Az emberek szolgálatában élő állatok egy csoportja, az ún. kísérleti állatok, a laboratóriumok és tenyésztőtelepek lakói. Ezeknek az állatoknak a társadalomban betöltött szerepe széleskörű és nagyon jelentős, mivel tudományos kutatásokban vesznek részt. Napjainkig az orvostudomány, a hadtudomány, a vegyipar fejlesztései, kutatásai alapulnak az állatkisérleteken - vagyis számtalan állat szenvedésén és kínhalálán.

Az újonnan kifejlesztett kémiai anyagok, mielőtt emberi használatra kerülnek, hatásvizsgálaton esnek át. A nyugati ember rengeteg mesterségesen előállított vegyianyagot használ: a gyógyítástól kezdődően, a szépítkezésen és tisztálkodáson át a hadiiparig. A rengeteg vegyianyag élőlényekre tett hatásának vizsgálata pedig elengedhetetlen biztonsági intézkedés.

Ebben "működnek közre" a gerinces állatok különböző fajai: rágcsálók, nyulak, macskák, kutyák és nem ritkán csimpánzok is. A kísérletek természetesen mesterséges, laboratóriumi körülmények között folynak, többnyire olyan állatokon, amelyeket kifejezetten kisérleti célokra tenyésztettek ki, az előírásoknak megfelelő körülmények között.

Erre azért van szükség, hogy minél inkább azonos kvalitásokkal rendelkezzenek a felhasználásra kerülő állatok, így a rajtuk végzett kísérletek eredményei akár nemzetközi szinten is összehasonlíthatók legyenek és minél kevésbé befolyásolja őket az állat pillanatnyi fiziológiai és pszichikai állapota. Ezért elmondható, hogy a kísérletre szánt állatokat "jó" körülmények között tartják: higiénikus, majdnem steril ketrecekben vagy üvegdobozokban, állandó hőmérsékleten, meghatározott összetételű táplálékon.

A kísérletek során az állatokat többnyire lefogják valamilyen bilincs vagy szerkezet segítségével, hogy mozdulatlanul maradjanak. Különböző érzékelő műszereket erősítenek rájuk, amelyekkel a szervezetükben végbemenő változásokat mérik.

Ezek után az állatot - ha ez a kísérlet eredményét nem befolyásolja - érzéstelenítik, majd következik a vizsgálandó anyag felvitele, vagy bevitele: erőszakos etetéssel, csövek segítségével juttatják az anyagot az állat bélrendszerébe, vagy testnyílásain keresztül viszik be az anyagot, esetleg felsértik a bőrét.

Nem ritkán napokon át figyelik az anyag hatását az élő szervezetre. Létezik ezen kívűl a viviszekció - élveboncolás - módszere is. A folytatás ezek után elképzelhető...

Tiltakozás az állatkísérletek ellen