor lehet betartani, betartani, ha életszerű és logikus. Minél kevésbé ilyen, annál kevésbé fogják betartani és ha ezt erővel próbálják meg betartatni, annak viszont komoly társadalmi következményei vannak.
Igazából a lényeg, hogy a szabályozott és a szabályozó felelőssége külön álló (az egyik nem menti fel a másikat), viszont egy szabály akkor működik jól, ha kettő aránya kiegyensúlyozott (pl, egy szabályt akkor lehet szigorúan betartatni, ha a szabályt érintő kritikákat komolyan veszik és ha indokolt módosítják a szakmai elvek mentén, szigorúan _nem_ ide értve az "engedünk annak aki hangos" elvet).
Nem mentegetve a tökön-paszulyon átmenő kerékpárosokat, az nem igazán segíti a szabálykövetési hajlandóságot, hogy az infrastruktúra sok helyen elég esetleges, egy kereszteződésen több lámpaváltás átmenni szabályosan biciklivel (pl Karinthyról a Petőfi híd felé balkanyar például) vagy akár bizonyos irányokban nem is egyértelmű, mi lenne a szabályosan követendő útvonal (pl. Kiskörútról a Baross utcába befordulás).
Messzire vezet ha az állampolgárra bízzuk, hogy melyik törvényt, rendeletet, jogszabályt tartja indokolatlannak és saját hatáskörben úgy dönt, hogy azt nem kell betartani.
Ha a kamu piros helyett (normál közlekedési lámpa, ne keverd ide a vasutat!) villogó sárga lenne - lehetne, mert a technika adott, - akkor elég lenne lassítani, körülnézni és tovább haladni.
